Sötétségből a világosságba.

Sötétségből a világosságba.

"…. aki megszabadított minket a sötétség hatalmától "

(Kol 1: 12,..16) "..... Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok,…"

Amikor a sötétségről olvasunk, a fény hiányát értjük ezalatt . A Szentírás különböző helyszíneiből következik, hogy a sötétség mind a testi, mind a lelki halál állapota.”Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe; Az éjféli homálynak földébe, amely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.”  (Jób 10: 21,22)” Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” ( 2 Kor. 6:14.). 

 Tehát az Isten első dolga az volt, hogy határt szabjon a világosság és a sötétség között. Ez volt a teremtés első napja. És mai napig azon dolgozik Szent Szellemével, hogy az üdvözülteket elválassza a sötétségtől, és bevigye a Isten Fiának dicső világosságába. Az üdvözültekre már az Isten fénye ragyog, de így van e ez valójában a mi életünkben? Nem élünk e még mindig a szürkeségben? Gyakorlatilag elvagyunk e határolva a világ sötétségétől? Nem e húzzuk a szekeret a világ fiaival egyetemben? A szekér rúdját merre húzza, ez a felemás iga? Elvégre a sötétség fiai élelmessebbek és gátlástalanok, a haszonszerzés és a gyönyör érdekében mindent megtesznek. A kecske erősebb a juhnál, ha egybe vannak fogva, a kecske fog irányítani, és a tüskék és bozótba húzza a szekeret.  Ahogy Jeremiás próféta is mondta: “  Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!” (Jer 4,3). Ez minden a mi vállalkozásunkra is érthető. Egy vegyes vállalkozás a hitetlenekkel, rossz irányba halad, és mindig a becstelenség lesz az eredménye. Tehát akkor mi a sötétség igája alá sodródtunk.   

  Ez nem egészen ilyen egyszerű, mert a sötétség és a fény az elején még nem volt elválasztva egymástól, gondolom, szürke volt minden. “...és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.” (1Móz 1: 4). Mindent amit Isten teremtett, anyagokat, láthatót és láthatatlant, mindent, amit Isten hozott létre, ma még a Sátán uralma alatt van, mert ő a földi világ fejedelme. És ez vonatkozik a gonoszok büntetésének helyére is: “ Ez ország (világ) fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.” (Máté 8,12); Sötétség jellemzi a Sátánt és csatlósait:”de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.” (Lukács 22.53) ; “Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef. 6.12).

 Krisztus igazi világosságként jött ebbe a világba. És minden, ami és aki, nem ismeri el Isten Fiát, vagy szemben áll vele, - sötétség. Ilyen ismeretekkel könnyen kitalálhatjuk, mi van Istentől és mi a Sátántól. De ezt nem tudjuk megtenni egyedül, szükségünk van egy olyan erőre, amely megszabadít a sötétség HATALMÁTÓL! Tehát fentebb olvashattuk, hogy Isten a bűnök megbocsátása révén a szeretett Fiú Királyságába vezet bennünket. Ez az Ő oldala, amit részéről már megtett. Ezt Krisztus áldozatának egyszeri felajánlásával teljesítette. Krisztus áldozatának elfogadása hittel, valójában Isten csodálatos világosságába vezet. Itt ezen a ponton befejezhetjük a gondolatot.

  De sajnos! - az ember alábecsülheti a Krisztusban elfoglalt helyzetét. Annak érdekében, hogy mindig a fényben maradjunk, nem lenne szabad elfeledni azt a tényt, hogy hajlamosak vagyunk letérni a világos útról. Az Úr Jézus,  Saulnak így beszélt a Damaszkuszi úton mikor megjelent neki, és szolgálatra küldi : “ Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.(ApCsel 26: 18)        A szent szó jelentése “ elkülönített” a megszentelteket a sötétségtől elkülönítve Isten, szenteknek nyilvánítja. Ezt a kifejezést, sajnos a világi keresztény kultúra túlságosan felmagasztalja . Az Úr nemcsak azért jött, hogy megszabadítsa az embereket bűneiktől, hanem hogy összegyűjtse őket Krisztus neve alá, aki az eklézia (egyház) feje. De ahhoz, hogy egyek legyenek, ragaszkodni kell a Fejhez, aki Krisztus az Atya jobbján ül a mennyekben.  Kik azok, akik Krisztus testét alkotják? - azok akik a Krisztus vére által meghintettek és ez által megszenteltek. Ez egyetemes egység, de a megszentelt, szentek szó jellemzi a kiválasztást . Úgy ahogy az arató kiválassza a jó magot a konkolytól.

  Ezért a fény és a sötétség között nem lehet semmi közös. A hívőket a Szentírás kötelességeik tükrében is figyelembe veszi, és  " Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.”

