Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

 Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

Kérdés és felelet.

Én kérdezem.

Van egy kérdésem. Aki nem merítkezik be( keresztelkedik meg) annak nincs örök élete? Én tudom, hogy ez nem igaz, de konkrétan Péter ír arról, ha jól emlékszem, hogy ez egy folyamat nem függ össze a meneküléssel.Te hogy gondolod? Miért volt ez így kijelentve? Most nincs semmi jelentősége, gondolom. Gondolom azt is, hogy a Bemerítő János próféta bemerítés is másról szólt. Vagyis tényleg a zsidóknak kellett ez. Én be voltam merítve Jézus nevében, mert így kellett akkoriban. Így tanítottak.

 A baptisták ezt nagyon is felkapták. De, hogy lehetne kihozni az igazságot, ha az írás többször is említi a bemerítés tényét. Gondolom ez is hit kérdése. De az üdvösséghez nincs semmi köze. De ez az én véleményem.

A testvér feleletete:

 Az én alapállásom minden kiábrázoló rítus kapcsán az, hogy az újszövetségben szükségtelen minden ilyen dolog. Az, hogy János és az Úr is ezt tette, egy szimbolikus cselekedet volt a részükről. Ezt kellett tenniük az írás szerint, János, Isten felkent prófétája volt, Krisztus pedig maga az Isten földi megtestesülése. A vízbe merítés az igazságba merítést szimbolizálja, mivel a víz szellemi megfelelése az igazság. Ha egy próféta vagy maga az Úr valakit vízbe merít fizikailag az rendben van. De, hogyan meríthet vízbe egy ember egy másik embert? Hogy jön ahhoz egy baptista vagy bárki más, hogy vízbe merítsen egy másik embert? Ez tiszta Istenkáromlás! Ez pontosan olyan, mint amikor egy katolikus pap gyóntat és utána kiszabja a penitenciát, megbocsátja a bűnt és feloldozza a gyónó embert. Bűnt csak Isten bocsáthat meg. Bemerítést csak Isten, vagy az Isten által felkent próféta végezhet. Ennek meg volt a korszaka és nem ellenkezik az írásnak.

Az én válaszom:

Nem tudok szóhoz jutni, hiszen te a János próféta bemerítéséről beszélsz. Bizony más azt nem tehette meg. De az a vízbe merítés még az ószövetségi bűn bocsánatot és az eljövendő ítélettől való szabadulás Izrael számára jelképezte. Nem tudok most de nem is akarok idézni a bibliából. Az újszövetségi írások felfedik, új értelmet adnak a vizbemerítésnek, Jézus nevében. De el sem hiszem, hogy ezekkel nem találkoztál. Számos ige és írás teszi nyílvánossá, hogy van bemerítés Jézus nevében. Egy rosszabbik fordításban, vagy inkább tudatosan megváltoztatva az Atya, Fiú a Szentlélek nevében merítkeztek be. Én nem tartom ezt fontosnak mint a baptisták, de azért ez volt, Pál apostol is bemerítet egy két embert, de maga mondja, hogy ez nem az ő hivatása. Filip is bemerítette az etióp eunuchot. A János próféta aki az utolsó volt, neki az volt a feladata, hogy elvégezze a Messiásra osztott igazságot. De az újszövetségi bemerítés nem erről szól. 

 Hát ennyi. De azért megrökönyödtem az írásodtól, mert gondoltam, hogy látod a kettő nem ugyanaz. 

Bocsi, nagyon megviselt ez a határozott felfogású vagy hitbeli nézet különbség. 

Felelet:

Tisztán tudtam, hogy kiakadtál. Azt hiszem megint nem értesz. Nem alapvetően a bemerítés rítusával van gondom, bár tartom, hogy nincs szükség sem erre sem egyébre az újszövetség hatályba lépése óta, hiszen minden kiábrázoló, fizikai rítus az ószövetségben volt szükséges és jellemző. Az újszövetség egy belső, szívből eredő szövetség Istennel, nemhogy nem szükséges, de nem is szabad semmilyen kiábrázoló rítussal élni ennek szellemében! A Messiás eltörölte még a szombatot is, egyetlen konkrét felhívást tett arra nézve, hogy mit tegyenek az emberek az Ő emlékezetére, ez pedig az amit a keresztények úrvacsorának hívnak, de azt is súlyosan félreértik, hiszen az Úr asztala nem egy pártossági gyülekezeté. 

