Egyház (gyülekezet) - vagy egyházak?

Egyház (gyülekezet) - vagy egyházak?

 Mielőtt hozzáfogok ehhez a témához, meg kell említenem, hogy Gyülekezet, Egyház, Templom és Krisztus teste, ezek a meghatározói az Isten által létesített egység a földön amiben maga Isten Szelleme él. Minden egyes kifejezésnek megvan a saját vonatkozása. De ezeknek a kifejezéseknek van egy közös nevezője, a Krisztussal való egység. A földön Isten nem ismer más egységet. 

Vannak olyan vélemények, hogy a földi egyházak, különösen a protestánsok, túlságosan megosztottak. Egyik vagy másik egyház plébánosai közül sokan úgy gondolják, hogy egy monolit vagy osztatlan felekezethez tartoznak, mert gyakorlatilag látják egységük alapjait. Vallják Krisztus nevét, de meg is osztják Őt a saját alcíműkkel. De ez így van minden ember által szervezett társadalmakkal. Valahányszor különböző nézeteikre alapoznak, véleményük alapján erősítik meg magukat. Következés képpen szellemileg megosztottak, mert minden egyes szekták vagy gyülekezetek, az igéből kiemelt számukra fontosabb tételt követnek. Ezt nehéz felbecsülni, mert már annyira színes a paletta, hogy ember legyen a talpán, aki ebben kiigazodik. Ha már elzárkóztak Isten Igéje elől, nem veszik figyelembe az Úr mindenható akaratát ami a gyülekezést illeti. A Máté 18,-19,20-ban, "Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.". Tehát az Úr jelenléte az összegyűltek között garantált, de vannak feltételei. Először is, hogy mások nevében vagy más név alatt nem gyülekezhetnek, vagyis gyülekezhetnek, csak akkor nincs ott közöttük. A másik feltétel, hogy egyek legyenek gondolataikban, ha ketten vagy hárman mint minimális létszám. Ez arra utal, hogy azok akik egybegyűltek az Ő nevében csak egy célt szolgálnak. Ez a gyülekezés feltétele, nem a gyülekezet (eklézia) egésze, hanem csak az egésznek a lokális megnyilvánulása. De ha az Úr köztük van, akkor ez a gyülekezés egybe foglalja a teljesség igényét. Erre most nem térnék ki, de Pál a korinthusi gyülekezetnek írja hogyan kell gyülekezni. Ez lehet sokak számára már elavult, de Istennek nincsenek elavult parancsolatai, az idő és az emberek hűtlensége nem koptatja le. 

 

Nézzük meg egy kicsit, mi is az Egyház Isten szemében.

TEMPLOM.

 Általában a "templom" szó valamilyen vallási közösséget, valamint istentiszteleti épületet jelent. A Szentírásban ennek a szónak más jelentése van, és egyenértékű a „ Krisztus a fej és a hívő testével, gyülekezet” fogalmával. Ez annyira sikerült a csalónak megtéveszteni az emberek elméét, hogy most már lehet mondani, általánosan elfogadott kifejezés “ megyek a templomba”. És ezt a kifejezést nem csak a katolikusok használják hanem a protestánsok is sokan, tisztelet a kivételnek. “Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?”. 

GYÜLEKEZÉS.

 De még van valami,  sokak által elfogadott az a tévhit, hogy akárhol az utcán vagy helyiségben ha találkoznak a hívők, úgy gondolják, hogy az Úr közöttük van. Ez így nem igaz. Azért sem igaz, mert a feltételek nem adottak, hogy személyesen köztük legyen. Itt nem a Szellemről van szó, hanem a személyes jelenlétéről. A mennyeknek országában ahol a Szent Szellem munkálkodik mert köztük van, az egy másik szféra, mert a mennyeknek földi országa, magába foglalja a Krisztus nevét vallók nagy seregét, de nem fedi a gyülekezet teljességét. Egyszóval a Gyülekezet az eklézia nem azonos a mennyeknek országával teljes egészében, az csak egy része. Méghozzá a csekély része. Mert kevesen vannak akik a keskeny utat megtalálják és bemennek a szűk kapun. A példabeszédekben ezt az Úr kifejtette.

EGYHÁZ.

 A Máté 16-18-ban Jézus (miután Péter azt mondta, hogy Ő az élő Isten Fia) azt mondja: "Erre a sziklára építem egyházamat." Ezt a szellemi épületet (az Úr halála és feltámadása után) Pünkösd napján kezdte az Úr építeni, amikor a Szent Szellem leszállt a mennyből, kiterjesztve Isten Szellemét a földre a világból kihivottak közé, így megpecsételve Szent Szellem által minden egyes Krisztus nevét elfogadó hívőt. Ezzel összekötve magát, elismerve a pecsét által a hovatartozását. Mert akiben nincs meg Krisztus Szelleme az nem az Övé, az más uralom alatt van, vagyis a sátán tulajdona. 

Ha ebből a szempontból tekintjük az egyházat, akkor semmi bukás nem lehet benne – „a pokol kapui nem győznek rajta”. Ezt teszi Krisztus maga a Szent Szellem által a hívőkben a végső eredmény elérése érdekében. 1Péter 2-45-ben maga az építés folyamata látható: „mint élő kövek, építsetek szellemi házat”. Ez azt jelenti, hogy a hívők alkotják Isten hajlékát; a szent papságot,  képesek szellemi áldozatokat bemutatni.

EGYHÁZ, EMBERI ÉPÍTÉSE.

 Van azonban egy másik szempont is, amikor az egyházat az emberi felelősség szempontjából tekintjük. Az 1Korinthus 3-ban az apostol, aki "bölcs építőnek" nevezi magát, aki "az alapot vetette (ez az alap Jézus Krisztus)" figyelmeztet bennünket: "Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg”.

 Olyan anyagok használhatók itt, mint az „arany, ezüst, drágakövek”, de a „fa, széna, szalma” is. Tehát ez az igeszakasz bemutatja az ember felüli oldalát az építkezésnek. De ez az Egyházra vonatkozik nem az emberek által alkotott vallási rendszerekre, azért folytatja: “ Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül”. Itt láthatjuk a személyes felelősséget. 

Az emberek képesek „lerombolni Isten templomát”. Legyilkolni a testüket, becsapni megrontani: ”Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti”.

 Ez történt és ma is megtörténik. Ennek eredményeként ma olyanok vannak, akik csak külsőleg vallják Krisztust, akik Krisztus nevében üldözik a gyülekezetet. A sátán felhasználja őket, ha nem is a gyilkolásra, de ravaszságával lemásolta a gyülekezés jellegét, megmásítja az igazságra hazugságot épít. Ezt a templomot a sátán építi. Az egyházaknak ezt az aspektusát azonban nem szabad összetéveszteni azzal, amit Krisztus épít, ahol nem lehetséges a bukás és a romlottság. Az írásom lényege nem azon van, hogy szétbomlasszam az emberek által létrehozott gyülekezeteket, ami teljesen lehetetlen, mert felmerülhet egyesekben ez a gondolat, hanem rávilágítsak kissé, hogy mi az amit Krisztus épít és mi az amit az ember. Ami meg Krisztus Egyházát illeti, az nem osztható. Nincs olyan hatalom és erő ami ezt megteheti.

Sok igazságot elengedve továbbra is azt mondhatjuk, hogy még ha járásunk miatt megosztottság is van, ahogy Korinthusban már meg is megjelent annak idején, a hit mindig felismeri, hogy a test egy (Krisztus teste), és mindig ragaszkodni fog az igazsághoz, és felismeri azt másokban.  A megosztottság és széttagoltság, ez mintegy szabályszerűség, eltérés az igazságtól és sajnos magától Krisztustól, annak ellenére, hogy nevének megvallása megmarad. Ma nagyon szomorúan látjuk a keresztény világ állapotát. De senkinek sem adatott meg az a joga, hogy azt mondhassa, hogy azok, akik ilyen vagy olyan hitvallásúak, mintha egységet vallanának, mert ugyanazt a Krisztus nevét vallják. Az egységet ugyanis  nem az emberek tömegeinek totalitása és monolitja, vallási szertartásaik jellemzik, hanem éppen az „egy az Úrban” egyetemes aspektusa. Ha ezt a gyakorlatban nem veszik észre, akkor még mindig nincs igazi egység felismerése és nem is lesz, mert a szellemek különbözőek. A történelmi egyháznak vannak nyomós érveik, a megtévesztés tanai, a szeretet fennhatóság jegyében, teljesen figyelmen kívűl hagyva az idevonatkozó Isteni tanítást, vagyis igazságot..

 A szeretet névjegyében igyekeznek egyesíteni a vallásokat, ökumenikus törekvések figyelhetők meg. De a szeretet égisze alatt lehet e egyesíteni a különböző fundamentumra épített hitvallást? Hol az igazság feltétele? -kérdem. Nincs más fundamentum amire lehet építeni Krisztus Egyházát, csakis az Egy Isten Szelleme által. Ami egy, az nem sok vagy számos.

Az akkori Izraeli farizeusok hitvallásukat olvassuk a Szentírásban, mintha a történelem soha nem ismétli meg önmagát. De az a véleményem, hogy ma is léteznek keresztény farizeusok, semmi nem változott. Az Ószövetség és az Újszövetség összekeverése meghozza ezt a gyümölcsöt.

A Gyülekezet vagy az Egyház egy, és nincs más. Nincs ortodox, katolikus, evangélikus, baptista, karizmatikus vagy egyéb hitvallás az Úrban. 

 KRISZTUS TESTE.

“Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai?” (1 Kor 6,-15)

“Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” (19,20)

 

 És ennek a testnek a feje Krisztus, “Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek”.( Ef.5, 23).

  Az Úr féltékeny Isten, féltékeny a nevére, és soha nem kapcsolja magát az emberek által létrehozott rendszerekkel és nevekkel. Itt nagy ravaszság van jelen, erre vigyázni kell. 

Hogyan lehet ma helyreállítani a látható egységet? - sehogy, mert az Úr nem egyesíti azokat, akik nincsenek összhangban szándékával, és főleg nem viszály és ellenségeskedés alapján egyesít. Az Egyház az Atyaisten szemében egy, mert Isten egységet lát a Fiuban, Krisztusban és ennek a szellemi egységnek nincs határa a felekezetek között. Már úgy értve, hogy a Szellem mindenhol tevékenykedik, keresve az Isten eltévedt gyermekét. 

Vannak testvérek, függetlenül attól, hogy ki melyik utat választotta, Ő ismeri őket, gondoskodni fog róluk és nevelni fogja őket, mert Ő a szív látnoka és mindent tud.

A vallásos büszkeség a legundorítóbb dolog Isten szemében, kutasd a Szentírást, megtalálod.

 “Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.

Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók.

Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből”. (2 Tim 2, 19..22).

 Amit feljebb az építő anyagokról írtam, az a cselekedetekről szólt, tehát a szellemi házépítésről, személyes felelősséggel. Pál a 2 Timóteushoz írt levelében meg edényekről ír és azok álapotáról. Van különbség méghozzá alapvető.” Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; “. Itt már magáról az emberekről szól. Azokról az emberekről amiket a Mester, ékszerész, fazekas már elkészített. Azokat már megváltoztatni nem lehet, azoktól csak elkülönülni kell, azoktól akik a nagy keresztény házban tisztességtelenek. Bizony ezt így kell érteni, ez is személyes felelősség. Hiába a szeretet színes ékes zászlaja, nem ér semmit az igazság teljessége nélkül. 

 Kell-e nekünk egy olyan gyülekezetet szervezni, ahol csak tiszta edények gyűlhetnek össze? A válaszom,- nem. Ezt sokan igyekeznek megtenni, de vége mindig ugyanaz. 

 Mire számíthat egy igazságot akaró, Krisztust  követő, hívő ebben a keresztényi világban? Lehet, hogy egyedül marad, de jobb akkor is mint követni a hamisságot, bemocskolni a ruhát mindenféle undorító Isten szemében,  tévtanításokkal és azok képviselőivel. De az Úr veled van, és küld hozzád olyanokat akik ugyanaz a céljuk mint neked az Úrban. Ma ez a lehetőség adva van az interneten is, ez nálam bevált.

 

 Ha őszinte vagy és kívánod, hogy az Úr megnyissa a szemedet és a füledet, akkor biztos hogy fogod tudni mit kell cselekedned, ha még ezt nem ismerted fel. 

Mi Atyánk…Jézus neve.

 Mi Atyánk…Jézus neve.

Szeretettel köszöntelek ismét kedves olvasóm! Jelen anyag témáját tekintve elsőre talán nem tűnik olyan súlyúnak számodra, mint amilyen valójában, de ha alaposan átgondolod velem e dolgot,  meggyőződésem, hogy számodra is azzá válik majd. Miről van, lesz itt szó? Egy imáról, egy  fohászról, amelyre Jézus tanítja a követőit. Tudom, ezzel darázsfészekbe nyúlok, de mit tehetek? Ha hiszek abban, hogy az igazat szólom, ha hiszek abban, hogy a Megváltó Messiás, az Egyetlen Élő  Teremtő Isten vezet és Őt szolgálom, úgy tartanom kell magam ahhoz, amit igaznak vélek.  Tartanom kell magam ahhoz, amit az Ő igazságának vélek.. Azt mondtam tehát feljebb, hogy Jézus a Máté 6,9.. 13 - ig megismerhető szakaszokban ekként tanította imára a követőit :"Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,  szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben,  úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi  vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vigyél minket  kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség  mind örökké. Ámen! ". Ne zavarjon meg a kísértésbe szó helyett hallott kísértetbe szó! Az  1908-as Károli fordításban ez valóban, több szakaszban is így szerepel. Ez egyszerűen a régies beszédmód rovására írható, a kísértésbe tartalmat kell érteni alatta. Most következzen a Lukács 11,  2..4 ugyanebből a forrásból. "Monda pedig nekik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi  Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg  a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add  meg nekünk naponként. És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk  mindeneknek, akik nekünk adósok. És ne vigyél minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a  gonosztól". Most azt hagyjuk, hogy az 1908-as Károliban, az utóbbi  szakasz is úgy hozza a tanítást, ahogyan a Máté 6, 13-ban megismertük, holott a görög  szövegben a Lukács 11, 4 résznél a, de szabadíts meg a gonosztól szövegnek nyoma sincs. Ezt  mondjuk a 2011-es verzióban már orvosolták de azért lássuk be, a református hiten  lévő közösség a mindennapi kenyerét több mint száz esztendőn keresztül itt is valótlanul kapta  kézhez. Persze lehet mondani, hogy hát ott is úgy volt akkor itt miért ne, de ez éppen az a szemlélet, ami után már a lutheri hozzáállás következik, aki a saját véleménye szerint jobbít, javít a szövegen  csak azért, hogy a véleménye szerint helyes tartalmat pontosabban tolmácsolhassa híveinek. Nos, ez már szimpla igehamisítás. Megtoldása a szövegnek amit Isten súlyozottan tilt. Ez lett tehát az a  "mi Atyánk" néven elhíresült imaszöveg, amit a legtöbben még azok is ismernek, akik nem hívő  keresztények. Ez talán a ma is legáltalánosabban használt imádság a kereszténységben, hiszen ezt a  legtöbb keresztény közösség, függetlenül a felekezeti meggyőződésétől alap imának fogadja el. Mi  ennek az eredménye? Az, hogy milliók, talán milliárdok recitálják e szöveget nap mint nap az  egész keresztény világban. Mi a forrás? A Biblia. Nos, ha ez így van, akkor mi lehet itt a  kifogásolnivaló kérdezheted joggal. Nézzük! Először néhány általános igazság. A keresztény hívők jelentős része, de mondjuk ki: a jelentős többség számára, tökéletesen elég az, amit a választott  egyházuk tanít. Nem, hogy nem gondolkodnak a tanításokon, de eszükbe sem jut, fel sem merül  bennük az igény arra vonatkozóan, hogy értelmezzék a kapott ismereteket, hogy valós tudáson  alapuljon a meggyőződésük. Ha ezt mondta-mondja a pap, akkor ez így van és pont. Részükről le  van zárva a dolog. Ez a tekintély alapú, hierarchikus rendszerben működő dogmatikus egyház, amely a saját tévedhetetlenségét kijelentve immáron lassan két évezrede okítja hazugságok tömegére a  követőit. Nem akarnám túl hosszúra fogni, de legyen itt erről egy rövid kis részlet 1626 - ból az első magyar nyelvű katolikus Biblia megalkotójától, a jezsuita Káldi György pap  tollából, íme." Nem szükség, hogy minnyájan olvassák a Szent Írást. Adta volna az Isten, hogy mind  ez ideig a jó Magyarok az ő régi és illő szerint való együgyűségükbe megmaradtak volna. Tovább 

is el lehetett volna a mi nemzetünk a Magyar Biblia nélkül megelégedvén az igaz Tanítóknak  magyarázatával. Mert noha tagadhatatlan, hogy az Isten igéjének sok jeles hasznai vannak, a’mint  meg is mondók: mindazáltal az is bizonyos, hogy azoknak a hasznoknak a megnyerésére nem  szükséges, hogy minnyájan olvassák a Szent Írást holott az sokaktól nem is lehetséges: hanem elég  az, hogy ki-ki a Tanítók magyarázatából azt értse a’mi az ő hivatalához kívántatik. Nincs parancsolva, hogy a Szent Biblia minden nyelvre lefordíttassék: nincs is egyáltalában megtiltva. A Biblia arra való eszköz, hogy az Istent és az ő szent akaratát megismerjük és az örök életet  megnyerjük. De erre elégséges eszköz az Írásnak hallgatása úgy, hogy a Tanítók és Pásztorok azt  az ő juhoknak eleikbe adgyák és megmagyarázzák a’mint most is cselekszenek a Keresztyén  Tanítók kik a’mit Deákul mondanak, az után azt saját nyelven megmagyarázzák".  Itt  tehát jól kivehetően arra mutat rá Káldi, hogy a híveknek jobb lett volna megmaradni az ő  együgyűségükben, ahogy ő fogalmaz. Tökéletesen elég és megfelelő lenne továbbra is az az egyházi gyakorlat, miszerint a pap felolvas latinul egy igerészt, majd azt a saját, illetve az egyházi  értelmezés szerint magyarul tárja a hívek elé. Úgy ahogyan az egyház kívánatosnak tartja. Szívesen  folytatnám Káldi érveinek bemutatását, hiszen ez önmagában egy beismerő vallomás az egyháza  hovatartozása felől, de ez most túl messzire vinne jelen témáinktól. Tehát a  keresztény Bibliák megszülettek, és a tudós fordítók által rögzített szövegeket nagyjából minden  hívő elfogadta és használja a mai napig. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a  magukat hívőnek tartó, akár a templomokat is rendszeresen látogató emberek jelentős része sosem  veszi kezébe a bibliát. Minek? A pap úgy is elmondja amit tudni kell. És ha a kezébe venné, akkor is csak azt látná ott, amit a pap mond. Hiszen ő is onnan olvassa nem igaz? Ügy lezárva. Legalábbis a  részükről. Ám vannak olyanok, akiknek Isten más szellemet ad. Kereső, kutató szellemet. 1Korintus 2, 10  Csia Lajos fordítása szerint. "Nekünk tudniillik a Szellem által jelentette ki az Isten. A Szellem ugyanis mindent nyomoz, az Isten mélységeit is". Ha tehát kereső, az igazságot kutató szellemet kaptál az Istentől,  úgy nem lesz elég az, amit a pap mond. Hiszen pontosan tudod. Tanítónak se hívassátok magatokat,  mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus. Tehát a magam részéről a Máté 6,13 és Lukács  11,4-ben olvasható szöveggel tartalmi szempontból nem értek egyet. Hiszen mint azt  például Jakab is nagyon egyértelműen kijelenti, Isten nem kísért meg senkit, ezt a kísértő, a vádló  azaz sátán teszi az emberrel. Jakab 1,13 a Károli szerint. "Senki se mondja, mikor  kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit  sem kísért".  Ez tehát az alaphelyzet, avagy tényállás. Isten éppen az, Aki megment ezektől a  kísértésektől. 2 Péter 2,9 Károli." Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a  kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartási". 1 Korintus 10,13 RUF. "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem  hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is,  hogy el bírjátok azt viselni". Isten tehát a megszabadító! Ugyan hagyja sátánt munkálkodni, de  szigorú kontroll alatt, ahogyan ezt Jób esetében is pontosan láthattuk. Azt pedig, hogy sátán a  kísértő számos helyen megerősítik az írások például Máté 4,1 Csia szerint." Ekkor Jézust a  Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse". Márk 1,13:" A pusztában negyven  napon át időzött, közben a Sátán kísértette, együtt volt ott a fenevadakkal, és az angyalok szolgálták ki" . Lukács 4,2 Károli. "Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit  azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék". Lukács 4,13. "És  elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre". 1 Korintus 7,5." Ne fosszátok  meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az  imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy  magatokat meg nem tartóztathatjátok". 1Tesszalonika 3,5:" Annak okáért én is, mivelhogy  tovább már nem tűrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-e meg  valami módon titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi fáradságunk?". Világosan  láthatjuk tehát, hogy a keresztény bibliákban itt egy kifejezetten ellentmondásos tartalommal  találkozhatunk. Hiszen a" miatyánk" itt megismerhető szövege világosan és egyértelműen kéri Istent,  hogy ne vigye a hozzá imádkozót a kísértésbe míg Jakab, aki ugye kétségtelenül képben volt Isten igazságait illetően kifejezetten akként nyilatkozik, hogy Isten nem kísért meg senkit, íme ismét.  Jakab 1,13 Károli: "Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az  Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért" . Írtam már erről korábban, de mivel Jakab levele igen fontos információkkal, tartalommal bír, ezért ismételten  megemlítem a legfontosabbakat. Tehát Jakab szerint Isten senkit nem kísért. Nem Isten az, aki a  kísértésbe viszi az embert. Ez pontosan így van! Bár Isten az, aki a szellemet, ilyet vagy olyat az  ember mellé adja, de Ő maga direkt módon senkit sem kísért. Amikor azt mondtam, hogy a  keresztény bibliákban itt egy kifejezetten ellentmondásos tartalommal találkozhatunk, megint csak  hibáztam, hiszen általánosítottam. Ez természetesen nem helyes, hiszen mint látni fogjátok, azért  akad kivétel. Ezért is mondom újra és újra, nem győzvén hangsúlyozni az eljárás fontosságát, hogy  aki az igazságot keresi az ne legyen rest, és minden elérhető változatot vessen össze tartalmi  szempontból egymással! Jobb és hasznosabb elfoglaltság ez, mint a televíziót bámulni vagy  regényeket olvasni hidd el. De legalábbis mindenképpen üdvösebb. Ismét csak mondom: ne érts  félre! Nem vádolnék egyetlen keresztény fordítót sem – na jó legyünk pontosak – a legtöbbet nem  vádolnám azzal, hogy szándékkal rögzített hamis tartalmat a saját fordításában. Jóval inkább azt  mondanám, hogy a keresztény szemlélet eleve alkalmatlan arra, hogy az Isten igazságát pontosan  legyen képes rögzíteni és hitelesen tolmácsolni. A keresztény elme évszázadok, lassan évezredek  óta arra van kondicionálva, idomítva, hogy ne gondolkodjon, ne kutasson az egyházfők,  egyházatyák kijelentéseinek hitele tekintetében. Ha nagyon akar kutatni, akkor azon az úton  haladjon tovább, amit ezek egykor kijelöltek, irányadónak határoztak meg. Ha nem így tesz, az  eretnekség. Alapból fogadja el amit a nagytiszteletű atyáik, pásztoraik hirdetnek, tanítanak nekik és  ennyi éppen elég is az üdvösséghez. Pedig dehogy. Éppen ellenkezőleg. De nézzük meg a görög  írást, hiszen az újszövetség fordítói is javarészt ezt vették alapul. A görög írás kérdéses szakaszaiban a "pirezmón" szó szerepel, melynek elsődleges, némely forrás szerint kizárólagos értelme a  próbatétel. Amint ezt az egyébként katolikus szemléletű Simon Tamás László újszövetségi fordítása  itt pontosan követ is. Tehát Máté 6,13 , Simon Tamás László értelmezése szerint. És ne  állíts minket próbatétel elé, hanem szabadíts meg a gonosztól! Ugye, így mennyire más?  Mondhatni: helyes! Tehát a Máté 6,13 és Lukács 11,4 igerészek esetében  magam részéről a Ne engedd hozzánk a kísértést, kísértőt fordítást tartom helyesnek és  kívánatosnak, ahogyan ezt az íge is megerősíti például a Lukács 22,40 és 46-ban, amikor az Úr ezt mondja." Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok". Uram, ne  engedd hozzánk a kísértőt, nem pedig ne vígy minket a kísértésbe! Eddig rendben is van, látjuk és  értjük, hogy miről van szó. De miért mondtam, hogy aki a legtöbb általánosan ismert és olvasható  tartalmat recitálja, az konkrétan – mondjuk ki -, sátánhoz imádkozik. Nos azért, mert így van. Ha  azt mondod, uram, ne vígy engem a kísértésbe, akkor kit mondasz uradnak, kihez imádkozol, kihez  fohászkodsz? Azt mondod uradnak és ahhoz imádkozol, aki a kísértésbe visz. Bizony. Isten pedig,  ahogyan Jakab konkrétan kijelenti, senkit sem kísért, nem visz kísértésbe. Ne tévesszen meg a  szöveg korábbi szakasza, jelesen az, hogy mi Atyánk ki a mennyekben vagy. Ez is egy óriási húzás a gonosztól. A mennyek ebben a formában nem a mennyt jelenti vagy mennyországot, ahogyan a  legtöbb hívő fejében jelen van a fogalom. A menny szellemi értelemben a teljes érzékelésen túli  világ, a szellemvilág amely körülvesz bennünket itt a fizikai világban. Szellemi értelemben minden  érzékelésen túli hely mennyek, ami nem pokol. Mert a pokol egy határozottan megnevezett hely, de  a mennyek, így ebben a formában nem egy konkrét hely. Ezért is mondja az ige, hogy mennyekben, nem pedig azt, hogy Isten országában vagy a mennyben. Így világos és egyértelmű lenne az utalás,  de az, hogy mennyekben, az abszolút nem ez a kategória. De ki veszi ezt észre?-kérdem. Nézd csak  meg a különbséget! Mi Atyánk ki a mennyekben vagy, ne vígy minket a kísértésbe. Ez egy konkrét  fohász a sátánhoz és átlényegíti a többi tartalmat is a szövegben. Nézd csak meg. Ha a fohász  sátánhoz szól, akkor például a de szabadíts meg a gonosztól szakasz értelme is megfordul, hiszen  akik sátánt imádják azoknak Jahve a gonosz. Erre épít minden olyan szekta, akik Jahvét, a zsidók  Istenét kiáltották ki minden baj okozójának. Milliók, milliárdok imádkoztak és imádkoznak a  sátánhoz úgy, hogy eközben fogalmuk sincs semmiről. Hatalmas, sátánhoz méltó csavar ez is. Ne  érts félre, semmiképpen nem dicsérném a vádlót, de a legnagyobb hiba, ha lebecsülöd őt. Hiszen ő 