(Róm. 6:19.20.21). Isten megfenyíti azokat a gyermekeit, akik más útra térnek, hogy "részt vegyenek az Ő szentségében" ( Zsidók 12, 10) Megszentelés nélkül senki sem fogja látni az Urat. Ez haladás a megszentelődés útján - “Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban;”(Ef 4,15).

  A megszentelés a közösséggel függ össze; Zsid 10:29 ezekről szól:”Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, (közönségesnek) és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?” ezáltal elszakadva Krisztustól és elhagyva a közösséget. A kereszténység vegyes és korrupt állapota jellemzi a kora szellemét. És a megszentelődés vagy elkülönülés a gonoszságtól a hívő ember felelőssége lett, hogy alkalmas legyen minden jó cselekedetre.”Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.” (2Tim 2,20,21).

Mégáll az Isten fundamentuma "Az Úr ismeri az övéit".

 "Megépítem az egyházamat - mondja Jézus -, és a pokol kapui nem fognak győzni vele szemben.” És ez kétségtelenül teljesül. Péter apostol, ezt szem előtt tartva, ezt írja: "Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.". Az Efézus 2, 21-ben is: "...Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által”.

 

  A megkezdett munka még nem fejeződött be és folytatódik az úgynevezett láthatatlan egyház vonatkozásában. Láthatatlan, bár, mivel a világ világosságának kell lennie, nem könnyű megmagyarázni a láthatatlan fény jelentését. De az általános sötétségben mégis fénylik egyes személyekben, ahogy ezt látjuk Izrael vonatkozásában a babiloni fogság idején. És ezt el kell hogy fogadjuk, egy olyan keresztényi rendszerben, amely évszázadok óta hanyatlás és gonosz állapotban van, olyan mint Babilon, amely nem a világ fénye. Számomra elfogadhatatlan ez a keresztényi farsangi színes áradat, ami minden de nem fény. Az üldözött szentek a múltban és jelenben, bizonyságot tanúsítanak az igazságról, de a világi kereszténység látható teste sötétség volt és ma is, amelynek önmagában nincs világossága, csak sokszinüsége. Ha a római katolikus egyház élén az úgynevezett keresztény országok történetét nézzük, annak sötétsége és pusztító tettei világossá válnak, hogy milyen nagy a sötétség. Második János Pál pápa, elnézést kért az inkvizícióért, de az Úrral való közösség helyreállt? - Semmiképpen sem, mert az egyház útja nem igazult meg, és nem jár az igazság útján, és nem felel meg az Úr világosságának. Nehéz ezt kijelenteni, mert emberek milliói követik tanítását. 

 Ugyanígy az egyház protestáns és egyéb újításai sem felelnek meg a világosságnak.

Arra a következtetésre juthatunk, hogy egyetlen egyházat sem ragad el a menny, csak Krisztus testének tagjait. Akik ezeknek az egyházak a követői között titokban imádják az Urat, csakhogy ez nem a Krisztus világosságának az útja. Sokan ezért megköveznek engem, de nem mindenki. Azok akik nyitva vannak Isten igéje iránt, elgondolkoznak, mi az a sötétség és a világosság. Az ökumenikus törekvés a három fő vallások között, katolikus, protestáns, zsidó, (most már templomok sokasága) ékesszólóan hirdeti ezt a babiloni szellemet, a démonok különbözőek, de egyesülnek Krisztus tanításaival szemben.

 Sok másodlagos kérdést nem érintettem: az úgynevezett egyházak siralmas állapotáról, általánosságba bocsátkozván, és az Úr eljövetelét az övéiért sem firtattam, de úgy döntöttem, hogy csak arra a kérdésre szorítkozom: bibliai vagy nem bibliai a jelenlegi helyzet. Tökéletesen megértem, hogy senki, aki régi bort iszik, nem akar azonnal fiatalt, de áldott az, aki követi az Igét és rendelkezik a Szent Szellemmel, még akkor is, ha egyedül van cselekedetében, elválasztva a testvérek támogatásától és kapcsolatától. Az Úr szava örökké megmarad, akárcsak az, aki teljesíti akaratát.

Lehet, hogy most megbotránkozik valaki, úgy tűnik, hogy a lécet túl magasra emeltem, de a valóságban nem, inkább a plintusz alá, mert alázatra és szerénységre hív minket az Úr. Ha bízunk önmagunkban, és nem adjuk át magunkat teljesen az Úrnak, akkor valóban nehéz legyőzni az akadályokat, és ez a rossz út. Nem leszek mindig boldog, ha az emberek vagy én emelem a mércét, itt nem a kötelességről szól a téma, hanem a választásról, kit és hogyan követni. A megközelítés nagyon egyszerű, legyen bármi, mi számítunk az Úr irgalmára és kegyelmére. Sokkal jobban ismeri képességeimet és a körülményeimet az Úr. Jézus Krisztus főpapra támaszkodva, aki közbenjár értünk az Atya elé.

 Kol 1 fejezet: 9 Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben,

10

Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében;

11

Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel;

12

Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban;

13

Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;

14

Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata;