Példabeszédek 7.

 

Példabeszédek 7.

Bevezetésnek csak annyit mondanék, hogy az Ószövetség áldásos, gyakorlati igazságokat tartalmaz, amelyek szolgálhatnak minket, mint Isten gyermekeit, oktatásra és hitbeli építésre. Ismerek olyan keresztényeket, akik azt állítják, hogy az Ószövetséget fölösleges tanulmányozni, mert az árnyéka az újnak a világosságnak nincs árnyéka. Ezzel én nem értek egyet. Ahhoz hogy jobban megértsük az Újszövetséget, kellene ismernünk az egész Bibliát. De igaz az is, a megértést Isten adja. De aki szereti a bálványimádást és nem dobja félre, annak hiába vannak ismeretei, az felismerésre nem jut, ez egy komoly akadály. A Biblia azoknak íródott akik olvassák.

Van néhány téma, amelyet tabunak tekintenek, ezt a vasárnapi iskolákban, gyerekeknek nem tanítják. Betartjuk azt a tényt is, hogy nem minden, ami meg van írva, nem írhatunk vagy beszélhetünk nyilvánosan. Vannak olyan utasítások, amelyeket csak személyesen vagy külön-külön szán Isten nekünk. És ez a téma ilyenekre is utal, mert Salamon személyesen bensőséges tanácsokat ír, bár mindenki számára írva van, mégis ránk vonatkozik. De ha kerüljük a kifejezéseket, és ragaszkodunk a spirituális jelentésekhez és utasításokhoz, akkor még egy gyermek sem fogja észrevenni, amit a paráznaságról és a spirituális paráznaságról van szó.

Ezt a példabeszédet olvasva és elmélkedve rá kellett jönnöm, hogy maga a mennyei Atya beszél velem. Megtanulhatom a megfelelő tanulságokat, megszerezhetem a Lélek erejét, amely gyakorlati cselekvésre késztet. Mert meg van írva: "ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. " (1Péter 2-5).

Tehát kezdhetem, de igyekszem tömören fogalmazni, hogy legyen minél esszenciálisabb, de mégis kimerítő.

"Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának a példabeszédei. Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg" (1-1.7. Példa)

Ma már vannak olyan vélemények, amelyek azt állítják, hogy nem számít az ész és a bölcsesség, valamint az igazság ismerete; a lényeg az, hogy Isten válaszol az imákra, és ezzel megerősíti hitük valóságtartalmát. És mindig imádkoznak, hogy Isten megerősítse hitüket tettekkel. De Isten boldogságát, amelyet nem lehet elérni ismerete nélkül. „Boldogok, akik hallják Isten szavát és megtartják azt” (Lukács 11–28).

Az Isten hallja az imákat, de nem attól lehetünk boldogok, hogy válaszol rájuk ha akar, nem az eredmény, hanem az áldozatunk, az áldozat mindig az, amit önmagunktól adunk. Nem a felesleget, hanem mindenünket ami van. Ez a szívem, és mindenem, amit Isten akar tőlünk. Azt akarja, hogy a gondolatai olyanok legyenek, mint az övé. Úgy, hogy gondolkodásmódunk egybeesik az Ő gondolataival, az Ő akaratának ismeretében. Az Úr megmutatta nekünk, az Atyjához imádkozva: „azonban nem úgy, ahogy én akarom, hanem mint Te” (Mt 26-39). Ahhoz, hogy megismerjük az akaratát, mindenképpen meg kell keresnünk és ha megtaláljuk, eldobva minden ami számára utálatos el kell dobnunk, és az első a bálványimádás, még ha a lelkünknek olyan édes is. Ez mélyen bele van ágyazva az ember egójába.

Isten már bizonyította számunkra Jézus Krisztusban való szeretetét, aki áldozatot mutatott be, feláldozva saját magát, mindent amije van, és nem követelhető Tőle bizonyítást újra és újra. Ahogy nem követelhetjük és nem is követeljük, hogy szüleink minden alkalommal bizonyítsák származásunkat, az anyakönyvi kivonattal.

Az engedelmesség szeretetből fakad, nem kötelességből, és aki szeretetből cselekszik, többet fog tenni, ami az Úr tetszését elnyeri, többet amit a törvény elvár tőlünk. A rabszolga ugyanis nem ismeri ura gondolatait, engedelmeskedik parancsainak. A fiú szeretetből cselekszik, és azt teszi, amit a szolgálatban nem parancsoltak neki, mert ismeri az Atya gondolatait. Nézd meg azt a nőt, aki két atkát adott a templomban, megadva havi eledelének teljes árát. Isten ezt nem követelte meg, tizedet rendelt a törvény szerint.

"Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől."

Annak ellenére, hogy ezek a szavak instrukciónak, fegyelemnek hangzik, melegséggel tölti el a lelket, mert a szeretetből fakad. Mennyei Atyánk nem azért tanít minket, hogy csak szaporítsuk tudásunkat, hanem azért, hogy beteljesedjünk a Szellemével, és képesek legyünk Őrizni és megtartani parancsolatait, hogy biztonságban és örömben élhessünk, és képesek legyünk ellenállni minden a Sátán ravasz trükkjeivel szemben, amik gyakorlatilag a földi utunkon szembe jön velünk. Pontosabban a paráznaságba és a szellemi paráznaságába esés veszélyeiről beszél. A Sátán minden üldözése azok ellen irányul, akik még gyengék a hitben, tapasztalatban hiányosak.

Az Úr megérinti szívünket, hogy az igazságot ami Ő maga, a miénknek tekinthessük, és kedvesek lehessenek számunkra, mintha én is ezt kívánnám. Akkor nem lesz nehéz felismerni a veszélyt.

Az evangéliumi kereszténységben is, sok esetben látunk házasságtörést vagy házasságon kívüli viszonyokat. De ez is megtörténik, és könnyen felismerhető az oka. De gyakran nem látjuk, amikor lelki, szellemi paráznaságban élünk. Jób szövetséget kötött maga előtt: „Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. " (Jób 31-1) Melyek a hit és az odaadás bölcs szavai.

Isten akaratának és igazságának ismerete megvéd minket egy idegen asszonytól (hamis kereszténység), aki ugyanúgy beszél, mint egy igazi nő (Krisztus egyháza), de a hangja nem felel meg a valódi isteni természetnek, ezért meg kellet lágyítani a hangját művészien. Ez a módszer szükséges a rabul ejtéshez és a megtévesztéshez. Ma a fény angyala nem ordít, mint az oroszlán (Sátán). Bár vannak zajosak és féktelenek, de többnyire az általános vagy a mindenek feletti szeretetre buzdít a szava. Szépen hangzik, csak foghíjas, mert nem ez a teljes igazság.

"Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén."

Salamonnak, akinek nem volt ellensége, mert apja, Dávid elűzte az ellenségeket Izrael földjéről. De a háza ablakain rács volt - ez arra tanít minket, akkor sem szabad lazítani, ha biztonságban érezzük magunkat. Az ellenség nem alszik. Házaink rácsai arról szólnak, hogy készek vagyunk megvédeni magunkat attól a világtól, amelytől az Úr elvált, de még mindig testben vagyunk ebben a világban, és gyakorlatilag meg kell védenünk, és ne szennyezzük a házasság intézményének szentségét és a családi tűzhely melegségét a rácsok innenső oldalán.

A fiatalság az nem mindig éretlenséget jelent. Az ifjúság nem feltétlenül jelenti a megértés hiányát. Példa; Timóteus és Titusz. De köztük van az ésszerű és a tapasztalatlan egyaránt. Fiatal korunkban nagyon sok veszély fenyeget; a fiatalkori vágy. A tapasztaltak, gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek Krisztusról, aki minden isteni gondolat forrása: Őt megismerni "az emberi gondolatok világán kívül található"; "megtalálható" Isten univerzumában, amelynek eredete és központja Krisztus. Nincsenek csapdák és veszélyek ezen a területen.

A fiatal férfiakat erősnek tartják magukat: erősek a hitben, akik a Szentírás igazságaiban megalapozottak; Isten bizonyságának megvan a helye bennük, de fennáll annak a veszélye, hogy az igazság nem eléggé kifejeződik a mindennapi élet gyakorlatában. Amikor a kegyelem és üdvösség és az első szeretet öröme csökken, akkor a világ szelleme gyakran újra megnyilvánul. Van talán külső elkülönülés, és ennek ellenére a világ szelleme már belépett a szívébe. A világ szelleme szellemi paráznasághoz vezet. Vakítja a szellemi látást.

Ez a fiatalember céltalanul sétált, kitéve minden veszélynek. Egy tapasztalt keresztény már tudja, hogy az Úr útjai nem vezetnek a sötétben a tereken keresztül, (a széles úton), mert minden útját fény világítja meg. A kísértés elkerülhetetlen. Az ember nem ismeri Isten akaratát, és csapdába esik. A test embere szemmel lát, nem szívvel. "Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá:"

Megállapíthatjuk, hogy a földön nem minden gyülekezeti ház szolgálja az Urat. De mindig arra gondolunk, hogy a miénk az igazi, nem egy másik. A tapasztalatlan szem nem határozza meg, mi igaz, annak ellenére, hogy a parázna asszony, paráznául öltözködik, de ezt nem veszi észre. És a parázna asszony nem titkolja, sőt dicsekszik, mert liberálisan gondolkodik, és törekvései nem csak a férjének tetszeni akarás, mert ha van is, de nem hű hozzá. A vallási liberalizmus a testet szolgálja, mert tetszik a testnek. Lágyítja a hangját, mert erre kapós a testi ember, ugyanis nem mondja Isten szavát, (csak annak egy részét) azokat a részeket kerüli, amelyek az Ige kétélű kardként választ el, elválasztva a lelket a szellemtől. Isten Igéjének kimondása veszélyes a léleknek, elrontja az ünnepet a lélekben, és nem vonzó, sőt fájdalmas. A szabad akarat hirdetése ( ami a liberalizmus alapvető része) vonzó azok számára, akik szenvedélyekben és kéjekben élnek, vagy élvezetből akarnak élni, nemcsak testben és lélekben, hanem szellemi értelemben is. Akik nem akarják viselni vagy részesülni a Mennyei Királyság megaláztatásában és szemrehányásában ezen a földön az igaz hitben járva, Krisztussal megalázva. Aki Krisztus nevével dicsekedik, az aláza is meg magát menjen szembe a hazug vallási tanításoknak. Azok a közösségek, amelyek a liberalizmust és a választás szabadságát hirdetik, nagyon vonzóak, de nem azok számára, akik komolyan szeretnének tetszeni Uruknak.

"Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal."

Közösségek, amelyek minden holmijával, szertartással látható módon szolgálnak -

Amikor az Úr világba jött, ( megszületett) a mágusok elhozták a mirhát a jászolhoz, meg akkor is használták, amikor meghalt (Mt 2–11; János 19–39). Krisztus születését és húsvétot ünnepli a keresztény világ, de hogyan és miért. Ezt akarja Isten?

Aloe- illatszer. A szentek imái, azoké akik már megnyugvást nyertek az Úr szellemében, de a mi esetünkben, vagyis a parázna nő esetében ez csak a plafonig terjedő illat, Isten oltárához nem száll fel.

Fahéj - fahéj fák szárított kérge, fűszer; része volt a "mirha a szent kenetnek", értékes kereskedelmi cikk volt. A papságok kinevezése és a szolgálatok, a magas jövedelmező hivatalok és a velük folytatott kereskedelem megkenése. Azt hiszem, sokan tudják, mire gondolok, - vannak " istentiszteleti" szolgálatok, és minden fogadalmukat teljesítik, lendületet és erőt nyertek, mert pontosan azt tették, amire ők maguk törekedtek. A világi és a spirituális keveréke. Isten a téveszmék szellemét adja nekik, és magabiztosak tetteikben. Aztán kimennek házukból, és elrohannak, hogy újabb tagokat fogjanak közösségük számára. Magukhoz vonva őket, abba házba, ahol korábban az élet kényelmét előkészítették. Az egyiptomi szövetek és szőnyegek sokszínűek, kényelmesek és kellemesek a szemnek. (a világ jelképe és gyönyörei). Egy lelkes fiatalember mindent megtalál ott, hogy elvonja a figyelmét az Úrtól.

"Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza."

Telihold - a hold az éjszaka irányítására volt teremtve. Szimbólumként; a "hold" szót prófétikusan használják a megszerzett hatalom jelölésére. .A keresztény, aki nem várja az Urat, saját megelégedésével él. A hamis tanok megtévesztették, és elfogadta ezt a valótlanságot. Amikor azt hirdetik, hogy a keresztényeknek nagy nyomorúságon kell még átesniük, ami való igaz a hamis kereszténységre, kihagyva azt a pillanatot, az Úr napja előtti megjelenést. Ők valóban nem szeretik az Ő megjelenését. Mert számításaik vannak. A férj nincs otthon, feltámadt és a mennyei Atya jobbján ül, és eljön, amikor gyülekezet kész lesz találkozni vele és képes lesz Krisztussal uralkodni. (telihold). Abban bízik, hogy amíg a keresztények nem ébrednek fel az álomból (Mt 25–55), és mind az egész világ hitre nem tér, az Úr addig nem jön el. Ez egy erkölcsi bizonyítvány amiben teret kap a lazítás és erkölcstelenség.

"Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. (mint egy szarvas - egy lövésre), De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. Háza a holtak hazájába vezet, ( a pokolba) levisz a halál kamráiba."

Mondhatjuk, mint a méhek a mézre, úgy a hús a test szereti a liberalizmust, a szabad akaratot. De itt ezt nem nevezhetjük jó befejezésnek.

Abban a pillanatban, hogy elhagyjuk az igazság útját, ha azon jártunk egyáltalán valaha, akkor veszélyes úton járunk. És itt már komoly dolgokról beszélünk, amelyektől nagyon nehéz megszabadulni. A bűn rabszolgaságába esett, és mint egy ökör megy a vágásra.

Ökör; - mezőgazdasági munkában használt kasztrált bika. Azt hiszem, itt látható az előnyei. Szükség van rá a feladatok elvégzéséhez, miközben képes terheket húzni. Szaporításra alkalmatlan. Meddő.

Szarvas; - sokak szerint Cervus elaphus, gémszarvas. A törvény szerint az őzet tiszta állatnak tekintették (5Móz 12-15,22). Az őz szépségével és gyorsaságáról nevezetes. A " fiatalembert" a lövész (a sátán) súlyosan megsebesítette.

Sebzett máj; - emésztőmirigy, amely epét termel. Elmondható, hogy a test a vér szűrésére szolgál. A sérült máj nem szűri jól a jó és a rossz tudását. Nem tudja kiszűrni, hogy mi van Istentől és mi nem.

Madár - (kismadár) a Szentírásban található a Lukács 12–6-ban, hogy Palesztinában öt madarat adtak el csak két assariiért. Az Úr azt mondja, hogy „egyikük sem esik le a földre az Atya akarata nélkül… (Mt 10–29, 31). A mi témánkhoz kapcsolva, a ketrecben található, repülésre teremtett madár mert a szabadság a természete, de a parázna asszony korlátozza természetes funkcióit. Háza ketrecében tartja őt (a fiút). A világvallások akik Krisztus nevét hirdetik, privatizálták magát a Messiást a négy fal közé zárva, az összes gyülekezeti házak négy falai közé.

Amikor erőt érzünk magunkban, akkor támaszkodunk önmagunkra, ezek az álláspontok ártalmatlannak tűnnek, de nem csak károsak, hanem a halál erejével is rendelkeznek.

Ez a paráznaság és utálatosság háza, az alvilág útja, a halál belső lakóhelyeire ereszkedik. Ne hagyd, hogy a szíved letérjen a helyes útról, ne tévedj az örök halál útjaira.

Itt nem az üdvösség útját vettük figyelembe, hanem a hívő ember, aki szereti az Urat, de még gyenge a felismerésben, veszélyes és káros útjairól beszéltünk.

De az Úr ismeri az övéit: “A Krisztus Jézus tegnap és ma és az örök korokon át ugyanaz. Tarka, idegen tanítások magukkal ne ragadjanak titeket. Hasznos dolog a szívet kegyelemmel szilárdítani meg, s nem ételekkel, melyekből semmi hasznuk az itt forgolódóknak. Nekünk olyan oltárunk van, melyről nincs joguk enni azoknak, akik a földi sátorban szolgálnak. Amely állatok vére ugyanis a vétekért a főpap szolgálatán keresztül bejut a szentélybe, azoknak testét a táboron kívül égetik el.Ezért szenvedett Jézus is a kapun kívül, hogy saját vérével megszentelhesse a népet. Ebből az következik, hogy ki kell mennünk hozzá a táboron kívül, s viselnünk az ő gyalázatát. Hiszen nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőbelit keressük. Rajta keresztül vigyük fel tehát magasztalásunk véresáldozatát mindenkor az Istennek, azaz az ő nevével hitvallástévő ajkaknak gyümölcsét