"Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!"( Jakab 3,-7..10).
Az interneten megfigyelhető, hogy a keresztények többsége véleményüket kinyilvánítják a politikai szereplők iránti rokonszenvüket és ugyanakkor átkozzák azokat akiket nem szívlelnek. Ez egyértelmű lenne ha csak ezt tennének, de ugyanott megosztanak szívbemarkoló igéket, hogy papírzsebkendőt kell használnom a könnyeim szárítására.
"Vajjon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?" Ezt komolyan kéne venni, mert ez a szív elkötelezettségéről tesz tanúbizonyságot. Ezek a keresztények meg vannak tévesztve, valaki vagy önmaguk által. Mondjak keményebb szavakat? Idézek inkább: "Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei." (1 Kor. 10,- 21). Az ilyenek ne számítsanak az Isten örökségére, mert akiben nincs meg Krisztus szelleme az nem is az övé.
Az ördög asztala a bálványáldozat, amire Pál apostol figyelmeztette a korintusiakat: " nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben."
Ha most rám irányítottátok az iránytűt, azt kell mondanom, hogy nem vagyok doktor (tanító), se ördögűző, mert beszédben én is vétkezek, nem vagyok tökéletes. Az Úr kegyelme engem megmentett, mert én is bekerültem az ördög hálójába, tudom mi az, ami kárt tesz egy lélekben. Az életem a gondolkodásom nem illeszkedett be, Isten ama szabadság tökéletes törvényébe.
Miután felébredt bennem, hogy ennek nem felelek meg, nagyon megijedtem. Ismervén a Szentírást, mégse voltam boldog, és béke nem uralta szívemet. Alkoholba menekültem, abban kerestem a nyugalmat, de nem kaptam meg. Csak egy járt a fejemben, hogy szabaduljak meg ebből az állapotból. Néha ott kapjuk az Úrtól a segítséget ahol nem is várjuk. Ez az ige gyötört éveken át: "Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat." Így ezért veszem a jogot, hogy másoknak is segítsek, ha az Úr kegyelmet gyakorol idővel azokra, akik keresik a lelki békét. De a témánk még kényesebb dolgokról szól.
A szeretet elmehet közömbösen a bűn mellet? Miképpen legyek harcos ha leteszem az Isten kardját? Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.( Efézus 6,-12,13). Ki mit ért ezalatt? Én úgy értem, hogy az Isten fegyverét önvédelmi célból kell használni, de nem csak a magunk védelmében, hanem a gyengébb testvérek védelmébe is. Ki adott felhatalmazást nekünk, hogy így megfeddjük a Krisztus nevét valókat, ha nem járnak az igazságban? Ez lenne a dolga minden Krisztus követő hívőnek:
"Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;"( Efézus 5,-8..11).
"A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak."
Ha egy ember szívéhez is eljutott az én mondanivalóm, akkor tudja meg, hogy Isten munkálkodik benne. Nem a sok beszéd, elég egy szó és mindent meg tud az Úr változtatni, Ő a szívek látója.
Bízzunk az Úrban, az Ő irgalmas kegyelmében, hogy meg tud szabadítani az ördög fogságából.
"De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló."(Jakab 1, -25,26).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése