A Ruth könyve egy gyöngyszem az írások között. Ez a könyv annyira gazdag Isten útjainak ábrázolásában, hogy ha figyelmesen, imával olvassuk, meglátjuk az egész történelmet Isten terveinek megértését, de nem is akárhogy, hanem a szeretett és a ragaszkodás példaképe tárul elénk. A könyv olvasást igényel, ha tényleg szeretnénk megtudni, hogyan alakult és alakulni fog Isten útja az emberiség és elsősorban Izrael sorsa. Gyönyörködünk abban az isteni bölcsességben, ami elénk tárul. Egy fontos mozzanattal kezdeném ezt az írást, onnan, ahol elválnak útjai a két szeretet özvegyek választásai, ami ténylegesen megmutatja, hogy kiben van még az a ragaszkodás Istenhez. “Ők pedig hangosan tovább sírtak. Majd Orpá megcsókolta az anyósát. Ruth azonban ragaszkodott hozzá.”(Ruth 1). Erre azt lehet gondolni, hát igen Ruth jobban szerette az anyósát. De itt láthatjuk meg igazán, hogy nem erről van csak szó, hiszen Orpá is szerette anyósát és mégis két külön világ volt bennük. De ugorjunk tovább, ami a mai témánhoz tartozik.
"Boáz ezt mondta Ruthnak: Ugyan hallod-e, édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre. Ne menj el innen, hanem maradj mindenütt a szolgálóim nyomában. Szemed legyen a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánuk. Íme, meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek". (Ruth 2, 8).
Boáz, Jézus Krisztus előképe, ábrázata. Ez a könyv, a Ruth könyve azért is értékes számunkra, mert felfedi Isten tervét a népéhez, a Messiáshoz való viszonyát Ruth személyében, úgy ábrázolja ahogyan egy könyv sem az ószövetségben. Ruth, Ábrahám magja aki nem zsidó nem vér szerinti rokonság, de mégis Izrael maradékát képezi. Az Úr ezt az evangéliumban a samáriai asszonyban is megjeleníti, de egészen más oldalról. Pál apostol pedig így ír erről: "Mert nem az a zsidó, aki külső látszatra az, és a körülmetélés sem az, ami a testen külsőképpen látszik, hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és szívének a Lélek által történő, nem betű szerinti körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van". (Róm 2, 28). A moábi Ruth személyében látjuk mindezt, a ragaszkodását Izrael Istene iránt, a samáriai asszonyban ( János evangélium 4. rész) pedig látjuk Jézus kiáradó kegyelmét azokra akik a törvény szerint reményt vesztettek az üdvösségre.
Ha a Boáz nevét Jézussal helyettesítjük, akkor egy világos képet kapunk ennek a történetnek a mondanivalójáról.
De most arra hegyezzük fülünket, mit mond számunkra ez a fenti igerészlet.
Mikor Ruth Boáz látókörébe kerül, akkor személyes kapcsolat alakul ki közöttük, a jövendőbeli feleségének tanácsot ad hogyan és mit kell tennie. A legfontosabb mondanivaló számunkra itt ebben a részben, hogy az Úr maga Boáz személyében tanácsolja, hogy a szemünk a figyelmünk legyen azon a mezőn ahol megy az aratás. Itt nem az angyalokról szól a világ vége aratásáról, hanem azokról az emberekről a szolgákról akik Isten mezején munkálkodnak. Boáz azt tanácsolja mint földbirtokos akinek hatalma van mindenre és mindenkire, hogy a szeme arra a mezőre irányuljon ahol minden Isten birtokában van és minden ami ott történik a mennyeknek országa. Ruth az aki elnyeri Boáz tetszését, vagyis kegyeibe fogadja de nem azonnal lesz minden az övé, az csak akkor lesz megosztva Ruthtal amikor már felesége lesz Boáznak. Addig is Ruthnak még meg kell tennie egy utat, abból a gazdagságból szemeket szedeget amit a szolgák hagytak hátra maguk után Boáz utasítása révén, abból a gazdag hagyatékból szedeget a jövendőbeli feleség aminek teljes mértékben az élvezője lesz a jövőben, addig is abból táplálkozik és visz haza, amit a szolgák elejtenek. Vagyis az igehírdetés magvait, ami életet ad aki felszedegeti és gyűjti magtárába és abból él.
Boáz, végül eljegyezte és feleségül vette a moabita Ruthot. Ez már magában egy hatalmas áldás mindannyiunk számára, legyen az zsidó vagy helén, vagy akárki nemzetiségétől függetlenűl, Isten a Bárány menyasszonya mindazok akik Krisztus az egyháznak a feje alá gyülekeznek. Isten veteményesében, a Gyülekezet megáldott kincseiből szedegetik az életet adó magot és ha megszomjaznak, abból az edényből isznak amiből a szolgák is. A szolgák is és a jövevények is egy edényből isznak. Ezek az edények a Biblia könyveiben Isten szava, életet adó frissítő víz. A szomjazók nem a szolgák edényeiből isznak, hanem Isten odakészített edényeiből, egy és ugyanabból az edényből isznak azok is akik már az Úr mezején munkálkodnak, meg azok is akik nem dolgoznak, hanem szükségszerűen megszomjaztak a szedegetés közben, a haszonélvezői minden Isten által ajándékozott javainak.
Habár ezt Isten eleve elrendelte, hogy Krisztusban egyesüljön mindenki akiknek ugyan nem volt reményük sem a megváltásra se üdvösségre, de Istenhez való ragaszkodásukban kitartóak, nyomorúságok, viszontagságok ellenére, szemük és fülük nyitottak mindenre ami Isten mezején történik. Boáz tehát Jézus előképe volt, Jézus a megtesítője Isten az Atya akaratának.
Ruth élete, mindnyájunk élete, úgy az Izrael maradéka mint a Gyülekezet számára, de nem egybe alkotva, külön külön meghatározva a házépítést, de akiket az Úr szeme irányít, mindazok abban az áldásban részesülnek, amiben a törvényes feleség Ruth, végérvényesen elnyert Isten ígéretei szerint ki-ki a maga helyzetében. Addig is forduljunk el minden olyan mezőtől, amiben nem Isten vetette el magjait. Legyen arcunk arra fordítva és életünk megszentelve mindazonáltal, amit Istentől kapunk, szorgalmasan szedegetve magjait amit az ige éltető szavai kijelentettek számunkra az élet megtartása érdekében.
“Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: „Mit együnk?” vagy „Mit igyunk?” vagy „Mivel ruházkodjunk?” Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek. (Mt 6, 31-32)
"…amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjeiben, és csodálják mindazok, akik hittek, mint ahogy ti is hittetek bizonyságtételünknek. Ezért imádkozunk is mindenkor értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörködéssel és a hit hathatós munkálásával, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őbenne, a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből". (2Thessz 1, 10-11).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése