Júdás levele.

 

Júdás levele. 

 Ez a rövid levél annyira telt és gazdag a tanításban, annak ellenére hogy rövid, nem tudom a teljesség igényét kielégíteni. Csak általános gondolatokat továbbítok. 

  Láthatóan nem véletlen, hogy a keresztények ( ezt a szót használom a Krisztus követői helyet, mert nehézségbe ütközök, mert itt nem az intézményesített keresztényekről van szó, amikor Júdás írta a levelét, akkor még nem létezet kereszténység, K.u. 330 ban lett egy új vallás, de utána lehet nézni az interneten, de az egyszerűség kedvéért ezt a szót használom) hitből való hanyatlásáról és hitehagyásáról beszélünk, mert beszélnünk kell erről is. Mintha a Szellem arra biztat minket, hogy ne hallgassunk róla. Ahogy Pál apostol is féltette a korintusiakat így írván :"Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől." (2 Kor. 11, 3) Hogy állnak a dolgok a kereszténységben? - vannak akik lelkifurdalás és félelem nélkül megpróbálnak megrontani mindent, ami Isten szemében a legértékesebb, sikeresen, de nem totálisan, csak addig mehetnek el, ameddig meg van engedve. A kegyelmet és irgalmat, kicsapongássá, bujálkodássá változtatva. Már a bálványimádásról nem is beszélve. De ez a levél inkább arról szól, hogy a sátán titkos ügynökei, hogyan zilálják szét az egységet, és ferdítik el a hit egységét a lelkeket az Úr egyedüli akaratától. Mert minden ami a legértékesebb Istennél, azt igyekszik megrontani a sátán, a közvetlen kapcsolatot az Atyával. 

  Miért a legértékesebb; mert a legdrágábbat adta Isten, amije volt, Jézus Krisztust, mint Isten Fiát a halálnak, aki mint bűn nélküli nem a halál Fia, hanem az örök élet maga. Azt, akinek teljes dicsősége a mennyben volt, és elhagyta ezt a dicsőséget, eljött, hogy megmentsen minket, és fizetett, és megváltott minket azzal, hogy feláldozta magát bűneinkért. Istennek nincs értékesebb ennél, többet nem tud adni. Értjük ezt, fel tudjuk e fogni, hogy Isten valamit nem tud már többet megadni ennél? - hogy a Mindenható Isten többé nem tud értékesebbet adni, ami volt és van, és ami nála a legértékesebb. Azért ilyen nagyságrendben lehet viszonyítani a büntetés mélységét is, s azokra vár, akik elferdítik a kegyelemről szóló igazságot. Senki sem tudta beteljesíteni Mózes törvényét, ez által üdvösséghez jutni, és ezt az Úristen is tudta, mert mindenkor és minden időben a hit által igazul meg az ember. De a kegyelmet, a Szent Szellem által lehetséges elfogadni és benne lenni, és aki pazarolja és elhanyagolja Isten ajándékát, hol találja magát a következményekben? 

 

Térjünk át a Júdás -levél gondolataihoz.

 Ez az üzenet tárja elénk az Újszövetségben a legrosszabb helyzetet, a mai kereszténységben tapasztalható helyzetet is. Ez az egyik legkésőbben írt levél. Az a gonoszság, amely az apostolok életének végén jött a gyülekezetbe, a végsőkig fog fejlődni. Ez a lágy melegség, avagy önteltség egyfelől, s másfelől a kicsapongás, mai szóval élve, tág szabadság, a felületességről tehát istentelenség. Énok próféciája szerint „Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével ,Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene...” (14-15. v.). Bizony itt azokról ír, akik durván elferdítík az igazságot. Ezek azok akik nem öröklik a mennyeknek országát, de itt a földön sikerült befurakodniuk a hívők közösségébe. Belülről bomlasztani az egységet, amit el is értek, a hívők gyengesége és ébertelensége miatt. 

 Júdás vágya volt, hogy írjon szeretett testvéreinek azokról az áldásokról, amelyek Krisztus a feszületen végzett munkájának eredményeként születtek, de figyelembe véve a gonosz fejlődését, a Lélek arra intette őt, hogy intse őket - „ tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.”(3. v). Az a hit, az Isten Fiának személyére vonatkozik, aki emberként jött a földre, hogy meghaljon értünk és helyreállítsa Isten dicsőségét, majd feltámadt és felment a mennybe, ahonnan eljön újból, hogy elvigyen minket, hogy mindannyian akik itt a földön már egyesülve egy testbe vele, a „fővel”, a Szentlélek által a mennyben beteljesüljön örökre. 

   Néhány ember észrevétlenül belopódzkottak (a hívők körébe), és megtámadták ezt az igazságot, ezt a hitet. „Istenünk kegyelmét romlássá változtatják” Károli szerint:"kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják," (4. v) Ma nagyon gyakori dolog; azt mondják: már nem vagy a törvény alatt, azt tehetsz, amit akarsz,  ezért nem lehet megítéli minket; a keresztény élete a szabadság élete, mondják. És akkor "és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják."; hogy ne ismerjék el tekintélyét és ne engedelmeskedjenek Isten Igéjének. De ki tagadja meg a Krisztust? A tetteik igazolják a megtagadást nem az ajkuk. 

 Ez a két dolog; a kicsapongás a bujálkodásban és az egyedüli Úr fenhatóságának megtagadása jellemzi a kereszténység hanyatlását és hitehagyását. Az 5–16. vers leírja, mi ez a hanyatlás. De a 17–20. versekben, amikor Júdás az igazi hívőkhöz szól, úgymond; - ne aggódj miattuk: „Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.”, Itt felhívja a figyelmünket az apostolok Istentől való beszédükre, ami ránk is vonatkozik. Majd intéseket ad nekik, hogyan lehet szilárdan megállni a hitben a növekvő hanyatlás és a hitehagyás idején.

  - „Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által," - vagyis az Isten Igéjében kinyilatkoztatott igazságban, amely a gonosztól való elszakadást feltételezi, és amely megingathatatlan alapja a szellemi életünknek: az Úr Jézus az Ige és csak az Ige - „imádkozzatok a Szentlélekben”: minden hívő teste a Szentlélek temploma (1Kor 6-19), Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.(Ef 2-22).  - "egy Szellemben őrajta keresztül nyertük el, hogy az Atyához járulhatunk." (Ef. 2-18), és közvetlenül imádkozhatunk, dicsérhetjük és imádhatjuk; a mi Istenünk mindenható, és mi minden gondunkat hozzá vihetjük, ezzel kifejezve függőségünket az Atyától, aki szeret minket.

  - „Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében,”, hogy a szeretet meleg sugárzásában légy . Olyan szent hév, mint a nap, amelyről az van írva, hogy "és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék hevétől.". (Zsolt 19-7) - "várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre."

  Isten kegyelme keresett minket, amikor távol voltunk (Ef 2-4..8). De itt találja magát a hívőkkel kapcsolatban, akik nehéz helyzetben, szegénységben vannak, várva az Ő eljövetelét. Miért habozik visszatérni? Csak egy oka van! Az irgalmasság miatt azok iránt, akiket még meg akar menteni; és nekünk, akiknek irgalmát kimutatta itt tartózkodásunk során, megmutatja, hogy akadályok nélkül és tökéletes módon élvezhessük az örök életet; már birtokoljuk; de akkor élvezni fogjuk mikor hazaérkezünk, mert maga az Úr Jézus az „igaz Isten és az örök élet” (1János 5-20).

 Ezt követően három kollektív intést találunk.

 1) Néhányan - azok, akik csufolódnak (vitatkoznak) , igyekezz meggyőzni az igazságról- ez kollektív felelősséget feltételez, amelyet a végsőkig ránk bízott az Úr.

2) Aztán - "Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, " - Itt azonban azokról van szó, akik az elsőktől voltak megtévesztve (akik megcsúfolják Isten mindenhatóságát); az Úrtól függően és a Lélek vezetése alapján meg kell különböztetnünk a „másokat” az elsőtől, és meg kell mentenünk másokat „a tűzből való kirántással”, és ezt nem azért, mert elveszítik az örök életet, hanem hogy kiragadni őket a káros hatásokból ... 

 3) Az apostol buzdítással fejezi be: „útálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett.”.

 - Ezek a ruhák - mindenekelőtt - a miénk; amikor ilyen dolgokat teszek (vagy kérdéseket teszek fel a vitában), magam is beszennyeződhetek a gonoszság miatt, amit tennem kell, mert ezt is tennem kell, mármint nem a gonoszságot, hanem a vele való érintkezést: "Testvéreim! Ha valakit rajta érnek valamely elesésen, az olyant ti, szellemiek, szelídség szellemével igazítsátok helyre. De tartsd magadon a szemedet, hogy te ne juss szintén kísértésbe.". ( Gal. 6-1). Ez az utolsó három buzdítás megmutatja nekünk, hogy az újjászületett keresztények közössége a legártalmasabb és legrosszabb körülmények között is gyakorolhatják hitüket. Senki sem választhat el minket ettől a köteléktől a kommunikációtól a hit adományozójától Urunktól Jézus Krisztustól. Ez az oka annak, hogy Júdás dicséret és imádat kifejezésével fejezte be a Szent írását. (25.26.v.).

 

 Tehát minden körülmények között tartsuk meg a hitünket hálaadással, mert ezt kívánja a mennybéli Atyánk, a saját érdekünkben is.