Az élő hit meggyógyít.

 

Az élő hit meggyógyít.

"Ami­kor el­men­tek Je­ri­kó­ból, nagy so­ka­ság kö­vet­te őt.

És két vak, aki az út mel­lett ült, ami­kor meg­hal­lot­ta, hogy Jé­zus arra megy el, így ki­ál­tott: Uram, Dá­vid­nak Fia, kö­nyö­rülj raj­tunk!

A so­ka­ság pe­dig rá­juk szólt, hogy hall­gas­sa­nak, de azok an­nál in­kább ki­ál­tot­ták: Uram, Dá­vid­nak Fia, kö­nyö­rülj raj­tunk!

Jé­zus meg­állt, meg­szó­lí­tot­ta őket, és azt kér­dez­te: Mit akar­tok, hogy cse­le­ked­jem ve­le­tek? Azt, Uram – fe­lel­ték –, hogy meg­nyíl­jék a sze­münk. Jé­zus meg­szán­ta őket, meg­érin­tet­te a sze­mü­ket, és nyom­ban vissza­nyer­ték lá­tá­su­kat, és kö­vet­ték őt". (Mt 20, 29-33).

 Számtalan eszmék, ideológiák, tudományok, tanítások látnak napvilágot ebben a világban. Az úgynevezett orvostudomány minden eredményével és kudarcával együtt a test és a lélek ( nem szellem) gyógyításával foglalkozik. Egyesek szerint sok esetben kárt okoznak az embernek. De ezt hagyjuk másokra, akik belelátnak a mélységekbe, mi folyik az orvostudomány berkeiben. A mi dolgunk szellemit összekapcsolni a szellemivel. 

 A fent idézet megtörtént epizódott vesszük górcső alá. Ne legyen a szándékunk, hogy betűire boncolgassuk, mert arra nincs idő és kapacitás. A legfontosabb az, hogy Jézus a Messiás eljött népéhez, Izrael házába, pogány földekre nem tette a lábát. Ez volt az elsődleges célja a próféciák beteljesülése ami maradéktalanul meg is történt. Születésétől fogva egy utat kellet járnia ami a feszületen ért véget. 

 Isten aki ember testét öltötte magára, eljött a földre világosságot hozva a sötétben ülőknek. Útja során irgalmasság teljes munkáját végezte a hit fiait dicsőség fiaivá tette. Maga Isten ember képében megjelent Izraelben. Mindent amit tett az Atya akaratából tette, a Teremtő Isten számára nincs semmi lehetetlen, betegeket gyógyított halottakat támasztott fel. A prófécia szerint elhozta Izrael számára a szabadulást. De az övéi nem fogadták be. Az ördögök űzése a lelki szegények vigasztalása csak az előjelei voltak a királyságának, ami aztán Isten akaratának végső és egyetlen célja a bűn megváltása a golgota hegyén a feszületen, Krisztus győzelme a sátán és a halál felett. A sátánt a feszületen győzte le, a halál pedig nem fogott rajta harmadnapra feltámadt. 

 De mit meríthetünk a fent idézett történetből mi akik az üdvösség útjára szánt az üdvözítő Isten. 

 A Jerikóból az átkozott városból a Jeruzsálemi úton ment Jézus és a sokaság követte. A sokaság látta, hogy nem egy egyszerű prófétát támasztott fel Isten Izraelben, a csodák láttán azonnal királlyá akarták emelni. Egy egyfajta pártosságot fedezhetünk fel a tömegek, tanítványok részéről. Egy olyan jelenséget amit ma is tapasztalunk az elnökjelöltek választási kampánya során, amikor az elnökjelölt a nép közé vegyül az úton. Körbeveszik a bizalmasai és testőrei. Nem engedik a személyek közeledését, elhárítják a tolakodókat. Ez mind személytelen folyamat, hacsak a reklám kedvéért nem vesz az ölébe egy kisgyermeket vagy kezet fog egyes személyekkel. Ez történ akkor is amikor a tömeg követte az a sokaság akik aztán később kiáltották "feszítsd meg". 

 De az Úr meghallja a hit kérését és fontosabb dolga nem is akad attól, hogy Isten mindenható hatalmával feleljen a hit kérésének.

 A mai lármás életünkben is elnyomja a tömeg a hit szavát, ezer hangok és jajok között mit sem törődünk embertársainkal, de ezt az Úr nem is várja el tőlünk, hogy tévedhetetlenül halljuk meg az igaz hit kérését másoknál, ez mai napig Isten hatalmába van, hiába a mi felvilágosúlt gondolkodásunk és ismeretünk nem a mi dolgunk felelni a hitre, a mi dolgunk, hogy ne gátoljuk azokat akik Istenhez fordultak. Mivel is gátolhatjuk őket? - azzal, hogy valami fontosabbat állítunk eléjük a magunkéból. A saját pártosságunk, vallásosságunk a saját meggyőződéseinkel traktáljuk az őszinte zsenge lelkeket. "Test­vé­re­im, a mi di­cső­sé­ges Urunk­ba, a Jé­zus Krisz­tus­ba ve­tett hi­te­tek ne le­gyen sze­mély­vá­lo­ga­tó. Mert ha be­megy hoz­zá­tok a gyü­le­ke­zet­be egy arany­gyű­rűs fér­fi fé­nyes öl­tö­zék­ben, és be­megy egy sze­gény is pisz­kos ru­há­ban, rá­te­kin­te­tek arra, aki fé­nyes öl­tö­zé­ket vi­sel, és azt mond­já­tok neki: „Te ülj ide szé­pen”, és a sze­gény­nek ezt mond­já­tok: „Te állj ott, vagy ülj ide a zsá­mo­lyom mel­lé”, nem ke­rül­te­tek-e el­lent­mon­dás­ba ma­ga­tok­kal, és nem let­te­tek-e go­nosz gon­dol­ko­zá­sú bí­rák­ká? (Jak 2, 1-3). 

 A két vakot az út szélén semmibe vették a tömegek, mert szegények és tehetetlenek voltak. Nagyon komolyan gondolom azt, hogy egy csepp gonoszság se kerüljön a szívünkbe, ne legyünk személyválogatók, felosztva a miénket a nem  mieinkkel. Isten ember szerető attól függetlenűl kicsoda és milyen egzisztenciális háttere van. Pedig a sátán arra törekszik, hogy ellentéteket szítson az emberek között. Hagyjuk a teljes döntést az Úrra, Ő nem téved soha. 

Amikor megkérdezte Jézus a vakokat " mit akartok, hogy cselekedjem veletek", azok azonnal azt mondták, hogy nyíljon meg a szemünk. Ez volt számukra a legfontosabb. Ők szenvedtek a vakságuk miatt. Ezt az Úr tudta, de mégis megkérdezte. Mi milyen szükségét érezzük magunkban? Mi a legfontosabb számunkra, a pénz az egészség, boldogság, ezt kívánjuk naponta magunknak és barátainknak. Mitől szenvedünk mindinkább? Az anyagiak miatt boldogtalanságunk miatt, vagy vannak még sürgősebb szükségeink? De csak egy kell, hogy térjünk meg az Úrhoz a legfontosabbal, hogy nyissa meg a szemünket. A vakok hallották Jézus közelségét, tehát az alkalom adódott számukra, hogy megragadják a lehetőséget. Volt e ilyen alkalom kedves olvasó az életedben, hogy semmi másra nem vágytál,  az ige hallatára szükségét érezted, hogy az Úr gyógyítson meg szellemi vakságodból. Vagy inkább garasokért könyörögsz az út szélén? Ha ráismersz arra mi a legfontosabb az életedben, akkor fennhangon kiálts az Úrhoz, kiáltsd túl a környező zajos világot, ha akarod Uram ments meg engem minden bűntől csírázott vadhajtásoktól az életemben. A hitre az Úr azonnal válaszol, megérinti minden olyan részedet ami gátolja az üdvösség útjára lépésedet. A reakció sem marad el, mert ha átéled ezt az újjászületést, követni fogod új erővel és hálával Istent dicsőítve. Az élet minden buktatóját könnyen hidalod át, mert a bűn súlya nem nehezedik rád többé. Egészen új utak nyílnak meg előtted, ha nem képmutató a hited, Isten könnyen fog vezetni utadon, mert mindent úgy fogsz látni ahogy az valójában van. A bizalom teljességében add át magad Isten kegyelmi vezetésének az élet minden apró részletében. Emberek vádaskodásai olyanok lesznek számodra mint az esőcsepp kopogása az ablakon. De ha úgy gondolod, hogy tehetetlen vagy, nem tudsz meg se mozdulni, mert amit akarnál nem tudod megtenni, s amit nem akarsz azt megteszed. Bízva bízzál az Úrban ha hited arra irányít amerre Jézus jár, kövesd őt, mert meg tud szabadítani bénaságodból, mert ha van hited, Ő látja azt.

"És íme, hoz­tak hoz­zá egy ágyon fek­vő béna em­bert. Jé­zus lát­ta a hi­tü­ket, és azt mond­ta a bé­ná­nak: Bíz­zál, fiam! Meg­bo­csát­tat­tak bű­ne­id.

Né­mely írás­tu­dó ek­kor így szólt ma­gá­ban: Ez Is­tent ká­ro­mol­ja.

Jé­zus, is­mer­ve gon­do­la­ta­i­kat, azt mond­ta: Mi­ért gon­dol­tok rossz­ra szí­ve­tek­ben? Mert mi könnyebb, ezt mon­da­ni: „Meg­bo­csát­tat­tak a bű­ne­id”, vagy ezt mon­da­ni: „Kelj föl és járj!”? De azért, hogy meg­tud­já­tok, hogy az Em­ber­fi­á­nak van ha­tal­ma a föl­dön a bű­nö­ket meg­bo­csá­ta­ni – ek­kor azt mond­ta a bé­ná­nak –: kelj föl, vedd a nyo­szo­lyá­dat, és menj haza! Erre az fel­kelt és ha­za­ment. (Mt 9, 2-6).