nagyjából annyival okosabb nálunk, mint őnála Isten. Tehát látjuk a veszélyt és a hamis tartalmat.  Ám, ha ezt mondanád. Mi Atyánk ki a mennyben vagy, ne állíts minket próbatétel elé, de szabadíts  meg a gonosztól. Ez ebben a formában már egyértelműen egy Istenhez szóló fohász és tisztán  érthetően az Egyetlen Élő Teremtő Istenhez szól. Érzed a különbséget? Nagyon kíváncsi lennék  arra, hogy vajon az eredeti görög szövegben ez a tétel, jelesen az ég, menny, egyes vagy többes  számban szerepelt-e vajon? Hogy az Úr, a Megváltó Messiás hogyan tanította ezt a szöveget  valójában. Hiszen látod: ennyit számít csupán egy szóalak. Menny vagy mennyek? Nagyon nem  mindegy. Erre mondtam már oly sokszor, hogy a Bibliában nemhogy minden egyes szó számít, de  esetenként még egy-egy betű eltérés is megváltoztatja a szöveg értelmét. Nem véletlenül mondta  Isten, hogy aki jót akar, az ne merje piszkálni a szövegeket. Nos, nem lennék bibliafordító a világ  minden kincséért sem. És most jöjjön puszta kézzel a darázsfészek! A keresztény bibliákban a fenti  imára ki tanítja a népét? Jézus. Ki Jézus? Nos, erről is számos alkalommal írtam már, többek között  egy egész könyvet is, konkrétan például a tizennegyedik írást, Anti- trinity címmel. Mielőtt rám  borítanád az íróasztalt, hadd illesszek be ide egy rövid szakaszt az "Élő íge" című munkám  megjegyzések észrevételek című fejezetéből témánkra vonatkozóan. Íme. "Urunkat valójában sosem  hívták így. Sem a tanítványok, sem Ő önmagát sosem nevezte így. A Jézus név egy latinosított,  átkeresztelt változata a zsidó Jeshua, Jehoshua (Józsué) névnek, amelyet (Jézust) az Úr követői  nyilván sosem használtak, hiszen ők héberek voltak, akik az ó- (nem a proto-hébert mert az  korábbi) hébert és/vagy az arámi nyelvet, dialektusokat beszélték leginkább, de semmiképpen sem a  latint. A görög szöveg egyébként Isza, Isszou-ként hozza az Úr nevét, amiként a muszlimok is teszik ezt a Korán alapján, amelyben ugyancsak Isza prófétaként tűnik fel (Jézus) Krisztus. A görögben  olvasható szó még csak nyomokban sem hasonlít tehát a magyarok által általánosan használt Jézus  szóra. Jóval inkább a Jé, Zeusz szóra. A latinosított változatot azért tettem a szövegben idézőjelbe,  mert ugyancsak egy megtévesztő magyarázat a kereszténység részéről. Hiszen egy konkrét személy  konkrét nevét nem lehet átkölteni semmilyen más névre. Az odáig rendben van, hogy József a  törököknél Jusuf az olaszoknál pedig Giuseppe, de egy konkrét személy neve egzakt, különösen  akkor, ha egy ilyen jelentőségű meghatározott személyről van szó, mint az Úr! Konkrétan kizárható  tétel például, hogy mondjuk Pál apostol valaha is leírta volna az Úr nevét a páli levelekben ma  olvasható Krisztus Jézus formában! Tehát nézetem szerint az Úr emberi neve egzakt, semmiféle  indokkal nem szentesíthető annak megváltoztatása! Einsteint sem nevezi senki Jens Téniusnak! A  magyarnak, a töröknek és az olasznak is Einstein az Einstein. Albert Einstein minden nyelven  Albert Einstein. Vajon akkor Jahsua Ha Nocri miért nem? A bibliai Jézus héber-arámi neve Jahsúa  (Jeshua, Jehoshua) Ha Nocri. Jahsúa-nak nevezték el a szülei (Isten), a Ha Nocri (Názáreti)  megnevezést pedig Názáret városa után kapta, ugyanis ebben a városban nevelkedett fel. A Jahsúa  név jelentése YHWH (JHVH, Jahve) megvált. Sokan kioktattak már abban a tekintetben is, hogy a  Ha Nocri utótag nem volt valójában Urunk neve, de nézetem szerint ez nem igaz. Hiszen korabeli  követői eredendően ugyancsak így nevezték magukat, azaz Názáret városáról kapták a nevüket,  ahogyan az Urat is megkülönböztették a többi Jahsúától, hiszen ez a név igen gyakori volt a  korabeli zsidók között. Ezért lett az Úr legismertebb emberi neve Jahsúa Ha Nocri, a követői pedig a Názáretiek, azaz a Nazarénusok, ahogyan a korabeli zsidók is hívták őket még a Biblia szerint is,  lásd például az Apostolok Cselekedetei 24, 5 alatt, itt a Károli szerint, ahol a zsidók így vádolják Őt.  "Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő  valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje". Tehát a nazarénusok  felekezetének feje, mondják a zsidók, hűen igazodva a görög szövegben olvasható tartalomhoz is.  Ugye itt elfelejtették átírni a szöveget keresztényre a későbbi iratmásolók, így megmaradt az  eredeti, hiteles tartalom. A zsidók akkor és ma is így gondoltak Krisztus korai követőire, az igazi  egyházra nem pedig őskeresztényként, akiknek a mai kereszténység próbálja hazug módon  beállítani őket. Tehát az Úr emberi neve Názáreti volt, amiről ugyancsak a Biblia tanúskodik máig  hűen. Máté 2, 23 a Károli szerint. "És oda jutván, lakozék Názáret nevű városban, hogy  beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni". További érdekes tény,  hogy az Úr feszületén, a rómaiak által elhelyezett kis táblácskán a tituluson is ez volt olvasható,  hogy Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum. Tehát a latin felirat (János szerint három nyelven is, lásd a János 19, 20 szerint) is arról tesz hű bizonyságot, hogy a kor emberei mindannyian Názáretiként  ismerték és említették Urunkat. Az újszövetségben továbbá legalább húsz esetben szerepel nevének  szerves részeként a Názáreti kifejezés így azt gondolom, hogy a név e részéről kár vitatkozni. A  görög szövegben egyébként Iszaou nazoraioszként szerepel, ami megint csak nyilvánvaló leírása az  igazságnak. Nagyon érdekes itt is megfigyelni azt a meglehetősen izzadtságszagú törekvést,  ahogyan a későbbi keresztények megpróbálják a maguk nézetéhez hajlítani a görög írást. Íme. Az  Apcsel 22, 8-ban, ahol Pál maga meséli el észheztérésének történetét, ő maga mondja, hogy az  Úr így mutatkozott be neki. Tehát Názáretiként." Én vagyok a Názáreti, Iszaou nazoraiosz, Jahsúa  Ha Nocri, akit te kergetsz." De nézd csak már megint mit maszatoltak a keresztények ide a margóra!  Aszongya: Jézus mellékneve az újszövetségben, a keresztények zsidók által adott megnevezése.  Nem! Nem! A zsidók nazarénusoknak hívták a Krisztus követőket. Szó nem volt keresztényekről.  Rengeteg zsidó iratban, például a mocskos talmudjukban ma sincs szó keresztényekről. Kizárólag  nazarénusok szektájaként beszélnek Krisztus korabeli híveiről a zsidók. Azokban a zsidó írásokban,  amelyekhez a keresztény hamisítók nem fértek hozzá, ma is nazarénusokként beszélnek Pálékról és  az áttért zsidókról. Azokról, akiket az általuk olyannyira gyűlölt és Messiásként soha el nem ismert  Megváltónk megfordított hitükben. Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy a zsidó írások  lebuktatják a keresztény hazugságokat és fordítva. Tudnotok kell, hogy nincs autografa (eredeti irat) ma az emberiség birtokában. Nyilván, hiszen a korabeli adathordozók meglehetősen sérülékenyek  és kevéssé időtállóak voltak. Ezért is volt szükséges folyamatosan másolni őket így megőrizve az  utókor számára az írásokat, és ezt a tevékenységet mind a zsidók mind a keresztények szorgosan  végezték is. Ám azt már nehéz lenne elhinni, és erről maguk a ma megismerhető tartalmak is hűen  tanúskodnak ha összehasonlítod őket, hogy mindkét vallási rendszer a maga nézeteihez igyekezett  hajlítani a szövegeket. Ebbe most nem megyek bele, hiszen nem ide tartozik, de a lényeget tekintve  leszögezhetjük, hogy a legrégebbi ma ismert források a negyedik és az ötödik századból valók  ekkorra pedig már bőven Róma kezében volt a gyeplő. Így az írások másolásának a joga és  lehetősége is. Aki az ő rendszerükön kívül megpróbálta ugyanezt tenni, azt azonnal kiírtották.  Halálos bűn volt még az írások birtoklása is. Vonjátok hát le az ebből nyilvánvalóan és magától  értetődően következő tanulságokat magatok. Fentiek ismeretében tehát azt mondom, hogy a " mi Atyánk" néven ma ismert és általánosan használt imaszöveg, valamint Urunk, a Megváltó Messiás  Jézus Krisztus néven való említése nem hiteles és nem igazolható a Biblia alapján. Utóbbi állítás  kapcsán kaptam igen sok kioktató hozzászólást leginkább azoktól, akik nem értették meg a  szándékom és a mondanivalóm sem. Bár eléggé fáraszt a dolog, megpróbálom itt és most is ezt  egészen nyilvánvalóvá tenni ismét! Nem Krisztust tagadom, az Isten mentsen ettől! Éppen Őt  hirdetem. Őt, a Názáreti Joshuát , a Megváltó Messiást hiszen Őt imádom, Őt követem, Ő az én  Istenem. Én azt tagadom, hogy valaha Ő magát nevezte volna Jézusnak, vagy az Őt ismerők  nevezték volna őt Jézus néven. Meg kell érteni, hogy itt minden betű számít és ez nem vicc. Ha  valaki Jézushoz imádkozik és azt kéri tőle, hogy ne vigye őt a kísértésbe, akkor az az imádság nem  a Megváltó Messiáshoz szól hanem éppen az ellenséghez. Sátánhoz. Erről van itt szó. Mondják  sokan, hogy de mi Jézushoz imádkoztunk és így meg úgy lett, meggyógyultunk, csoda történt és így tovább. Nos, ezeket az embereket ezután hat ökörrel sem lehet kimozdítani meggyőződésükből.  Pedig a Biblia elmondja, hogy a gonosz nagy jeleket, csodákat tesz majd, elhiteti még a választottak egy részét is. Ez is milyen brutális húzás a gonosz részéről. Magam is tapasztalom nap mint nap.  Sokan, akik egyébként hozzám hasonlóan gondolkodnak, akikkel nyilvánvalóan egy irányba  húzunk annak ellenére, hogy bizonyos dolgokban talán valóban más nézeten vagyunk,  megvádolnak engem hazugsággal. Hamis tanítónak, a gonosz ügynökének titulálnak annak dacára,  hogy nyilvánvalóan megvallom a hittem Urunk, a Megváltó Messiás mellett. Kijelentem Őt és  Jahvét, aki Ő maga ugyancsak az egyetlen Élő Istennek, az én Istenemnek, de a gonosz beférkőzik  és szakadást támaszt még közöttünk is, ahogyan azt tette már magukkal az apostolokkal is. Maga a  két legnagyobb nevű apostol, Péter és Pál is összevesztek egy alkalommal lásd Galata 2, 11..14. Nincs mit tenni tehát. Mindenki teszi a dolgát szíve szerint, megy előre, azután majd az Úr megmondja, hogy jobbra vagy balra álljunk. Így lesz barátaim. Visszatérve az elhitetéssel  kapcsolatos alapgondolatra, tudod, a katolikusok egyik legnagyobb érve saját hitük védelmében 

éppen az, hogy csak és kizárólag az ő egyházuk tud csodákat felmutatni. Nos, ezen gondolkodj el  ismerve a katolikus vallást. Hogy lehetséges ez, mert ebben bizony nagyban igazuk van. A legtöbb  úgynevezett csoda, a vérfolyós szobrok, a csodás gyógyulások, a stigmák, a jelenések lourdes,  fatima, és még sorolhatnám, hogy lehetséges, hogy ezek mind-mind katolikus élmények? Úgy,  ahogyan Jannes és Jambres is csodát tudott tenni (lásd 2Mózes 7, 11,12 vagy Pál  erre való hivatkozását a 2Timóteusz 3, 8), amikor démoni hatalmukkal szembeszálltak  Mózessel. Ja, hogy nem ismered a történetet? Hát persze, mert nagy hatalmú démonokkal  kapcsolatos, ezeket pedig a keresztények kirekesztették a kánonjukból. Ezt a történetet ma  pontosan, kizárólag az úgynevezett apokrif irodalomból ismerheted meg, mint oly sok egyébként  nagyon fontos és abszolút hiteles tartalmat. Tehát a fáraó e két démoni varázslója képes volt  szembeszállni Mózessel, akit pedig az Egyetlen Teremtő Élő Isten, maga JHVH, azaz Jahve segített, akinek pedig földi alakja, emberi alakja volt a Megváltó Messiás, a testté lett Ige. Erről most ennyit. Akinek Krisztus a mestere az gondolkodjon! Ne elégedjen meg innen-onnan való magyarázatokkal  és ez természetesen az én anyagaimra is vonatkozik. Nyomozzon, keressen, kutasson és leginkább  kérje az Úr útmutatását ahhoz, hogy az igazság ismeretére eljusson! Remélem, hogy pontosan  megértettétek a szándékom és ismételten a segítségetekre lehettem jelen anyaggal mert ez a célom.  Gondolkodjatok, keressetek és ne hagyjátok magatokat a gonosztól megvezetni! Köszönöm a  figyelmet! Isten áldását kívánom nektek és üdvözítő gondolatokat! Szeretettel, Ted Kereshe,  luciferzum pont hu.

