Egy régi levél.

 (Egy régebben írt levelet teszek közzé.)

Drága testvér,

már évek óta nem írtam semmit, mindig a múltból táplálkoztam, pedig volt rá időm eddig, de most már hogy kevesebb időm van, elkezdtem írni, de csak neked egyenlőre és csak magyarúl. 

Talán könnyebb lesz mint fordítani, így legalább magyarúl gondolkodom, és gyakorlom a nyelvet.

 Ahogy te is írtad, hogy írás közben elvesznek a gondolatok, mert gyorsabban jönnek elő, mert írás több időt vesz igénybe, de ennek is megvan a magyarázata.

Nagy boldogság írni olyan témáról, ami itt a lucifer világában csak létezhet, az elragadtatásról, mert ebben a pokol küszöbén, nincs nagyobb boldogság, mint a remény, hogy egy ominózus pillanatban megjelenik a mi urunk jézus Krisztus, az akit láthatalanban szeretünk, akivel itt az árnyékok völgyében imádunk, azt aki a halál völgyében vezet boldog utakon, azt aki kezében tart minden pillanatban, aki jobban szeret mint mi szeretni tudunk.

Azt látjuk meg a fellegekben jövé, hogy elragadjon mindenkit aki ebbe a pokoli világban csak Ő benne bízik és nézi a dicső fényét, ami megvilágítja utunkat. Aki nevel gyengéden, aki türelmesen vár ha elesünk, vagy elhidegülünk. Ha hátat fordítunk neki, Ő utánunk jön

Azt aki az egyetlen Isten, amit mi a korlátolt felfogásunkkal nem tudjuk megérteni, csak hittel elfogadni.

Az az Isten aki a betegekhez jött nem az egészségesekhez, mert nekik nincs szükségük orvosra.

Az aki elvégezte misszióját ezen a földön, szenvedések közepette, azt aki nem csak tudja hanem átélte mindazt ami minket is érinthet.

Ilyen Istent várunk a fellegekben megjelenni.

(ApCsel 1)

  “9. És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.

  10. És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,

  11. Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe.”

 

Éppen úgy jön el miértünk, nem mint seregeknek Ura, hanem személyesen egyedül az örökségéért. Ahogy akkor a világ nem látta felemelkedését, csakis az övéi, most se fogja látni a világ, mikor megjelenik a dicsőség felhőjében az övéiért .

“14. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.

  15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.

  16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;

  17. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

  18. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.”  (1Thes.4)

Ebben csak azoknak lesz részük, akiket az Úr kiválasztott a maga dicsőségére, hogy csak nekik mutassa meg, hogy hol lakik, a világ és főleg a világi vallást gyakorlók nem lesznek részesei, ez egy Isten által zárt világ, attól függetlenül, hogy az evangélium hirdetve van az egész földön bizonyságul, egyeseknek örömhír, másoknak botránkozás. És csakis azok, akik e pokoli világban, szeretik az Urat és őrzik igaz hitüket az igazság szellemében. Akik Isten Szellemével megpecsételt.

De a mi boldogságunk a hitben és reményben, ami ezen földön érhet minket, hogy a szeretet kiteljesüljön Őbenne. Őbenne már tökéletesek vagyunk a vére által, mert a vére lemosta tökéletlenségünket. Így lát minket az Atya, mert ha nem így lenne, akkor az áldozathozás nem szünt volna meg.

Mikor eljön az az idő, mikor a létszám már teljes lesz, akkor jön el azokért akik általa születtek és benne éltek, bizony bizony, benne is maradnak mindörökre.

Ez a hit ez a remény ha él bennünk, a világ dolgai a vallások dogmái mind porrá válnak lelkünkben. Én úgy tudom, hogy amikor meghaltunk  Ádámban, akkor porrá válik minden ami az egónkhoz kötött, és megszülettünk Krisztusban.

Tehát az átmenet már megtörtént, az elragadtatás pillanatában már csak a salak a hamu marad itt a földön ami véglegesen eltűnik az Isten tüzes tégelyében, nyoma sem marad, a mi tökéletlen testünk egyetlen atomja se, ami esetleg emlékeztetne a bűnös multunkra. 

Mi mindent itt a földön csak részben ismerünk, a szeretet is gyötrelmesen kicsiny ahogy a hitünk is. De éppen ez értékes az Úr előtt, nem azért mert kevés, hanem, hogy van.

Minden ami van csak Őt illeti és csak az Ő szemében tökéletes.

Mi teljesek vagyunk Krisztusban, ha ez most nem is látszik.

Ezért is mutogatnak ránk az emberek, mert ezt nem tudják, hogy mi csak az Úrban vagyunk tökéletesek. A sátán ezt tudja, de csak egy fogható eszköze van, a régi Ádám, ehhez nyúl ha az Úr megengedi. Sajnos ez velem is megtörtént, vagy talán hála az Úrnak, de mennyire kegyelmes az Úr, hogy kiragad a sátán karmai közül. de mindez mindig hasznomra válik, mert én is megismerem tapasztalatból, hogy mennyire gyenge vagyok, és mennyire erős az Isten. Mindig magasabb fokra emel ezáltal. Persze ez nem kell hogy általános legyen az esetség. De tapasztalatból mondom, hogy akik nincsenek átöntve bögréből bögrébe, azoknál fennáll a veszély, hogy önelégültek lehetnek, megposhadnak gondolataikban. Az ilyen testvérek nagyobb kegyességre szorulnak az Úrtól, hogy ne jöjjön meg az egójuk, ne támadjon fel újból Ádám, mert sokat árthatnak az atyafiaknak, ahogy velem is elbántak.

De most mindennél értékesebb ami minket teljesen boldoggá tesz, hogy az Úr minden helyzetben velünk van, nem csak itt és most, hanem örökkön örökké, soha nem válunk el egymástól.

A találkozás a fellegekben csak egy átmenet, de micsoda csodás átmenet, amikor meglátjuk azt, aki már mindig is ismert minket, nevünkön szólított, azon a szellemi néven amit csak Ő ismer, mi nem, mert amikor elhívott minket ebből a világból, a nevünkön szólított, ahogy Lázárt a nevén szólította röviden, de Isten hatalmával, de mi nem hallottuk a nevünket, csak engedelmeskedtünk.

Lázár már négy napja volt halott, már bomlásnak indult, úgy ahogy Krisztus idejében már négyezer éve, (egy nap ezer év), a világ teljes bomlás fázisában volt, ma sincs másképp, még jobban és sikeresen rohan a vesztébe, de a magvető e földre vetette a magját, az igét az emberek szívébe, hogy a romlás közepette isteni gyümölcsöt hozzon a választottakért.

Gyümölcsöt hozzon Isten országának, a jövő dicsőségéért, mert mindent amit kaptunk, lába elé helyezzük, ki ki hogyan sáfárkodott a talentumával, jövedelmet hozván az Úrnak.

Ha ez a mag, vagy pecsét a Szellemtől megvan, akkor megvan a feltámadás ereje is, mert Isten megismeri a hatalmát bennünk, ha gyengeségben is hintet vagy megfogant.

Ebben van az erő az elragadtatásra a feltámadásra, semmi más, sem a jó tettekben van az erő, se nem az intelektben, se a mi akaratunkban, se a mi kis hitünkben, hanem az Úrban.

Dehát ez már világos is közismert, tudni vélni is lehet, de élni vele csak az tud, akiben megfogant a feltámadás isteni ereje. S ez nem a testben létezik, hanem az Isten kelyhében.

Nem becsülöm le az avatart se, mert az is Istené, és dolga is van vele ebben a világban. 

Ha minden is fáj, érzékelünk dolgokat, de enélkül nem lenne kegyelem. Érzéketlen tuskók nem érzik át az Isten dolgait e világban, ők a maguk urai, legalábbis azt hiszik.

Az érzékek is Istentől vannak, a könnyek amik fakadnak, Isten kelyhébe csordulnak, ha igazságtalanság ér minket, de úgy gondolom, hogy az öröm könnyei sincsenek feledésben.

Meg ha tettél is valamit másokért, legyen az akármi, azt is az avatarban tettél.

Miért van szüksége erre az Úrnak? Szerintem a mennyeknek országa lakóinak gyümölcse, gazdagítja az Úr dicsőségét a mennybéli Jeruzsálem díszítésére.

Erre témám volt egy hosszú írás keretén belül régebben, ahol megpróbáltam az Ószövetség szimbólumait szellemi értékeit magyarázni. Lásd a jeruzsálemi templom és Salamon házának diszitéseit. Főleg a két bronz oszlopok gyümölccsel való díszítést és az oszlopok szimbolikus jelentését is.

Tehát mikor el leszünk ragadva e föld felszínéről, magunkkal visszük a gyümölcsöket is,

mondanom se kell, hogy ezek már régen az Úrnál voltak és vannak. De ránk bízta, amit a példabeszédek során olvastuk.

Se mélység se sötétség se hatalom ezt nem tudja megakadályozni.

Tudod, hogy mi jellemzi a Sátánt többek között?- hogy azt gondolja Istennek szolgál, de akármilyen hatalommal ruházta fel az Isten őt annakidején, ez csak arra elég, ami a felhők alatt történhet, mert ő ide erre a földre volt vetve, elvesztve mennyei dicsőségét. Ő nem ismeri, ami a felhők felett létezik, tehát nem ismeri Isten gondolatát, de jól ismeri az igét. Csak azzal tudom magyarázni, hogy mint minden példa is azt mutatja, a legokosabb világi emberek se tudják, csak a határvonalig jutnak, az lehet a felső határ is, ami már karcolja az első ég mennyezetét, de ott akadályba ütköznek, mert ami felettebb van, csak Isten kegyelméből lehet eljutni, a hit által. 

Ami a felhők felett van, ahonnan Jézus Krisztust is várjuk, az ismeretlen.

Ez az is bizonyítja, hogy az ember az űrt kutatja, mert számára ez a végtelen. De ez is csak az első ég a felhők alatti közeg. A felhőt átvitértelemben mondom.

Mert amikor Jézus felemelkedett a dicsőség felhője fogá Őt el, gondolom az időjárástól függetlenül, mert a felhő az írásokban az Isten takart dicsőségére vonatkozik.

Tehát a sátán büszke arra is amit elért azelőtt Tírus városában, most, hogy meghódítja a Holdat a Marsot a coca- colás lavórban, hogy a te szavaidat idézem.( a testvér a Coca-Colás lavornak definiálta az anyagi világot) 

Neki nincsenek szellemi látásai, ez az ő ítélete a büszkesége miatt.

Azért vagyok boldog, mert nem tőlem függ az átváltozás és a feltámadás ereje.

 

Már egyszer írtam neked, hogy amikor az Úrhoz “akarok” menni a vízen, (szellemi gondolkodás) akkor nem az én erőmből teszem, de csak akkor, ha nem félek az emberektől meg az előítéletektől, mert sokan még ott fuldokolnak a betűk rengetegében. Ezek lehetnek szeretet testvéreink is,onnan kiáltoznak, hogy elment az eszed? Na de ez más téma.