A szentháromságtól az egy az Isten-ig.

 

Illusztráció.

A szentháromságtól az egy az Isten-ig.

Úgy tűnik, hogy az én dolgom, harcoljak a tévtanítások ellen, azok a dogmák ellen, amik olyanná tette a kereszténységet, amilyen!

Ebben az írásban nem szándékozom valakit tanítani vagy meggyőzni, csak kifejtem gondolataimat. Még nem is remélve azt, hogy meg tudnám másítani valakiknek a tudását vagy meggyőződését. Esetleg eretneknek fognak titulálni, ez az opció fennáll, mert szembe megy a fősodratú teológiával. De ez ez cseppet sem érdekel. Ez csakis Isten hatalmában van, ki milyen felismerésre jutott. A tapasztalatom az, hogy az emberek egy zárt kamrában vannak bezárva születésüktől fogva, ami nem csak a teste burkáját vagy avatárját jelenti, mint edényt, hanem a lelkét, amit Isten még a teremtés idején az ember orrába lehelt.  Ennek megvan a maga magyarázata a Szentírásban. Ugyanis az ember egy zárt kör, vagy egy mag, amit a magyar nyelv helyesen magzatnak nevez, de nem védett a külső befolyástól. Úgy képzelem el, hogy már a megfoganatása pillanatában tartalmazza az ádámi bűnös természetét. Ez már magába foglaltatik, de hasonlatos egy szivacshoz, milyen közegbe van helyezve azt szívja magába. Ha tiszta vízbe akkor azzal telik meg, ha mérgezett vízbe akkor azzal. De inkább beszéljünk a magról.

Az Úr egyik példázata ezt erősíti meg. Máté 13, "1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.2 És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. 3 És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,4 És amikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.5 Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.6 De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. 7 Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. 8 Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.9 Akinek van füle a hallásra, hallja".

Sokan úgy vélik, hogy ebben a példázatban az Úr a mag alatt az igét érti. De itt a magot mint embert tünteti fel. 

 A Csia Lajos fordításában sokkal világosabban látjuk,hogy miről van szó. De összehasonlítva más nyelvre fordított evangéliumban is megfigyelhetjük, hogy ebben az esetben, a mag az embert jelképezi. Van egy kulcs kifejezés a Csia fordításban "volt olyan mag,"Más mag " "Megint más mag"Más mag végre termő földbe esett"

Na már most egy újabb bizonyíték következik, amit nehéz lesz másként értelmezni.

Máté 13 "36 Ezután Jézus ott elbocsátotta a sokaságot és hazament. Tanítványai hozzájárultak és így szóltak: "Világosítsd meg nekünk a szántóföldbe vetett gyom példázatát!"

37 "Az, aki a nemes magot veti – felelte ő – az embernek Fia.

38 A szántóföld a világ. A nemes mag jelenti a királyság fiait, a gyom a rossznak fiait." 

De térjünk vissza a magvető példázatához Márk szerint: "14 A magvető az ígét hinti.15 Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.16 És hasonlóképpen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,17 De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt,azonnal megbotránkoznak.18 A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az ígét hallják,19 De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.20 A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit."

( 1 Mózes 13:15,16) Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz." Az Úr már Ábrahámban vetette el a magját. Talán ez a jó föld? 

Ezek a bevezető gondolatok, de érdemes tanulmányozni,mert ettől lesz világos,hogy miért olyan nehéz valakit meggyőzni a Szentírás tiszta igazságáról, mert nem mindenki vetetett a jó földbe. De a magvető aki elvetette a magokat az maga az Úr. Attól függetlenül az Isten szava hintve van mindenhol és mindenkinek, bizonyságul. 

(  1 János 5,7) "Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy." ὅτι τρεῖς εἰσὶν ¹ οἱ μαρτυροῦντες, 8 τὸ πνεῦμα καὶ τὸ ὕδωρ καὶ τὸ αἷμα, καὶ οἱ τρεῖς εἰς τὸ ἕν εἰσιν. -"ὅτι τρεῖς εἰσὶν" Valami oknál fogva a fordítók többes számban fordították le a görög nyelvről ezt ami így hangzik eredetileg" mert három van-nak" Az orosz jól fordította " mert három tanúskodnak a mennyben."

"Ибо три свидетельствуют на небе: Отец, Слово и Святый Дух; и Сии три суть едино.

8 И три свидетельствуют на земле: дух, вода и кровь; и сии три об одном." És ez a három tanúskodik Atya, Ige és a Szent Szellem és ez a három egy"

Innen fakad a Szentháromság kifejezés. 

Emberi logika szerint ami banális, hogy "három" az egyet jelent. Nehéz egy gyereknek ezt elmagyarázni, aki már ismeri a számtant. 

De ha kutatunk tovább, akkor még egy számot egyesíthetünk. János 10, 9 "Én és az Atya egy vagyunk." De még fennmaradt egy szám a Szent Szellem.

"Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket"

Remélem nem kell többet számtannal foglalkoznunk.

Ezek a szavak tanubizonyságról szólnak,nem az Isten személyét adatott jellemezni. Ahogy engem is régebben megtévesztett az evangéliumi retorika, ahol számos helyen említi az Atyát a Fiút és a Szent Szellemet, mint három személyt, mintha az egy Isten három arcát fejezi ki. Ezt a katolikus egyház a tökéletességig fejlesztette, az oltárjain három szakállas férfiunak ábrázolják.

Nagyon terjedelmes lenne ez a cikk, ha tovább fejtegetném ezt a témát. De bízok abban, hogy ha valakit érdekel ez a téma, a luciferzum.hu weboldalon megtalálhatja az erre vonatkozó gondolatokat.

Csak izelítőnek az Anti- trinity könyvből (Ted Kereshe)

Katolikus hitvallás.

Mit vallunk meg az apostoli hitvallásban?

Az apostoli hitvallásban megvalljuk, hogy hiszünk a háromszemélyű egy Istenben: az Atyában, a Fiúban és a

Szentlélekben; Teremtőnkben, Megváltónkban és Megszentelőnkben.

2. Hány Isten van?

Egy Isten van, aki három személy: Atya, Fiú és Szentlé-

lek.

2. Hogyan nevezzük a három isteni személyt egy szó-

val?

A három isteni személyt egy szóval Szentháromságnak

nevezzük.

4. Kicsoda Jézus Krisztus?

Jézus Krisztus a második isteni személy,Isten egyszülött

Fia, aki értünk emberré lett.

4. Ki a Szentlélek?

A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, valóságos Isten az Atyával és a Fiúval együtt, akit Jézus Krisztus ígért meg és küldött el Egyházának.

Most attól tekintsünk el, hogy a Biblia, Isten igéje soha,

sehol, egyetlen alkalommal sem említi a szentháromság fo-

galmát! Ez ismét csak egy szimpla emberi találmány éppen

úgy, mint maga az úgynevezett kereszténység, bár azt már

itt-ott sikeresen becsempészték egyes szent iratok külön-

féle fordításaiba, hiszen a görögben még helyesen a krisz-

tusi szó szerepel ha szerepel egyáltalán, mert több helyen

egyszerűen csak odaköltötte a későbbi fordító a keresztény

szót. Erről bőséggel olvashatsz ezt megelőző munkáimban

pl. a Fétisben. Tehát a katolikusok szerint „egy Isten van,

aki három személy”. Három különböző név alatt három

különböző szereppel.Atya mint teremtő,Fiú mint megváltó

és közbenjáró, valamint szentlélek, mint megszentelő és ta-

nító. Van itt egy kis zavar a fejükben nem igaz? Persze akik

ezt megfogalmazták, azok pontosan tudták, hogy mit mi-

ért mondanak. A céljuk egyértelműen a több istenben való

hit elterjesztése híveik körében, amint ez az ominózus 4.

pontban konkrétan ki is derül, hiszen abban egyértelműen

színt vallanak amikor végül csak kibökik, hogy mindhárom

személye a szentháromságuknak „valóságos Isten”.Nincs

mese, ezek három valóságos istenről tanítanak. Ha pedig

három valóságos Isten van, akkor az nem lehet sehogyan

sem egy valóságos Isten, szerintem ezt lássuk be! Ezt nem

tagadhatják le, hiszen ők maguk tették ezt közzé és tanít-

ják a mai napig. Mert hogyan értsük azt, hogy „Jézus Krisz-

tus a második isteni személy, Isten egyszülött Fia, aki ér-

tünk emberré lett.” Ha ezt bárki elolvassa vagy hallja, azt

fogja ebből érteni, hogy van az Isten, ÉS van az egyszülött

Fiú, aki értünk emberré lett. Tehát nem az Isten lett értünk

emberré, hanem az Ő egyszülött Fia eszerint a szöveg sze-

rint. Ez tehát eddig minimum két isten, de megfejelik ezt

a számot nekünk még egy személlyel, aki a szentlélek, és

szerintük ugyancsak valóságos isten, a hármasság harma-

dik személye. Ugyanezt tartja az összes református feleke-

zet is, tehát ezek is egyértelmű szellemi örökösei az anya-

egyházuknak, a nagy paráznának, amelyről ugyan egykor

színleg leváltak, ám ez valójában sosem történt meg. A

„genfi pápa”Kálvin azért küldte a halálba Szervét Mihályt,

mert ő hozzám hasonlóan tagadta ezt a fajta szenthárom-

ságot. Élve elégették azt az embert az igazságban való meg-

győződésének megvallása miatt. Őt és még sok millió má-

sikat. Nem bízták Istenre a dolgot. Aki nem kóser, nem

rendszerkonform, azt kínozzuk halálra, vágjuk-fejezzük

le, akasszuk fel, fojtsuk vízbe, törjük kerékbe, süssük meg

elevenen, égessük el! Ez a római-keresztény recept. Igazi

Krisztushoz méltó keresztényi magatartás! 

És hány kálvinista-keresztény van ma?

 A többiről ne is beszéljünk! És persze teljesen ostobának 

is nézik az embereket – sajnos

jobbára teljes joggal – amikor szemrebbenés nélkül kije-

lentik, hogy egy a három. Azután ezt hosszan magyarázzák

azt elhitetve a hallgatóságukkal, hogy valójában tényleg há-

romból áll össze az egy. De azért gondosan megkülönböz-

tetik ezt a hármat, mint írtam mind név, mind szerep sze-

rint. Ebben a tálalásban egyszerűen nem alakulhat ki más

kép a hívő fejében, mint a három isten képe, amit ezek a ha-

mis tanítók ezután még nyíltan ki is jelentenek, amikor azt

mondják, hogy mindhárom isteni személy „valóságos is-

ten”! Értelmes embernek itt azonnal meg kellene torpan-

nia és feltennie a kezét, hogy álljon már meg a menet! Ezek

hazudnak! Ehelyett mi történik? Vakarják a fejüket, bölcsen

bólogatnak, hümmögnek, és úgy tesznek, mintha értenék.

Egy idő elteltével pedig meggyőzik önmagukat, hogy va-

lóban értik is, és ők azok, akik helyesen látják mert ők az

értők. Akik pedig ezt nem értik, azok a buták mert a Jóis-

ten ezeknek nem adta meg a megértést. Érted? Őrület,

hogy mi folyik itt! Hallgattam néhány embert, aki már a

lelke mélyén rájött, hogy itt komoly gond van, ez a fajta há-

romságtan nem nagyon állja ki a próbát az Isten szemében,

ezért nagy kínkeservesen megpróbálták valahogyan ma-

gyarázni a dolgot, hogy hát valóban három, de igazából ez

nem is három csak úgy látszik, mintha három lenne, mert

az Isten ugyan tényleg három arcú, de valójában egy. Nos,

ebből ezek sosem jönnek ki amíg erőltetik a hármas sze-

reposztást. Meg kell érteni, hogy ami három, az sosem le-

het egy! Istennek nem három,de végtelen számú arca és tu-

lajdonsága van. Annyi, amennyit Ő akar. Ha ezekből

hármat kiemelünk, azokat nevesítjük és felosztjuk közöttük

a hatásköröket, akkor ezzel a cselekedetünkkel célunk kell,

hogy legyen! Egy célja lehet annak, aki ezt teszi, ez pedig

nyilvánvalóan az, hogy megtévesztő zavart keltsen a hívek

fejében. „Egy Isten van, aki három személy.” Ez egy értel-

mes ember számára elfogadhatatlan állítás, legyen bár-

mekkora parasztvakítás, szemfényvesztés is mögé téve, és

mondja ezt egy bármilyen szép ruhába öltöztetett, bár-

mekkora tekintélyű ember is. Ez egy szimpla ideológiai

szemfényvesztés, tömény hazugság és nem egyéb! Ez a ha-

mis szentháromságtan tehát az, amely legfőbb alapja a ke-

resztény hitnek ma is.Vannak néhányan,akik már képesek

megérteni legalább azt a tényt, hogy a szentléleknek neve-

zett valami nem lehet egy különálló isten, sem önálló isteni

személy, hiszen a lélek maga az élőlény. Hogyan lehet egy

embert elképzelni például lélek nélkül? Az már csak egy

hulla lenne, egy halott, egy élettelen test. A lélek az, amely

élővé teszi az embert. 1Kor.2:11 Károli: „Mert kicsodatudja

az emberekközül az emberekdolgait,hanemha az embernek

lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem

ismeri senki,hanemha az Istennek Lelke.” (luciferzum.hu)

Kegyelem vagy törvény.

 

Kegyelem vagy törvény.

 

„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.” (Róm. 8:3).

Az apostolok leveleiben bemutatott Krisztusban való hit komolyan különbözik a Törvényen alapuló hittől: „ Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy aki azokat cselekeszi, él azok által.” (Róm 10,5; Gal. 3,12); „az igaz pedig az ő hite által él.” (Hab. 2:4). A hitről most nem mint az ember belső bizalmáról beszélünk, hanem mint olyan elvek és álláspontok összességéről, amelyek ezt a bizalmat táplálják. A törvényt Isten adta, hogy az emberek lássák önmagukat. Az izraeli nép kijelentette Jehovának: „Mindent, amit az Úr mondott, megtesszük” (2Móz 19:8). De nem tudták, hogy ehhez szükségük van Isten kegyelmére, erejére és segítségére, amit elhanyagoltak! Így Isten szent törvényét „a test gyengítette”! A kereszténységben ma még sok minden nem a hit által történik, hanem ennek vagy annak a törvénynek a működése. Ebben az esetben a kegyelmet alábecsülik, és a lelkek NEM ÉRIK EL azt az eredményt, amelyhez az elvezetné őket. Bármilyen törvény fennhatósága alatt élni azt jelenti, hogy rabszolgaságban élni (Gal. 4:25, 26)! Isten nem akarja, hogy az emberek rabszolgák legyenek; szabadulásukért pedig „elküldte Fiát a bűnös test képében”. Isten szent törvénye, amely az Ő teremtési akaratát képviseli, - amely önmagában is igaz és jó (Róma 7:12), - a kegyelem ereje nélkül, erőtlennek bizonyult az emberek kezében. A mai kereszténységben sok a vita és a demagógia egy olyan evangéliumi tudományról, mint a kegyelem. A kegyelem nem törvény! Egyértelmű! A kegyelmet a törvénnyel keverni helytelen gyakorlat! Akkor mi a KEGYELEM? Ha a kegyelem nem törvény, akkor a kegyelem valóban törvénytelenség?! ...

„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (Róm. 8:4)

A törvény nemcsak Isten szent KÖVETELMÉNY-eit támasztja az emberek felé, hanem van egy másik egyedi tulajdonsága is - MEGKÖT, MEGÖL, elítéli az embereket: „Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.” (Róm. 7,6); „Amikor eljött a parancsolat, akkor a bűn ÉLT, és MEGHALTAM; és így az életre adott parancs a HALÁLRA szolgált engem” Károli fordításban" Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van."(7,9.10). A kegyelem evangéliuma, amelyet Isten, Pálra apostolra bízott, hogy hirdesse , szembeállítja a kegyelméből való életet minden ami törvény alatt van, hiszen csak Isten kegyelme segítségével teremhet a lélek Istennek tetsző gyümölcsöt: a halálból. ,Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.” (7,4). Ha valaki a törvény szerint él, akkor a test szerint él, és „megteremti a halál gyümölcsét” (7,5). Csak a törvénytől megszabadulva, Krisztusban meghalva tud „nem test szerint, hanem Lélek szerint” élni és gyümölcsöt teremni Istennek, megőrizve és teljesítve az Ő szent parancsolatait. A törvénynek ezeket a szent előírásait „azok teljesítik, akik nem test szerint élnek, hanem Lélek szerint”! És csak úgy élhetünk "a Lélek szerint", ha megszabadulunk attól a törvénytől, "amely által megkötve voltunk". Isten szabad embereket akar, akik teljesen tudatában vannak szabadságuknak, akik örülnek a Vele való közösségnek, és nem kötődnek semmihez, csak önként átadják magukat Neki. De ez csak Isten kegyelmének köszönhető: „Amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon:” (Titusz 2,12). Tán ez egy új követelmény? Talán ez egy új béklyó ami rabbá teszi a kegyelemben részesülő lelket? Csak hogy, az Isten parancsolatait már nem a törvény által meghalt testhez szól, hanem a cselekvő kegyelem szabad törvényén alapszik: "De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében."(Jakab 1,25) Ezt és Isten kegyelmének evangéliumát hirdetik, amelyet rábízott és hirdetett az apostolokon keresztül ...

„Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti."(Róm. 8:7)

Sok szerencsétlen lélek, aki valamilyen törvény fogságában van (például a jócselekedetek törvénye vagy más), abban reménykedik, hogy ilyen életével Istennek tetszeni tud majd a parancsolatainak teljesítésével. Ha jót tesznek, azt hiszik, hogy nemcsak kiérdemelték Isten tetszését és beteljesítették törvényét, hanem üdvösséget is követelnek, azt gondolva, hogy megérdemlik azt. Mindig jót kell tenned, de nem azért, hogy kiérdemeld az üdvösséget! Igazi jót tenni mindig szükséges ha van alkalom rá, de nem az óember egoizmusából eredően, a jótétemény ami gyümölcsöt hoz Istennek, nem a kényszerű diktatúrától és a régi természet befolyásától ered! Mert az ember szemében, minden jónak tűnik amit tesz. Azok, akik bármilyen törvény szerint élnek, a TEST szerint élnek – ezt hirdeti a Szentírás (Róm. 8:4.5). És az Úr, amikor fizikailag a földi népe között volt, megmutatta nekik, hogy senki sem engedelmeskedik a Törvénynek: „Nem Mózes adta nektek a törvényt? és egyikőtök sem cselekszik a törvény szerint” (János 7:19). Ő, mint Isten és Isten Fia, természetesen mindent olyannak látott, amilyen valójában – akik test szerint élnek, háboruskodnak Istennel, és nem engedelmeskednek az Ő Törvényének! Ezt minden mai kereszténynek jól meg kell értenie. A kabala törvénye, amely hamisítják Isten szent Törvényét „Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!” (Jer. 8,8) Így fordult Jézus a büszke törvényesekhez, „Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.” (Lk 11 :46). Ők maguk természetesen csak irogatták a saját talmudjukat „de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.”, mert az Úr Jézus azt mondta, hogy egyikük sem teljesíti a törvényt, amely Istentől Mózes által jött. De még azon felül megtoldották azt. Micsoda öröm egy keresztény számára, hogy mentes minden törvénytől! Még ha aláveti magát a „HIT törvényének” is (Róm. 3:27), nem azért teszi, mert rabságban van, hanem azért, mert birtokában van a kegyelem evangéliuma által hozott szabadságnak: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” (Jel. 22:11)!

”Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek." (Róm 7,4) Egy hívő számára nagy áldás, hogy nemcsak a „Krisztus Jézusban” betöltött pozíciójában, hanem gyakorlatában is a „feltámadt Krisztushoz” tartozik. A földi élet minden napján csak akkor lehet sokasodó és maradandó gyümölcsöt hozni Istennek, ha „MEGHALTUNK a TÖRVÉNYNEK Krisztus testében”. A törvényt nem azért adta Isten, hogy általa az emberek meghozzák Neki a kívánt gyümölcsöt. Éppen ellenkezőleg, hogy megmutassa nekik, hogy Isten nélkül, az Ő kegyelme nélkül nem teremhetnek más gyümölcsöt, mint a halál gyümölcsét. Az ember lelke pedig akkor hozza meg a „halál gyümölcsét”, amikor test szerint él "Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak; (5. v.). Az Úr Jézus azt tanította, hogy „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit:” (János 6:63). Az ember húsa (az óember) nem tud hasznot hozni az újnak, mivel teljesen más a lényegük (természetük). De ez még nem minden! Éppen ezért az halott ádámi test, nem adhat semmilyen hasznot az újnak! Ennélfogva állandó lelki háború dúl köztük, mert eltérő érdekeik vannak (Gal. 5:17). Ezért Isten tervében minden igaz hívő számára biztosított volt, hogy a halálban azonosítsák magukat „Krisztus teste által meghalt a törvénynek”. Az Igazságnak ezt a pillanatát, mint minden mást, szinte kizárólag a hit fogadja el és reprodukálja. Minden kereszténynek személyes hite által el kell fogadnia azt a tényt, hogy Krisztussal együtt keresztre feszítették halálában a Golgota keresztjén. Ha ez megtörténik, akkor már a „halottak közül feltámadt” közé tartozik, és képes „gyümölcsöt teremni Istennek”. Az ilyen keresztény már nincs a Törvény alatt, és fel van szabadítva minden rabszolgaságtól. „Miután meghaltunk a törvénynek, amely megkötött minket, megszabadultunk attól, hogy Istent szolgáljuk a lélek megújításában” (Róm. 7:6). Ez az élet Isten kegyelméből – Krisztus áldozati halálának kegyelmében kaptuk a hit által!

„Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.l” (Gal. 2:16)

„Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.” (2Kor 6:2)!

„sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.” (Róm. 5:17)

Többször elmondtam ezeken az oldalakon, hogy a Törvény (bármilyen szent és igaz is legyen!) nem tudott segíteni az embernek abban, hogy felszabadult életet éljen a Földön – mindent elrontott a bűn! A törvény csak a KÖVETELMÉNYEKET szabta meg neki, és ha nem teljesítette, meghozta ítéletét. Szomorú, hogy ma sok keresztény ismét visszatér az Izraelnek adott Törvény hatása és követelményei alá, vissza a múltba. Ez nemcsak hogy semmi hasznot nem hoz nekik, de értelmetlen és helytelen is Krisztussal kapcsolatban, aki eltörölte a múltat ​​(Ef. 2:15; Kol. 2:14). Az Újszövetség a Törvénnyel szembetűnő ellentéteként mutatja be Isten KEGYELMÉT, amely nemcsak megmenti az elveszett csődbe ment bűnöst, és megtanítja helyesen élni (Tit 2, 11,12), hanem ERŐT (!) is ad neki, hogy KIRÁLYIAN éljen. Ez azt jelenti, hogy a megváltott bűnös már MENTES  minden rabságtól. Teljesen megtapasztalhatja a gyakorlatban, mit jelent valóban „királyi papságnak” lenni (1Péter 2:9). Azért mondjuk „talán”, mert sokkal több lélek, aki átélt egy újjászületést, nem használja ezt a szabadságot, és nem tudja teljesen, mi a kegyelem. Lehet, hogy ELFOGADTÁK az üdvözítő kegyelmet, de még NEM FOGADTAK EL, és nem ismerték meg a szabadság tiszta szellem által vezérelt megújító kegyelmet. Ezért, mivel azt akarják, hogy valamiképpen kedvesek legyenek Istennek, meghajolnak valamiféle törvény előtt. De a királyi életet csak az élvezheti, aki „a kegyelem bőségében és az igazság AJÁNDÉKÁBAN” részesült! Ezt a hiteddel el tudod fogadni. Nem köteleségből,hanem Isten iránti szeretetből tesszük amit tennünk kell,mert mindent amit teszünk az Isten ajándéka, amit már előre elkészítet az Őt szeretőinek. Ez az igazi szabadság Krisztusban. Joggal nevezik az elfogadó hitet, egyfajta kéznek, amely mindent elvesz és birtokol, amit Isten az embernek ad.

 

A modern kereszténység utolsó napjaiban gyakran hallani még a spirituális életben haladó keresztényektől is ilyen kijelentéseket: "Ez liberalizmus!" vagy: "Ó, ez egy törvényeskedő!" Mi a törvényeskedés? Jó vagy rossz? Vajon Pál apostol, az Újszövetség kánonjában szereplő 21 ihletett levél közül 14 szerzője, vajon nem törvénytudós volt-e, ami „törvényes volt Krisztusnak”, és nem „idegen volt-e törvény Isten előtt”, aki egykor kijelentette:”Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé."(1Kor. 11:1) ?! 

Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.(Róm 10,4)

Az Úr Jézus válasza egy sértett törvénytudónak (Luk 11) rávilágít arra, hogy mi a törvényesség, és hogyan tekint rá Isten. Nem számít, mit mondanak a modern kereszténységben, bármilyen szabályt vagy egyházi törvényt igazolni vagy megvédeni akarók, ha nem ez a "hit törvénye" (Róm. 3:27), - "tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott." (Júdás 3), - minden, ami csak bánatot hoz az embereknek, vagy ellenkezőleg parázna liberalizmus! A hit Isten bizonyságtétele az embereknek a Fiáról, az Úr Jézus Krisztusról, aki elhozta Tőle az Ő szent Szeretetének bizonyítékát. Felfedi az emberek előtt azt a kegyelmet, amelyre egy szánalmas és szegény, teljesen csődbe ment embernek annyira szüksége van! És a keresztény teológusok ma is, ahogy régen is, " írott vagy íratlan szabályokkal terhelik a népet"! Az Úr Jézus azt hirdette, hogy az Ő igája JÓ, és a terhe könnyű 

"Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11:30). De ezt nem mondta a farizeusokról! Terheik nem könnyűek, hanem (az Úr szavaival élve!)"elhordozhatatlanok"! Mindannyiunk számára nagyon fontos a mindennapjainkban a keresztény gyakorlat (különösen ami az egyház szerkezeti vagy dogmai kérdéseket érinti) nagyon óvatosnak és elővigyázatosnak kell lennie a többi szentekkel való kapcsolatában, nehogy olyan törvényeskedőknek váljanak, akik "elviselhetetlen terheket rónak az emberekre".

„Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is;” (Jel 22:11) Ez nem vita tárgya egy gyülekezetben, hanem választási lehetőség ,méghozzá egyéni választás.

Aligha valaki kortársai közül ne ismerné a mondást: "A tiltott gyümölcs mindig ÉDES." Ez a közmondás az ember bukásának és Isten iránti engedetlenségének emlékműve az Édenben (1Mózes 2:17). És ezen a bűnön keresztül és ma is az emberek továbbra is eltávolodnak Istentől (mindenki személyesen!).

Isten nem azért korlátozta az első embert az Édenben, hogy kényelmetlenséget keltsen számára, hanem azért, hogy az ember teljes mértékben megnyilvánulhasson. És erre a próbatételre nem Istennek, hanem magának az embernek volt szüksége. És nem azért, mert Isten valamiképpen befejezetlennek teremtette (ahogy egyesek vádolni próbálják!), hanem csak azért, mert az önkéntes VÁLASZTÁS képességével és jogával teremtette, amit később elvesztett. Ezt akaratnak hívják. Mai nyilatkozatunk pontosan ezt tükrözi. A mindent irányító Isten részéről ez nem engedelmeskedés, hanem a választás joga. (a predesztináció témáját most nem hozom fel) Ma is működik. Minden ember bűnösként születik erre a világra, ezért igazságtalan: „Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.” (Jób 14:4); „NINCS igaz, egy sem” (Róm. 3:10)! Isten nem teszi rabszolgasorba az embert sem parancsolatai, sem akarata által. Még ma is azt mondja: "Had legyen!" Lehetőséget ad mindenkinek, hogy önként válassza ki az élet útját: maradjon tisztátalanságban és hamisságban, vagy elfogadja Krisztus igazságát! ...De ez az önkéntesség, mégis az Isten eleve elrendelése alapján fogantatik meg. Gondoljunk csak a János 3 -14..18 "Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." Ez itt egy axióma, egy befejezett kijelentés.

„a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez.” (Zsid 7:19)

Tehát a „korábbi parancsolat” (18. v.) célja, hogy lehetőséget adjon az embernek arra, hogy közelebb kerüljön Istenhez, közösségben legyen Vele (2Móz 25, 8). Nem lenne azonban szükség „jobb reményre” és nem kellene eltörölni a „volt parancsot”, ha a Törvény a csúcsra (tökéletességre) tudná hozni mindazt, ami annyira fontos az emberek közötti kapcsolatokban, és Isten kapcsolatában. A „legjobb remény” éppen azért adatik meg az embereknek, hogy általa közelebb kerülhessenek Istenhez. „Jócselekedetei” alapján ezt egyetlen halandó sem tudta véghezvinni, hiszen az emberek között NINCS (!) senki, aki jót tenne (Zsolt. 14 [13], 1-4; Róm 3:9-12) . Bármennyire is igyekezett az ember beteljesíteni Isten szent törvényét, semmi sem lett belőle, hiszen ehhez Isten kegyelme és ereje kell. Isten azonban nem azért adta az embereknek a Törvényt, hogy általa megigazuljanak: „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.” (Gal. 3:24.25)! Íme, a "legjobb reménység" - Krisztus a GYÓGYÍTÓ áldozatával! Most mindenkinek, akinek „Krisztus Jézusban” a helye, megvan ez a remény. Félelem nélkül „közelítheti Istent”, anélkül, hogy visszatekintene múltjára, nem törődne jövőjével, hiszen az örökre el van rejtve benne, Krisztus Jézusban. Íme, a keresztények új áldott vezetése – HIT! A hit nem Isten szent követelményeit tárja elénk, hanem az Ő kegyelmét, az Ő minden megbocsátását, megváltását és egy ÚJ, újjászületett természet csodálatos EREJÉT, amely által a bűnös nemcsak az üdvözült helyzetét nyeri el, hanem a gyakorlati képességet is mentsenek meg „ettől a perverz nemzedéktől” (ApCsel. 2, 40).

"Az egész törvény egy szóban van: szeresd felebarátodat, mint önmagadat" (Gal. 5:14)

A Krisztus Jézusban való szabadság, amelyet Isten kegyelme hoz magával, képessé teszi a lelket arra, hogy igazán szeressen, úgy szeressen, ahogyan az ember nem szerethet,

törvény keretein belül. Bár a törvény arra kötelezett bennünket, hogy „felebarátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat”, az emberek azonban csak hit által engedelmeskedhettek a szent követelményeknek: „Az igaz a HITÉBŐL ÉL” (Hab. 2:4) - hitből, nem pedig beteljesítésből a törvény előírásaiból. A hit pedig Krisztushoz vezette az embert (Gal. 3:24). A galaták hátat fordítottak Krisztus kegyelmének, és úgy gondolták, hogy szeretni tudják egymást, amikor visszatérnek a törvény igájába. Nem látták, hogy a „körülmetéltek nem tartják be a törvényt” (6,13)! „Nem Mózes adta neked a törvényt? és SENKI sem cselekszik közületek a törvény szerint” (János 7:19) – a zsidók lelkiismeretére apellált az Úr Jézus. Nem cselekszik, mert az emberek közül senki sem képes Isten kegyelme nélkül, Krisztus és a szabadság nélkül, amelybe a lelket helyezi, hogy a törvény szent előírásai szerint cselekedjen. De azok, akik beengedték Krisztust a szívükbe az Ő kegyelmével és hitével, megkapták Tőle azt a képességet, hogy „Lélek szerint járjatok” (Gal. 5:16) és kinyilvánítsák gyümölcsét életükben (5.22.23). Ezért mentesek a Törvénytől: „Nincs (!) törvény azoknak” (5,23). Nincs szükségük a Törvényre ( 1Tim. 1:9-11), hiszen a bennük élő Szentlélek élő Útmutató az életükben – Ő VEZETE őket, nem pedig a törvény előírásai, hitük szerint éljenek, amely Krisztussal jött (3,25), és nem úgy, ahogy a törvény megköveteli tőlük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a törvényt azért adta Isten, hogy az embereket az Ő hatalmába és kegyelmébe kényszerítsék, hogy ne legyenek büszkék magukra, hanem lássák szegénységüket és teljes csődünket. Amikor a „Jézus Krisztusba vetett HIT” (3,22-25) megjelent és kinyilatkoztatásra került, a Törvény csak EGYET tehet – hogy a lelket Hozzá, a kegyelem és szeretet Forrásához hozza!

 

Dicsőség Jézus Krisztusnak, aki által az Atya kegyelmét kapjuk minden szellemi ajándékkal egyetemben.