A Bárány menyegzője.
Jelenések 19. fejezet.
Mindig azzal a hasonlattal élek, hogyha egy hatalmas képet szemlélek egész közelről, pl. Munkácsy Mihály trilógiája Krisztus Pilátus előtt, amit láttam élőben is, ha közvetlen közelről látom a csodás megmunkált részleteit, látom Pilátus lábfejét, de nem látom, hogy ül vagy áll, vagy kire néz vagy hogy van öltözve. Ezt csak akkor látom meg ha képtől eltávolodok, hogy lássam az egészet. Akkor fogalmam van, hogy a megszemlélt részlet hol helyezkedik el. Így van a Biblia olvasásával is. Ha csak a részleteket tanulmányozom, akkor nem látom hol helyezkedik el a teljes képben. A teljes képet kell látnunk, ezt mi úgy hívjuk kontextus, szó összefüggésnek. De ezt mindenki tudja, és mégis másképp látja. Miért? Mert kell még hozzá lámpás, ugye, ami csordultig van olajjal, mert a Szellem nem mértékkel ad. Tehát így szeretnék hozzálátni a magyarázatokhoz.
Először is azt kell világossá tenni, hogy a Szentírás mit ért a gyülekezet a népek, Izrael és a szentek alatt. Másodszor, mi a különbség a mennyek országának evangéliuma és a Királyság evangéliuma között. Harmadszor kinek milyen reménységet és ígéretet adott az Úr. Kik öröklik a földet és kik a mennyek országát. A mennyei Jeruzsálem és a földi Jeruzsálem egy Úr fennhatósága alatt, különböző öröksége a gyülekezetnek és Izraelnek. A kegyelem evangéliuma a felfeszített és feltámadt Krisztust hirdeti, akiknek a reménysége a hajnal csillag, akiben a benne hívők először zsidók másodszor helének üdvözülnek. A királyság evangéliumát a zsidó maradék hírdeti a pogányoknak Krisztus mint Királyt, az Úr napját, aki eljön dicsőségben a földre, akkor meglátja minden szem az eljövetelét az angyalok és a szentek serege kíséretében, megalakítani a királyságát, a hét év megpróbáltatás után ami eljön. Kik a menyasszonya és asszonya, kik a barátai és kik a menyegző vendégei.
Ennyit bevezetőben.
Elég messziről kell elindulnom.
Máté evangéliuma azzal kezdődik, hogy felsorolja Jézus nemzetségét Ábrahámmal kezdve. "Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv". Máté tudniillik, Jézust úgy mutatja be mint Izrael Messiását. Itt szembetűnik az, hogy Jézus nem genetikailag kötődik Izraelhez, hanem mint Igaz zsidó. Ábrahám a szövetség a körülmetélésnek és hitnek az atyja. Máté ennél tovább nem megy, mert ebben a nemzetségben tárulja élénk, mert a nép aki a teremtés kezdetétől fogva kiválasztott.
Lukács tovább megy ennél, ő Jézust bemutatja mint igaz Emberfiát "amint állítják vala, a József fia vala,....... Ádámé, ez pedig az Istené." Itt látjuk Jézust, mint az örökkévalóságból való származását, felmutatva a teremtés előtti létét. Máté Jézus nemzetségét Ábrahámtól kezdi folytatólagosan az idő haladtával, Lukács pedig pont fordítva az idő fogytával, visszamenőleg. Márk bemutatja Jézust mint Isten szolgáját, János mint Istent, Isten Fiát. Ezt a négy evangéliumi karaktert látjuk a lelkes állatokban. "És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul. És az első lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca vala, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz."(Jel 4,-6,7).
A lelkes állatokban felfedezzük a négy jellemét az Isten Bárányának. Az oroszlán, a királyi hatalom Dávid házának királysága, a borjú, szolga jelképe, az ember arcképű állat, az Emberfia, a repülő sas, pedig Istenségét jelképezi. Ezek a jelképek a földhöz, vagyis az Újszövetségre tartoznak. Ezek a lelkes állatok és a huszonnégy Vének később már nem lesznek megemlítve. Erről később fogok írni az alábbiakban. Ugyanis ami ezeket a verseket megelőzi, az Istennek hét lelke. A hét gyülekezet akikben él az Isten Szelleme.
"A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki. És hét tűzlámpás ég vala a királyiszék előtt, amely az Istennek hét lelke;" Itt még látjuk a Királyt nem mint vőlegényt, ez is arra utal, hogy a hét gyülekezet lelke és a huszonnégy Vének, már a mennyben vannak és dicsőitik az Istent. És a négy lelkes állat, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van és aki eljövendő, És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyiszékben ül, annak, aki örökkön örökké él, Leesik a huszonnégy Vén az előtt, aki a királyiszékben ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek."
Ha észrevesszük, hogy nem véletlenül van megírva, hogy éjjel és nappal, tehát az idő még nem állt meg. Mert ha a feltámadás és az elragadtatás már megtörtént, de a királyság evangéliuma hirdetve lesz a Szent Szellemtől kiüresedett földön. Ugyanis a Szent Szellem az ekléziával elragadtatott a földről. Akkor a Jehova tanúi (nem azok akik ma vannak), hírdetik a királyság evangéliumát és megöletnek ezért. És ez az evangélium amit ma olvasunk, teljes mértékben beteljesedik.
Hogy rövidebb legyek, miért vázoltam fel ezeket. Mert így láthatjuk meg, hogy két elhívatása van az embernek, ami két területre oszlik fel, habár egy a Király, de csak addig amíg át nem adja királyságát Krisztus Istennek. "Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt."
De menjünk tovább, csak röviden, hiszen ez a téma megér egy vastag könyvet.
Rátérek a Jel.19 fejezetre.
"És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, amely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén. És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké. (Jel.19:1-3).
Isten Szelleme, Babilon bukását állítja szembe a Báránynak a menyasszonyával kötött házasságával. Amíg a gyülekezet létezett a földön, Babilon a hamisítványa volt; amikor eltűnt a világból a gyülekezet az eklézsia elragadtatása, és amikor megjelent Isten végső bizonyságtétele, Babilon az álkereszténység aki a földön maradt az öt balga szűzzel (akik a mécsesükbe az olajat az árusoktól vették) egyetemben, romlottnak bizonyult, aki a keresztényi egyházat a legbűnösebb állapotba hozta. Nincs kétségem afelől, hogy az Izraelhez kötődő elmúlt időkben ez a korrupt babilon mint állam, már megtörtént. Vagyis eleinte szó szerinti értelemben volt Babilon, most szimbolikusan jelenik meg előttünk. Amikor Róma megjelenik a történelmi színpadon, a titokzatos törvénytelenség a „Babilon” nevet örökli; nemcsak a kereszténység idejére terjed ki, hanem a gyülekezet mennybevétele utáni korszak végére, valamint az istenítélet időszakára is. Ne feledjük: a múlt figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy elveszítjük a Jelenések helyes megértésének lehetőségét.
Ezért utoljára itt jelenik meg előttünk huszonnégy vén és négy lelkes állat. Más szóval, a mennyei szenteket itt továbbra is a megdicsőült papság fejeinek tekintik, de Isten ítéleteinek végrehajtóinak is. A trónról hang szólal meg: "És a királyiszéktől szózat jöve ki, amely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok!" „És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,"
Most megjelenik előttünk a menyasszony szimbóluma, és eltűnnek a vének és a lelkes állatok. Tehát látjuk a menyasszonyt.
Arra kell tehát következtetni, hogy a vének és az állatok ugyanúgy a mennybe kerülnek, mint most a menyasszony? Felveszik-e a menyasszony nevét és összeolvadnak a képével azok, akiket a vének és az állatok jelképei jelentenek? Biztos vagyok benne, hogy nem szabad ilyen következtetést levonnunk. Hiszen a vének nem mutatnak nekünk mást, csak a papság mennyei fejeit (amelyekbe, úgy hiszem, az Ó- és Újszövetség szentjei is beletartoznak), vagyis képük nem redukálódik csak a gyülekezetre, a Krisztus testére. Aztán amikor a Bárány vére által megváltottak dicsőséget adnak neki a mennyben, a négy állat egyesül a vénekkel, bár mindannyian megőrzik egyéniségüket. A szentek egészen más módon gyakorolják a hatalmat, mint az angyalok. Az lelkes állatok az ötödik fejezet óta kapcsolatban állnak a vénekkel, és ezt a kapcsolatot látjuk itt, a 19. fejezetben.
De most, amikor Isten új cselekedetének eredményeként (nevezetesen a találkozás örömének legmagasabb fokára hozva) eltűnnek a vének és az állatok képei, nemcsak a menyasszonyt látjuk, hanem egy másik csoportot is, szenteket, akik közvetlenül utána jelennek meg. „És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei..” Szándékosan azt mondom, hogy „igazságosság”, és nem „igazság”. A gyolcs nem csak az, amibe Krisztus öltözteti őket, hanem mindennek elismerése, ami Istené, és kétségtelenül Krisztus Szellemének tevékenysége. Azonban minden szentnek van gyolcs ruhája, bár itt az az áldott gondolat fejeződik ki, hogy a gyülekezet gyolcsa nem egyszerűen minden egyes szent gyolcsából áll, hanem a menyasszony teljes ruhája (vagyis a gyülekezet dicsőségében).
Természetesen minden egyes szentnek is van ilyen ruhája; ez a jövőben is igaz marad, amit majd később látni lehet, amikor a díjazás kérdése felmerül, és a fehér gyolcs birtoklása lesz döntő jelentőségű. De most, amikor a menyasszonyról van szó a mennyben, ez a ruha pontosan úgy van bemutatva, ahogy a 8. versben. Isten Szelleme itt természetesen nem azt az igazságot jelenti, amely egyes, ténylegesen létező személyek igazságaiból áll össze, amit mi igazságnak tartunk. Valójában van itt egy másfajta igazságosság is. Isten előtt csak az áll rendelkezésünkre, amit csak Krisztusban és Krisztus által szerezhetünk meg vagyis öltött ránk, és ennek a megszerzésünknek a lényege sokkal magasabb, mint a szentek igazsága. Itt nem azt az igazságot jelenti, amely az egyes, valóban létező személyek igazságaiból tevődik össze, amit mi igazságnak tekintettünk. Ezenkívül az angyal ezt mondta a prófétának: "Írd meg:"Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. ." Itt látható a megerősítés, hogy a huszonnégy vén és állat nem a gyülekezet megszemélyesítője, mert a menyasszony képének megjelenésekor más képeket is említenek. Arra gondolok, hogy a vendégek – vagy a Bárány menyegzőjére meghívottak – úgy tűnik, rokonságban állnak az ószövetségi szentekkel. Ha igen, akkor itt nem menyasszonyként vannak jelen, hanem meghívottként a lakomára. De nem hiszem, hogy azokra a szentekre utalnának akik a földön megölettek a nagy nyomorúság idején, azon egyszerű oknál fogva, hogy – amint a következő fejezetből kiderül – még nem támadtak fel a halálból. Lelkük még mindig az elszakadás állapotában van.
Feltételezem,hogy ezek a 144000 ezer szüzek is, akik hírdették a királyság evangéliumát a nagy nyomorúság idején. Akik szolgájuk a Báránynak, akik az Úr eljövetele előtt feltámadnak, és szoros közösségbe lesznek a Báránnyal: " Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek". De itt még szóvá kell tennem, hogy az Izrael maradékát asszonynak nevezik. " örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, aki a fiút szűlte. ( egyértelmü, hogy kiről van itt szó, Izraelről akitől Jézus származott) De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, amelyet a sárkány az ő szájából bocsátott. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;(Jel. 12,-12...17)
Abban a nyomorúságos időkben, ami három és fél évig fog tartani, láthatjuk Isten gondviselését Izrael maradéka iránt, de látunk egy elkülönült csoportot akik nem tartottak az asszonnyal a pusztába. Ezek az ő magvából valók, az Isten parancsolatainak megőrzői, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. De térjünk vissza a témánkhoz.
A vendégekről egészen másképp beszélnek. Ezért úgy gondolom, hogy a vének alatt és az állatok az ószövetségi szentek, így a gyülekezet, Krisztus menyasszonya, és hogy később, amikor a menyasszonyt említik, más szentek is bekerültek a számukba, akik ma még külön testként vannak jelen. Mindez kétségtelenül kissé nehezen érzékelhetőnek tűnhet, de mit ér a nehézségek elkerülése? A nehézségekkel szembe kell néznünk, imádnunk kell az Igét, törekednünk kell minden nehézség leküzdésére. De lehet hogy csak számomra nehézség, másoknak meg nyitva van, de még ilyenekkel nem találkoztam. Nem szabad elhamarkodott következtetések segítségével megoldani a kérdéseket – ebben az esetben csak bonyolítjuk az igazságot. És úgy tűnik számomra, hogy kötelességünk megmagyarázni a Bárány esküvői vacsorájára meghívottak képének jelenlétét, azok képét, akiket itt vendégként, nem pedig menyasszonyként mutatnak be. Általánosságban elmondható, hogy ennek a fejezetnek a részéről vagy hallgatnak, vagy téves következtetéseket vonnak le belőle, ami csak bonyolítja a próféciát. Természetesen nem panaszkodom néhány konkrét igemagyarázóra, de nem igazán van megvilágítva ennek a próféciának az értelme. Én nyitott vagyok minden igazságra, ha az meggyőző bizonyítékkal szolgál.
