Légy tiszta ezektől.

 

Pieter Lastman (1583-1633): A jó szamaritánus ellátja az utazó sebeit

Légy tiszta ezektől.

Ezek a szavak, Isten szolgáihoz szólnak, akik igazán szolgálják az Urat, nem embereknek kedveskedők, nem részrehajlók, Timóteus példáját követve járnak el.

 De minden szolgálat a szeretetből fakad, ami az isteni szeretet teszi előtérbe, vagy inkább az teszi őt alkalmassá. Ebben foglaltatik az is, hogy az Úr szolgája, legyen mentes az emberi befolyásoktól és tisztátalan edények közöségétől. De mit mond Pál apostol Timóteusnak, hogyan ad neki tanácsokat, alább részben elemezhetjük.

 Aki igazán Istennek szolgál, az a bukott kereszténységben nem lesz igazán népszerű, ahogy az ószövetségi prófétái se voltak azok, többnyire el voltak különülve a hűtlen néptől. Nem ez a cél, de ez az eredménye aki használja az igét a maga mélységes igazságában, akire rábízza az Úr ezt a fajta szolgálatot, nem lehet tisztátalan, mert akkor a sátának fogása lesz rajta, és meggyengíti erejétől és bátorságától megfosztja a hitelességétől. De az Úr azt mondja, "Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé".(Luk.10, 2,3). 

 De kérem az olvasót,hogy ne rám irányítsa gondolatát, mert én se gondolok magamra, csak azt teszem amit tennem kell. Nem vagyok különb másoknál, sőt talán még tökéletlenebb.

2 Tim 4 - 3.4.5. "Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak. De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd."

Pál apostol így ír Timóteusnak" És a nagy házban nem csak arany és ezüst edények vannak, hanem fa és cserépedények is ; és az egyik tiszteletreméltó, míg mások csekély hasznot hoznak.” (2Tim 2-20) És akkor azt írja: „Aki tehát tiszta ettől, tisztességes edény lesz, megszentelt és hasznos a Mesternek, alkalmas minden jó cselekedetre”. (2 Tim 2-20,21).

Isten szabja meg a feltételeket annak kiválasztásához, aki jót tesz Isten házában. Bármilyen furcsán is hangzik, de Ő a Mester Isten házában, és senki más. Az edényeket a Jézus Krisztus nevét megvalló lelkek jellemzik, és ezt nevezi Pál a nagy háznak. Isten háza egy nagy ház kereteiben található. Az edények a szó legtágabb értelmében ilyen módon úgymond kellékei a nagy háznak, amik szimbolizálják az embereket. ... Most nem bizonyos edények szerkezetének, anyagának megváltoztatásáról beszélünk, hanem arról, hogy kit akar felhasználni a ház Ura bármilyen jó cselekedetre.

A fa edényből arany edény lesz, vagy a cserépedényből lesz ezüst?; ezt már az Úr eldöntötte ez változatlan marad, de az aranyedény is lehet alkalmatlan, de ha megtisztul a gonoszságtól, függetlenül attól, hogy ki az edény, akkor megszentelődnek és méltók lesznek az Úrhoz, ha valaki megtisztul a gonoszság edényeitől. Mitől lesz tiszta? Azoktól, akik gonoszságot cselekszenek. Ebben az ige szakaszban nincs megírva, hogy a nagy ház megtisztul az Úr eljöveteléig, de a Szentírás ezt megvilágítja más helyeken. Ha világot nézzük, akkor együtt élnek az Úr eljöveteléig, az aratás ideéjig. (együtt nő a búza és a konkoly). Egy igazi újjászületett keresztény valójában nem tud elszakadni a kereszténység tömegétől, mert van egy közös nevező a Jézus Krisztus neve. De szellemileg, lelkileg és gyakorlatilag is ezt parancsolja nekünk Isten, ha elszakítod magad a gonoszság edényeitől, minden jó cselekedetre alkalmas leszel. De ez mindenki saját felismerése, hogy mit tart gonoszságnak. Az az igazi felismerés amit az Isten tart gonoszságnak. 

A jótékonykodás és jótett a törvénytelenségben, az illegálisan elidegenített  területen házépítést jelent. A nagy keresztény házban,ki-ki építi szellemi házát. Szeretnénk-e megszentelődni és hasznosak lenni a Mester számára, alkalmas bármilyen jó cselekedetre? Képesek vagyunk különbséget tenni jó és rossz között? - hogy felfedezzük a gonoszt, és elszakadjunk attól, ami nem dicséri az Urat? Pál azt írja Timóteusnak, mint hűséges szolgának, hogy szolgálja az ilyeneket, de ne szennyezze be magát gonoszságukkal. Egy fehér ruhába öltözött gazda ki tudja takarítani az istállót anélkül, hogy bepiszkolódna? Júdás levelében ez áll:  "Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak. ….Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett".

 De ahol jelen van a ház Ura, ott mindig  gyümölcsöt terem a szolgálat. Nézzük ezt meg, hogy működik. 

János evangéliumában 4-6-30 között olvashatunk Jézus találkozásáról a szamaritánus asszonnyal. „Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:...” (28) Ezután otthagyta a vizes edényt, és az emberekhez ment? Egy személyes beszélgetés után az Úrral, aki meghallotta az igazságot saját bűnéről, és az igazság úgy ömlik ki, mint az élő víz az Úr szájából. Otthagyta a vízhordó vedrét, és elment, hogy bizonyságot tegyen a városának, és ezt teljes bizalommal tette. Nem aljas önérdekből vagy ravaszságból vagy önteltségből. Micsoda tiszta szolgálat. Mennyire hiányzik ma a szolgálat, amely magától a Megváltó Úrtól származik, és bennünk folytatódik. Olyan egyszerű és igaz. Talán nem ég a szívünk, egyszerűen Krisztusban? Vagy az emberek csalódottak a kereszténységben és közömbösek? De ezt nem tudjuk megítélni. Miután találkozott az Úrral, és Tőle tanult a lábainál, erőt kap a szolgálathoz, a legfontosabb szolgálathoz, szerintem. „- Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? Kimenének azért a városból, és hozzá menének.”(29,30) Mit csinált korábban? - Vétkezet. Az Úr megmutatta neki a bűnét, a paráznaságát. Nem úgy tűnik nekünk? - hogy csak a kegyelem tud adni, bátorságot és erőt az Úr szolgálatára? Amikor szabadok leszünk a terhektől, a vízhordó üres vedrektől, amivel állandóan a Jákób kútjához járunk, hogy megtöltsük vízzel, de a víz csak időre oltja szomjúságunkat. Amellett verejtékezünk a bűntől, amit megiszunk az a verejtékes munkánk gyümölcse, nem több.  Vagy még mindig azt gondoljuk, hogy mi magunk is képesek vagyunk rá, hogy gyümölcsöt hozzunk az Úrnak? Ez nem filozófia, ez nem végtelen prédikációk, tanácsülések. Egyszerűségével az Úrhoz vezette az embereket.„És még többen hittek az Ő szavának köszönhetően” (41) És mit tesz az Úr? "Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.És sokkal többen hivének a maga beszédéért," Milyen nagy megtiszteltetés, hogy az Úr bemegy a szamaritánusok házába, akiket a zsidók nem tisztelték:"Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal." 

  Ilyen változás ment végbe az életünkben, hogy a Szent és tiszta betért hozzájuk. Tiszta edényekké váltak, ugyanis az Úr tisztította meg szavával őket. Ebben nem kételkedem. A nagy keresztény házba az Úr nem megy be, hanem kívülről kopogtat. (Jelenések 3,20)" Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem."

Keleten a víz értékes dolog. Ott nagyra értékelik a vizet. De otthagyta a vízhordó edényt, a terhet és az igát levette a válláról, és elment szolgálni, amennyire számára nyitva volt: "Hát nem ő a Krisztus?" Néha azt gondoljuk, hogy az emberek megtérése az Úrhoz a tudásukon múlik. De a hitnek ezek a szeretetteljes cselekedetei sokakat letéríthetnek a rossz útról. Teológiai intézményeket keres? Vallásosak az evangélisták és pásztorok képzésére szolgáló iskolák és tanfolyamok? A tudás és az értelem Krisztushoz vezet? (nem vagyok a tudás és a józan ész ellen) De egy barátom szavaival élve, rubik kocka fejüekre tanítják a nebulókat, ami sok hasznot nem hoz, tisztelet a kivételnek. 

Ha valóban találkoztunk az Úrral és láttuk Őt, az valósággá válik számunkra, és az Ő hangját hallva, ugyanazt az eredményt hozza a pillanat, ami valósággá válik számunkra is, az élet fő céljává. Hogy Jézus Urunk, Megváltónk lábainál legyünk, és hallgassunk szavára, ez a találkozás egész további életünkre rányomja bélyegét, ha feltétel nélkül engedelmeskedünk. És megváltozik (talán fokozatosan) a tetteink és a gondolataink, valamint az önmagunkhoz, másokhoz való hozzáállásunk. Ez a találkozás  nyomot hagy életünkben és ezt a pecsétet fogja viselni. Mások is látni fogják ezt a változást. A gondolkodásunk megváltozik.

Mi is hiszünk az apostolok szavában. „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen." (1János 1-1,2,3,4) Ha nem hiszünk az apostolok szavainak, és nem engedelmeskedünk ezeknek a szavaknak, akik igaz bizonyságot tettek Róla, mint igaz és tiszta tanúk, akkor a többi szót sem hisszük el a Szentírásból. És hány keresztény van, aki ismeri a Szentírást, de nem hisz Neki, ezért nem teheti meg az első lépést, vagy éppen fordítva, nem ismeri a parancsolatait, de ajka hitvallást tesz. De ez nem a szolgákra jellemző. 

Most tekintsünk arra mit tanácsol Timóteusnak Pál apostol:"Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd."

Nem meglepő, de sok ilyen eset van aki nem szabályszerűen küzd. Ne soroljuk fel őket, mert nem ítélhetjük meg a más rabját, mert ő azt teszi amit a gazdája sugal, ez csak nekünk lehet jó tanács. De az is igaz,hogy akinek vagy aminek rabja annak is szolgája. De mindenki azt gondolhatja magáról,hogy ő képes a jótéteményre, mert tiszta edény. De ez majd otthon lesz nyilvánvaló, mert Pál is azt a jövőbe helyezi, ami a koronát illeti. Ez persze nem rossz vágy, hogy hűséges szolgája legyünk az Úrnak, de szoros kapcsolatban kell lenni azzal aki a ház Ura. Ismerd meg gondolatait és akaratát, hogy szabadon felszabadultan minden igától, izzadság nélkül harcolj az igazság feltárásáról. Azok a szolgálatok, amelyeket nem az Úr adományozott, azok éppen ellenkezőleg, lerombolják a jó erkölcsöt; nem az Úrtól van. Ez a látható eredménye a tisztátalanság munkájának. Akik csak zavart keltenek és sötétségé változtatják a fényt.

Lehetséges az?-hogy a tanító vagy a pásztor az Úrtól való, ha csak egy felekezet tanítója vagy pásztora legyen? Gyakorlatilag léteznek, de helyinek, lokálisnak nevezhetők, mert ha egy csoportnak pásztora az nem lesz egy másiknak a pásztora, mert nem ismerik el. Csak a tevékenységi körükről lehet őket felismerni. Csak azok ismerik el őt, akiket esetleg demokratikusan választottak meg. Egy igazi lelkésznek sokféle szolgálata van egy nagy házban, egy keresztény otthonban. Minden formalizmustól mentes. Mozgató ereje, SZERETETE Isten és az emberek iránt. Nem engedelmeskedik egy felekezeti gyülekezet tanításának, és nem engedelmeskednek neki az emberek, bárki legyen is az. Ő az Úr Jézus Krisztus rabszolgája. De ezek katasztrófálisan kevesen vannak. De meg kell említenem, hogy pásztorok az Úrnál nem léteznek, csak a segéd Pásztori szolgálat, Péter apostol volt ilyen. Pásztorunk csak egy van Jézus, és az nem hivatás vagy egy betöltött pozíció, hanem egy hálátlan, önfeláldozó alázat teljes munka, aki elmegy a végsőkig,hogy megtalálja Isten bárányát, aki lehet épp a mocsokban hever félholtan. Lehet szeretni és utálni őt, mindezt nem tartja fontosnak. Nem lesz személyválogató, hogyan és kinek szolgáljon, mindig érezni fogja szíve fájdalmát, egy igazi pásztor szellemnek mindig fáj a szíve, ahogy a nagy Pásztorunknak is fájt ezen a hittől kietlen földön. Nem közömbös az elesett testvérei iránt. Ez a lelkipásztori szolgálat nagyon ritkán nyilvánul meg. Nem a neki ácsolt szószékről prédikál, hanem bejárja a tábort. De az Úr ma sem adja fel, Igen, az Úr több kegyelmet ad nekünk, hogy feltáruljanak ezek a felbecsülhetetlen értékű szolgálatok Isten egész háza számára.

 

Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal.

Jézus Krisztus - Isten és ember.

 

Jézus Krisztus - Isten és ember.

Nincs fontosabb kérdés a Szentírásban, mint az, amit maga az Úr Jézus tesz fel kortársainak:  "Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia?" (Mt.22.42). Ezek a szavak jelentik a központi pontot, amely körül minden forog. A hit alapjai elválaszthatatlanul kapcsolódnak ehhez a kérdéshez, és minden tévedés vagy félreértés ebben a kérdésben messzemenő következményekkel jár: különben rossz útra kerülhet, ha rosszul gondolkodik ebben a kérdésben.

Célunk tehát, hogy megmutassuk, hogy a Szentírás azt mondja, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten, és minden értelmet felülmúló kegyelemből igaz ember lett Isten országának és üdvösségünknek a kinyilatkoztatása.

Témánk mindkét aspektusáról külön-külön szeretnénk beszélni, kezdve az Úr Jézus istenségével.

Krisztus isteni mivoltáról. Az ószövetségi tanúságtétel.

Azt mondják, hogy a nagy események árnyéka előre hull; ez vonatkozik Urunk eljövetelére is. Teremtés 1 Mózes legkorábbi kijelentésétől kezdve. 3:15, az Ószövetség prófétai tanúi folyamatosan a Megváltó eljövetelére mutatnak rá. Következésképpen ennek a személynek a személyisége olyan hatalmas, hogy ő; négy évezredre vetíti előre az árnyékát.

Lapozzuk át az Ószövetség néhány kifejező részletét, amelyek a látogató személyiségéről és jelleméről tanúskodnak. Az Ézs. 7:14 Isten „jelet” ad Akháznak és népének: "Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek", Mint Máté. 1,23, ez a prófécia közvetlenül az Úr Jézusra vonatkozik, míg az Immánuel név magyarázata így hangzik: "Isten velünk van." Ésaiás 8. fejezete további részleteket közöl az eljövetelről, és érdekes, hogy a 10. vers héber szövegének két utolsó szava együtt alkotja az Immánuel nevet. A 14-18. versekben világosan megmutatja, hogy az emberek elutasítják eljövetelét. Aztán a 9.6. fejezetben azt találjuk, hogy a szűz fiának nem az anya számára kell megszületnie, hanem Jehova ajándékaként egész Izrael számára: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!." Rendkívül értékes és tanulságos az eljövendő felszabadítónak és királynak adott név, amely az ötszörös uralmat magába foglalja. A „név” a Szentírásban mindig azt a személyt jellemzi, aki azt viseli. A Fiú nevének itt látható öt aspektusa vagy jellemzője:

"Csodálatos". Személyisége kivételes és minden emberi tudást felülmúl.

"Tanácsadó". Bölcsesség, hatalom és tekintély jellemzi; teljesen rá van bízva az isteni szándékok titka, és Ő képes azokat végrehajtani.

– Hatalmas ( erős) Isten. Ez az ő istenségének teljes megjelölése. Figyelemre méltó, hogy itt a héber nyelvben az „Isten” szó nem többes számban szerepel, ahogy az lenni szokott, hanem egyes számban: El, nem Elohim. Az asszony fia - ha mondhatjuk így - Isten egyes számban, Isten a maga személyében.

"Az örökkévalóság atyja". Minden belőle származik, beleértve az örökkévalóságot is.

"Békesség Fejedelme". Igazságot fog szolgáltatni, és ez valódi és állandó békéhez vezet a mennyben és a földön ( Lukács 19:38).

Ha ennek a felbecsülhetetlen értékű versnek a sok mondanivalóját egy rövid mondatba akarjuk sűríteni, akkor csak egy kijelentés marad: Ő Isten!

Találunk egy másik fontos helyet a témánknak Mikeásban. 5,2: "De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van." Ugyanezt a részt idézi Máté evangéliuma (2.6. fejezet), és közvetlenül az Úr Jézusra mutat. Ahogy a Mikeás 5:1 mondja, "Izrael bírái" pálcával verjék arcul Izráel biráját!. El fogják utasítani, de ez a "szent Fiú" (ApCsel. 4.27) olyan végtelenül nagy személyiség, hogy útjai örökkévalóságból származnak. És ez a csodálatos Ige nem ismeri el semmi igazolást: a betlehemi jászolban fekvő csecsemő nem volt más, mint az, aki az örökkévalóságból származik. És ismét elmondhatjuk, hogy csak egyetlen szó képes kifejezni ennek a személynek a valódi lényegét,

Krisztus istenségének bizonyítéka az Újszövetségben

Jánosnál. 8.58 találkozunk magának az Úr Jézusnak az isteni mivoltáról szóló bizonyságtételével. "Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám volt, én vagyok." A zsidók az ő korában nagyon jól megértették, hogy Isten Fiának állítása nem jelent mást, mint azt, hogy a Fiú Isten ( János 5:18 és 10:33).

