Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.(Zsoltár 18,3)
Támadás a ház ellen.
Milyen területet vagy alapot próbál a Sátán leginkább aláásni a krisztusi ház vagy hit megsemmisítésére irányuló erőfeszítései során?
A szakemberek, ha utasítást kaptak egy régi épület megsemmisítésére, robbanószert raknak az épület olyan helyeire a sarkaiba, módszeresen helyezik el a robbanóanyagokat, és főleg azokon a helyeken, amelyeken a ház szerkezetei, alapjai találhatók, vagyis az alapozás közelében. Az épületeket egyetlen robbanással elpusztítani. A sátánnak ilyen módszerrel próbálkozik.
Minden hamis tan pontosan az Úr személyét veszi célba, aki az egyház alap sziklája, amire építkezik az egyháza, a hit alapjaira és a hívő Krisztus nevében hívő reményére.
Elvégre is amit a világ épít éppen az ellenkezője amit Krisztus épít.
A Krisztus egyháza rája épül, Ő a háromszög alsó csúcsa, a világban pedig pont fordítva a háromszög csúcsán van az emberi hierarchia legmagasabb alakja mindenek felett. Fenevad módjával uralkodik azokon akik őt tartják fenn. Az Úr meg minket tart fenn.
Ebben az írásban nem a meggyőzés jellemző, mert annak a híve vagyok, hogy nem lehet egy embert se meggyőzni vagy megváltoztatni a gondolkodását, ezt csakis Isten tudja megtenni. De akkor mi értelme firkálni, időt pazarolni az írásokra a beszédekre? Valaki azt mondhatja, önkielégítés céljából, hogy saját magamnak tetszedjek. Ezen már gondolkoztam, de végleg eltökéltem magam az írásra, egy oknál fogva, hogy ami nekem van osszam meg másokkal, mert egy egésznek a része vagyok én is mint más is. Mert: “ Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.” (Ef. 4,25)
Ezt nevezi a Biblia egymás építésének, de ki ki hogyan épít, az elválik majd.
De az én tapasztalatom szerint is van értelme írni és olvasni is, mert amit Isten már elvetett, az még mag, ami még nem csírázott ki, és a felismerés által megnyilvánul a hitünkben, és gyümölcsöt hoz a maga idejében.
De nézzük mi a témánk ma.
1.) Az Úr személyéhez irányuló perverziók, amelyek (csak általános kifejezésekben) vonatkoznak az Ő személyiségét illetően. A legjelentősebb tévhit, amikor nem ismerik el Istennek az Isten Fiát. Amikor nem ismerik el bűntelen emberként, amikor csakis Istenként ismerik fel, nem mint Istent ábrázoló Ember Fiának, és csak szellemként ismerik el, nem pedig testben isteni teljességét, még sok verzió is létezik.
2.) Amikor üdvösség munkáját, megkérdőjelezik, és áldozata nem tökéletes és gyenge, (közvetetten szólva) nem képes megőrizni a lelkeket ennek az áldozatnak alaposságában. Hogy Isten Fiának hívője elveszítheti az üdvösséget és a tűz tavába kerülhet.
3.) Hamis tanítás, amely megfosztja a hívőt a reménytől, akik bármely pillanatban várják az Urat az égből. Erkölcsi veszteség a hívő számára.
A Krisztus követőinek hitét megingatni, mind ezen területén, vagy a hit alapját támadván mint célpontot, sőt, ha a Sátán nem jut el egészen az alapjáig, mert a megdicsőült Krisztus az Atya Isten jobbján ül, ahová nincs hozzáférése, akkor ezen a földön leginkább az apostolok tanítását támadja, meg az ő követőit.
Maguk az egyházhoz vagyis a Krisztus testéhez tartozó hívők sem tudnak alaposan károsodni, mert a sátán meggyengült ebben a tekintetben. De a hazugság szolgái révén folyamatosan támadja a démonok tanai, megtévesztve a tétova szívű, gyenge hitű, válaszút előtt botorkáló lelkeket, vagy testi vagy szellemi sötétségbe írányítani, magas tudást keresve a bölcsesség isteni tanítása nélkül.
Hit, remény és szeretet: „És most ez a három marad: hit, remény, szeretet; de a szeretet a legnagyobb közülük. ”(1Kor 13-13).
Például:
Ha most rossz sorrendben írnám le, ahogy itt van megírva, például: szeretet, remény és hit -, akkor a hívők felkapják a fejüket, és felháborodnak. Miért? - mert aki régóta olvassa a Bibliát, azonnal észreveszi ezt a változást. Úgy tűnik, hogy ilyen apróságokban nem kell vigyázni, mert nem mindegy, milyen sorrendben van megírva, a lényeg az, hogy egyik sem hiányzik. De a Biblia szigorú sorrendben van megírva, de nem mindig időrendben. És ilyen "jelentéktelen apróságokban" rejlik az igazság teljes rendje. Sokszor a kifejezések és szavak sorrendjének van fontos jelentése, és így mindig világos - összefüggésekben olvasva.
Ha most ebben a fordított sorrendben kezdenék gondolkodni, az hamis tanítás lenne. Miért? Mivel Isten fejlődő elveinek sorrendje sérül. Mivel Isten igazsága sorrendjében, fokozatosságában és erkölcsi erejében jelentős jelentőségű, a sorrend bármilyen változása félreértéshez és zavartsághoz vezet, elpusztítva erkölcsi szépségét, valamint a lelkiismeretre és a kegyességre gyakorolt hatását.
A sorrend kaotikus megváltoztatása ebben az esetben is, nem veti magát az Isten Ige tekintélye alá, és nem fogad el olyan értelmezést, amely lehetővé teszi a Szentírás számára, hogy önmagáért beszéljen. Sem logikusan, vagy önmagának ellentmondva beszéljen, ahelyett, arra kényszerítve a naiv hallgatókat, hogy hamisítsa meg saját előzetes elképzeléseiket, ha egyáltalán voltak ilyenek. Semmi sem lehet könnyebb, követni Isten igazságát azáltal, hogy hagyjuk áramlani a természetes útján; semmi sem lehet nehezebb, ha az ember által kitalált teológia és hagyomány mesterséges csatornáin keresztül irányítják az úgynevezett tanításokat.
Ha a "hit" szó kerül előbbre, akkor van jelentése és alapja a következő két kifejezésnek. A hívő ember számára a Biblia az elsőtől az utolsó betűig Isten Igéje. Ha ez így van, akkor valóban van egy prófétai szavunk Istentől, amelyet nem lehet tisztelet és megfelelő fegyelem (az Úr féltése nélkül), az igazságba vetett hit és alázat nélkül megérteni és értelmezni.
Ha az elején beszéltünk az épületről, akkor ugyanabban a szellemben folytatjuk. Mert egy szilárd ház szilárd alapon áll, egy alapon. De a Szentírásban Máté példázatában. 7-24..29, két házról olvashatunk.
„ 24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
27. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. "
Most nem a hitről beszélünk, amely nélkül nem lehetséges egy szellemi ház felépítése. De mindig arra gondolunk, hogy hit nélkül lehetetlen nemcsak Istennek tetszeni, hanem az igazságnak megfelelő „házat” is felépíteni, amely ezen a földön ered és örökkévalóságba megy át, valamint egy olyan szellemi házat építeni, amely ellenáll a megpróbáltatásoknak. Ezért megpróbáljuk megvizsgálni a hit valódi cselekedeteit, amelyek az Isten Fiának hitén és az engesztelő áldozaton alapulnak, ami számunkra mindennek az alapja.
