Pieter Lastman (1583-1633): A jó szamaritánus ellátja az utazó sebeit
Légy tiszta ezektől.
Ezek a szavak, Isten szolgáihoz szólnak, akik igazán szolgálják az Urat, nem embereknek kedveskedők, nem részrehajlók, Timóteus példáját követve járnak el.
De minden szolgálat a szeretetből fakad, ami az isteni szeretet teszi előtérbe, vagy inkább az teszi őt alkalmassá. Ebben foglaltatik az is, hogy az Úr szolgája, legyen mentes az emberi befolyásoktól és tisztátalan edények közöségétől. De mit mond Pál apostol Timóteusnak, hogyan ad neki tanácsokat, alább részben elemezhetjük.
Aki igazán Istennek szolgál, az a bukott kereszténységben nem lesz igazán népszerű, ahogy az ószövetségi prófétái se voltak azok, többnyire el voltak különülve a hűtlen néptől. Nem ez a cél, de ez az eredménye aki használja az igét a maga mélységes igazságában, akire rábízza az Úr ezt a fajta szolgálatot, nem lehet tisztátalan, mert akkor a sátának fogása lesz rajta, és meggyengíti erejétől és bátorságától megfosztja a hitelességétől. De az Úr azt mondja, "Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé".(Luk.10, 2,3).
De kérem az olvasót,hogy ne rám irányítsa gondolatát, mert én se gondolok magamra, csak azt teszem amit tennem kell. Nem vagyok különb másoknál, sőt talán még tökéletlenebb.
2 Tim 4 - 3.4.5. "Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd."
Pál apostol így ír Timóteusnak" És a nagy házban nem csak arany és ezüst edények vannak, hanem fa és cserépedények is ; és az egyik tiszteletreméltó, míg mások csekély hasznot hoznak.” (2Tim 2-20) És akkor azt írja: „Aki tehát tiszta ettől, tisztességes edény lesz, megszentelt és hasznos a Mesternek, alkalmas minden jó cselekedetre”. (2 Tim 2-20,21).
Isten szabja meg a feltételeket annak kiválasztásához, aki jót tesz Isten házában. Bármilyen furcsán is hangzik, de Ő a Mester Isten házában, és senki más. Az edényeket a Jézus Krisztus nevét megvalló lelkek jellemzik, és ezt nevezi Pál a nagy háznak. Isten háza egy nagy ház kereteiben található. Az edények a szó legtágabb értelmében ilyen módon úgymond kellékei a nagy háznak, amik szimbolizálják az embereket. ... Most nem bizonyos edények szerkezetének, anyagának megváltoztatásáról beszélünk, hanem arról, hogy kit akar felhasználni a ház Ura bármilyen jó cselekedetre.
A fa edényből arany edény lesz, vagy a cserépedényből lesz ezüst?; ezt már az Úr eldöntötte ez változatlan marad, de az aranyedény is lehet alkalmatlan, de ha megtisztul a gonoszságtól, függetlenül attól, hogy ki az edény, akkor megszentelődnek és méltók lesznek az Úrhoz, ha valaki megtisztul a gonoszság edényeitől. Mitől lesz tiszta? Azoktól, akik gonoszságot cselekszenek. Ebben az ige szakaszban nincs megírva, hogy a nagy ház megtisztul az Úr eljöveteléig, de a Szentírás ezt megvilágítja más helyeken. Ha világot nézzük, akkor együtt élnek az Úr eljöveteléig, az aratás ideéjig. (együtt nő a búza és a konkoly). Egy igazi újjászületett keresztény valójában nem tud elszakadni a kereszténység tömegétől, mert van egy közös nevező a Jézus Krisztus neve. De szellemileg, lelkileg és gyakorlatilag is ezt parancsolja nekünk Isten, ha elszakítod magad a gonoszság edényeitől, minden jó cselekedetre alkalmas leszel. De ez mindenki saját felismerése, hogy mit tart gonoszságnak. Az az igazi felismerés amit az Isten tart gonoszságnak.
A jótékonykodás és jótett a törvénytelenségben, az illegálisan elidegenített területen házépítést jelent. A nagy keresztény házban,ki-ki építi szellemi házát. Szeretnénk-e megszentelődni és hasznosak lenni a Mester számára, alkalmas bármilyen jó cselekedetre? Képesek vagyunk különbséget tenni jó és rossz között? - hogy felfedezzük a gonoszt, és elszakadjunk attól, ami nem dicséri az Urat? Pál azt írja Timóteusnak, mint hűséges szolgának, hogy szolgálja az ilyeneket, de ne szennyezze be magát gonoszságukkal. Egy fehér ruhába öltözött gazda ki tudja takarítani az istállót anélkül, hogy bepiszkolódna? Júdás levelében ez áll: "Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak. ….Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett".
De ahol jelen van a ház Ura, ott mindig gyümölcsöt terem a szolgálat. Nézzük ezt meg, hogy működik.
János evangéliumában 4-6-30 között olvashatunk Jézus találkozásáról a szamaritánus asszonnyal. „Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:...” (28) Ezután otthagyta a vizes edényt, és az emberekhez ment? Egy személyes beszélgetés után az Úrral, aki meghallotta az igazságot saját bűnéről, és az igazság úgy ömlik ki, mint az élő víz az Úr szájából. Otthagyta a vízhordó vedrét, és elment, hogy bizonyságot tegyen a városának, és ezt teljes bizalommal tette. Nem aljas önérdekből vagy ravaszságból vagy önteltségből. Micsoda tiszta szolgálat. Mennyire hiányzik ma a szolgálat, amely magától a Megváltó Úrtól származik, és bennünk folytatódik. Olyan egyszerű és igaz. Talán nem ég a szívünk, egyszerűen Krisztusban? Vagy az emberek csalódottak a kereszténységben és közömbösek? De ezt nem tudjuk megítélni. Miután találkozott az Úrral, és Tőle tanult a lábainál, erőt kap a szolgálathoz, a legfontosabb szolgálathoz, szerintem. „- Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? Kimenének azért a városból, és hozzá menének.”(29,30) Mit csinált korábban? - Vétkezet. Az Úr megmutatta neki a bűnét, a paráznaságát. Nem úgy tűnik nekünk? - hogy csak a kegyelem tud adni, bátorságot és erőt az Úr szolgálatára? Amikor szabadok leszünk a terhektől, a vízhordó üres vedrektől, amivel állandóan a Jákób kútjához járunk, hogy megtöltsük vízzel, de a víz csak időre oltja szomjúságunkat. Amellett verejtékezünk a bűntől, amit megiszunk az a verejtékes munkánk gyümölcse, nem több. Vagy még mindig azt gondoljuk, hogy mi magunk is képesek vagyunk rá, hogy gyümölcsöt hozzunk az Úrnak? Ez nem filozófia, ez nem végtelen prédikációk, tanácsülések. Egyszerűségével az Úrhoz vezette az embereket.„És még többen hittek az Ő szavának köszönhetően” (41) És mit tesz az Úr? "Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.És sokkal többen hivének a maga beszédéért," Milyen nagy megtiszteltetés, hogy az Úr bemegy a szamaritánusok házába, akiket a zsidók nem tisztelték:"Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal."
Ilyen változás ment végbe az életünkben, hogy a Szent és tiszta betért hozzájuk. Tiszta edényekké váltak, ugyanis az Úr tisztította meg szavával őket. Ebben nem kételkedem. A nagy keresztény házba az Úr nem megy be, hanem kívülről kopogtat. (Jelenések 3,20)" Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem."
Keleten a víz értékes dolog. Ott nagyra értékelik a vizet. De otthagyta a vízhordó edényt, a terhet és az igát levette a válláról, és elment szolgálni, amennyire számára nyitva volt: "Hát nem ő a Krisztus?" Néha azt gondoljuk, hogy az emberek megtérése az Úrhoz a tudásukon múlik. De a hitnek ezek a szeretetteljes cselekedetei sokakat letéríthetnek a rossz útról. Teológiai intézményeket keres? Vallásosak az evangélisták és pásztorok képzésére szolgáló iskolák és tanfolyamok? A tudás és az értelem Krisztushoz vezet? (nem vagyok a tudás és a józan ész ellen) De egy barátom szavaival élve, rubik kocka fejüekre tanítják a nebulókat, ami sok hasznot nem hoz, tisztelet a kivételnek.
Ha valóban találkoztunk az Úrral és láttuk Őt, az valósággá válik számunkra, és az Ő hangját hallva, ugyanazt az eredményt hozza a pillanat, ami valósággá válik számunkra is, az élet fő céljává. Hogy Jézus Urunk, Megváltónk lábainál legyünk, és hallgassunk szavára, ez a találkozás egész további életünkre rányomja bélyegét, ha feltétel nélkül engedelmeskedünk. És megváltozik (talán fokozatosan) a tetteink és a gondolataink, valamint az önmagunkhoz, másokhoz való hozzáállásunk. Ez a találkozás nyomot hagy életünkben és ezt a pecsétet fogja viselni. Mások is látni fogják ezt a változást. A gondolkodásunk megváltozik.
Mi is hiszünk az apostolok szavában. „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen." (1János 1-1,2,3,4) Ha nem hiszünk az apostolok szavainak, és nem engedelmeskedünk ezeknek a szavaknak, akik igaz bizonyságot tettek Róla, mint igaz és tiszta tanúk, akkor a többi szót sem hisszük el a Szentírásból. És hány keresztény van, aki ismeri a Szentírást, de nem hisz Neki, ezért nem teheti meg az első lépést, vagy éppen fordítva, nem ismeri a parancsolatait, de ajka hitvallást tesz. De ez nem a szolgákra jellemző.
Most tekintsünk arra mit tanácsol Timóteusnak Pál apostol:"Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd."
Nem meglepő, de sok ilyen eset van aki nem szabályszerűen küzd. Ne soroljuk fel őket, mert nem ítélhetjük meg a más rabját, mert ő azt teszi amit a gazdája sugal, ez csak nekünk lehet jó tanács. De az is igaz,hogy akinek vagy aminek rabja annak is szolgája. De mindenki azt gondolhatja magáról,hogy ő képes a jótéteményre, mert tiszta edény. De ez majd otthon lesz nyilvánvaló, mert Pál is azt a jövőbe helyezi, ami a koronát illeti. Ez persze nem rossz vágy, hogy hűséges szolgája legyünk az Úrnak, de szoros kapcsolatban kell lenni azzal aki a ház Ura. Ismerd meg gondolatait és akaratát, hogy szabadon felszabadultan minden igától, izzadság nélkül harcolj az igazság feltárásáról. Azok a szolgálatok, amelyeket nem az Úr adományozott, azok éppen ellenkezőleg, lerombolják a jó erkölcsöt; nem az Úrtól van. Ez a látható eredménye a tisztátalanság munkájának. Akik csak zavart keltenek és sötétségé változtatják a fényt.
Lehetséges az?-hogy a tanító vagy a pásztor az Úrtól való, ha csak egy felekezet tanítója vagy pásztora legyen? Gyakorlatilag léteznek, de helyinek, lokálisnak nevezhetők, mert ha egy csoportnak pásztora az nem lesz egy másiknak a pásztora, mert nem ismerik el. Csak a tevékenységi körükről lehet őket felismerni. Csak azok ismerik el őt, akiket esetleg demokratikusan választottak meg. Egy igazi lelkésznek sokféle szolgálata van egy nagy házban, egy keresztény otthonban. Minden formalizmustól mentes. Mozgató ereje, SZERETETE Isten és az emberek iránt. Nem engedelmeskedik egy felekezeti gyülekezet tanításának, és nem engedelmeskednek neki az emberek, bárki legyen is az. Ő az Úr Jézus Krisztus rabszolgája. De ezek katasztrófálisan kevesen vannak. De meg kell említenem, hogy pásztorok az Úrnál nem léteznek, csak a segéd Pásztori szolgálat, Péter apostol volt ilyen. Pásztorunk csak egy van Jézus, és az nem hivatás vagy egy betöltött pozíció, hanem egy hálátlan, önfeláldozó alázat teljes munka, aki elmegy a végsőkig,hogy megtalálja Isten bárányát, aki lehet épp a mocsokban hever félholtan. Lehet szeretni és utálni őt, mindezt nem tartja fontosnak. Nem lesz személyválogató, hogyan és kinek szolgáljon, mindig érezni fogja szíve fájdalmát, egy igazi pásztor szellemnek mindig fáj a szíve, ahogy a nagy Pásztorunknak is fájt ezen a hittől kietlen földön. Nem közömbös az elesett testvérei iránt. Ez a lelkipásztori szolgálat nagyon ritkán nyilvánul meg. Nem a neki ácsolt szószékről prédikál, hanem bejárja a tábort. De az Úr ma sem adja fel, Igen, az Úr több kegyelmet ad nekünk, hogy feltáruljanak ezek a felbecsülhetetlen értékű szolgálatok Isten egész háza számára.
Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal.