HALÁL.

 

HALÁL.

( ahogy én értelmezem)

 

 Bármely nyelven (amit ismerek) a halál szó nem emel fel a mennyei magas lakóhelyekre, és nem okoz ünnepi érzést. Talán vannak országok; például Indiában, ahol temetéseken táncolnak, A buddhisták számára a halál csak az egyik életből való átmenet egy másikba. De a Biblia is ezt tanítja, hogy a biológiai halállal nincs mindennek vége. Ha valaki egy kicsit is ismeri ennek a könyvnek a tartalmát, akkor már nem lehet közömbös, mert ha hisz vagy nem hisz, gondolkodásra késztet. A keresztény országokban a halál és a temetés nem olyan boldog esemény, de nem mindenki gyászol. Vannak emberek, akik már más a hozzáállásuk vagy meggyőződésük. De "A halál óriás, amely előtt még a király is meghajol". Ha valaki a halálra gondol, nem tapasztal örömet, és a legtöbb ember szorongást tapasztal. A halálról viccesen beszélnek, csak komolytalan fiatalok, tele erővel, ambícióval és remélik, hogy „minden rendben lesz.” (A hollywoodi filmek hatása, ahol minden jól végződik, „happy end”). A halál elkerülhetetlennek bizonyul, és úgy lóg felettünk, mint egy giljotina vagy egy kard a hóhér kezében. A halál körülvesz minket, mint a levegő; nyomasztó érzést vált ki. Nem hiszem, hogy vannak olyan emberek közöttünk, akik nem szembesültek volna a halállal, valaki elvesztette szeretteit, valaki szomszédját, barátait stb. de vannak akiknek már volt halálközeli élményük. Az egyik barátomnak volt ilyen élménye, azt mondta, hogy a halál nem fáj, az élet az fáj.

   A halál a Szentírásban, ha nem tévedek, négy aspektusban jelenik meg; a lélek testtől való elválasztása, biológiai (Zsid 9–27; Róm 5–14; 6–23); egy elesett ember lelki állapota (Ef 2-1,5; Róm 7-24) - lelki halál; a Sátán hatalma (1Kor 15-26; Jel 20-13,14) - a Sátán rabságában, a második halál és az örök büntetés (Jel 2-11; 20-14; 21-8).

 A halál ténye ellenére, dicsőséges üzenete van. A Biblia a halálról nemcsak földi reményeink végeként mesél. Bármennyire is furcsán hangzik, vannak emberek, a felismerés hit által, hogy  éljenek örökké, meghalnak testileg is meg lelki értelemben is. A Szentírásban ezt olvashatjuk: „Mint ahogy írva is van: "Érted egész nap ölnek minket, annyiba vesznek, mint vágójuhokat." Ám mi mindezekben győzteseknél is többek vagyunk azon keresztül, aki minket megszeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem elkövetkezők, sem hatalmak sem magasságban, sem mélységben lakók, sem semmi más teremtés sem képes elszakítani minket Isten szeretetétől, melyhez Urunkban, a Krisztus Jézusban jutottunk.” (Zsolt 43–23; Róm. 8–36.) Hány Krisztus követő vértanú, a múltban és a jelenben is bizonyított erről meggyõzõen! Nem estek kétségbe és nem tiltakoztak. Vigasztalták őket a hitük, és nyugalommal és békével vállalták végüket. A keresztény remény az újjászületett élet valóságában, már tudja vagy hiszi, hogy a fizikai halál nem rabolja el őket az örök élettől. Ez sokak számára megbízható tudás, mert Isten ezt mondta számukra, és azt el is hitték. De nem csak, hogy Isten megerősíti azokat, akik hűségesek hozzá a betegágyon is, és egész életükben nagy vigaszt nyújt nekik Isten, ha hitben vannak. Mert amikor a halál úgy érkezik, mint egy tolvaj, Isten megadja nekik a hatalmat, hogy tanúskodjanak Isten dicsőségéről , és ezzel dicsőítik meg Istent rajtuk keresztül. „Boldog, aki a szegényekre gondol [és a koldusra, az Úrra, aki miattunk elszegényedett]! A vész napján az Úr megszabadítja. Az Úr meg fogja őrizni és életét megőrzi; áldott lesz a földön. …..Az Úr megerősíti betegségének ágyán.  bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében." (Zsoltár 41–2,3,4).

  Ne feledkezünk meg azokról se, akik életfogytiglani szabadságvesztést töltenek a börtönben, nincs reményük az amnesztiára, de a rácsok mögött hitre tértek, hisznek az Úr Jézusban, számukra a halál valóságos szabadulás. Ők, a társadalomtól és a világtól elzárva, bűntette miatt vezekelve, szabadulásuk reménye a halál. Pál apostolban az Úr munkát végzet, hogy azt mondhassa: "Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség". (Fil. 1 -21)

  Az Újszövetségben, Pál apostol szavait olvashatjuk, nyugodtan és megfontoltan kijelentve, Szent Szellem által: 

„Vannak mennyei testek és vannak földi testek. De más a mennyeiek dicsősége és más a földieké. Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége. Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik a testet rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban, elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban. Elvetnek lelki testet, feltámad szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi test is. Így is írták meg: "Lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé." De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi. Az első ember földből formált por-ember, a második ember mennyből eredő. Amilyen a porember, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei ember, olyanok a mennyeiek is. Amint viseltük a porember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is. Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot. Íme, egy titkot mondok nektek: Nem fogunk mindnyájan elaludni, de mindnyájan át fogunk változni egy oszthatatlan időben, egy szempillantásban, az utolsó kürtszókor, – mert kürtölni fognak – s a halottak romolhatatlanságban feltámadnak, mi pedig átváltozunk majd. Kell ugyanis, hogy ez a megromló test romolhatatlanságot öltsön fel, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön fel. Mikor pedig ez a megromló test romolhatatlanságot ölt fel és ez a halandó test halhatatlanságot ölt fel, akkor bekövetkezik a megírt ige: "Győzelem nyelte el a halált!

. (1Kor15-40 től 54 ig))

   Amikor egy Krisztusban hívő meghal és teste a sírban van, megkezdődik a bomlás folyamata, és a test porrá válik; - ez a biológiai halál. Amikor feltámad, teste már nem esik romlásnak; ez a romlatlanság.

  A biológiai halál mindenkit egyenlővé tesz. Nem vizsgálja a társadalmi státuszt, az iskolázottságot stb. Vegyünk például egy befolyásos személyt, aki hatalmas a szavakban és a tettekben. Ha meghal, mi lesz a képességeivel, teste teljesen tehetetlen lesz.

Az, akit megvetnek és elutasítanak ebben a világban (vagyis a hívő), dicsőségben és hatalomban támad fel.

  A sírba temetett testet "lelki testnek" nevezik. Tudjuk, mi az, mert mindannyiunknak van ilyen teste; és gyengeségeiről, tökéletlenségéről van tapasztalatunk. A szellemi testet, amely fel fog támadni, „szellemi testnek” nevezzük (ez nem szellem, hanem szellemi). Honnan tudhatjuk mi ezt? Nézd az Úr Jézust, aki feltámadt a halálból. Feltámadása után,tanítványai jelenlétében evett, sőt megmutatta nekik a  felfeszítés után maradt kéz és láb sebeit:” Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! ( Luk 24–38, 39); Fizikailag nem volt korlátozott. Amikor összegyűltek, elment tanítványaihoz, és nem jött be az ajtón mert az zárva volt, hanem áthatolt akadálytalanul az anyagon.

  A feltámadt Krisztusban hívő teste olyan spirituális test, amely olyan, mint a feltámadott Úr teste. „És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.” (! Kor. 15–49). Milyen csodálatos változás vár azokra, akik hamarosan meghallják a hívást!

   Lelki halál:

 „Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)”(Ef 2–1,5)

  Minden érv és különböző tanítás ellenére, Krisztus követői, úgy gondolják, hogy az ember születésétől fogva bűnös állapotban van, ha úgy tetszik a kromoszóma hordozza magában, ezért szellemi halál állapotban van. Még gyermek vagyis az embrió, fogamzása pillanatától kezdve, aki még mindig az anyaméhben van, nem lehet más természetű, mint a szülei. Ádám bűne miatt örökölte a halált, és mindenki szellemileg halott. Isten, ha akarta volna, megírta volna az ember porból való teremtését (periódusos rendszer) és a teremtés folyamatát, amely nem tartott olyan sokáig (a teremtés hatodik napja). Szerintem nem lenne elég papír ezen a földön hogy tudományosan le lehetne fektetni. De ezt Isten nem kötötte az orrunkra, mert más feladata van. Ha az anyag megismerésével foglalkoznánk, akkor nem tudhatunk meg fontosabb igazságokat, mert ennek a folyamatnak a tanulmányozása halálunkig tartana, és csak az elején se tartanánk. De még ez sem fontos, az a fontos, hogy egy lehelettel a szellemét belefújta Ádám orrába, és ez tovább adódik minden generációnak. Ez már tudományosan nem magyarázható. A szellemünk emberi, Istentől származik, amely az állatoknak nincs. Önmagában az ember nem sokban különbözik más emlőstől, mivel ugyanazok az anyagok képezik testünket, tehát hús. De az 1 Korintus 15-ben az apostol elmagyarázza, hogy: „Nem minden test ugyanaz a test; de az embereknek más a húsa, az állatállománynak más a húsa, más a halnak, más a madárnak. " A tudósok tudják, mit jelent ez. Egy majom vére (lelke) az evolúció révén nem válhat olyanná, mint egy emberré.

  De sok hasonlóságot találunk a majmok és más állatok között, egyesek szerint Istennek van humorérzéke. De nem hinném, hogy ezt humorból csinálta, mert mi emberek képesek vagyunk levonni a saját következtetéseinket, és ezen nevetni egy kicsit. Bölcsesség és szellemi látás nélkül az emberek követik az evolúció darwini tanítását. Még ha sok hasonlóság is van az állatokkal, egy dolog soha nem fog megismétlődni. A teremtett embert Isten egyetlen leheletével lelket adott neki, tud gondolkodni. „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1Mózes 2-7). Az állatokról nem ezt mondhatjuk, még ha emberszabású is. De ez a szellem, amelyet Isten lehelt Ádámba, alkalmatlanná vált az örökkévalóságra. Bármit is csinál egy személy, és függetlenül attól, hogy bármely valláshoz tartozik és nem csak a kereszténységhez tartozik, még ha tetteivel bizonygatja jóságát, még ha megeteti az éhes Afrikát minden nap, Isten halottnak tekinti. De „Isten nem a halottak Istene, hanem az élők Istene” (Mt 22-32). „Szegény ember vagyok! ki szabadít meg ebből a halál testéből? " (Róm 7–24).

  „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának. ”(Zsid 2–14,15) ... Az emberi lelkek ellenségének nagyon hatékony fegyvere van az emberek halálfélelmében tartására. Sokan gyakori halálfélelemben élnek. Ha nem hazudunk magunknak, akkor el kell ismernünk, hogy legalább életünkben egyszer úgy gondoltuk, hogy egyszer el kell hagynunk ezt a földet. De a félelemnek számos aspektusa van. Félelem; a szegénységtől, félelemben élni; magányosan élni, félelem; hogy szeretteinket elveszíthetjük, itt kellesz hagyni az életük során felhalmozott munka gyümölcsét, amelyhez kötődnek és stb. Vannak olyan rettenthetetlen emberek is, akik az életben halálfélelem nélkül veszélyes dolgokat művelnek, vagy akik a halált választották, mert nehezebb és fájdalmasabb élni,

mint meghalni, így gondolják. Vakmerő emberek, akik nem hisznek a túlvilágban, és úgy vélik, hogy az ember csak a férgek tápláléka, és minden a bio halállal végződik. A Sátánnak mindene megvan a ravasz megtévesztéshez, és ezt a bizonytalanság sugalatán keresztül használja, kétségeket tanítva: "azoknak, akik meginganak és elvisznek a tan minden szele, az emberek ravaszsága, a megtévesztés ravasz művészete által" (Ef 4 -14) Az embereket gyakran elvezetik a gondolattól, vagy ők maguk kerülik azt a gondolatot, hogy egyszer csak meg kell halni, aztán az ítélet. Ézsaiás könyvében látjuk, a magabiztosság tévedését, hogyan alakul ez: „Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el! Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! ”(Ézs 28–15,16). Itt szerintem hiányos a Károli fordítás a végén.

   „Mikor a negyedik pecsétet felnyitotta, hallottam a negyedik élőlény hangját: "Eredj!" És én láttam. Elindult egy fakó ló. A rajta ülőnek neve a Halál volt. A láthatatlan ország követte nyomon. Felhatalmazást adtak nekik a föld negyedrésze felett, hogy pallossal, éhínséggel, döghalállal és a föld fenevadjaival öljenek. ”(Jel 6-7,8). A Jelenések ezen szakaszában azt látjuk, hogy a halál nem csak diagnózis, hanem személy, és senkivel sem köt szövetséget.

  A második és örök halál: „És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.

A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. " (Jel 20-11 ... 14). De a második halál nem véges, egyszeri esemény, és mindennek vége. Márk evangéliumában az Úr háromszor megismétli az örök poklot: „Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.” (Márk 9). Van egy tanítás, amely Isten korlátlan szeretetéről és a tisztítótűzről szól, és hogy Isten egy nap kivezeti a szenvedőket a tűz tavából, vagy egyáltalán nincs pokol, de az "örök" és "olthatatlan" szavak tűz "nem erről szól. Személy szerint nincs kétségem afelől, hogy Isten végtelenül szeret, mert Ő maga a szeretet. De annyiban, amennyire már megtudtuk, hogy a Biblia beszél Isten ellenségeiről is, valamint az Igazság és Szentség és Bíró Istenéről is. Isten szeretetével és irgalmával mindvégig bebizonyította szeretetét, hogy nem vágyik a bűnös halálára. De ha az emberek nem válaszolnak a kegyelem hívására, és nem hisznek Jézus Krisztusban, akit bűnért és bűneinkért öltek meg, akkor hogyan lehet folytatni irgalmát, a bűnök megbocsátását a jövőben. Azoknak, akik elutasítják az Atya Isten határtalan szeretetét és kegyelmét, és ma elutasítják, lehet, hogy már nincs lehetőségük üdvözülésre. A Szentlélekkel szembeni gyalázkodás (aki elutasítja meghívását) nem kap megbocsátást ebben és a következő időkben sem. Az ilyeneknek soha nem adatik meg, ez egyetlen lehetőség, mert ma van a kegyelem és az üdvösség, a hit napja az Isten Egyszülött Fiának áldozatán keresztül, aki bűn lett értünk, meghalt és eltemették, és feltámadt a harmadik napon. Csalhat és becsaphat az ördög, de Isten Igéje örökké megmarad. Ezért óvatosnak, bölcsnek és megfontoltnak kell lenni ebben a ravasz világban. A halálnak hatalmas és hatalmas ereje van, és aki halott marad, aki nem kapta meg Isten kegyelmét, azon hatalma lesz, a második halálnak. A halál és a pokol, a hamis próféta és azok, akiket a tűz tavába vettetik, a halál ott uralkodik felettük, mert a halál, amely soha nem hal meg, de hatalommal rendelkezik, örökké uralkodni fog azokon, akikkel együtt dobnak le vele, ugyanazokkal ugyan arra a helyre ...

  „Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által." (1Kor 15 -54..57).

  Boldogok azok, akik részt vesznek a halálból való első feltámadásban: “Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig. ”(Jel 20-6).

  „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.Aki pedig minket erre elkészített, az Isten az, aki a Lélek zálogát is adta minékünk." (2 Kor 5-1..5)

 "De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által." (Róm 8–11) Itt rejlik ez a feltámadási erő. Nem a mi vágyunkból, nem a testi vágyból, nem az emberek és a filozófia tanításaiból van ez az erő, hanem az Isten erejéből. Csak annyi, hogy akiben nincs Krisztus Szelleme, az nem az övé, és ez azt jelenti, hogy nincs benne feltámadás ereje, az a halálban marad. Akiben nincs Krisztus Szelleme, annak nincs része a feltámadásában. Hiszen a halálból feltámadt, mint első az emberek között, Isten jobbján ült le mint ember, de Mindenható Isten, aki a halálból való feltámadás pillanatát várva, és testéhez hasonló szellemi testet ad a kiválasztottaknak. Felkiáltással azt mondja: „Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fentartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam? " (Zsid. 1-1..5). És ismét, amikor eljön az a dicsőséges óra, azt mondja: "Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott." (Zsid. 2-13).

  Összefoglalva: a halált látjuk;

Biológiai halál; kiegyenlít mindenkit.

Mindannyian bűnben születtünk és megfosztottak Isten dicsőségétől; lelki halál.

A Sátán az embereket halál és rettegés rabságában tartja.

A második halál és örök gyötrelem azok számára, akik nem kapták meg a kegyelem szavát és az Istenbe vetett hitet minden időkben.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy Isten Szelleme egy emelt hangnemre vezet minket, és ezen a megemelt hangon a Szent Szellemében kimondhatatlan örömmel kiálthatjuk, hogy Isten nagy szeretettel és kegyelemmel mentett meg minket a haláltól az Isten Fia által, a benne hívők számára Isten nem látja többé a halált, mert Isten Szelleme az örök élet garanciájaként marad benne. Egyetlen teremtmény sem választhat el minket Isten szeretetétől, és mindaz, ami tőle származik, az örökkévalóságig megmarad. Isten bölcsességében megőrzi bennünk a bűn nélküli jellemet és tulajdonságokat, amelyek tőle származnak, Krisztus vére által, mint engesztelő áldozat, megbocsátva bűnös múltunkat és a jövőben teljes dicsőségben bűn nélkül a mennyben lesz. Isten örökké gazdagít minket bölcsességével, és az örökkévaló, végtelen növekedéshez vezet. Akkor fogjuk csak megtudni kik vagyunk igazából Isten szemében. Ilyen kifejezés, mint a rabszolgaság, nem létezik, a bánat, a szenvedés, a kísértés és a könnyek, mindez e feledésbe merül. Amikor Krisztus átadja a Birodalmát az Atya Istennek, akkor minden hatalom és fejedelemség megszűnik: „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

 ”(1 Kor. 15-20..24). 

 Senki sem fog unatkozni Istennel. „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.