Az Isten titkos akarata volt.
Efezus 1:3-6, 11 RÚF
“Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában…..
Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik;...”
Ebben az idő spektrumában ahol élünk, fogalmunk sincs arról, hogy mi lehetett azelőtt a világ teremtése előtt, az örök Isten mielőtt megteremtette a látható világot. Az angyalok is teremtmények, az emberek előtt voltak teremtve, de Isten nem az angyaloknak szánta örökségét.
“Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, amelyről szólunk”. (Zsid 2, 5-6).
Pál apostolnak volt kiosztva az a szolgálat, hogy feltárja az egyház titkát. Ezt többé kevésbé megírta az efézusi és a korintusiakhoz írt levelében. “…mégpedig azt a titkot, amely el volt rejtve örök időktől fogva és nemzedékek óta, most pedig kijelentette az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen nagy a pogányok között e titok dicsőségének a gazdagsága, hogy bennetek van Krisztus, a dicsőség reménysége.” (Kol 1, 26).
A világ teremtése óta kiválasztott embereknek nem volt ismeretes az a tény, hogy Isten Szelleme Krisztus által lakozzék az ember szívében. Izrael fiainak akiket megáldott Isten Szellemével, nem bennük hanem rajtuk nyugodott.
“Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el arcod elől, és szent lelkedet ne vedd el tőlem!” (Zsolt 51, 13). Itt Dávid nem a Szent Szellem hanem a saját szívéről és lelkéről beszélt mint minden embernek megadott a teremtésben.
“És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek ( Szent Szellem) volt rajta”. (Lk 2, 25)
Ami Jézussal megesett a Jordán folyónál, az szemlélteti, hogy Isten a Szent Szellemével pecsételi meg mindazokat akiket kihívott szolgálatra. Gondolom Krisztus a Messiásnak nem volt szüksége, hogy megteljen Szent Szellemmel, hiszen Ő volt maga az Isten ember képében.
“És amint kijött a vízből,( a bemerítés után) látta, hogy a menny megnyílik, és a Lélek ( Szellem) mint galamb leszáll reá.”(Mk 1, 10). Ez egy jel volt galamb formájában, jelképesen mutatva, hogy Ő az akit hallgatni kell. Ezzel nyílvánosan be volt mutatva, hogy Ő az akit vártak a hívő zsidók, a Messiásuk.
Ami a Krisztus egyházát illeti, Isten megáldotta a Szent Szellem ajándékával, nem csak szívüket cserélte ki, hanem rájuk szállt annak okáért, hogy ők legyenek azok akik a világban terjesszék az örömhírt az elveszett Isten bárányainak, hogy az Úr egy akolba terelje, gyülekezetbe fogadja mindazokat akik már a világ teremtése előtt ki voltak választva erre a szolgálatra, amit a fenti kezdő igében is olvashatunk. Tehát Isten elrendelt akarata szerint vannak a világ teremtése előtt kiválasztott lelkek, akik Krisztusban vannak és azok akik a teremtés óta Krisztuséi. Ezeket a különbségeket észre lehet venni.
De gyakran leírom, hogy ez egy nagyon kiterjedő téma, én csak röviden elemeztem, netán az olvasóban gondolatok jelennek meg ebben a témában és kedve támad jobban megismerni Istent mindenható akaratát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése