Önkéntes áldozás.
Luk 21:1 Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok az ajándékaikat a perselybe.
Luk 21:2 Látott pedig egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért vetett bele.
Luk 21:3 Ekkor így szólt: Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott,
Luk 21:4 mert mindezek a fölöslegükből adták az ajándékot, ő azonban szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odaadta.
Ez a cikk is csak azért születik meg, hogy emlékeztessük magunkat, hogy Isten nem úgy lát minket, ahogy az emberek, sőt nem úgy ahogy mi magunk látjuk önmagunkat.
A mi logikánk arra ad okot, hogy a templom vagy imaház fenntartásához anyagiak szükségesek, és minél többet adakoznak, annál jobb.
De Jézus látja a gazdagok között a szegény özvegyasszonyt, ami jobban felkeltette érdeklődését. Elvégre Jézus Isten Fia a szívek látója.
És itt előtérbe helyezi az özvegyasszonyt, mert nála ő lelke és szíve az értékesebb.
Nem feltétlenül az anyagi oldaláról szeretnék szólni, hanem a szellemi és a hozzákapcsolodó lelki áldozatokról.
Elvégre a szegény özvegyasszony, teljes mértékben rá bízta sorsát Istennek, nem gondol a holnapra, ez bizonyítja teljes bizalmát az Úrhoz.
Kétségtelen az Úr nem hagyta éhezni a jövőben, ebben biztos vagyok. De ez a jelenet arra mutat rá, hogy az Isten nem a pénzünket akarja, hanem a szívünk teljes odaadását.
Törődik e az a lélek, aki teljes mértékben átadta életét az Úrnak, hogy mi lesz holnap? "Mert a lélek több az eledelnél, és a test az öltözetnél." (Luk 12,23)
De csak teljes hittel lehet így viszonyulni a mindennapi életben , egy cseppet sem kételkedve. A bizalom a teljes befogadás, megtelve a Krisztus szellemével.
Ha a teljes béke uralja szívünket, nem fogunk aggodalmaskodni, hogy mások jobban adakoznak, hogy az Isten nagyobb anyagi áldásban részesíti a velünk együtt élőket.
És mindenért hálát fogunk adni, ugyanis minden amink van, nem a miénk.
Lukács 12,16 Egy példázatot mondott erre nekik: "Egy gazdag embernek jól termett a földje.
17 Fontolgatta hát magában: Mit tegyek? Mert nincs hova betakarnom a termésemet.
18 Majd így szólt. Ezt fogom tenni: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek. Majd oda gyűjtöm be minden gabonámat és javaimat.
19 Azután ezt mondom a lelkemnek: Lelkem. Sok évre szóló sok javad van, nyugodjál, egyél, igyál, vigadjál.
20 De az Isten ezt mondta neki: Esztelen. Még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, amit készítettél, kinek marad akkor?
21 Így jár az, aki kincset halmoz össze, de az Istenben nem gazdag."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése