Bűn és törvényszegés.

 

Bűn és törvényszegés.

 A cikk retorikája ómódi, nem korszerű, de a témája mindig időszerű. Nem illik a mai ember stílusához, de nem hagyhatjuk, hogy elavuljon, pláne ezekben az időkben, amikor már nem az a szent ami szent az Isten szemében. Azt is tudom, hogy amit Isten elvetett, különböző talajra esett, de attól még mindig aktuális. 

Ez a kérdés sokáig nem volt világos számomra. Korábban már publikáltam egy "Bűn és bűnök" cikket, de számomra úgy tűnik, hogy ez a téma sokak számára érdekes, vagy a lényege nem egyértelmű sokak számára.

Amikor hitre tértem, éjjel-nappal olvastam a Bibliát, a szabadidőmben. De jól emlékszem, hogy a szívem mélyén lelkiismeret gyötört, hogy nem tudok megbirkózni a bűnökkel. De makacs voltam ebben, és nem hagytam el az olvasást. Minél többet olvastam, annál inkább felfedeztem magamban a bűnt. És pontosan ugyanazt gondoltam, mint Pál apostol "nincs bennem semmi jó" és "azt csinálok, amit nem akarok".

Teltek az évek, és Isten nagy kegyelméből és a testvérek segítségével mégis olyan következtetésekre jutottam, amelyekkel megosztani szeretném veletek.

Bűn, a szó gyakran megtalálható mind az Ó testamentumban, mind az Új testamentumban.

ELSŐ: a Szentírás a bűnt törvénytelenség ként is meghatározza ” Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”(1 János 3: 4). Ez azt jelenti, hogy különbség van a bűn és a törvénytelenség között, habár ez is az is bűn, (vagyis a megalapozott törvény megsértése, amely az úgynevezett, saját akaratának teljesítésében fejeződik ki, függetlenül Isten és az ember korlátozásoktól.) Mózesig, az ember "nem vétkezett, Ádám bűnével, mert számukra nem voltak parancsolatok, az emberek mégis vétkeztek és meghaltak: “ Úgy a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek,....” (Róm 5:14). Más szavakkal, Ádámnak egy bizonyos törvény adatott, amelyet nem tartott be. De azután, Ádámtól kezdve Mózesig nem volt törvény, és ezért nem volt bűncselekmény, bár a bűn (törvénytelenség értelemben) létezett, és olyan, amely özönvízhez vezetett. Ugyanez a különbség világosan meg van említve a Róm. 4:15-ben: "Ahol nincs törvény, nincs törvényszegés " Tehát nem törvényszegő emberek éltek Mózesig, hanem a lelkiismeretük szerint élhettek és tettek Istennek tetsző dolgokat, vagy nem tetsző dolgokat. 

 A lelkiismeret ma is létezik, ez van vagy már nincs egyesekben. A lelkiismeret egy utmutató lehet az Isten kezében. Az Isten Szellemével rendelkező lelkeknek a lelkiismeretük tiszta, mert az Isten kitisztitotta. Ez nem egy varázspálcával történik meg. Ez egy folyamat, ha Isten részéről így is van, de a mi részünkről ez egy ragaszkodás hogy benne legyünk. A Szent Szellem igazgatja a lelkünket, ha tompul, vagy elalszik.

Ez a munkája az Úrnak, hogy benne legyünk. A Szent Szellem nem a megváltó, hanem a tanító  “ mert csak egy a Tanítónk a Jézus Krisztus”. Egész vallási irányzatok léteznek, akik a Szellem által hiszik a megváltást. Hangsúlyoznom se kell, hogy ez nem igaz, mert nem Krisztus szelleme, hanem a vére a megváltás lényege. De hagyjuk.

 Folytatom az előbbi témát.

Például; ha az állami törvény nem tökéletes, hiányos, mondjuk nincs egyértelmű meghatározás, akkor az, aki bűnt követ el, nem számít törvényszegőnek, mert a törvénynek lehetnek kiskapui. Amikor a csalók egy magányos nagymamát megtévesztettek egy dokumentum aláírásával, kizárták a lakásból, mert csalással írattak alá valamiféle papírt. Sok országban nincs erről törvény. A csalókat nem büntetik, de bűnt követtek el Isten szemében.

Maga a bűn azonban megtörténhet, amit a Róm. 2.12: "Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg," Amikor azonban létezik valamiféle törvény, a törvényszegés is bűn. Az Újszövetségben a "bűn (vétek)" ez a szó, a görögben igy íródik: "hamartia, hamartano - eltérni a helyes iránytól; a" bűncselekmény (bűnöző) "fogalma általában megfelel a görög parabázisnak, a parabátusnak ( parabasis, parabates)- a határszegésnek, és a görög paraptómának is - az elesésre, megcsalás.

MÁSODIK: a bűn nem az embertől ered, hanem az ördögtől (1János 3: 8), bár egy ember révén lépett ebbe a világba, büntetésként magával hozva a halált is.

HARMADIK: lényeges különbség van a "bűn" és a "bűnök" fogalma között, és ezt a megkülönböztetést azonnal világosan meg kell érteni. Amikor először az Úrhoz fordultam, ezt még nem vettem észre. A bűnök - azok, amelyeket egy személy ténylegesen elkövet; és ezek bűnök az ítélet alapját képezik, megerősítve ezzel, hogy az ember a bűn szolgája. Ami a kiválasztottakat illeti, lelkiismerete örökre megtisztul a bűnökért hozott egy áldozattal a feszületen, Isten Lelke felismerteti a lelkünkben ennek az áldozatnak a jelentőségét; és ennek következtében a bűnt(amelyeket Krisztus a feszületen magára vet) Isten, ezért nem hibáztat soha többé, s nem emlékszik rá, vagy nem emlékeztet rá, mert már a feszületen ELVÉGEZTETETT. Ez vonatkozik az egész emberiségre. Alább még visszatérünk erre.

Ha egy hívő lélek vétkezik, akkor Isten kegyelemből cselekszik vele szemben (Krisztus engesztelő munkája alapján), hogy bűn vagy talán, bűnök megvallására vezesse; és akkor az illető megtapasztalja a megbocsátás örömét. De el kell telnie egy bizonyos időnek,hogy az elkövetett bűn ( de inkább vétek) mély tudatára ébressze lelkünket, a Szentlélek által. A könnyelmű beismerés, bűn és bűnbánat, bűn és bűnbánat gyors sorozata, ez nem isteni út. A bűnt, amely lényegében az ember bukása óta mindent elidegenedést jelent Istentől, és ami különösen az ember gonosz természetében látható, törvényesen eltávolította Isten színéről Krisztus feszülete által. Krisztus áldozatában Isten "elítélte a testben elkövetett bűnt" (Róm 8,3), amelynek eredményeként az Isten Szellemét a hívőnek adta, hogy az Ő szellemében legyen. Az Úr Jézus "Isten Bárányává vált, aki elveszi a világ bűnét (nem pedig a bűnöket, mint gyakran mondják)". Megtisztítja az eget és a földet a bűntől, és ennek eredményeként új ég és új föld lesz, ahol az igazság lakozik. Bár Krisztus mindenkiért, vagy mindenért  a halált választotta, de sokan mondják, hogy mindenki bűneit viselte, de nem, hanem sokaknak, vagyis a kiválasztottak bűneit. Itt van a külömbség a bűn és a törvénytelenség és a bűnök között. Krisztus a feszületen elítélte a BŰNT, ami a világban van, de a választottak bűneit is, egyúttal, de a feltámadás már nem e világnak a részesedése. Az utolsó ítéleten a halottakat, az Isten már nem a bűnért fog ítélkezni, hanem a cselekedetekért. Hiszen a világ BŰNE már el van ítélve, ez nem lesz kifogás, hogy bűnben születtünk. Jel, 20,12 “....és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” A gyerekek nem lesznek elítélve az utolsó ítéletnél, ha bűnben is születtek, nekik nincs cselekedetük, csak az amit Ádámtól örököltek. Azért is szentek az Isten szeme előtt. De csak addig, ameddig már tudatában lesznek a cselekedeteiknek. A korhatárt ez határozza meg, évekhez nem tudjuk kötni. Vannak olyanok is akik, életük végéig gyerekek maradnak. Létezik egy ilyen embercsoport.

 Jézust a feltámadása után, már a világ nem láthatta csak az övéi. S miért?, mert már ők tiszták voltak a bűntől és bűnöktől az Atya szemében, s nem a Szent Szellem tisztítja meg a bűntől, hanem az áldozati Bárány vére, ezt alább kifejteném. A Szent Szellem nem lehet a bűnös lélekben jelen, mert nem az a dolga, hogy megváltson, hanem tanítson, és rámutasson a világ bűneire, de ez a megváltott lelkekben is eredményhez vezet, mert meglátjuk általa mi a jó és mi a rossz. Az Úr vezet a Szellemével bennünket, hogy ne legyünk a világ szerelmesei, azért világítja meg a jó utat és a rossz felé nem irányít.

Ezért a tanúbizonyságért, nem keresik velem a kapcsolatot, főleg a protestáns felekezeti tagok. Erre mindig úgy mondják, hogy akkor szabadon lehet bűnözni. Arra a válaszomra nem is hederítenek, hogy Krisztusban hívő nem bűnös és nem bűnözik, mert már el van ítélve a bűne a feszületen, és az elkövetett vétkeit az oltár elé viszi. Egyáltalán nem könnyelműségből vétkezik, de inkább megbotlik, bukdácsol. 

 Maga a szellemi természete változott meg. De hát annyira kínos és gyötrelmes lehet egy újjászületett ember élete? Vágyakozik de nem szabad. De hát ezt hozza ki a törvény is, tilos nem szabad. A kulcs a megértéshez, egy:  Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.  (1Ján 3:6).....Aki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.  (1Ján 3:8) Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.  (1Ján 3:9) Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az [sem], aki nem szereti az ő atyjafiát.  (1Ján 3:10).

  Tehát hogy is van ez? Kiemelném a “cselekszik” szót, “ποιέω (poieó) - tesz, megtesz, cselekszik, tevékenykedik, csinál, készít, létrehoz, alkot, megvalósít stb.

(Biblia-Felfedező kiegészítés). Tehát itt nem a bennünk lakozó bűn, hanem abból fakadó cselekvés, határozza meg, hogy kiben vagyunk. Alább részletesebben is megvilágítjuk e témát.

 NEGYEDIK, a Róma 5: 15-21-ban” 

 “ De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.  És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra. Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.

 Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.

A "vétek" más fordításban, Károli “ bűneset” szót használja, amelyet Ádám bukására (vagy bűnére) utalnak, míg a "kegyelem ajándéka" sok vétség igazolására szolgál ". A törvény azért jött létre, hogy "megsokszorozza a vétket", vagyis hogy kiderüljön a bűn utálatossága.

Ezért az a személy, akivel a Szentlélek dolgozott, eljuttatta bűnének tudatához (mert nincs igaz ember), Krisztus áldozatába vetett hit által teljesen megmenekül a testben lévő bűntől. Lelkiismerete megtisztul, a bűn pedig utálatosság lesz számára. Ami pedig a bűnöket illeti, amint már említettük, ez nyomást gyakorolhat bűntelen lelkiismeretére, mindaddig, amíg vallomással az Úrhoz nem fordul. A bűn ismeretében, rájövünk, hogy naponta vétkezünk, ha nem testileg, de gondolatban. A Mózes törvénye inkább a test zabolázza, De Jézus tovább megy ebben a kérdésben és azt mondta, hogy nem csak az a parázna, ki megszegi a házasság szent intézményét, hanem aki szemével paráználkodik. Maga a paráznaság, hűtlenséget jelent, de nemcsak testi hanem szellemi is, ami a bálványimádás.. A héber szótár fordításban így határozza meg ezt a szót (Biblia-Felfedező kiegészítés). Paráznaságok, “  ἡ πορνεία, -ας (hé porneia, -asz) 

1) Isten törvényével ellenkező szexuális kapcsolat: paráznaság, fajtalanság, prostitúció

2) házasságtörés, házastársi hűtlenség

3) szellemi paráznaság, bálványimádás

(Ógörög 2.)   ἡ πορνεία, -ας (hé porneia, -asz) 

- paráznaság, házasságtörés, fajtalanság, prostitúció

A legtágabban használt fogalom a fizikai és szellemi paráznaság minden válfajára.

1 János 1: 8 “Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.”

 A Szent Szellemben való jelenlét, az Ige, az ember lelkében megvilágítja, hogy tudják, hogy a szellemi újjászületés ellenére továbbra is ebben a bűnös testben maradunk. Másrészt nem csinálunk ( nem tervezünk) “ tudatosan” bűnt, főleg az embertársaink ellen, mert ehhez erőfeszítésekre, tervekre és gonosz vágyra van szükség, ami nem lehet egy megváltott ember tulajdonsága vagy természete.”Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.  (Máté 15:19)

Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.  (Máté 15:20). Itt nem a higiéniáról van szó. A farizeusok tanításáról, akik rituális kézmosásról beszéltek. Én kiragadtam ezt a részt, de jó ha elolvassátok ezt szóösszefügésben.

Ezért is ujjal mutatnak azokra kik Krisztus nevét vallják és vétkeznek, akaratlanúl is, többször csak azért, hogy magukat fényezzék, de sokszor saját magukból kiindulva. Tudjátok, hogy van egy Hubble távcső az űrben, ami pásztázza a koszmoszt, de a sátánnak a teleszkópja az embert pásztázza, és mindig talál elítélendő dolgot. Elvégre ő az ügyész, az Isten meg az ügyvéd és a bíró egy személyben. Máté 7:1” Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”. 

 

De számunkra nagy öröm, hogy az Úr kezéből nem tép már ki semmi és senki, “Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.(Róma 8, 39)