A Máté 3,17 és 17,5 megvan az Atya bizonyságtétele: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." Soha korábban nem nyílt meg az ég senki felett, hogy őt nézze. Később István látta, hogy megnyílik az ég, hogy megerősítse az Úr Jézus, aki fenségesen állt az Isten jobbján, de a Jordánon nem az Úr Jézus nézett a megnyílt égre, hanem az ég rá, és megszólalt az Atya hangja, aki szeretett Fiának ismerte fel.

János. 1,15 és 34 Bemerítő János bizonyságtétele a Jordánról: „János bizonyságot tesz róla, és így kiált: " János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál." "És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia." A Szentlélek nem hagy kétséget afelől, hogy János létezett (így hangzik a 6. vers: "Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János."), Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.(30. vers).

Maguk a tisztátalan lelkek is tanúskodtak róla: „Te vagy az Isten Fia” (Mk 3,11; Mt 8,29), és nem azért, mert az Úr Jézusnak szüksége volt egy ilyen bizonyságtételre, vagy akár elfogadta is – a következő verseket választotta magának bemutatónak. Márk 3-ból további tanúk, és egyikük Simon Péter az Úr Jézust "az élő Isten Fiának" vallja (Mt 16:16). Ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy a tisztátalan lelkek soha nem ismerték el az Úr Jézust Urának, de Isten Fiának ismerték fel. Eljön azonban az óra, amikor minden nyelvnek, sőt a pokol nyelvének is el kell ismernie, hogy „És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil. 2:11).

Különösen fontos és szívhez szóló tanúságtétel, amelyet János apostol evangéliumának első négy versében tesz az Úr Jézus személyéről. Ebben a néhány versben hat szokatlan tény található az „Igéről”.

1) "Kezdetben volt az Ige." Nem valamiből indult ki, ami kezdetben volt, hanem Ő volt, vagyis kezdetben létezett. Az Igének örök léte van.

2) "És az Ige Istennél volt." Ha Istennek megvolt, az azt jelenti, hogy az Igének EGY különleges személye van.

3) "Isten vala az Íge." Bár személyiségét tekintve más, Ő nem más, mint Isten. Az igények isteni lényege van. A görög  "logos" ami szót jelent, ami cselekvő ,mert olvastuk, hogy "És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság." 

4) "Kezdetben Istennél volt." Az Úr Jézus nemcsak az istenség legtisztább kinyilatkoztatása az időben,

5) "Minden általa kezdett lenni, és nélküle semmi sem kezdett lenni, ami elkezdett lenni." Aktív Teremtő volt, és nélküle semmi sem jött létre. Nem az Ige volt teremtve, de mindent megteremtett. Az Ige elsődleges, Ő a Teremtő.

6) "Ő benne vala az élet," Hasonlóképpen a hívő embernek élete van, de nem önmagában, hanem a Fiúban van. Az Igének önmagában van élete. Ezt szerintem meg kell fontolni mindenkinek, hogy az életet nem mi tartjuk fenn, hanem a Fiú akiben vagyunk.

Még mindig vannak kétségeink afelől, hogy ki ez az "Ige"? Ezután tovább kell olvasnunk, és el kell jutnunk a 14-17. vershez: „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk  aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.... János tanúskodik Róla...És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett" Az Ige tökéletes emberi természetet öltött, és az ő nevét, mint embert, JÉZUS KRISZTUS (Joshua Messiás). Természetesen nem véletlen, hogy ez a három, általunk most megvizsgált igeszakasz (Ézsaiás 9; Mikeás 5; János 1) nemcsak az Úr Jézus Krisztus istenségét erősíti meg, hanem valódi emberségét is. Mielőtt rátérnénk a második oldalra, az Úr emberi természetére, szeretnénk Jézus Krisztus istenségének további bizonyítékait idézni az Újszövetségből.

A Szentlélektől ihletett Pál apostol is sok helyen tesz bizonyságot az Úr Jézus isteni mivoltáról leveleiben. Rómába. 9,5, miután beszélt Izrael előnyeiről és atyáiról, így folytatja: "Tőlük való Krisztus test szerint, aki mindenek felett álló Isten, áldott mindörökké, ámen." Olyan volt, mint Izráel menyegzője a királysághoz, amikor ebből a népből olyan származott, aki nemcsak Messiásuk, hanem Isten is, örökké áldott. Ő volt Emmanuel, Izrael Istene. Ha még mindig, bármilyen okból kifolyólag, nem értünk egyet Krisztus isteni voltának tanúságtételével a Kol. 1 és Zsid. 1, akkor hivatkozhatunk Titus egy bizonyos szakaszára. 2:13, amely az isteni reményről és a dicsőség megnyilvánulásáról, a mi nagy Istenünkről és Megváltónkról, Jézus Krisztusról beszél. Itt a görög szövegben van egy figyelemre méltó jellemző: a görög nyelvtan szabályaival kapcsolatos: két összefüggő "és" kötőszó előtt csodálatos szó egy általánosító szócikk, tehát itt vagy ugyanannak a személynek, vagy ugyanannak a tárgynak mindkét oldala vagy tulajdonságai, vagy két különböző, azonos tulajdonságú személy. És itt van ez az eset. Az "Isten" és a "Megváltó Jézus Krisztus" között van egy összekötő unió "és", a "nagy Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus" a Károliban: “és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak”  kifejezés előtt pedig egy általánosító szócikk. Milyen pontos a Szentlélek kifejezésének módja! Ezzel világosan megmutatja, hogy itt csak egy személyről beszél "Jézus Krisztusról, aki egyszerre" a nagy Isten "és a mi Megváltónk". úgy, hogy itt vagy ugyanannak a személynek vagy ugyanannak a dolognak mindkét oldala vagy tulajdonságai, vagy két különböző, azonos tulajdonságú személy. Hasonlóképpen, Péter sem alacsonyabb, mint a többi apostol abban, hogy bizonyságot tesz Krisztus isteni mivoltáról. Második levelének elején ugyanazt a kifejezést használja, mint Pál a Tituszban. 2, és „Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus” igazságáról beszél (1. vers): Jézus Krisztus a mi Istenünk és Megváltónk.

Más bizonyítékok Krisztus isteni voltára

Az itt tárgyalt legszentebb Írások világos kijelentésein túlmenően Urunk isteni mivoltáról, az Újszövetségben számos értékes tanúbizonyság található erről a tényről. Az Úr által véghezvitt sok csodában soha nem kiáltott Isten nevéhez. Igaz, Lázár feltámadásakor látjuk, amint az Atyához imádkozik: ez teljes függőségének és engedelmességének kifejezése volt, és a körülötte álló sokaság kedvéért tette, „Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem." De aztán egyszerűen hangosan felkiáltott: "Lázár, jőjj ki!" Amikor tanítványaival Nain városának kapujához közeledtek, és megláttak egy özvegyasszonyt, akinek egyetlen fiát holtan vitték ki, akkor megsajnálta, és így szólt: „És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!" (Lk 7,14).  Másrészt Péter apostol nem hagy kétséget afelől, hogy a templom kapujában fekvő sánta, melyet Ékesnek neveznek, nem saját erejéből gyógyult meg, hanem „a názáreti Jézus Krisztus nevében” (ApCsel. 3.6; 4.10).

 

Az Úr Jézus a Teremtő Isten volt: a természet erői engedelmeskedtek neki, és a halak is engedelmeskedtek neki. Többször tesz csodát halakkal (Máté 17:24; Lukács 5,4; János 21,6). Mennyivel nagyobb Ő egy egyszerű embernél a földön, Nabukodonozornál, az aranyfejnél, akinek Isten erőt és hatalmat adott mindenen, ahol az emberek fiai, a föld vadjai és az ég madarai éltek (Dán 2,38). )! Mindent a kezébe adott, így ő lett mindennek az uralkodója: a „tenger halai” feletti uralom (Zsolt 8:8 \ 8,9) nem esik szóba Nabukodonozorral kapcsolatban!

Mint Emberfia a földön, az Úr Jézus megbocsátotta a bűnöket. Az írástudók szörnyűnek tartották, és a szívükben azt gondolták: "Miért káromol ennyit? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül Isten?" (Márk 2.7). Ami a következő szavakat illeti, ebben igazuk volt, de hitetlenségükben nem ismerték el, hogy ez a személy Isten.

Sokszor imádták az Úr Jézust a földön, bár Ő ebbe nem avatkozott bele (vö. Máté 2,11; 8,2; 9,18; 28,9; János 20,28). És amikor János meglátta az Úr Jézus ragyogó arcát Patmoszon, mint halott a lábai elé borult (Jel 1,17), de amikor később kétszer is egy angyal lábaihoz borult, aki megmutatta neki „mindezt”, hogy imádja, az angyal határozottan figyelmeztette őt a következő szavakkal: "Nézd, ne tedd ezt; szolgád vagyok neked és testvéreidnek, akiknek Jézus bizonyságtétele van; imádd Istent" (Jel 19,10; 22,8).

Ha mindazok után, amit alaposan áttanulmányoztunk, visszatérünk ahhoz a kérdéshez, amit az Úr az elején feltett: "Mit gondolsz Krisztusról? Kinek a fia?", hogyan hangzik majd a válaszunk? Ó, nekünk, akik hiszünk benne, boldog szívvel kell válaszolnunk, mint egykor Péter:Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.

A Szentlélek nemcsak arról tesz bizonyságot, hogy az Úr Jézus Krisztus igaz Isten, hanem nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy Ő is igaz ember. Egyesek azt gondolhatják, hogy ez utóbbi nem olyan biztos, de ez nagy hiba. Hiszen ha az Úr Jézus közvetítő Isten és emberek között, akkor ahhoz, hogy Istent ki tudja jelenteni az embereknek, igaz Istennek kell lennie, de ahhoz, hogy Istenhez vigye az embereket, igaz embernek kell lennie. Az emberek vétkeztek, és csak az ember tudja magát feláldozni, meghalni értük. És mivel a későbbiekben még kitérünk erre a témára, most csak erre a néhány szóra szorítkozunk. A hit nagy ellenfele és rombolója mindenesetre nem tétlenkedett, gyengítette és aláásta a Krisztus emberségéről szóló igazságot - a találkozás első napjaitól napjainkig nagyon jól tudta,

Szellem, lélek és test,

Ahogy a1 Thess. 5.23, "Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg Urunknak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére", Isten teremtette az embereket, három részből áll - szellemből, lélekből és testből. Az Újszövetség számos szakasza jelzi, hogy az Úr Jézus, mint ember, birtokolta ezt a három részt. Példaként szeretnénk most felhozni néhány szót, amely magának az Úr Jézusnak a szájából hangzott el. Lukács 23.46 "Atyám a te kezedbe teszem le szellememet."Márknál azt mondja”. 14:34 - „Az én lelkem”, "Szomorúság borult a lelkemre mindhalálig" Máté. 26,12 - "Az én testem".

Nem tudjuk felfogni megaláztatásának csodáját, de magának az Úrnak szavaiból megtudjuk, hogy mint ember a földön rendelkezett emberi szellemmel, emberi lélekkel és emberi testtel. A Zsidókhoz írt két igeszakasz ugyanarra az imádattal teli tényre mutat rá. A 2.17. fejezet azt mondja, hogy mindenben olyannak kellett lennie, mint a testvérek. Figyeljünk erre a két fontos szóra: "MINDENBEN!" Ha "mindenben", akkor azt jelenti, hogy a szellemben, a lélekben és a testben. A 4.15. fejezet további megerősítést nyújt erre a nagyszerű tényre. Itt azt olvassuk, hogy a mi nagy Főpapunk „mindenben” (pontosan mindenben) benne van, „aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt". Mint korábban, itt is van ez a két jelentőségteljes „mindenekben” szó, míg kísértése esetén érdemes figyelni a korlátozó szavakra „ ami abban nyilvánult meg, hogy gyakorlatilag ismerte az összes kísértést, aminek szentjeit ki lehet tenni, kivéve a bűnt, bukott természetünknél fogva, aminek soha nem volt része. Mindig „szent” volt (Lk 1,35). Egyes kísértések a szellemre, mások a lélekre, mások a testre irányulnak. Valóban nem nehéz belátni, hogyan kísértette meg az ördög az Urat a pusztában három kísértéssel pontosan ebben a három irányban. 

Isten és ember

Lapozzunk 1 Jánoshoz. 4,2 a "Jézus Krisztus, aki testben jött" kifejezésre. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy az Úr Jézus ember volt, hanem azt is, hogy Krisztus Isten volt és az is marad, még akkor is, ha neki esett, hogy ember alakjában jöjjön a földre. Így vagy úgy, ilyen értelemben egyetlen ember sem „jöhetett”. Tehát teljesen értelmetlen azt állítani, hogy Cicero és Julius Caesar „testben voltak”. Máshogy jöhettek volna? Kezdettől fogva nem voltak mások, mint "hús". De Jézus Krisztus, az élő Isten Fia - ha Isten úgy döntött - más formában is eljöhetett volna, nem mint "testben", például angyalként. De Ő testben jött, ember alakjában jött, hogy kinyilatkoztassa és dicsőítse Istent. Isten testben jelent meg (1Tim. 3:16).

Mindkét rész a Zsid. (nézd meg ezt a 2. és 4. szakaszt) és 1 Tim. 2.5 ("Egy Isten, egy közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus") világosan megmutatja, hogy az Úr Jézus, ha Főpapunk és Közbenjárónk kellett, hogy legyen, akkor emberré kellett válnia a szó szoros értelmében. Ő a „közvetítő”, akire Jób türelmetlenül vágyott, „hogy ránk tegye a kezét”. Tudta, hogy Isten nem olyan ember, mint ő, és azt is tudta, hogy jönnie kell valakinek, aki elég nagy ahhoz, hogy kinyújtsa a kezét Jehovának, és elég irgalmas ahhoz, hogy kinyújtsa a kezét, például , Jóbra. 

Az Újszövetség a közvetítő kinyilatkoztatása, akit Jób nagyon várt, az Úr Jézus, Isten és ember kinyilatkoztatása. Az Ószövetségben, többek között a bárkában, felbecsülhetetlen értékű képünk van Krisztus isteni és emberi természetéről egy személyben. A bárka külső váza vagy teste  akácfából készült, amely Krisztus igaz emberségének jelképe. De kívül-belül tiszta arannyal volt megkötve, és ez Urunk igazi isteni mivoltáról beszél. De ez csak a bárka, annak jele, hogy mindkét természet egy személy. Azonban Isten szeme, csakúgy, mint a hit szeme, nem csupán embert lát benne, hanem Isten Fiát látja benne. Még ha az Ige test is volt, és közöttünk élt is, János erről tanúskodik: „és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét” (János 1:14).

A hívőt semmi sem készteti jobban nevének imádására, mint amikor az Újszövetségben Krisztus személyének mindkét oldalát látja: akácfát és tiszta aranyat. 2. Kor. 13 azt mondja, hogy Krisztust „keresztre feszítették erőtlenségben”, de a Zsid. 1,3 megmutatja nekünk, hogy Ő mindent megtart hatalmának szavával mindenkor. Ha gyöngeségében keresztre feszítették, akkor „Kit azonban a szentség szelleme a halottak közül való feltámasztással Isten Fiaként hatalmas erővel bizonyított. E Fiú, a Krisztus Jézus, nekünk Urunk” (Róm. 1:4).

Amikor egy ilyen fáradhatatlan szolga, mint Márk, leírja az Urat aki alszik "Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala." Ha, azt mondja nekünk, hogy valóban ember volt, és nincs semmi baj a fáradtsággal – ez emberi dolog. Pillanatokkal később megszólítja isteni személyiségének minden képességét, és parancsot ad a szélnek és a hullámoknak (Márk 4:38-41).

Máskor látjuk, hogy belefáradt az utazásba, és Jákob forrásánál kuporog, annyira függött ettől a rajta keresztül átjárt világtól, hogy kénytelen volt megkérni egy bűnös asszonyt, hogy adjon neki inni. Ez nem akácfa? De hogyan ragyog az arany, ha azt látjuk, hogy hajlandó és képes élő vizet adni, amely nemcsak a lelkek szomját tudja örökre oltani, hanem az újonnan született lélekben az örök életbe áramló víz forrásává is válik (János 4:6- 10.14) !

Milyen csodálatos a személyiségének titka! Maga az Úr mondta, hogy senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya (Mt 11,27), és ez megmutatja nekünk, hogy rejtélyes mélységek rejlenek benne, amelyeket a teremtmény soha nem ismerhet meg, ha nem ugyanaz a felemelkedett és a kegyelem által megjelölt. És már magában a teremtésben is vannak felfoghatatlan rejtélyek. Sőt, amikor a Teremtő emberi lényként belép a teremtményébe, vajon nem csodálatos-e, ahogyan ő ezt teszi, tele rejtélyekkel, amelyek felülmúlják a felfogásunkat?

A Krisztus abszolút és jelenlévő isteni mivoltáról szóló igazságot a Szentírás éppoly teljes mértékben bizonyítja, mint az igazságot emberi természetének valóságáról, nagylelkűségéről és tökéletességéről. És ezzel kapcsolatban bármilyen elméletet felépíteni, csak az emberi szellem szemérmetlenségét igazolhatja. Ellenkezőleg, a hitben imádók helyébe akarunk lépni, akik alázatosan fejet hajtanak és áhítattal meghajolnak az előtt, aki „..mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való;" (Fil. 2:6-7)!

 

C. B.