Az isteni rendnek engedelme.

 

Az isteni rendnek engedelme.

Ebben a cikkben, arról lesz szó, hogy milyen mértékben vagyunk engedelmesek az igének, úgy férfiúk mint asszonyok. A Szent Szellem segítségével megvilágítjuk, a mai korunk helyzetét, és mi gátolja a lelkünket az ige engedelmességében. A cikkeimet elsősorban a Krisztus hívők csoportjának szánom, tudva hogy az olvasói kör 65+ feletti női testvérekből áll. Akik már életútjuk oroszlán részét már a hátuk mögött hagyták. De mégsem tartom reménytelennek, hogy Isten igéje mindenkor és mindenkinek szól, alkalmas vagy alkalmatlan időben. Tisztában vagyok azzal is, hogy az írásaim nem népszerűek az olvasók körében. Mindennek megvan az oka. Azért is nyítottam a Krisztus hívők csoportját, mert más portálokon nem szívesen engedélyezik az írásaimat. Két okát látom ennek. Az egyik, hogy olyan témákat feszegetek amik kellemetlenül hatnak a lelkekre. A másik, hogy az árral szembe úszok. A harmadik, hogy nem vagyok profi igehirdető, olyan húrokat pengetek, amelyek nem hízelgőek a hallásnak. De akárhogy is, azt kell tennem amit tennem kell.  Isten a bíró. Számomra az lenne a gyanús ha népszerű lennék. Nekem gyakorlati tapasztalataim vannak a gyülekezetbeli életben. Nem vagyok kívánatos a vallási rendszerekben “ non grata persona”, a rendszer kitol magából az ilyen nézetek miatt, de mindenki döntse el maga, én magam sem ítélem el magam emiatt, nem azért mert jobb vagyok másnál, sőt rosszabb, de nem tudok lemondani a nézeteimről, mások érdekeit nem képviselem. De ennek van előnye is, sőt több mint hátránya. Ennyit magamról, amit nem szívesen teszek, de most valamiért felfedtem magam. Hiányzik a közösségi élet, mert szeretem a testvéreket, de nem tudok élni a hamisságban. Nem tévedésekről van szó, hanem szisztematikus ellenszegülése Isten igéjének a közösségekben. 

"Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogy a szentek minden gyülekezetében, úgy nálatok is az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmeskedjenek, ahogy a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüket, mert illetlen dolog az asszonynak szólni a gyülekezetben. Vajon tőletek indult ki Isten beszéde, vagy egyedül hozzátok jutott el?(1Kor 14,-33..36).

Itt kifejezetten a nők helyzetét a gyülekezetben láthatjuk. És mikor és hogyan szivárgott be a világ szelleme a gyülekezetbe. A nők szerepét egyáltalán nem korlátozza Isten, úgy az ószövetségben mint az újszövetségben. De az élesen látó hívő meglátja, hogy nem ugyanazt a szerepet osztotta ki Isten a nemek között. Ez a teremtés kezdete óta így van. A nők szerepe nagyon is értékes Isten számára. Csak egy ékes példával éljek Mária Magdolna esetével. Ki látta meg elsőként a feltámadott Krisztust, és kinek adatott meg, hogy elsőként hirdesse a tanítványoknak a feltámadt Krisztust, termeszetesen Mária volt az. A nők szeretetében nincs hiány, mert a nő Ádám testéből volt alkotva, tehát ez a viszony sokkal ragaszkodóbb mint a férfiakban. A férfiaknak tanulniuk kell a szeretetet, a nőknek a természetükkel születik. Lásd Péter esetét, és a női Krisztus követők esetét.  De nem hiába az Úr mégis engedelmességre inti őket, hogy ne hagyják el a helyzetüket, mert Isten a rend Istene.

Tiszteletben tartom mindenki véleményét, álláspontját még akkor is, ha  nem értek egyet azzal. Ám azt le kell szögeznünk, hogy amennyiben elfogadjuk a Bibliát és az  abban leírtakat igaznak, úgy ezektől a véleményektől minden szempontból el kell határolódni, amit az újdonsült tanításokat illeti. .  Mindenki maga döntheti el, hogy mit tart igaznak és hamisnak, valamint azt is, hogy kit tart igaznak és hamis tanítónak. A szemünk láttára válnak valóra a bibliai jövendölések jelesen például a hamis  tanítókkal kapcsolatos jövendölések, de ezekkel nekünk nincs tennivalónk. Ha odafigyelsz az idők  jeleire úgy világosan láthatod, hogy a tizenkilencedik század óta milyen rohamos fejlődésnek indult  a női nem tanítói szerepben való feltűnése. Ha belegondolsz, eredendően még az iskolákban is csak  férfiak tanították a gyerekeket. Papok az egyházi iskolákban és férfi tanítók a népiskolákban. Még a rajz és a zeneoktatás is a férfiak dolga volt. A női tanítók megjelenése csak a tizenkilencedik század  végére és a huszadik század elejére tehető, de számos helyen ez is csak a férfi tanítók hiánya miatt  vált elfogadottá. Az én véleményem szerint egyébként a kisgyermekek oktatása terén a nők  alkalmasabbak és jobb munkát végeznek férfi társaiknál, hiszen általában türelmesebbek és  empatikusabbak anyai ösztöneik okán, de ettől függetlenül a bibliai modell az, hogy a tanítás a férfi  dolga. Napjainkra egészen elképesztő méreteket öltött, és teljes körű elfogadottsága talált a nők  tanítói szerepben való feltűnése. Ritkábban a tudományos pályán, gyakrabban az okkult idézőjeles  tudományok terén vannak ezek jelen. Látók, jósnők, asztrológusok, kineziológusok, magukat  boszorkánynak nevező kuruzslók, a női öntudatosságot hirdetők, spiritiszták és még hosszan  sorolhatnám ezeket az újkori nő tanítókat, akik jobbára fizetség ellenében hajlandók idézőjelben  segíteni, a hozzájuk forduló szerencsétleneken. De mi közünk nekünk ehhez? Csak annyi, hogy a határ a világ és a gyülekezet között elmosódott.  Nem időznék itt hosszan, de e tárgykörben  mindenképpen megemlíteném az egyik leginkább ismert, és név szerint az elsők között felbukkanó  nőt ebből a társaságból, aki nem más, mint az 1831-ben, Oroszországban  született Helena Blavatsky. Ő az egyik legmeghatározóbb tagja e jeles társulatnak, amely ma is  egyre bővülő tagságával veszi ki a részét világunk megrontásának fáradságos munkájából. Helena  Blavatsky az egyik szülő és szellemi anyja a ma jól ismert “new age”, új hullám mozgalomnak. Munkássága  olyan nevekre is hatást gyakorolt a teljesség igénye nélkül, mint Mahatma Gandhi, Albert Einstein,  Thomas Edison, James Joys és sokan mások. Blavatsky után tehát rohamosan  terjedni kezdett a nőknek mint ilyen-olyan tanítóknak a feltűnése és ezzel együtt a szerepe,  befolyása is világunk kultúrájára, az eredményt lásd magad. Ismét csak félre ne érts! Nem azt  állítom, hogy a nők csak és kizárólag rosszat, míg a férfiak csupa jót tanítanak, hiszen dehogy! A  férfiak között legalább annyi, ha nem több tévtanító és a gonoszt szolgáló hamis mester tűnik fel  mint nő társaik között, de jelen anyagban ugye a nők és a Biblia kapcsolatát vizsgáljuk leginkább,  nem pedig a hamis tanítókat. A Biblia pedig egyértelműen és nyilvánvalóan foglal állást ebben a  kérdésben. Tehát leszögezhetjük, hogy míg a férfi tanítók esetében van létjogosultsága az adott  tanító vagy mester tanításait megvizsgálni, ezek tanításait hitelességét vagy szándékát elemezni,  ellenőrizni, úgy a nők esetében ez alapból és teljes mértékben megkérdőjelezhető, ha és  amennyiben elfogadjuk a Bibliát és a bibliai elveket mértékadónak. Itt megint csak nincs mit tenni,  hiszen egyértelmű leírásokat kapunk e tárgykörben a bibliából és rengeteg példát is például Krisztus földi életéből. Krisztus, elsőként a tizenkettőként majd a hetvenkettőként ismert társaságon  belül is kizárólag férfi tanítványokat vett maga mellé és bár nők is követték őt, apostoloknak  kizárólag férfiakat választott, és utólag se választott női prófétákat, se előtte se utána, minden esetben és az apostolok történetéből is láthatjuk, hogy Krisztus mennybemenetele után ők is kizárólag férfiakat választottak maguk közé. Még egyszer mondom, itt az apostolokról nem pedig a követőkről beszélünk. A dzsender (gender) vívmánya az is, hogy az új  "dzsenderbibliákban" felbukkan egy Júnia nevű női apostol is, de ez teljességgel hamis és a fordítások alapjául szolgáló szövegtől tökéletesen idegen tétel. Nos, visszatérve tehát a másként gondolkodó,  alternatív igazságokat tanító és hallgató népekhez, meglátásom szerint nem tudjuk és ne is akarjuk  meggyőzni ezeket, hiszen tudjuk: sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.  

 De mi van azokkal, akik  kereszténynek nevezve magukat, állításuk szerint a Biblia szellemében tanítanak veszélyes  téveszméket, állítanak hazugságokat? 

De ne bántsuk a női tanítókat, inkább csak újra idézzük fel  az 1 Korintus 14,34 és az 1 Timóteus 2,12-ből megismert Páli iránymutatást,  igéket. Ime (1 Tim,-2,12,13): “A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva”. Ezt nagyon nehéz értelmezni, és mégis át van értelmezve.

 

  No, következzék tehát egy rektor asszony, aki református egyetemen tanít már ötven éve. Pedig ugyanazt a Bibliát olvassa mint mások is. Azt mondja tehát rektorunk, hogy azt a felfogást, miszerint Isten a történelem Ura - idézem -, kerek perec elutasítja a Biblia. E meglátásának alátámasztására szánt  első érve: az ősellenség, az a bizonyos sátán ugye akinek a neve is ellenséget jelent, úgy dicsekszik  Jézusnak, hogy a világ országai neki adattak és ő annak adja akinek akarja. Na kérem szépen! Ha  valaki bírja a magyar nyelvet, ezen a szinten pedig ez méltán elvárható lenne, akkor világosan fel  kellene ismernie azt a tényt, hogy a Lukács 4,6-ban olvasható (adatott) magyar szó mit takar! A  görögben itt az (adatott át) szóalak szerepel. Az egy katolikus neovulgátát kivéve itt minden változat  egyetért, még az 1626-os Káldi -féle Vulgáta is, ahol ugyancsak a nekem "adattak"  alak szerepel, amelyet a neovulgáta frissítői, ki tudja miért már "enyémként" éreztek helyesnek  megújított fordításukban. Ezek legalább rafináltan hazudnak a revideált Károli verziók durva  stílusával szemben. A katolikusok tudtak magyarul, rájöttek a veszélyre, amelyet a helyes  szövegértelmezés rejt magában, ezért ezt kivették és egyszerűen behelyettesítették az enyém szóval, amely nem utal arra a nagyon fontos momentumra, ami éppen a kulcsa a dolognak. Tehát konkrétan arra a momentumra, hogy hogyan, miképpen lett sátáné ez a valami, esetünkben a világ országai? A  többi változat azonban elmondja, hogy akinek van füle az hallja: nekem adatott. Csia Lajos szerint  "kaptam", Vida szerint "nekem lett átadva". Most hamut hintek a fejemre és zsákruhába öltözve  követem meg a rektorasszonyt! Ez nagyon komoly dolog! Nem gúnyolódni szeretnék, csak a  döbbent elképedés szól belőlem. Nem gondolom, hogy rosszat akarna rektorunk azt viszont annál  inkább gondolom, hogy nagyon rossz irányban ül a lovon. Tehát az első érv: ha valakinek (itt  sátánnak) valami, legyen az bármi adatott, akkor tessék szíves lenni már meglátni azt a tényt, hogy  ami neki adatott, azt valaki adta neki! Valaki által adatott neki. Ugye ez nem túl bonyolult?-kérdem.  Tehát ha adatott, akkor nem ő szerezte, hanem Isten adta neki, hiszen adni csak Isten adhat  valójában bárkinek bármit is. Isten jóváhagyása nélkül senki nem kaphat semmit. János 3,27 Károli. Felele János és monda: "Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki".  Ez pedig Isten teremtésében minden teremtmény esetében igaz, hiszen Isten teremtette őket  olyannak, amilyennek. Vagy pedig hagyta, hogy olyanná váljanak, amilyenné lettek, hiszen Isten  mindent előre látott mielőtt még bármit is teremtett volna. Istent nem lehet meglepni! Ha tetszik ha  nem, a teremtés első pillanatától kezdve minden Isten terve szerint halad. Szerinted Isten nem látta  előre a bukást? Sátán fondorlatát? Szerinted nem állíthatott volna oda két kerubot lángpallossal a fa alá? Simán megtehette volna. Ha akarta volna. De Ő nem ezt tette. Nyilván okkal. Tehát drága  testvérem, itt (és mindenhol máshol is az Ő teremtésében) minden a terv szerint halad! Ez így volt,  így van és így is lesz. Csak van, aki rájön erre, és vannak sokan, akik nem. Még sátánnak sem volt  a leghaloványabb fogalma sem arról, hogy Isten bolondot csinált belőle. Csak akkor jött erre rá,  amikor az Úr feltámadt. Akkor döbbent rá, hogy mekkora bakot lőtt Krisztus megfeszíttetésével.  Hogy éppen ahhoz asszisztált teljes erőbedobással, amely a totális bukásba sodorta őt magát.  Amikor erre rádöbbent, akkor vette a kezdetét az a három évszázados dühöngő őrjöngése, amelyet  ugye ma a császári keresztényüldözésként ismerünk. Tehát visszatérve esetünkhöz, maga sátán  ismeri el, hogy néki adatott a föld, illetve a világ országai. Ezután pedig azt mondja, hogy ő pedig  annak adja, akinek akarja. Namármost, megint csak na-már-most! Hogyan ismerjük sátánt? Ki ő?  Igen, ő a hazugság atyja! Tehát aki hisz sátán szavának, az finoman fogalmazva is meglehetősen  naiv. Szerinted sátán igazat mondott Krisztusnak? Mert a rektorasszony szerint igen. Hát, én kérek  elnézést! Sátán tehát elmondja, hogy neki adatott ez a föld, majd azt hazudja ennek apropóján, hogy ő pedig azt tesz vele, amit akar. Azaz annak adja -mondjuk –, akinek csak akarja. Ez a sátán  módszere. Először az igazság, azután az arra épülő hazugság. Szeretet, majd összefogás,  ökumenizmus, mentsük meg a földet gyerekek! Egy igazság mag, azután hazugság a köbön e mag  köré gyúrva. De nézzük a rektorasszony második érvét! Jön a világ fejedelme. Igen, neki ebből az  jött le, hogy sátán a világ fejedelme. Hiszen ezt mondta az Úr! Na de! Mitől, hogyan lett sátán e 

világ fejedelme tessék mondani!? Mert ez itt a valódi kérdés! Ha én egy rossz fiú vagyok, akit fülön csíp a pandúr, és bezár a börtönbe, akkor előáll egy helyzet. Én bekerültem a börtönbe, ahol van  még rajtam kívül egy rakás szerencse-mentes figura. Ám én vagyok a legerősebb zsivány közülük,  tehát mindenkit be-gyalulok, mindenki engem fog szolgálni a börtönben. Én vagyok a börtön ura. A  börtön istene! Bizony. Én vagyok a börtön fejedelme. Ez tény. De könyörgöm! Ettől még valaki  berakott oda engem is, vagy nem? Nála van a börtön kulcsa! Ha pedig ezt megtehette velem, akkor  Ő a főnök nem igaz?-kérdem. Én legfeljebb csak a börtön kisistene, fejedelme vagyok akkor, nem a  mindenségé! Ez bonyolult?-teszem fel a kérdést. Azt gondolni, hogy a börtön fejedelme újat húzhat az ország királyával meglehetősen dőre nézet, vagy másként fogalmazva hatalmas szűklátókörűség  nézetem szerint. Ha a király gondolna egyet, az egész börtönt tokkal vonóval egy pillanat alatt  ráomlasztaná erre a zárkahősre! Mert Ő a Király! Ugye ez tiszta? Most lássuk a következő érvet!  Miatyánk második kérés: jöjjön el a Te országod! Ez nem azt jelenti, hogy nem Isten az Úr!  Rektorunk értelmezése szerint a jöjjön el a Te országod egyenértékű azzal, hogy jöjjön el a Te  uralmad. Jaj. Ezt pedig tényleg érteni kellene már ezen a szinten. Ez tipikusan az a meglátás,  ahogyan az a természeti ember gondolkodik, aki a betűben keresi az igazságot. Ha azt olvassa,  hogy jöjjön el a Te országod, az számára logikusan azt jelenti, hogy mivel még nem jött el, azért az  még nincs itt. Ahogyan ugyanezen a logikán haladva ide kapcsolódik a következő érve, a miatyánk  harmadik fohásza, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is. Hiszen ha azt  kívánom, hogy legyen meg a Te akaratod, akkor evidencia számára az, hogy most nincs meg a Te  akaratod. Jó meglátás! Csak nem elég jó. De nézzük az elsőt, az egyszerűbb! Jöjjön el a Te országod egyenlő jöjjön (már) el a Te országod! Az, amit megígértél nekünk. Az pedig világos, hogy ez majd  csak a történelem lezárultakor fog eljönni. Ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a jelen helyzet  nem Isten akarata, terve szerint való! Egy ilyen helyzet Isten teremtésében lehetetlen. Mondom: az  van és lesz, amit Isten akart és akar. A legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is  pedig ugyancsak nem a hiányt fejezi ki, és nem is a vágyat, amiként a jöjjön (már) el a Te országod,  hanem mint Krisztusnak a Gecsemáné kertben történt meghasonlásakor (lásd a Máté 26,42 -ben." Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik  tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod".) Az Úr itt a belenyugvást és a megadást  tanítja. Az elfogadást! Legyen meg a Te akaratod! Mint a mennyben úgy a földön is. Ennyi! A  rektorasszony értelmezése szerint Krisztus a Gecsemánéban azt mondja ezzel, hogy nem az Isten  akarata érvényesül. Mert azt mondja, hogy ( lásd Márk 14,36 ) És monda: "Abba, Atyám!  Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg,  hanem a tied". Az egyik vélemény (rektorunké) a természeti ember értelmezése, aki a  betű szerinti értelmezést látja csupán, a második pedig a szellemi ember értelmezése, aki érti, hogy  mit beszél itt az Isten. Mondd ki így az igét! De legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben úgy  a földön is! Érted már? Nem baj az – illetve baj, de ha így hát így -, ha valaki nem érti az igét 50  vagy 60 év után sem, csak ne tanítson már valótlanságot annak vonatkozásában! Különösen pénzért  ne tegye ezt! Erről ismét csak ennyit!

  Nos tehát kedves olvasóm, eljutottunk arra a pontra,  ahol meglátásom szerint a napnál is világosabban leszűrhetjük fentiek tanulságait. Tudom, hogy  jelen anyag sokak ellenszenvét ismét csak kiváltja majd de sebaj. Most úgy vélem egyesek szemében  hímsoviniszta nőgyülőlővé is sikerült előlépnem, de mint mondtam ezek a buta minősítések engem  a legkevésbé sem zavarnak. Nem örülök nekik természetesen, de ha az igazság kimondása ezzel jár hát legyen meg az Isten akarata. És egyébként is. Kedves olvasóim, és különösen ti, drága hölgyek, lányok, asszonyok, hiszen mint mondtam ha nem is csak kizárólag, de elsősorban nektek  szántam ezt az összeállítást, kérlek benneteket, hogy lehetőleg indulatok nélkül, megpróbálva  józanul és elemző módon átgondolva az itt elétek tárt tényeket alkossatok véleményt a világról és az abban elfoglalt helyetekről! A női szerepről és mindarról, amelyeknek egy nőt nővé tesznek vagy  nővé kellene tenniük. A világ immáron menthetetlenül darabokra szakad, egyre kevesebb a remény  abban a tekintetben, hogy az emberek közös nevezőre juthassanak nézeteikben, és így összefogva,  egységben legyenek képesek fellépni a gonoszsággal szemben. A megosztás és a megosztottság  mára olyan mértékű lett, hogy erre már egyszerűen nincs gyógyír. De te, személy szerint még 

 

győzhetsz. És kívánom teljes szívemből, hogy győzz is! Ám ahhoz az kell, hogy pontosan megértsd  mi folyik a színfalak mögött, mi a rejtett szándéka a gonosznak ezekkel az imént bemutatott modern vívmányokkal, trendekkel, egyszóval, hogy te is pontosan átláss a szitán és a felismert igazság  szellemében ellenállhass a romlottságnak. Ha egyszer megismered az igazságot, azt már soha  többet senki el nem veheti tőled és legyen bármi is a jövő, a világ, a többség jövője, téged  semmilyen vész nem sodorhat magával, a te lelked megmenekül, ha igaz maradsz. Úgy legyen!  Köszönöm a megtisztelő figyelmed, a türelmed, és Isten áldását kívánva neked búcsúzom ismét.  Szeretettel Gábor (Ted Kereshe gondolatai alapján).