Mi Atyánk…Jézus neve.
Szeretettel köszöntelek ismét kedves olvasóm! Jelen anyag témáját tekintve elsőre talán nem tűnik olyan súlyúnak számodra, mint amilyen valójában, de ha alaposan átgondolod velem e dolgot, meggyőződésem, hogy számodra is azzá válik majd. Miről van, lesz itt szó? Egy imáról, egy fohászról, amelyre Jézus tanítja a követőit. Tudom, ezzel darázsfészekbe nyúlok, de mit tehetek? Ha hiszek abban, hogy az igazat szólom, ha hiszek abban, hogy a Megváltó Messiás, az Egyetlen Élő Teremtő Isten vezet és Őt szolgálom, úgy tartanom kell magam ahhoz, amit igaznak vélek. Tartanom kell magam ahhoz, amit az Ő igazságának vélek.. Azt mondtam tehát feljebb, hogy Jézus a Máté 6,9.. 13 - ig megismerhető szakaszokban ekként tanította imára a követőit :"Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vigyél minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! ". Ne zavarjon meg a kísértésbe szó helyett hallott kísértetbe szó! Az 1908-as Károli fordításban ez valóban, több szakaszban is így szerepel. Ez egyszerűen a régies beszédmód rovására írható, a kísértésbe tartalmat kell érteni alatta. Most következzen a Lukács 11, 2..4 ugyanebből a forrásból. "Monda pedig nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nekünk adósok. És ne vigyél minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól". Most azt hagyjuk, hogy az 1908-as Károliban, az utóbbi szakasz is úgy hozza a tanítást, ahogyan a Máté 6, 13-ban megismertük, holott a görög szövegben a Lukács 11, 4 résznél a, de szabadíts meg a gonosztól szövegnek nyoma sincs. Ezt mondjuk a 2011-es verzióban már orvosolták de azért lássuk be, a református hiten lévő közösség a mindennapi kenyerét több mint száz esztendőn keresztül itt is valótlanul kapta kézhez. Persze lehet mondani, hogy hát ott is úgy volt akkor itt miért ne, de ez éppen az a szemlélet, ami után már a lutheri hozzáállás következik, aki a saját véleménye szerint jobbít, javít a szövegen csak azért, hogy a véleménye szerint helyes tartalmat pontosabban tolmácsolhassa híveinek. Nos, ez már szimpla igehamisítás. Megtoldása a szövegnek amit Isten súlyozottan tilt. Ez lett tehát az a "mi Atyánk" néven elhíresült imaszöveg, amit a legtöbben még azok is ismernek, akik nem hívő keresztények. Ez talán a ma is legáltalánosabban használt imádság a kereszténységben, hiszen ezt a legtöbb keresztény közösség, függetlenül a felekezeti meggyőződésétől alap imának fogadja el. Mi ennek az eredménye? Az, hogy milliók, talán milliárdok recitálják e szöveget nap mint nap az egész keresztény világban. Mi a forrás? A Biblia. Nos, ha ez így van, akkor mi lehet itt a kifogásolnivaló kérdezheted joggal. Nézzük! Először néhány általános igazság. A keresztény hívők jelentős része, de mondjuk ki: a jelentős többség számára, tökéletesen elég az, amit a választott egyházuk tanít. Nem, hogy nem gondolkodnak a tanításokon, de eszükbe sem jut, fel sem merül bennük az igény arra vonatkozóan, hogy értelmezzék a kapott ismereteket, hogy valós tudáson alapuljon a meggyőződésük. Ha ezt mondta-mondja a pap, akkor ez így van és pont. Részükről le van zárva a dolog. Ez a tekintély alapú, hierarchikus rendszerben működő dogmatikus egyház, amely a saját tévedhetetlenségét kijelentve immáron lassan két évezrede okítja hazugságok tömegére a követőit. Nem akarnám túl hosszúra fogni, de legyen itt erről egy rövid kis részlet 1626 - ból az első magyar nyelvű katolikus Biblia megalkotójától, a jezsuita Káldi György pap tollából, íme." Nem szükség, hogy minnyájan olvassák a Szent Írást. Adta volna az Isten, hogy mind ez ideig a jó Magyarok az ő régi és illő szerint való együgyűségükbe megmaradtak volna. Tovább
is el lehetett volna a mi nemzetünk a Magyar Biblia nélkül megelégedvén az igaz Tanítóknak magyarázatával. Mert noha tagadhatatlan, hogy az Isten igéjének sok jeles hasznai vannak, a’mint meg is mondók: mindazáltal az is bizonyos, hogy azoknak a hasznoknak a megnyerésére nem szükséges, hogy minnyájan olvassák a Szent Írást holott az sokaktól nem is lehetséges: hanem elég az, hogy ki-ki a Tanítók magyarázatából azt értse a’mi az ő hivatalához kívántatik. Nincs parancsolva, hogy a Szent Biblia minden nyelvre lefordíttassék: nincs is egyáltalában megtiltva. A Biblia arra való eszköz, hogy az Istent és az ő szent akaratát megismerjük és az örök életet megnyerjük. De erre elégséges eszköz az Írásnak hallgatása úgy, hogy a Tanítók és Pásztorok azt az ő juhoknak eleikbe adgyák és megmagyarázzák a’mint most is cselekszenek a Keresztyén Tanítók kik a’mit Deákul mondanak, az után azt saját nyelven megmagyarázzák". Itt tehát jól kivehetően arra mutat rá Káldi, hogy a híveknek jobb lett volna megmaradni az ő együgyűségükben, ahogy ő fogalmaz. Tökéletesen elég és megfelelő lenne továbbra is az az egyházi gyakorlat, miszerint a pap felolvas latinul egy igerészt, majd azt a saját, illetve az egyházi értelmezés szerint magyarul tárja a hívek elé. Úgy ahogyan az egyház kívánatosnak tartja. Szívesen folytatnám Káldi érveinek bemutatását, hiszen ez önmagában egy beismerő vallomás az egyháza hovatartozása felől, de ez most túl messzire vinne jelen témáinktól. Tehát a keresztény Bibliák megszülettek, és a tudós fordítók által rögzített szövegeket nagyjából minden hívő elfogadta és használja a mai napig. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a magukat hívőnek tartó, akár a templomokat is rendszeresen látogató emberek jelentős része sosem veszi kezébe a bibliát. Minek? A pap úgy is elmondja amit tudni kell. És ha a kezébe venné, akkor is csak azt látná ott, amit a pap mond. Hiszen ő is onnan olvassa nem igaz? Ügy lezárva. Legalábbis a részükről. Ám vannak olyanok, akiknek Isten más szellemet ad. Kereső, kutató szellemet. 1Korintus 2, 10 Csia Lajos fordítása szerint. "Nekünk tudniillik a Szellem által jelentette ki az Isten. A Szellem ugyanis mindent nyomoz, az Isten mélységeit is". Ha tehát kereső, az igazságot kutató szellemet kaptál az Istentől, úgy nem lesz elég az, amit a pap mond. Hiszen pontosan tudod. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus. Tehát a magam részéről a Máté 6,13 és Lukács 11,4-ben olvasható szöveggel tartalmi szempontból nem értek egyet. Hiszen mint azt például Jakab is nagyon egyértelműen kijelenti, Isten nem kísért meg senkit, ezt a kísértő, a vádló azaz sátán teszi az emberrel. Jakab 1,13 a Károli szerint. "Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért". Ez tehát az alaphelyzet, avagy tényállás. Isten éppen az, Aki megment ezektől a kísértésektől. 2 Péter 2,9 Károli." Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartási". 1 Korintus 10,13 RUF. "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni". Isten tehát a megszabadító! Ugyan hagyja sátánt munkálkodni, de szigorú kontroll alatt, ahogyan ezt Jób esetében is pontosan láthattuk. Azt pedig, hogy sátán a kísértő számos helyen megerősítik az írások például Máté 4,1 Csia szerint." Ekkor Jézust a Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse". Márk 1,13:" A pusztában negyven napon át időzött, közben a Sátán kísértette, együtt volt ott a fenevadakkal, és az angyalok szolgálták ki" . Lukács 4,2 Károli. "Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék". Lukács 4,13. "És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre". 1 Korintus 7,5." Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok". 1Tesszalonika 3,5:" Annak okáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-e meg valami módon titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi fáradságunk?". Világosan láthatjuk tehát, hogy a keresztény bibliákban itt egy kifejezetten ellentmondásos tartalommal találkozhatunk. Hiszen a" miatyánk" itt megismerhető szövege világosan és egyértelműen kéri Istent, hogy ne vigye a hozzá imádkozót a kísértésbe míg Jakab, aki ugye kétségtelenül képben volt Isten igazságait illetően kifejezetten akként nyilatkozik, hogy Isten nem kísért meg senkit, íme ismét. Jakab 1,13 Károli: "Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért" . Írtam már erről korábban, de mivel Jakab levele igen fontos információkkal, tartalommal bír, ezért ismételten megemlítem a legfontosabbakat. Tehát Jakab szerint Isten senkit nem kísért. Nem Isten az, aki a kísértésbe viszi az embert. Ez pontosan így van! Bár Isten az, aki a szellemet, ilyet vagy olyat az ember mellé adja, de Ő maga direkt módon senkit sem kísért. Amikor azt mondtam, hogy a keresztény bibliákban itt egy kifejezetten ellentmondásos tartalommal találkozhatunk, megint csak hibáztam, hiszen általánosítottam. Ez természetesen nem helyes, hiszen mint látni fogjátok, azért akad kivétel. Ezért is mondom újra és újra, nem győzvén hangsúlyozni az eljárás fontosságát, hogy aki az igazságot keresi az ne legyen rest, és minden elérhető változatot vessen össze tartalmi szempontból egymással! Jobb és hasznosabb elfoglaltság ez, mint a televíziót bámulni vagy regényeket olvasni hidd el. De legalábbis mindenképpen üdvösebb. Ismét csak mondom: ne érts félre! Nem vádolnék egyetlen keresztény fordítót sem – na jó legyünk pontosak – a legtöbbet nem vádolnám azzal, hogy szándékkal rögzített hamis tartalmat a saját fordításában. Jóval inkább azt mondanám, hogy a keresztény szemlélet eleve alkalmatlan arra, hogy az Isten igazságát pontosan legyen képes rögzíteni és hitelesen tolmácsolni. A keresztény elme évszázadok, lassan évezredek óta arra van kondicionálva, idomítva, hogy ne gondolkodjon, ne kutasson az egyházfők, egyházatyák kijelentéseinek hitele tekintetében. Ha nagyon akar kutatni, akkor azon az úton haladjon tovább, amit ezek egykor kijelöltek, irányadónak határoztak meg. Ha nem így tesz, az eretnekség. Alapból fogadja el amit a nagytiszteletű atyáik, pásztoraik hirdetnek, tanítanak nekik és ennyi éppen elég is az üdvösséghez. Pedig dehogy. Éppen ellenkezőleg. De nézzük meg a görög írást, hiszen az újszövetség fordítói is javarészt ezt vették alapul. A görög írás kérdéses szakaszaiban a "pirezmón" szó szerepel, melynek elsődleges, némely forrás szerint kizárólagos értelme a próbatétel. Amint ezt az egyébként katolikus szemléletű Simon Tamás László újszövetségi fordítása itt pontosan követ is. Tehát Máté 6,13 , Simon Tamás László értelmezése szerint. És ne állíts minket próbatétel elé, hanem szabadíts meg a gonosztól! Ugye, így mennyire más? Mondhatni: helyes! Tehát a Máté 6,13 és Lukács 11,4 igerészek esetében magam részéről a Ne engedd hozzánk a kísértést, kísértőt fordítást tartom helyesnek és kívánatosnak, ahogyan ezt az íge is megerősíti például a Lukács 22,40 és 46-ban, amikor az Úr ezt mondja." Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok". Uram, ne engedd hozzánk a kísértőt, nem pedig ne vígy minket a kísértésbe! Eddig rendben is van, látjuk és értjük, hogy miről van szó. De miért mondtam, hogy aki a legtöbb általánosan ismert és olvasható tartalmat recitálja, az konkrétan – mondjuk ki -, sátánhoz imádkozik. Nos azért, mert így van. Ha azt mondod, uram, ne vígy engem a kísértésbe, akkor kit mondasz uradnak, kihez imádkozol, kihez fohászkodsz? Azt mondod uradnak és ahhoz imádkozol, aki a kísértésbe visz. Bizony. Isten pedig, ahogyan Jakab konkrétan kijelenti, senkit sem kísért, nem visz kísértésbe. Ne tévesszen meg a szöveg korábbi szakasza, jelesen az, hogy mi Atyánk ki a mennyekben vagy. Ez is egy óriási húzás a gonosztól. A mennyek ebben a formában nem a mennyt jelenti vagy mennyországot, ahogyan a legtöbb hívő fejében jelen van a fogalom. A menny szellemi értelemben a teljes érzékelésen túli világ, a szellemvilág amely körülvesz bennünket itt a fizikai világban. Szellemi értelemben minden érzékelésen túli hely mennyek, ami nem pokol. Mert a pokol egy határozottan megnevezett hely, de a mennyek, így ebben a formában nem egy konkrét hely. Ezért is mondja az ige, hogy mennyekben, nem pedig azt, hogy Isten országában vagy a mennyben. Így világos és egyértelmű lenne az utalás, de az, hogy mennyekben, az abszolút nem ez a kategória. De ki veszi ezt észre?-kérdem. Nézd csak meg a különbséget! Mi Atyánk ki a mennyekben vagy, ne vígy minket a kísértésbe. Ez egy konkrét fohász a sátánhoz és átlényegíti a többi tartalmat is a szövegben. Nézd csak meg. Ha a fohász sátánhoz szól, akkor például a de szabadíts meg a gonosztól szakasz értelme is megfordul, hiszen akik sátánt imádják azoknak Jahve a gonosz. Erre épít minden olyan szekta, akik Jahvét, a zsidók Istenét kiáltották ki minden baj okozójának. Milliók, milliárdok imádkoztak és imádkoznak a sátánhoz úgy, hogy eközben fogalmuk sincs semmiről. Hatalmas, sátánhoz méltó csavar ez is. Ne érts félre, semmiképpen nem dicsérném a vádlót, de a legnagyobb hiba, ha lebecsülöd őt. Hiszen ő
nagyjából annyival okosabb nálunk, mint őnála Isten. Tehát látjuk a veszélyt és a hamis tartalmat. Ám, ha ezt mondanád. Mi Atyánk ki a mennyben vagy, ne állíts minket próbatétel elé, de szabadíts meg a gonosztól. Ez ebben a formában már egyértelműen egy Istenhez szóló fohász és tisztán érthetően az Egyetlen Élő Teremtő Istenhez szól. Érzed a különbséget? Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy vajon az eredeti görög szövegben ez a tétel, jelesen az ég, menny, egyes vagy többes számban szerepelt-e vajon? Hogy az Úr, a Megváltó Messiás hogyan tanította ezt a szöveget valójában. Hiszen látod: ennyit számít csupán egy szóalak. Menny vagy mennyek? Nagyon nem mindegy. Erre mondtam már oly sokszor, hogy a Bibliában nemhogy minden egyes szó számít, de esetenként még egy-egy betű eltérés is megváltoztatja a szöveg értelmét. Nem véletlenül mondta Isten, hogy aki jót akar, az ne merje piszkálni a szövegeket. Nos, nem lennék bibliafordító a világ minden kincséért sem. És most jöjjön puszta kézzel a darázsfészek! A keresztény bibliákban a fenti imára ki tanítja a népét? Jézus. Ki Jézus? Nos, erről is számos alkalommal írtam már, többek között egy egész könyvet is, konkrétan például a tizennegyedik írást, Anti- trinity címmel. Mielőtt rám borítanád az íróasztalt, hadd illesszek be ide egy rövid szakaszt az "Élő íge" című munkám megjegyzések észrevételek című fejezetéből témánkra vonatkozóan. Íme. "Urunkat valójában sosem hívták így. Sem a tanítványok, sem Ő önmagát sosem nevezte így. A Jézus név egy latinosított, átkeresztelt változata a zsidó Jeshua, Jehoshua (Józsué) névnek, amelyet (Jézust) az Úr követői nyilván sosem használtak, hiszen ők héberek voltak, akik az ó- (nem a proto-hébert mert az korábbi) hébert és/vagy az arámi nyelvet, dialektusokat beszélték leginkább, de semmiképpen sem a latint. A görög szöveg egyébként Isza, Isszou-ként hozza az Úr nevét, amiként a muszlimok is teszik ezt a Korán alapján, amelyben ugyancsak Isza prófétaként tűnik fel (Jézus) Krisztus. A görögben olvasható szó még csak nyomokban sem hasonlít tehát a magyarok által általánosan használt Jézus szóra. Jóval inkább a Jé, Zeusz szóra. A latinosított változatot azért tettem a szövegben idézőjelbe, mert ugyancsak egy megtévesztő magyarázat a kereszténység részéről. Hiszen egy konkrét személy konkrét nevét nem lehet átkölteni semmilyen más névre. Az odáig rendben van, hogy József a törököknél Jusuf az olaszoknál pedig Giuseppe, de egy konkrét személy neve egzakt, különösen akkor, ha egy ilyen jelentőségű meghatározott személyről van szó, mint az Úr! Konkrétan kizárható tétel például, hogy mondjuk Pál apostol valaha is leírta volna az Úr nevét a páli levelekben ma olvasható Krisztus Jézus formában! Tehát nézetem szerint az Úr emberi neve egzakt, semmiféle indokkal nem szentesíthető annak megváltoztatása! Einsteint sem nevezi senki Jens Téniusnak! A magyarnak, a töröknek és az olasznak is Einstein az Einstein. Albert Einstein minden nyelven Albert Einstein. Vajon akkor Jahsua Ha Nocri miért nem? A bibliai Jézus héber-arámi neve Jahsúa (Jeshua, Jehoshua) Ha Nocri. Jahsúa-nak nevezték el a szülei (Isten), a Ha Nocri (Názáreti) megnevezést pedig Názáret városa után kapta, ugyanis ebben a városban nevelkedett fel. A Jahsúa név jelentése YHWH (JHVH, Jahve) megvált. Sokan kioktattak már abban a tekintetben is, hogy a Ha Nocri utótag nem volt valójában Urunk neve, de nézetem szerint ez nem igaz. Hiszen korabeli követői eredendően ugyancsak így nevezték magukat, azaz Názáret városáról kapták a nevüket, ahogyan az Urat is megkülönböztették a többi Jahsúától, hiszen ez a név igen gyakori volt a korabeli zsidók között. Ezért lett az Úr legismertebb emberi neve Jahsúa Ha Nocri, a követői pedig a Názáretiek, azaz a Nazarénusok, ahogyan a korabeli zsidók is hívták őket még a Biblia szerint is, lásd például az Apostolok Cselekedetei 24, 5 alatt, itt a Károli szerint, ahol a zsidók így vádolják Őt. "Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje". Tehát a nazarénusok felekezetének feje, mondják a zsidók, hűen igazodva a görög szövegben olvasható tartalomhoz is. Ugye itt elfelejtették átírni a szöveget keresztényre a későbbi iratmásolók, így megmaradt az eredeti, hiteles tartalom. A zsidók akkor és ma is így gondoltak Krisztus korai követőire, az igazi egyházra nem pedig őskeresztényként, akiknek a mai kereszténység próbálja hazug módon beállítani őket. Tehát az Úr emberi neve Názáreti volt, amiről ugyancsak a Biblia tanúskodik máig hűen. Máté 2, 23 a Károli szerint. "És oda jutván, lakozék Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni". További érdekes tény, hogy az Úr feszületén, a rómaiak által elhelyezett kis táblácskán a tituluson is ez volt olvasható, hogy Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum. Tehát a latin felirat (János szerint három nyelven is, lásd a János 19, 20 szerint) is arról tesz hű bizonyságot, hogy a kor emberei mindannyian Názáretiként ismerték és említették Urunkat. Az újszövetségben továbbá legalább húsz esetben szerepel nevének szerves részeként a Názáreti kifejezés így azt gondolom, hogy a név e részéről kár vitatkozni. A görög szövegben egyébként Iszaou nazoraioszként szerepel, ami megint csak nyilvánvaló leírása az igazságnak. Nagyon érdekes itt is megfigyelni azt a meglehetősen izzadtságszagú törekvést, ahogyan a későbbi keresztények megpróbálják a maguk nézetéhez hajlítani a görög írást. Íme. Az Apcsel 22, 8-ban, ahol Pál maga meséli el észheztérésének történetét, ő maga mondja, hogy az Úr így mutatkozott be neki. Tehát Názáretiként." Én vagyok a Názáreti, Iszaou nazoraiosz, Jahsúa Ha Nocri, akit te kergetsz." De nézd csak már megint mit maszatoltak a keresztények ide a margóra! Aszongya: Jézus mellékneve az újszövetségben, a keresztények zsidók által adott megnevezése. Nem! Nem! A zsidók nazarénusoknak hívták a Krisztus követőket. Szó nem volt keresztényekről. Rengeteg zsidó iratban, például a mocskos talmudjukban ma sincs szó keresztényekről. Kizárólag nazarénusok szektájaként beszélnek Krisztus korabeli híveiről a zsidók. Azokban a zsidó írásokban, amelyekhez a keresztény hamisítók nem fértek hozzá, ma is nazarénusokként beszélnek Pálékról és az áttért zsidókról. Azokról, akiket az általuk olyannyira gyűlölt és Messiásként soha el nem ismert Megváltónk megfordított hitükben. Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy a zsidó írások lebuktatják a keresztény hazugságokat és fordítva. Tudnotok kell, hogy nincs autografa (eredeti irat) ma az emberiség birtokában. Nyilván, hiszen a korabeli adathordozók meglehetősen sérülékenyek és kevéssé időtállóak voltak. Ezért is volt szükséges folyamatosan másolni őket így megőrizve az utókor számára az írásokat, és ezt a tevékenységet mind a zsidók mind a keresztények szorgosan végezték is. Ám azt már nehéz lenne elhinni, és erről maguk a ma megismerhető tartalmak is hűen tanúskodnak ha összehasonlítod őket, hogy mindkét vallási rendszer a maga nézeteihez igyekezett hajlítani a szövegeket. Ebbe most nem megyek bele, hiszen nem ide tartozik, de a lényeget tekintve leszögezhetjük, hogy a legrégebbi ma ismert források a negyedik és az ötödik századból valók ekkorra pedig már bőven Róma kezében volt a gyeplő. Így az írások másolásának a joga és lehetősége is. Aki az ő rendszerükön kívül megpróbálta ugyanezt tenni, azt azonnal kiírtották. Halálos bűn volt még az írások birtoklása is. Vonjátok hát le az ebből nyilvánvalóan és magától értetődően következő tanulságokat magatok. Fentiek ismeretében tehát azt mondom, hogy a " mi Atyánk" néven ma ismert és általánosan használt imaszöveg, valamint Urunk, a Megváltó Messiás Jézus Krisztus néven való említése nem hiteles és nem igazolható a Biblia alapján. Utóbbi állítás kapcsán kaptam igen sok kioktató hozzászólást leginkább azoktól, akik nem értették meg a szándékom és a mondanivalóm sem. Bár eléggé fáraszt a dolog, megpróbálom itt és most is ezt egészen nyilvánvalóvá tenni ismét! Nem Krisztust tagadom, az Isten mentsen ettől! Éppen Őt hirdetem. Őt, a Názáreti Joshuát , a Megváltó Messiást hiszen Őt imádom, Őt követem, Ő az én Istenem. Én azt tagadom, hogy valaha Ő magát nevezte volna Jézusnak, vagy az Őt ismerők nevezték volna őt Jézus néven. Meg kell érteni, hogy itt minden betű számít és ez nem vicc. Ha valaki Jézushoz imádkozik és azt kéri tőle, hogy ne vigye őt a kísértésbe, akkor az az imádság nem a Megváltó Messiáshoz szól hanem éppen az ellenséghez. Sátánhoz. Erről van itt szó. Mondják sokan, hogy de mi Jézushoz imádkoztunk és így meg úgy lett, meggyógyultunk, csoda történt és így tovább. Nos, ezeket az embereket ezután hat ökörrel sem lehet kimozdítani meggyőződésükből. Pedig a Biblia elmondja, hogy a gonosz nagy jeleket, csodákat tesz majd, elhiteti még a választottak egy részét is. Ez is milyen brutális húzás a gonosz részéről. Magam is tapasztalom nap mint nap. Sokan, akik egyébként hozzám hasonlóan gondolkodnak, akikkel nyilvánvalóan egy irányba húzunk annak ellenére, hogy bizonyos dolgokban talán valóban más nézeten vagyunk, megvádolnak engem hazugsággal. Hamis tanítónak, a gonosz ügynökének titulálnak annak dacára, hogy nyilvánvalóan megvallom a hittem Urunk, a Megváltó Messiás mellett. Kijelentem Őt és Jahvét, aki Ő maga ugyancsak az egyetlen Élő Istennek, az én Istenemnek, de a gonosz beférkőzik és szakadást támaszt még közöttünk is, ahogyan azt tette már magukkal az apostolokkal is. Maga a két legnagyobb nevű apostol, Péter és Pál is összevesztek egy alkalommal lásd Galata 2, 11..14. Nincs mit tenni tehát. Mindenki teszi a dolgát szíve szerint, megy előre, azután majd az Úr megmondja, hogy jobbra vagy balra álljunk. Így lesz barátaim. Visszatérve az elhitetéssel kapcsolatos alapgondolatra, tudod, a katolikusok egyik legnagyobb érve saját hitük védelmében
éppen az, hogy csak és kizárólag az ő egyházuk tud csodákat felmutatni. Nos, ezen gondolkodj el ismerve a katolikus vallást. Hogy lehetséges ez, mert ebben bizony nagyban igazuk van. A legtöbb úgynevezett csoda, a vérfolyós szobrok, a csodás gyógyulások, a stigmák, a jelenések lourdes, fatima, és még sorolhatnám, hogy lehetséges, hogy ezek mind-mind katolikus élmények? Úgy, ahogyan Jannes és Jambres is csodát tudott tenni (lásd 2Mózes 7, 11,12 vagy Pál erre való hivatkozását a 2Timóteusz 3, 8), amikor démoni hatalmukkal szembeszálltak Mózessel. Ja, hogy nem ismered a történetet? Hát persze, mert nagy hatalmú démonokkal kapcsolatos, ezeket pedig a keresztények kirekesztették a kánonjukból. Ezt a történetet ma pontosan, kizárólag az úgynevezett apokrif irodalomból ismerheted meg, mint oly sok egyébként nagyon fontos és abszolút hiteles tartalmat. Tehát a fáraó e két démoni varázslója képes volt szembeszállni Mózessel, akit pedig az Egyetlen Teremtő Élő Isten, maga JHVH, azaz Jahve segített, akinek pedig földi alakja, emberi alakja volt a Megváltó Messiás, a testté lett Ige. Erről most ennyit. Akinek Krisztus a mestere az gondolkodjon! Ne elégedjen meg innen-onnan való magyarázatokkal és ez természetesen az én anyagaimra is vonatkozik. Nyomozzon, keressen, kutasson és leginkább kérje az Úr útmutatását ahhoz, hogy az igazság ismeretére eljusson! Remélem, hogy pontosan megértettétek a szándékom és ismételten a segítségetekre lehettem jelen anyaggal mert ez a célom. Gondolkodjatok, keressetek és ne hagyjátok magatokat a gonosztól megvezetni! Köszönöm a figyelmet! Isten áldását kívánom nektek és üdvözítő gondolatokat! Szeretettel, Ted Kereshe, luciferzum pont hu.