Alap: - Először az Úr mondta: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem:„ Uram! Uram! " belép a mennyek országába, de aki a mennyei Atyám akaratát teljesíti. " És most hozzáteszi: "Mindenkit, aki hallja az enyémnek ezeket a szavait, és megteszi azokat, egy bölcs emberhez hasonlítom, aki házát egy sziklára építette." Először is figyeljünk oda: az építőkkel kapcsolatos vélemény nem azon alapul, hogy milyen gonddal építik a házat, hanem azon, amire építenek. Ekkor azonban az Úr senkit sem hagy kétségben afelől, hogy mi az egyetlen igazi ok: az Ige. Ezzel azt mondta, hogy egy az Atyja akaratával, az Úr Jézus azt állítja, hogy egy a mennyei Atyával. Istenségének erőteljes kifejezése ez: mivel csak Isten tudott így beszélni, csak egyetlen ember, aki Isten, akkor tud ilyen súlyt adni saját szavának. És valójában egy az Isten: a szavak kifejezik az akaratot, és az akarat a szavak beteljesedését szolgálja. Ezért az őt hallgató emberek tömegei is érezték azt a különleges tekintélyt, amellyel beszélt velük. A fejezet végén ez van írva:
Jézus istensége mindenben megnyilatkozott, amit mondott.
Ez azt mondja nekünk, hogy az Úr Jézus az, aki szilárd isteni alapon épít házat. Tehát önmagára építi az egyházat, aminek az építőanyaga olyan ingatag kövek mint Péter. De Pétert, aki apostola volt Jézus Krisztusnak, megerősítette hitében a Szent Szelleme által.
Mit tesz példázatunkban az „bölcs ember”? Szilárd alapot keres otthonának, "kőre" építi, de inkább sziklát mondanék. A hit számára ez azt jelenti, hogy legyőzzük a Krisztus szelleme segítségével és elhagyjuk az emberi vélemények és hagyományok szemetét. Lukács evangéliuma ezt világossá teszi a következő szavakkal: „Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot:” (Lukács 6–48). Az "ásás" és "elmélyülés" arról tanúskodik, hogy ez az ember milyen komolysággal közelíti meg az esetet.
Ezt az alapot az Úr szavai, Isten szavai alkotják. Még ha az ég és a föld is elmúlik, szavai nem múlnak el (Máté 24-35). Hitben támaszkodni ezekre a szavakra azt jelenti, hogy sziklára építi a „házát”.
Ezért a hívő, Krisztus követője már megépítette "házát". Hallotta és hitte, és tudja: egy nap esni fog, vízfolyások és hurrikánok hullanak az "otthonára". De állni fog, mert sziklára épül. "Nem kerül ítélet alá" - mondta a Megváltó.
A Sátán nem tudja elpusztítani ezt a házat, ha bőséges esőkkel áradatott okozva, valamint erős szelekkel, mert alapja maga Isten. De mi van, ha viharok és szelek jönnek. "És esett az eső, és a folyók túlcsordultak, és a szél fújt, és rohant arra a házra, és nem esett le, mert kőre épült."
Nos, arra a következtetésre jutottunk, hogy semmilyen "áradás és szél" nem rombolja le ezt a házat. A folyók az áldás vizének bőséges áradatát jelentik, de amelyek kilépnek medrükből, a megszokott isteni kinyilatkoztatás csatornájából, azt jelenti, hogy a megpróbáltatások tetszenek Istennek, ez is az Ő akaratja. Mert tűzben vízben viszontagságokban próbáltatik meg a hít.