  Apcs 21:24 Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velük, és költs rájuk, hogy megnyíressék fejüket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, amiket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.

   Apcs 21:25 A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magukat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.

Szóval arra gondolj, hogy kik merítenek be kiket és mibe??? Hazugok merítenek be hazugságba testvér, felfogod ezt? Amikor az apostolok vagy a hitben igazak, az Úr által megvilágosított és/vagy felkent emberek merítettek be az rendben van és volt. De ma ki ilyen??? Az, hogy akkor ez lehetséges volt és talán szükséges is, hiszen akik akkor éltek még az ószövetség idején születtek és csak a kiábrázoló rítusokból értettek, de ma ez pont ellenkezőleg van. Felfogod, hogy ma nincs olyan ember, akinek Isten adta joga van a bemerítéshez? Nem értetted a gyónás hasonlatot? Abban az időben is megvallották az emberek a bűneiket és megtisztultak, de nem katolikus papoknak!!! Érted vagy nem amiről beszélek? Te csak azt nézed, hogy mi van a Bibliában, ugyanúgy mint a vak keresztények, de nem vagy képes alkalmazni ezeket a tanításokat a mai időre. Ez nem hit hanem felfogásbeli különbség köztünk. Nem látod a fényt csak a vak sötétséget mert elvakítottak annak idején. 

Róm 2:28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van, Róm 2:29 Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés]; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Gal 6:15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.

 Erről konkrétan én sem beszéltem soha. Ami a kiábrázoló rítusokat illeti, azokról egységben igen, de a bemerítést soha nem emeltem ki ezek közül. Az is kiábrázolás, értse mindenki ahogy akarja.

Bölcsesség könyve 6.7. rész.

    6. fejezet

1. Hallgassatok tehát, királyok, és értsetek! Okuljatok, akik kormányozzátok a föld határait!

2. Figyeljetek ti, akik sokaság fölött uralkodtok, és népek nagy számával hivalkodtok!

3. Mert az Úrtól nyertétek a hatalmat, s a Fölségestől az uralmat, aki számonkéri tetteiteket, és kifürkészi terveiteket; 

4. mert, noha országa szolgái vagytok, nem ítéltetek igazul, nem tartottátok meg az igazság törvényét, és nem jártatok Isten akarata szerint.

5. Iszonyúan és hamar megjelenik nektek, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre!

6. A kicsiny ugyanis irgalmat talál, de kemény fenyítés vár a hatalmasokra, 

7. mert Isten nem tart senki személyétől, és nem fél senki rangjától, hisz a kicsinyt is, a nagyot is ő alkotta, s egyaránt viseli gondját mindegyiknek.

8. Az erősekre azonban szigorúbb vizsgálat vár!

9. Hozzátok szól tehát szavam, ti királyok, hogy bölcsességet tanuljatok, és el ne essetek!

10. Mert akik az igazságot igazságban megtartják, igazzá lesznek, s akik megtanulják, védelmezőre találnak.

11. Kívánjátok tehát szavaimat, vágyódjatok utánuk, és okulásban lesz részetek!

12. Ragyogó a bölcsesség és hervadhatatlan, és könnyen meglátják azok, akik szeretik; akik keresik meg is találják.

13. Eléje megy azoknak, akik vágyódnak utána, s előre megmutatja nekik magát.

14. Aki kora hajnalban keresi, nem kell, hogy fáradjon, mert a portáján ülve találja.

15. Róla elmélkedni tökéletes okosság, aki érte virraszt, csakhamar gond nélkül lesz. 

16. mert ő maga jár körül, s felkeresi azokat, akik hozzá méltók, vidáman jelenik meg nekik az utakon, és minden gondolatban találkozik velük.

17. Kezdete a legőszintébb vágy az okulás után, 

18. az okulásra irányuló gond pedig szeretet, a szeretet pedig törvényeinek teljesítése, a törvények megtartása pedig a halhatatlanság teljessége, 

19. a halhatatlanság pedig közel hoz Istenhez, 

20. a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz.

21. Ha tehát kedvetekre van a trón s a jogar, ti népek fejedelmei, szeressétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!

22. Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, íme, hirdetem, nem rejtem el előttetek Isten titkait, megvizsgálom a teremtés kezdetétől fogva, napvilágra hozom ismeretét, és nem hallgatom el az igazságot.

23. Nem járok a sápadt irigységgel, mert annak nincs köze a bölcsességhez.

24. A bölcsek nagy száma javára van a világnak, s az értelmes király erőssége a népnek.

25. Okuljatok tehát szavaimon, majd hasznát látjátok!

   7. fejezet 

1. Hisz én csak halandó ember vagyok, hasonló a többihez, ivadéka a földből alkotott elsőnek. Anyám méhében formálódtam én is testté, 

2. tíz hó folyamán álltam össze a férfi magvából, az egyesülés gyönyöréből.

3. Születésem után én is a közös levegőt szívtam, ugyanolyan földre estem, mint mások, első szavam sírás volt, mint a többieké.

4. Pólyában neveltek sok vesződséggel, 

5. mert a királyok közül egy sem kezdte másképp az életet.

6. Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás!

7. Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam és eljött hozzám a bölcsesség lelke.

8. Többre becsültem az országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam, 

9. nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít.

10. Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik. 

11. De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.

12. Én pedig örvendtem mindnek, mivel a bölcsesség volt a vezérük, de nem tudtam, hogy mindezeknek ő az anyja!

13. Csalárdság nélkül sajátítottam el, és irigység nélkül adom tovább. Nem rejtem el gazdagságát, 

14. mert kifogyhatatlan kincs az az embernek. Akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát, mert a fegyelem adományai ajánlották őket.

15. Nekem pedig adja meg Isten, hogy bölcsen beszéljek, és gondolkodjam ahhoz méltón, aminek részese lettem, mivel ő a bölcsesség útmutatója, s egyben a bölcsek irányítója, 

16. hisz kezében vagyunk mi is, meg szavaink is, és minden értelmesség, ügyesség és fegyelem.

17. Mert ő adta nekem a dolgok igaz tudását, hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét, 

18. az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását, az évszakok váltakozását, 

19. az évek körforgását, a csillagok állását, 

20. az állatok természetét, a vadállatok dühét, a szelek erejét, az emberek gondolkodását, a növények különféleségét, a gyökerek erejét.

21. Ami rejtve van s ami látható, megismertem, mert a mindenség művésze, a bölcsesség megtanított rá!

22. Benne ugyanis lélek van: értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors és szeplőtelen, biztos, kellemes, jót kedvelő és éles, 

23. akadályt nem ismerő, jótékony, emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd, minden erővel teljes, mindent látó, minden szellemen átható, az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon.

24. Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség, tisztaságánál fogva mindenen áthatol, 

25. mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny, 

26. mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása.

27. Bár egymagában van, mindent megtehet, bár egyedül marad, mindent megújít, nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe, s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja. 

28. Mert Isten csak azt szereti, aki a bölcsesség bizalmasa, 

29. mivel az ékesebb a napnál és minden csillagképnél, a fényhez hasonlítva különb annál is, 

30. mert azt felváltja az éjjel, a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság!

Van e kiút Babilonból?

  Van e kiút Babilonból?

“Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Krisztus Jézus, mint megfeszített. Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át?” ( Gál.3. 1,2).

 Már a gyülekezet kezdetétől elindult egy olyan folyamat, amit ma is tapasztalunk de ma már ezt köbök köbén. Egy pár évszázada éljük a gyülekezetek reneszánszát. Pál apostol a korinthusiakhoz is írt ebben a témában. “Úgy értem, hogy közületek így szólnak egyesek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én a Krisztusé. Részekre osztották a Krisztust? Vagy Pál feszíttetett meg értetek? Vagy Pál nevébe merítkeztetek be?” ( 1 Kor 1. 12,13). Ez a folyamat napjainkban már úgy látszik alábbhagyott, kevésbé alakulnak újabb irányzatok. De nem lesz ennek vége ameddig egyesek nem döbbennek rá, hogy az ilyen fajta Isten tisztelet a hús szolgálata, és elméjük megujjúlása révén elhagyák ezt az emberek által kitaposott ösvényt, új és Krisztus által megvilágított útra térnek. De ez a kegyelem munkája Isten részéről, itt esetleg a szikráját tapasztaljuk. Ha Isten az Atya szeretetét élvezzük, nem adunk a formaságokra, még ha az nagyon is szelleminek tűnik, általában ezek miatt választanak az emberek maguknak vezetőket, tanítókat. De ez csakis a hús gondolkozását bizonyítja, ne áltassuk magunkat, Isten nem szégyenül meg a mi úgynevezet képmutatásainktól.

 Még ha szelleminek is látszik egyes vallás, mert sokan mutatkoznak szelleminek, mintha tőlük jön Isten beszéde és cselekedetei, mások meg tévednek szerintük. Amúgy meg kell ezt is mondani, hogy a platform, az alap, komoly meghatározója, hogy kedves e Istennek a mi életünk, attól függetlenül, hogy sokat vétkezünk akaratlanul. 

“Test­vé­re­im, ne le­gye­tek so­kan ta­ní­tók, hi­szen tud­já­tok, hogy sú­lyo­sabb íté­let­ben lesz ré­szünk. Mert mind­nyá­jan sok­fé­le­kép­pen vét­ke­zünk, de ha va­la­ki be­széd­ben nem vét­ke­zik, az tö­ké­le­tes em­ber, ké­pes az egész tes­tét meg­za­bo­láz­ni.” (Jak 3, 2).

 “ Mert ha szándékosan vétkezünk, miután eljutottunk az igazság megismerésére, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,...(Zsid 10, 26).

 Ezek a részletek ki vannak ragadva a kontextusból, de nem mond ellent amiről itt igyekszek közölni, nem tanítani hanem megmondani. Vagyis szeretném megragadni azt a gondolatot, hogy maga a helyzet a hovatartozás alapján tesszünk vagy tehetünk tanúbizonyságot. Ha kétnyelvűeknek bizonyulunk, inkább ne szóljunk semmit sem Krisztusról. Jobb lesz az nekünk ha nem törekszünk tanítani, ha valami vallási irányzat szerves része vagyunk, az meggyengíti Isten igéjét. Mert ez durván megosztja Krisztust, még ha igazi gondolatai is vannak, de egy olyan platformról hirdeti az igét ami eleve hamis Isten szemébe. Ezt úgy szemléltetném, hogy ha egy kalózhajóról kiáltanék a világnak, térjetek jó útra, ne legyetek törvénysértők, stb. 

 “Van ol­tá­runk, amely­ről nincs jo­guk enni azok­nak, akik a sá­tor­ban szol­gál­nak. Mert amely ál­la­tok vé­rét a fő­pap be­vi­szi a szen­tély­be a bű­nért, azok­nak tes­tét meg­ége­tik a tá­bo­ron kí­vül. Ezért Jé­zus is, hogy meg­szen­tel­je tu­laj­don vére ál­tal a né­pet, a ka­pun kí­vül szen­ve­dett. Men­jünk ki te­hát hoz­zá a tá­bo­ron kí­vül, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nincs itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, ha­nem a jö­ven­dőt ke­res­sük.” (Zsid 13, 10-13).

 Ma ez már nem titok, hogy a babiloni hitehagyott zsidóság milyen sorsra jutott. De ez a fogalom, az érvényes minden hamis megnyilvánulásra, nem csak a római hatalomra. Ezekből pedig rengeteg van, és egy csoportot alkotnak még ha ezt nem ismerik el, ezt a sokszínű babiloni sokaságot Isten egy nevezőre hozta. Íme egy részlet, de jobb ha elolvassátok az egész fejezetet.

“A fe­ne­vad, ame­lyet lát­tál, volt és nincs, fel­jön az al­vi­lág­ból, és ve­sze­de­lem­re megy. És a föld la­kói, akik­nek neve nincs be­ír­va az élet köny­vé­be e vi­lág ala­pí­tá­sa óta, cso­dál­koz­nak, lát­va a fe­ne­va­dat, hogy volt és nincs, de meg­je­le­nik. Itt van az ér­te­lem, amely­ben böl­cses­ség van: A hét fej hét hegy, ame­lyen az asszony ül. Ki­rály is hét van, öt el­esett, és egy meg­van, a má­sik még nem jött el, és ami­kor el­jön, csak rö­vid ide­ig ma­rad­hat.” ( az antikrisztus uralma, ami 3,5 évig tart)(Jel 17, 8-9). Figyelemre méltó, hogy mindezeket megélő emberek azok akik nincsenek beírva az élet könyvébe, ezek nem Krisztus kegyelmi időszakából valók, hiszen a babilon bukása csak azután lesz, miután Isten elragadta magához a mennyekben az övéit, azokat akik a világ teremtése előtt voltak kiválasztva. Mindazok akik megélik ezt a szörnyű ítéletet, azok között lesznek azok is akiknek be van írva a nevük az élet könyvébe és mindvégig kitartanak. Ezek a hívők megmenekülnek mert segítségül hívják Joshua nevét, ezek Izrael maradéka egyben, akik ismerik Isten akaratát szenvedésben. 

 Tehát ez a rövid megjegyzés ami teljesen hiányos, csak arra kell, hogy meglássuk saját helyzetünket. Ma még élvezzük Isten kegyelmét és irgalmasságát. Megmutatta azt az utat ami az örökkévalóságba vezet. Ez az út nem a babiloni vagy a római út, ez a tiszta igazság megismerése aki Krisztus. Így felelt Jézus Filipnek és Tamásnak: “AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 14:6 CSIA

 Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.”

 De minden hiába, ha nincs meg az az igazi hit pelyva nélkül, az egyszerű engedelmesség, akárhogy is néz ki mások szemében. A mi dolgunk követni ezt az utat.

 

 

 

Ház építés.

 Az ÚR háza nem előre öntött panelekből épül!

"Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből, mert amint ráveted faragó vasadat, megfertőzteted." II.Móz. 20:25.

Urunk Szellemi Háza már készülőben van. Akiket Ő elpecsételt, azokból épül fel, ez a csodálatos, csak az Ő szemei számára már most is látható (Egy)HÁZ.

Az Ő Szelleme az, Aki által elhívja, elpecsételi mindazokat, akiket a világ felvetése előtt kiválasztott az Ő Fiában, Krisztusban, mint építőköveket. Így aztán magát az “építőanyagokat”, (a köveket, nem öntött téglákat, vagy paneleket) az Építőmester már kiválasztotta, és meg is jelölte, ezek az Ő tulajdonai, és Hozzá tartoznak. Ebből épül fel az Ő tulajdonában lévő Szellemi Ház, a már megvásárolt minden darab “kövekből”!

A manapság látható “gyülekezetépítés” alkalmával sajnos ez gyakran nem így van. Sok felekezet, egyszemélyes tulajdonú Kft.-ként működik. A maga, – vagy egy ember – dogmatikája, elképzelése mintájára formálja ki az “élő emberi építőköveket”, mégpedig a saját maguk elképzelése szerinti, általuk készített SABLONJAIKAT használva öntik ki őket, gyülekezeteik “építőkövévé”. Így lesz a KŐBŐL TÉGLA. Negatív példaként ott áll előttünk a Bábel toronyának építése, ahol már az elhatározás is rossz volt: "Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén." I.Móz.11:4 - és a módszerre figyeljünk: "Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk." I.Móz.11:3. Na így aztán gyorsan megy az építés. Előre kigondolt sablonba önteni a építőkövet. Hűha! De az Úr háza ÉLŐ ÉPÍTŐKÖVEKBŐL ÁLL! Ezeket sablonba önteni TILOS! Isten a kövek, - a mi - formázónk. Arról nem is beszélve, hogy mi is tartja össze ezeket az Írás szerint? "..a földi szurok volt pedig a habarcsuk." Uram Isten, szurok! Az Isten házát pedig, akik MI VAGYUNK, pontosabban - az emberi kéz nem érte köveket, - nem a szurok, hanem az Ő SZERETETE TARTJA ÖSSZE! És lásd az eredményt: Bábel vége nem JÓ! 

Tehát ezek már nem a természetadta kövek, hanem pontos méretre készült, EMBERI KÉZ ÁLTAL MEGFORMÁLT, egyforma, sablon ”téglák, blokkok”. De te pedig .... oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, amelyeket vassal MEG NE FARAGJ." V.Móz.27:5. 

Mert Isten nem panelt épít, nem akarja, hogy az Ő Háza emberi kéz formálta, építőkövek által épüljön, mert jogot formál arra, hogy azokat kizárórag, az Ő saját Kezével formálja, és készítse el.

Mert ez az Ő háza, tulajdona, minden darab építőkőhöz az Ő VÉRE TAPAD, hisz Ő fizetett értük drága Életével. és nem a mienk, se nem valakié. Ez nem az “én, gyülekezetem”, hanem az ÖVÉ! Emlékezzünk, az Ótestamentumban, amikor oltárt építettek az Úrnak, Ő nem engedélyezte, hogy az építőköveket emberi kéz metssze, formálja ki! Természetesen ezekből a “emberi kéz érintése nélküli, formátlan kövekből” sokkal nehezebben, és lassabban épül fel a szellemi Ház, ehhez idő kell. Ne aggódjunk, Istennek van ideje! Az Úr áldjon. 

Miklós Molnár, evangélista írása.

A téves gondolkodásról.

   A téves gondolkodásról.

 2. fejezet ( bölcsesség könyve, részlet).

“1. Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: "Rövid az életünk értelme és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.

2. Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére: 

3. ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint gyenge szellő.

4. Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.

5. Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.

6. Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk! 

7. Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!

8. Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásainktól érintetlen!

9. Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!

10. Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!

11. Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!

12. Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.

13. Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.

14. Nézeteinknek ő a vádlója, 

15. még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.

16. Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy az Isten az ő atyja.

17. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!

18. Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.

19. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!

20. Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!"

21. Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.

22. Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.

23. Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, 

24. a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.” Eddig az idézet.

 Az emberek gyakran jelentik ki azt, hogy senki sem tért vissza halálából, hogy hitelesen elmondja, mi van a túloldalon. De ezek az emberek egyszerűen nem hisznek Jézus feltámadásában és tanuiban akik ezt tolmácsolták. 

“Ami kez­det­től fog­va volt, amit hal­lot­tunk, amit sze­münk­kel lát­tunk, amit szem­lél­tünk és ke­zünk­kel érin­tet­tünk az élet­nek igé­jé­ről – az élet meg­je­lent, lát­tuk, ta­nú­bi­zony­sá­got te­szünk róla, és hir­det­jük nek­tek az örök éle­tet, amely az Atyá­nál volt, és meg­je­lent ne­künk –, amit hal­lot­tunk és lát­tunk, hir­det­jük nek­tek, hogy nek­tek is kö­zös­sé­ge­tek le­gyen ve­lünk, és­pe­dig a mi kö­zös­sé­günk az Atyá­val és az ő Fi­á­val, Jé­zus Krisz­tus­sal. És eze­ket azért ír­juk nek­tek, hogy örö­münk tel­jes le­gyen. (1Jn 1, 1-3).

 Vagy talán ez a része is igaz amit Tamás tapasztalt Jézus feltámadása után. 

“ Nyolc nap múl­va is­mét benn vol­tak a ta­nít­vá­nyai, és Ta­más is ve­lük volt. Bár az ajtó zár­va volt, Jé­zus be­ment, meg­állt kö­zé­pen, és azt mond­ta: Bé­kes­ség nek­tek! Az­után így szólt Ta­más­hoz: Nyújtsd ide az uj­ja­dat, és nézd meg a ke­ze­met, és nyújtsd ki a ke­ze­det, és he­lyezd az ol­da­lam­ra, és ne légy hi­tet­len, ha­nem hívő! Ta­más pe­dig azt mond­ta neki: Én Uram és én Is­te­nem! Jé­zus pe­dig így vá­la­szolt: Mi­vel lát­tál en­gem, hit­tél; bol­do­gok, akik nem lát­nak és hisz­nek.” (Jn 20, 26-28).

 Azok a sok halálközeli élmények amit egyes emberek tolmácsolnak, nem biztos, hogy jelent valamit, mert olyan emberek is beszélnek róla akik nem említik Isten jelenlétét, sőt kikerűlve a megtérés fontosságát, azt az egyetlen utat ami a szűk ösvényen járható, hogy Krisztus Isten Fiához vezet aki megmutatta az Atyát. Na de most ez nem téma. 

 A hit fontossága az, amit Istentől kap az ember, hiszen magától nem tud hitre térni senki ha nincs mellette olyan angyal aki Istentől küldött vagyis őrangyal. Ezt is hitből hisszük el, tehát a hit az ami nem kézzelfogható, vannak anyagi bizonyítékai, de aki nem látja, azt biztos nem is érdekli.

Kedves olvasók, hogy éppen mi miért van, hogy miért lett úgy ahogy, azt tényleg csak Isten tudja. Mi, én legalábbis csak tanulságokat tudok levonni, de arról fogalmam sincs, hogy konkrétan miért lett éppen az a sorsom, az utam, ami lett. Ha visszatekintek a múltamra, akkor látom az igazi énemet és sorsomat, hiszen az úgy történt meg ahogy Isten belehelyezett abba az életbe. Másképp történhetett volna? Nem , én nem hiszek abban, hogy az ember önmaga kormányosa. Csakis azt fedezhetjük fel, hogy a vágyunk volt reményünk is volt valami másra amit nem kaptunk meg, vagy megkaptuk, hálával tekintve vissza. Ez az igazi életem a sok butaság és bűnös vágyak, de ez benne volt a pakliban. Szerintem erre a válasz odaát van, amit éppen emiatt itt sosem tudhatunk meg. Miért, mert az Úr nem fog visszaemlékezni azokra a napokra amit mi a megtérés előtt csináltunk. Azt gondolom, hogy minden sors aszerint lett kiosztva, ami odahaza volt, még a születésünk előtt. Erre mi nem emlékszünk, nem emlékezhetünk, de a Biblia elmondja ma is, hogy kaptunk útravalót mielőtt idejöttünk volna. 

 Mert Isten szigorúan megparancsolta azoknak, akik a világba jöttek, amikor jöttek, hogy mit tegyenek azért, hogy életük legyen, és mire figyeljenek, hogy elkerüljék a büntetést. Azonban ők nem voltak engedelmesek, és ellene szóltak; hiábavaló gondolatokat eszeltek ki maguknak, és gonosz csalásokat tűztek ki célul maguknak; még azt is kijelentették, hogy a Magasságos nem létezik, és figyelmen kívül hagyták útjait! Megvetették az ő törvényét, és megtagadták szövetségét; hűtlenek voltak rendeléseihez, és nem vitték véghez az ő munkáját. Ezért, Ezsdrás írta, az üres dolgok az üreseké, és a teli dolgok a teljeseké.

Szóval barátaim, ez a helyzet. Az üresek végképp nem emlékeznek még Istenre sem vagy akik mégis, azok rosszul. Igenis ma is úgy látom, hogy elrontottam sok dolgot rengeteg jó dolgot, ha akkoriban lett volna eszem ma egészen más lenne minden körülöttem, de nem volt eszem. Én is bánkódom néha ezen, de tudom, nem bölcs dolog ezt tenni, mert minden úgy van jól ahogyan van még ha nem is értjük vagy látjuk át ezt. Ezért nem vádolom magam, Isten jobban tudja mi kell nekem. Isten úgy munkálkodik, ahogyan nekünk a hasznunkra válik. Inkább itt legyen rossz, mint odahaza .... És igen, azt mondom, hogy ki kell, hogy tartsunk, mert minden ami elénk jön Isten akarata. Minekünk ezt kell tenni. Isten nem tesz ránk akkora terhet, amit nem tudunk elbírni. Nehéz teher lehet, de elbírhatatlan biztosan nem.