Azután leírja, hogy a próféta „leborult [angyal] lábaihoz, hogy imádja őt”, de az utóbbi óva intette ettől, mégpedig jogosan. Az angyal ezt azzal magyarázza, hogy ő csak „társa” a prófétának és testvéreinek, akiknek Jézus bizonyságtétele van. Ezért nem lenne helyénvaló őt imádni, és nem Istent, aki elküldte őt szolgálni. Azonban folytatja, hogy a prófécia szelleme, amely áthatja ezt a könyvet, Jézus bizonyságtétele. Így az isteni tanúságtétel nem korlátozódik egyedül az evangéliumra vagy a gyülekezetre: a prófécia szelleme, amely a Jelenések könyvének egészét jellemzi, a gyülekezet mennybemenetele után egyenértékűvé válik Jézus bizonyságtételével. Ezt rendkívül fontos megjegyezni, mert ezt elfelejtve egyesek az evangéliumot és a Szellem megfelelő jelenlétét mindenkor változatlannak tekinthetik (és tartják is); hasonlóképpen mások is úgy vélik, hogy a 4. fejezetben szereplő leírásból, valamint Isten későbbi, zsidókkal és pogányokkal való bánásmódjának természetéből, valamint a világ azon állapotából, amelyre Isten ítéletei esnek, mindezek alapján az evangélium egyáltalán nem tekinthető Jézus tanúságtételének. Valójában azonban pontosan ez a helyzet - „Jézus bizonyságtétele a prófécia szelleme”, amely közvetlenül a hét egyházhoz intézett felhívások vége után jelenik meg, és a prófétánál marad a könyv végéig. Többet tudunk a Szent Szellemről a Szellem által, mint a Krisztussal való közösség szelleméről. Mennybemenetelünk után hamarosan elkezd dolgozni (és különösen az Istent imádókban gyümölcsözően), hogy befogadja a prófétai tanúságot, amely itt Jézus tanújaként kerül bemutatásra.
Aztán megnyílik az ég, és rendkívül lenyűgöző látványt látunk. Most már nem a templom nyílik meg a mennyben, és nem látjuk többé Izrael biztonságának garanciájaként megjelenni a frigyládát. Nem, most megnyílik az ég, hogy bemutasson még fontosabb jelenségeket, amelyek a legfontosabbak az ember, a világ és az ellenség számára. Maga Krisztus már közel van ahhoz, hogy jogaiban megmutassa a királyok Királya, Uraknak Ura hatalmát.
"És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, [a fehér ló itt diadalmas hatalmat jelent] és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. [most nem a szentek kegyelemben való fenntartásáról beszélünk,
hanem egy magasabbról a föld felett ítélkező hatalom] És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona;” (diadim). Vagyis egy olyan bíró éleslátását látjuk, akinek minden joga megvan a legmagasabb hatalom birtoklására.
– Olyan név volt ráírva, amelyet senki sem tudott, csak ő maga. Tagadhatatlan emberi
dicsőség veszi körül, de itt minden azért történik, hogy megértsük felsőbbrendűségét az emberrel, a teremtéssel szemben, mert "senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya". Ezek a szavak mintegy válaszolnak a fentiekre: senki sem ismerte ezt a nevet, csak ő maga. Ő egy isteni személy, (Isten) bármi legyen is a pozíciója a világban. „Vérrel szennyezett ruhába volt öltözve [a halál jelével jön bosszút állni]. Az ő neve Isten Igéje." Isten Igéjeként jelent meg a kegyelem kinyilatkoztatásában; hamarosan, amikor megismerik, úgy fog megjelenni, mint Isten ítéleteinek cselekvője. Pontosan kifejezi azt, hogy ki Isten. A János és a Jelenések könyve szerinti evangélium gyönyörűen feltárja mindkét lényeget: az egyiket a kegyelem, a másikat az ítélet által.
Itt rögtön látjuk, milyen a környezete. Ezek megdicsőült szentek, de nem angyalok. Ennek teljes megerősítését találjuk a 17. fejezetben, amely azt mondja, hogy eljövetelekor elkísérik őt. Amikor a vadállat mer szembeszállni a Báránnyal, az utóbbi legyőzi őt, a Bárány kísérik, elhívottak, “kiválasztottak és hűségesek” – ezek a meghatározások lényegében teljesen elfogadhatatlanok az angyalok jellemzésére. Angyalokat nem lehet nevezni, bár néha választottnak nevezik őket; de nem emlékszem olyan esetre, hogy valaha is hűségesnek nevezték volna, szentként beszélve róluk. Ez a szó csak egy emberi személyt határoz meg. Ez magában foglalja a hit megvallását és ennek következményeit. Az alacsonyabb fokozat meghatározása, mert a hívás az ember egyik állapotból a másikba való átmenetét jelenti, - fényesebb és magasztosabb. ha jelenleg alacsonyabb az ember az angyaloknál, de utólag magasabbak lesznek tőlük. Ez semmiképpen nem utal egy angyalra. A bukott angyalokat soha nem hívják meg, és a szent angyaloknak nincs is szükségük rá – mindig azok maradnak. Az elhívás Isten kegyelmének eredménye, amely az emberre irányul, és csak akkor, ha az elesett. Még amikor az ember ártatlan volt és Édenben élt, nem volt hivatott. És csak miután vétkezett, Isten igéje jutott el hozzá, hívva őt. Nyilvánvalóan megdicsőült szentek azok, akik kísérik az Urat a mennyben. Itt nem menyasszonyként mutatják be őket. Ez megzavarná az események isteni menetét, mert amikor megjelenik egy király fehér lovon, készen arra, hogy legyőzze a gonoszokat és elítélje őket (vagyis a világot), akkor mellette a szentek seregei, és nem a menyasszony; kétségtelenül ehhez a házigazdához tartoznak az esküvői vacsorára meghívottak is - egyszóval ezzel együtt megjegyezhető, hogy nem úgy beszélnek róluk, mint az ítélet végrehajtóiról - Krisztussal ellentétben {És ez a tulajdonság még szembetűnőbb, ha megemlékezünk, hogy Zsoltár. 149 (6-9. v.) azt mondja, hogy az összes földi szent részt vesz az Úr napján.}. Isten Izraelnek a földi népnek adott minden ítélet végrehajtásának jogát; nem kell nekünk ilyen jog. Az ítélet végrehajtása során bizonyos feladattal megbízhatnak bennünket, de úgy gondolom, hogy ez az eset nem nekünk való. Ezért nem jön ki a kard a szánkon, ezért nincsenek a szentek (vagy mennyei seregek) úgy öltözve, mint az Úr. A megdicsőültekről csak annyit mondanak, hogy dicsőséges erőben követik az Urat, fehér és tiszta gyolcsba öltözve, és semmi több. Más szentírásokból megtudjuk, hogy angyaloknak is jelen kell lenniük; ebben a könyvben nem esik szó róluk.
„És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel” Figyelemre méltó, hogy ebben a részben vesszőt ígérnek nekünk, nem kardot. A vessző az uralkodó hatalom szimbóluma, és nem az ítélet végrehajtása abban a könyörtelen formában, amelyet magának az Úrnak tulajdonítanak. Azonban Ő „tapossa a Mindenható Isten dühének és haragjának borsajtóját”, ami az ítélet egy másik formája, amelyet tudomásom szerint a szentek soha nem használtak. "A ruhájára és a combjára ez a név van írva: Királyok Királya és Uraknak Ura."
Ekkor egy angyal szavai hallatszanak, aki meghívja a madarakat Isten nagy vacsorájára, hogy felfalják e világ nagyjainak holttestét. „És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, amelyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
" Ekkor összegyűlnek a föld lakói, hogy harcra készüljenek. „És láttam a fenevadat és a föld királyait és seregeiket, amint egybegyűltek, hogy harcoljanak a lovon ülő ellen és az ő serege ellen. És elfogták [élve] a fenevadat, és vele együtt a hamis próféta is, aki előtte csodákat művelt, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét vették és az ő képmását imádták". Így a második fenevadat már nem földi erőként, hanem prófétaként mutatják be – természetesen hamis próféta. Sokáig az ő kezében volt minden, ami félrevezette az embereket az első fenevad előtt, de itt már nem mondanak róla semmit. Most minden lelki erő a hamis próféta kezében összpontosul. A „lelki” szó alatt természetesen azt értjük, ami megrontja a lelkeket.
– Mindketten élve a kénkővel égő tűz tavába vetették. Így egyetlen pillanat alatt megtörténik az örök ítélet. Vétkeztetésen kapják el őket, szörnyű bűncselekményt és lázadást követnek el; szóval volt szükség pereskedésre? Bizony nem.
"A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, amely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.." Két vezetőhöz hasonlóan ők is szörnyű sorsra jutottak.
Én nem mondom, hogy minden amit itt leírtam azt keretbe kellene foglalni. Én nem mondom, hogy egyet kell érteni velem, azt mondom, hogy érdemes elgondolkodni.