A fövényre épített ház, isteni alap nélkül , amely nem Isten igéjének szilárd alapjaira épül. A fövény vagy más fordításban a homok azt jelenti, hogy a talaj nem stabil, ez a sivatagi talaj a világ egyik analógja. De amíg jó az idő, mindkét ház erősnek látszik. De amikor megpróbáltatások, erős, meggyőző és kitartó külhatások érkeznek, ez a ház nem áll meg. - “Így hát mindenki, aki meghallgatja beszédeimet és megteszi azokat, hasonló lesz az olyan eszes emberhez, aki házát sziklára építette. Felhőszakadás támadt, áradások jöttek, szelek fújtak, rázúdultak a házra, de az nem omlott le, mert alapja sziklára volt vetve. Ám mindenki, aki meghallgatja beszédeimet, de nem teszi meg, hasonló lesz az olyan ostoba emberhez, aki házát fövenyre építette. Felhőszakadás támadt, áradások jöttek, szelek fújtak, rázúdultak arra a házra, az leomlott nagy zúdulással." (Máté 7–24..27)
Így a probléma a következő; végzetes hallani és nem teljesíteni.
Általában az emberek igy vagy úgy, az építkezéssel vannak elfoglalva. Lehetőség szerint szeretné biztosítani a boldog életet magának, valamint mindent előre látni a jövőre nézve. Ugyanakkor többnyire követik, amit az emberek tanácsolnak ilyen esetben. Igen, már hallotta Jézus szavait, talán még egy ideig azok is benyomást tettek rá, mint egykor a tömegek népeivel. Végül azonban nem a szavai szerint cselekszik, hanem az emberek tanítása és tanácsa szerint. „Ezek az én szavaim” ez a szikla. Minden más, amit az emberek mondanak, és amit tanítanak, nem más, mint a homok, föveny. Itt kap szerepet, vagy fér hozzá a sátán. Bár itt az építkezésről beszéltünk, mint egyforma épületnek tűnik mindenki számára, de teszteléskor az első ház ellenáll, a másodikat nagy esés pusztítja el.
Tehát a keresztény ház, a „nagy ház”, ahogy Pál apostol nevezi, (2 Tim. 2-20), amelynek nincs alapja Krisztuson, csak a liturgián a vallási szokásokon alapul, a hamis tanítások sokaságán építkezik: „De Isten szilárd alapja áll, és ezt a pecsétet viseli:„ Az Úr ismerte a sajátját ”; és: "Mindenki, aki az Úr nevét vallja, térjen el a hamisságtól." (19. sz.). A kritérium világos, és itt nincs "de" szó, a hamisságtól való feltétel nélküli elkülönítést értelmezi.
- A keresztény reménye, hogy az Úrhoz kerül, azon a napon, amikor megjelenik az övéiért, és Krisztus testének tökéletes mására válik. Senki sem kételkedik ebben, és ezt prédikálják, sokan.
De mit adhat a gonosz? Ha nem tud semmit megváltoztatni, elveheti ezt az örömteli reményt. Azon munkálkodik, hogy elvegye a reményt és az üdvösség örömét a lelkekben. Ha már úgy sem tud kárt okozni a lelkünkben, esetleg a testünkben tud, ha Isten megengedi, akkor legalább vegye el a biztonságérzetet a hívő mindennapi életéből.
A hamis tanítók a tévtanítók, akik csak sátán bérencei, azon vannak, hogy elferdítsék az Igét mindenféle féremagyarázatokkal. Prófétálnak a Krisztus eljövetelének időpontjáról, dátumokat és időpontokat a próféciák bizonyos beteljesülésére helyezi át, és kijelölik az időt, amit már nem egyszer tették büntetlenül, az Úr eljövetelének dátumát, az övéiért, amely látható dolgokkal társul. A világvége história mindig előjön, ha valami kataklízma bekövetkezik.
Az Úr megtévesztette az első keresztényeket, reményeikben? Azon által, hogy azt mondta, hogy még életükben fogják látni a mennyeknek országát, hisz meg is látták az Urat a Királyt, csak nem fogadták el őt mint Királyt.
Nem, egyáltalán nem vezette félre Pál apostol sem az akkor élő hívőket. Ha az Úr türelmes az ígéret teljesítésében, akkor csak azért, mert meghosszabbítja a kegyelem napját úgy, hogy senki se vesszen el, amelyet az Atya Isten szándékozott adni Jézus Krisztusnak. "Atyám, akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, velem együtt ott legyenek, ahol én vagyok, hogy szemléljék dicsõségemet, melyet nekem adtál, hisz a világ alapítása elõtt szerettél engem.”(János 17–24.) - Juhaim hallják a hangomat, és ismerem őket; és követnek engem. És örök életet adok nekik, és soha nem vesznek el; és senki nem fogja kiragadni őket a kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, mindenkinél nagyobb; és senki sem tudja kiragadni őket Atyám kezéből. Én és az Atya egyek vagyunk ”(János 10-27-30).
"Ám ha az a rabszolga gonosz és azt gondolja szívében: Elidőzik még az én uram. És aztán elkezdi verni rabszolgatársait, és a részegekkel együtt eszik, iszik: majd azon a napon, melyen nem várja s abban az órában, melyet nem is sejt, megérkezik annak a rabszolgának az ura," (Mt 24–48, 49,50).
Ez okozza a gonosz rabszolga erkölcstelen cselekedeteit, mert tudja, hogy gazdája nem jön el hamarosan. Az Úr egy gonosz szolgáról beszél, aki nem várja urát. Ugyanis még a parázna is tudja, mikor jön a gazdája, azaz nem ma. - Hosszú útra indult; ezüst pénztárcát vitt magával; telihold napjára fog hazajönni. "(Példabeszédek 7). A 7. példabeszédben erkölcsi engedékenységet és erkölcsi veszteséget látunk, nem várva a„ férjét "otthonában, mert ő (a parázna) tudja, és kiszámolta férje visszatérésének idejét. ( Példabeszédek 7. - http://mindenbenkrisztus.blog.hu , akit érdekel) Ez egy gonosz tanítás, mondja hogy az egyház még nem áll készen az Úr eljövetelére, és még mindig nincs telihold, vagyis az egyház még nincs egy helyen összegyűjtve, vagyis minden ember hívő lesz, Csakis pont a fordítottja az igaz. Az Úr mennyei elvárása a hívő erkölcsi állapota. Ez egy magasztos állapot, és tisztelet nélkül a hívő elveszti az ébrenlétet , és sokszor elbátortalanodik.
A keresztény remény a hitre, egy alapvető igazságra épül, és Isten Igéjének megerősítésén nyugszik. Az emberi remény nem biztos, hogy megkapja azt, amire vágynak vagy várnak, mert nem Isten Igéjének szilárd hitén alapszik.”Mert a mi megmentésünk reménységre szól, a reménység pedig, ha látjuk, nem reménység. Mert, amit látunk, minek azt remélni is? Ám ha azt, amit nem látunk, reméljük, akkor állhatatossággal várjuk is.”(Róm 8–24, 25). Mivel a remény nem látja a vártakat, remény marad, ez a "remény" szó jelentését jelenti. De a hit tud látni, mert szellemi látása van, és ebben születik meg a remény.
Amikor aránylag béke honol a világban, az ember hajlamos nem gondolni a kelepcékre, a ránk fenyegető veszélyekre, minden szivárványba borul és akkor megfosztjuk magunkat az Urunk megnyilvánulásai iránti lelki reménység felmagasztalásától, és értékes erkölcsi állapotot veszítünk ez által.
De a látszólagos nyugalmi állapot is csalóka, az igazi hívő aki szereti Krisztust, az minden időkben várja az Urát "És a Lélek és a menyasszony azt mondják: jöjj!" (Jel 22-17).
Most nincs helye más tanítások megcáfolására, mert ebbe a sötétségbe nem süllyedhetünk le, de mindenki levonhatja a következtetéseket, hogy mi alapján építi „szellemi házát” és miben reménykedik.
- Szeretett, ez a szó a harmadik helyen áll, és nem azért, mert a szeretettnek fokozatai vannak. A szeretett örökkévalóságot örököl, és minden, ami történik, elhangzik és épül, a szeretetből fakad (ez az Úr parancsolata). A szeretett mindennek örök tartalmat ad, ami nem abból fakad az csak ércnek csengése semmi más. Gyakran olvassuk az 1. Kor. 13. fejezetét, aki már olvasta. És sok mindent tudunk, de hogy szeretet az, ami félelem nélkül várja az Úr megjelenését, e nélkül ez a szó egyszerű kifejezés marad. Mert a félelemben nincs szeretett. De úgy, hogy valóban lélekben hevesen, imádjuk az Ige, Isten Igéjét, hogy üdvösség határtalan örömében növekedhessünk.
„Vessetek hát félre minden gonoszságot, minden ármánykodást, képmutatóskodást, irigykedést, mindenféle megszólást, és most született csecsemők gyanánt a csalárdságtól mentes ige tejére vágyakozzatok, hogy általa növekedhessetek, amíg majd megmenekültök, ha ugyan ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, akit emberek a próbán elvetettek ugyan, de aki Istennél kiválasztott, megbecsült.Ti is, mint élő kövek épüljetek szellemi házzá, szent papsággá, hogy olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel, melyeket Isten a Krisztus Jézuson át szívesen fogad. " (1 Péter 2-1 ... 5).
„Ámde hamis próféták is támadtak a nép között, mint ahogy köztetek is lesznek hamis tanítók, kik veszedelmes szakadásokat csempésznek be, kik a mi parancsolónkat, aki megvásárolta őket, megtagadják, ezek hirtelen veszedelmet vonnak magukra. Sokan fogják kicsapongásaikat követni. Miattuk fogják káromolni az igazság útját. " (2Petr2-1,2).
Ezeket a szavak illesszük be a mai világ történéseibe, és megláthatjuk, hogy mihez kellene tartani magunkat, mert a sátán éppen a mai korban azon igyekszik, hogy szétszedje a házasság szentségét, lerombolja azt ami a legértékesebb szegmense egy igazi társadalomnak. Erre vigyázunk, hogy éket ne verjen senki az Istentől kapott egyességben, mert:” Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”
Igen! legyen szívünk tele reménnyel, az Úr eljövetelével, találkozva a levegőben: „Mert azt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk és az Úr megjelenéséig megmaradunk, semmiképpen sem előzzük meg azokat, akik elaludtak, mert maga az Úr parancsszóval, főangyal szózatával, Isten kürtjével alászáll az égből, először azok a halottak, akik a Krisztusban vannak, feltámadnak, azután bennünket, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadnak felhőkben a levegőbe, hogy ott az Úrral találkozzunk, és így mindenkor az Úrral leszünk. Bátorítsátok hát egymást ezekkel a beszédekkel. " (1Tessz 4-15..18)
„Egyebekben imádkozzatok értünk testvérek, hogy az Úr igéje fusson és megdicsőüljön, mint nálatok is és hogy a helytelen és rossz emberek közül kiragadjon bennünket az Úr, mert nem mindenkié a hit. Hű az Úr, aki titeket meg fog szilárdítani és a rossztól megőriz. Rátok nézve az Úrból azt a bizalmat merítettük, hogy amit parancsolunk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. Az Úr pedig egyengetni fogja szíveteket Isten szeretésére és a Krisztus mellett való állhatatosságra.Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak nevében megparancsoljuk nektek testvérek, hogy vonuljatok vissza minden olyan testvértől, aki rendetlenül jár, nem az átadott tanítás szerint, melyet tőlünk kaptatok." (2Tessz 3-1...6).
Tartsunk össze magyar testvérek, mert az ellenség kihúzta kardját, és ketté akarja szelni amit az Isten egybe rendelt.
S építsük fel házunkat a kősziklára, s találjunk menedéket benne, ahogy Zrínyi Ilona a munkácsi várban, de vigyázunk a belső árulókra is, mert azok kikezdik a védő falakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése