Hogyan köszönti az Úr az övéit?
A Lukács 24 -ből tudjuk, hogy a tanítványok megrémültek és féltek (37v), amikor az Úr Jézus bejött hozzájuk a bezárt ajtókon át és odaállt a közepére. Először azt hitték: valami szellemet látnak. De hogyan szólította meg őket az Úr? Talán szemrehányással kezdi, amiért mindnyájan elhagyták Őt és elmenekültek? Talán azt jelenti ki, hogy ilyen " barátokra" nincs szüksége? Nem! Amikor megjelenik köztük, békességkívánással köszönti őket: " Békesség nektek".
Ezt az eredményt harcolta ki a Golgota harcmezején: békességet szerzett az Ő áldozati vére által ( Kol 1,-20), békességet Istennel ( Róma 5,-1), amelynek mindnyájan örvendezzhetünk, akik hitben fogadjuk az " engesztelés vérét", akik megértették, mit jelent az, hogy Ő értünk halt meg. " Békesség nektek" - a megváltás drága gyümölcse! Erről a békességről beszélt tanítványainak, amikor búcsúzott tőlük: " Békességet hagyok nektek"(János 14,-27). És feltámadása után erről a békességről szóltak a tanítványaihoz intézett első szavai. Tehát levonhatjuk a következtetéseket: mit tart az Úr a legfontosabbnak,- a szívünk békéjét. Akihez vagy akikhez az Úr bejön, a "Békesség" szavát hallja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése