Mert szoros az a kapu és keskeny az az út.

   

 

 

Mert szoros az a kapu és keskeny az az út.

A keskeny út.

A keskeny utat keressük, ezt az utat választhatjuk, nincs más ösvény ami az életre vezetne. Lelki, hús-vér ember megalázónak tartja, és nem megtisztelő és érthetetlen számára, . Aki ezt az utat járja be, részben tudhatja, milyen fájdalmas volt itt Urunk számára, magányos és félreértették az emberek. A sajátjához jött, de a sajátja nem fogadta be, és akik vele jártak, nem értették meg. Gyakran visszavonult imádkozni Atyjával, titokban találkozott emberekkel. Hogyan szomorkodott lelkében, látva a tanítványok hitetlenségét, a farizeusok és írástudók arroganciáját és igazságtalanságát. Könnyebbé válik számunkra, ha belegondolunk,hogy ha mi is rálépünk erre a keskeny útra, részben megtapasztalhatjuk, hogy mennyire tüskés ez az út, de csak részben.
Az Úr mindent tud, azért Isten. Annyira szeret minket, hogy nem tesz szemrehányást - mit tettünk és mivé lettünk! De félreérthetetlenül elmondja a szívünknek, hogy az övéi vagyunk, és senki sem fog ellopni a kezéből. "Az Úr közel áll a megtört szívűekhez, és alázatos lelkeknek  üdvösséget nyújt." Másképp: “Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” A kegyelem arra tanít minket, hogy legyünk türelmesek, bocsássunk meg másoknak és ne keressük a saját előnyeit. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek ami a gyakorlati részét jelenti, nem tárja fel, csak csodálkozhatunk visszatekintve a sorsunk csodálatos alakulása láttán. Gondolataink nem Istentől valók, és nem az Ő gondolatai, miszerint az emberek büszkék magukra, az elért eredményeikre, vagy netalán bosszúsak a szerencsétlen sorsukra, az Úrnak ez utálatos. Ma a keresztények hatalmat hirdetnek, imáikkal meg tudják igazítani halottaikat a purgatóriumban, egyesek halottakat igyekeznek feltámasztani, megigézni, betegeket gyógyítani stb, de mi Krisztus követői, nem rendelkezünk ezzel az erővel.
     Ha egy kicsit is betekintünk és megértjük, mennyire megalázó szolgálat az Urunk Jézus Krisztusnak, a tanítványok és többek között az áruló Júdás lábának mosása. De az Úr azt a példát tanúsította, hogy hajoljunk le azoknak a piszkos lábához, akik bepiszkolódtak, miközben ezen a földi úton haladtak. Annak ellenére, hogy egyikük elárulja, mégis megmossa a lábát Júdásnak. De az Úr azt akarja, hogy alázzuk meg magunkat, ne emeljük magunkat mások fölé, és tegyük ezt is, ha az Úr erre kiválasztott. (ez az Úr szellemi szolgálata). Ha a felebarátunk bűne is, de magunkénak tekintjük, még ha nem az ő bűnét követtük el. Ezt tette Jézus Krisztus. Magára vette mások bűneit, mivel nem volt magában bűn, és könyörgött az Atyának: - „Atyám! bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. "(Lukács 23-34.) A menny és a föld Ura a saját megalkotása miatt viselte meg a megaláztatást. -" Megvetették és lekicsinyelték az emberek előtt, mi pedig elfordítottuk az arcunkat tőle;Megvetették, és semmibe nem tettük Őt. " Másképpen: “Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! (Ézsaiás 53-3) “Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”.(2 Korinthusiak 8–9).
  Természetesen emberek vagyunk és emberek is maradunk, de aki gondolatokban kicsit belemegy ebbe a szenvedésbe, az nem nevet más testvéreken, hanem megpróbálja, kijavítja és segít, ha egyikük bűnbe esik, meddig?- A kegyelem napjáig. Az Úr nem fog szemrehányást tenni azoknak, akik piszkosak és beszennyezik ruhájukat, egy elesett testvér megmentése érdekében. „ Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett.”(Judás-20,21,22,23) Igen, igen ! Gyűlölni a bűnét, és nem részt venni a bűneiben, de nem feledkezni meg arról, hogy ki áll e bukás hátterében - „ Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal 6-1.2) Ha azt gondoljuk, hogy ezt a mi időnkben lehetetlen teljesíteni, és nem tudjuk elérni a lelkiség (szellemiség) ilyen állapotát, akkor zárja be a Bibliát, és ne olvasson, különben olyanokká válik, mint akik folyamatosan tanulnak, és nem érhetnek el bűnbánatot az igazság megismerésére. Pál apostol, a Timóteushoz írt levélben ezt írja mint hűséges szolgának: "Vajon Isten nem ad meg nekik bűnbánatot az igazság megismerésére, ..." Nem tudjuk, hogy Isten megadja-e vagy sem, de minden erőfeszítést meg kell tennünk irántuk, ha erre te magad alkalmas vagy, mert nem mindenki szellemi és nem mindenkor, és lehet inkább ne tegyük ha nem tudjuk mi a dolgunk. Ezek a sorok a Krisztus követőinek szólnak, de ez se általános, mert mi is sokat vétkezünk.
Ha meg is látjuk a bűnt a másikban, meg fedhetjük őt, magát a bűnt, nagy alázatossággal, de nem fog eredményre jutni a mi szándékunk ha törvény szavával mondjuk. Akkor például az alkoholizáló embert törvény alá helyezzük, amit az orvosok is megtehetik, ampullát varrnak a bőre alá. Ne igyál ne paráználkodj, ne tedd azt vagy amazt, mert a pokolra kerülsz, ezt sokszor a belső emberben lévő lélek is tudja, de már rabja a bűnnek. Amíg nem hallja meg Isten szavát, ami nem egy emberi hang, de emberek által volt mondva, s nem akkor amikor feltételezük, addig csak elfojtott bűnnek számít, ami aztán még nagyobb erővel kitörhet. Ezt tapasztalatból mondom. A lábmosás nem agymosást jelent. Az agyunkat mossák szüntelenül.
 Ha a belső emberben van egy kis szikra vágyakozás, hogy örömét nem a borban akarja lelni, hanem Isten Szelleme örömében, akkor az Isten, azonnal elébe megy, mert Isten a szívek ismerője. Mi magunk tehetetlenek vagyunk, addig mig nem érint meg az Úr keze. Addig mi szerencsétlen rabok vagyunk, a bűn rabjai.
A szeretet a segítségnyújtás, jellemzi a szerető Istent, csak egy példát hozok fel.
     A jó szamaritánus (Lukács 10-30–37) nem szégyelli, hogy lehajol és felveszi a megvert, félholtan fekvő vándort, Jeruzsálemtől Jerikóig vezető úton. Nem tett szemrehányást  - miért jártál ezen az úton? A visszavonulás és a veszély útján, mert ez azt jelenti, mikor távolodunk Isten közelségétől, ( példaképpen- Jeruzsálemtől az örökre átkozott Jerikóig), akkor veszélyes úton járunk. A lévita és a pap elítélték, és ők (a lévita és a pap) is ugyanazon az úton haladtak (úgy vélték hogy kifosztották? - tehát ez azt jelenti, hogy valamiben bűnös), és siettek tovább, nem törődve vele a nagy papi elfoglaltságukban, mert Istennek szolgáinak tartják magukat, nem ismerős a helyzet? A samaritánus tökéletesen tudta (az Úr egyik abrája), hogy egy ember lelke nem kapott nyugalmat a jeruzsálemi templomban, ahol Istennek kellett volna szolgálnia és imádnia a papi szolgálaton keresztül, hanem ott a pénzváltók és az árusok galambokat árusítva szolgáltak nyereségvágyból. (Mt 21–12).
 A rablók levették az ember ruháját, és mezítelen maradt. Hány testvér van, aki elesik és vétkezik vallási közösségek, hidegség és hitehagyás közepette, valamint az Atya Szelleme hiánya miatt a templomokban a gyülekezetekben - és megfosztják az elesetteket a gyengéket a tanúságtételről (meztelenné válik). Ezt ahogy feljebb írtam egy közös ügy, melyben mi is hibásak lehetünk. Most mindegy, ki a hibás, de az, hogy hogyan mentse meg és szerezze be az elesetteket, sebesülteket a sátán tömlöcéből az Úrnak (nem magunknak). Van példánk az Úrban, és ha mi legalább csak utánozni merjük Őt, akkor velünk együtt teszi meg ezt egyetemben. És ad valamit, amire nem számítottunk. "Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik." (Zsolt 34-8,9)
 De mit mondjunk erre? Mindenki olvas, mindenki tudja, vannak igemagyarázó könyvek, amelyek a múltból és a jelenből származó testvérek írtak. Az Úr tudja, hogy amink van, mit csinálunk, és mit fogunk csak tenni és mondani “ Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.) (Zsolt 139–1 ..., 6) De csak egy dologra van szükség; az Úrba vetett hit és bizalom, alázat, önmegtagadás és szeretetteljes testvérek iránti szeretet, de nem csak. Nehéz - ellenáll a régi ádámi hús-vér természet. Meg kell bocsátanunk testvéreinknek mindent, az Úr nem szemrehányást tesz nekünk, és ugyanúgy bánik másokkal is. Nem mi haltunk meg értük, hanem Jézus Krisztus. Ne ítélj valaki más rabszolgája felett, Ő akaratának megfelelően szolgálja az urát. - “Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.”(Róm. 14–4).
 Nem vagyunk hivatottak senkit megítélni. Az egyetlen dolog, amit meg kell vallania bűneit az Úr előtt, a hit adományozója és végrehajtója, Jézus Krisztusra figyelve. A kapcsolat helyreáll, bárhol is vagyunk - „Ha megvalljuk bűneinket, akkor Ő hű és igaz lévén megbocsát nekünk bűneinket és megtisztít minden igazságtalanságtól” (1János 1-9) Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől származik, és mindenki, aki szeret, Istentől született és ismeri Istent. " (1 János 4-7). Nem elég magunkról azt kijelenteni - Istentől születtem, ez azt jelenti, hogy felülről Istentől újjászülettem -, ezt a gyakorlatban is látni kell netán bizonyítani kell, még akkor is, ha ez egy viszonzatlan szeretet, még ha meg is vetnek ezért, de ugyanúgy , ez a szeretet megnyilvánulhat bennünk akik a keskeny útra lépnek. Ez Isteni szeretet. (Agape)
 Lehetünk mi megrögzött keresztények évtizedeken át, jó példát mutató, igemagyarázók, tanítók mint Nikodémus, de lehetünk elesettek is, nevetség tárgyává válni a világ előtt, de ha nem születünk újjá, akkor: “ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” , de hogyan? - jogos a kérdés: -” Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” ( János 3,-3,5). Itt nagyon fontos a sorrend előbb a víz: az ige, aztán: a Szellem.
 Vannak gyülekezetek, akik csak a szellemet teszik előbbre, az igehallgatás másodlagos vagy elenyésző, pilóták jogosítvány nélkül.
   Minden probléma a testből fakad. Ha az Isten Szelleme megnyitja előttünk, ha megtudjuk, vagy eljuthatunk minden probléma forrásához és gyökeréhez, akkor ennek megfelelően tudunk cselekedni. Ez nem törvényszegés beismerése, mert ez köztudott, Júdás is megbánta amit tett, ez vonatkozik a Krisztus tanítására és a gyakorlására. Ahhoz, hogy tudjuk a Krisztus akaratát ebben és másban is, meg kell ismernünk a tanítását, anélkül nem megy.
 Diferencia a szó és a tett között, ellentétben a józan ésszel isteni tanítással, képmutatáshoz vezet, rosszabb esetben eretnekséghez vezet, problémákhoz és a gyengék bukásához vezet, akik még nem Istenben bíznak hanem a vallási felmenőikben.
Természetesen sokan a saját maguknak megfelelő "megalapozott doktrínát, katekizmusát" tartja helyesnek, és itt semmiféle vita nem megengedett (ezen nem lehet vitatkozni). Mindenki a sajátját keresi, és nem ami az Úré, Isten embere nem teszi vita tárgyává azt az utat amit az ember szándékozott választani.  De nekem, vagy nekünk, el kell döntenünk magunkban - akarom-e valaki más Istentől távoli utat járni vagy Krisztus igájához kötni magam, vagy sem? A keskeny úton járni nehéz emberi testben, de könnyű teher,  Krisztussal egyetemben. De ez se a mi akaratunktól függ, ( nézd: Lukács 10, 34 ...és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.”, kit vivé? a tehetelen embert, aki nem tud ellenkezni, csak rá bízza magát,- de ez egy egészen más téma.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. ( János 7-14)