"Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől."

 "Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől."

Apcsel  2.-38..41 " "Térjetek más felismerésre! – mondta nekik erre Péter –, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát. Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, valamint mindazoknak, akik messze vannak, akiket az Úr, a mi Istenünk még el fog hívni." Sok más szóval tett erős bizonyságot és úgy kérlelte őket: "Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől." Azok már most, akik szavát örömmel fogadták, bemerítkeztek, úgyhogy aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott az eklézsiához."

Ma olyan témánk van, amely mindig aktuális az emberiség történelmének minden korszakában, ha valóban, ismerve az Úr útjait a Szentírás szerint, folyamatosan az ember mint olyan romlottságába torkollik, függetlenül attól, hogy milyen korszakot élt, ill. él. Az első teremtéstől a mai napig a gonoszság és a romlottság odáig fejlődött, hogy Isten kénytelen volt beavatkozni a fejlődésébe. Világméretű árvíz volt, Szodoma és Gomora elpusztítása, Tírusz stb. Isten ítéletei előtt mindig más utat biztosítottak, t.i. elkülönés és üdvösség. Pusztulásról beszélünk, vagy valaminek Isten általi elhagyásáról, ami elérte a csúcspontját vagy a határt, amikor Istennek be kellett avatkoznia, a mai napig is a jövőben is ezt teszi. Mai nap is van ilyen folyamat a világban, aki lát az látja hogyan teszi ezt Isten az úgynevezett keresztény országokkal. Az Úr nem bottal ver, csak elferdíti az elméket a központi hatalmasok fejében. De ez benne van Isten tervében.

Ha figyelmesen tanulmányozzuk a Szentírást Isten népéről, akkor sokszor észrevesszük Isten kegyelmét és türelmét velük szemben. Mint tudod, Isten hosszútűrő, és arra időt ad, hogy a gonosz utakról és ettől az elferdült nemzetségtől hozzá forduljanak. A mai verset szövegkörnyezetben olvasva látjuk, hogy Péter a romlott nemzettől való elszakadásról beszél. Hiszen ez a prédikáció Isten Fiának keresztre feszítése és feltámadása, valamint a Szent Szellem eljövetele után hangzott el. Ismeretes, hogy ez a nemzet elutasította a Messiást. Mit adhatna Isten még többet?! Nekik adta mindazt, amije volt, magát Jézus Krisztust, Izrael Messiása személyében. Ez egy sokak által már ismert és elfogadott igazság, de ennek a tudásnak a gyümölcsei más gondolatokat kell hogy szüljenek bennünk, ha már rátértünk  az igaz felismerésére, szívünk állapotát tesztelhetjük. Vannak e gyakorlati eredményei az új felismerésének?

Ha Isten mindent odaadott népéért, és azok elutasították Őt, mi az oka ennek? ROMLOTTSÁG! Mi van ebben a szóban, ennek a szónak a rövid kifejezésében? Elvetemültebbek voltak, mint ma, vagy az már a múlté? Nem! Teljesen hitehagyottak voltak magától Istentől. A gonosz tanokat vagy tanításokat összeegyeztethetetlenné tették Isten szándékával.

És ez még nem minden, mert saját gonosz tanaik és vallásuk szomorúságot okoztak az embereknek. A népet ravaszul leigázták maguknak, csakis egy célból, nyereségvágyból. Elfoglalták Mózes székét (a Szent Törvény) és ezt felhasználva meghódították maguknak a népet.

Hogy áll a dolog ma? Nem jobb. Valószínűleg sokan megtapasztalták saját maguk is, hogy a különféle tanítások rabságában vagy fogságában lévők nem tudnak kiszabadulni ebből a kötöttségből, illetve kompromisszumokat találva megnyugodnak, de nem honosult  meg Isten békéje a szívükben. Azért Péter beszéde ma is aktuális" Térjetek más felismerésre!" A probléma nem az, hogy hogyan lehet megoldani a helyzetet vagy az erőfölényt szerezni. Istennek nincs ilyen terve mindezek kijavítására, mert nem javít ki semmit, hanem új utat ad. Az út és az új élet Jézus Krisztusban adatott meg, és így van ez akkor és ma is.

Honnan jött az a háromezer ember, aki hitt, kivált (bemerítkezett) és csatlakozott az egyházhoz? Azokból az emberekből származtak, akik korábban egybe voltak olvadva a judaizmussal, Isten készítette fel szívüket, meghallották az apostol hívását, hittek, elhagyták a régi utat, új útként követték Krisztust. Ezt senki sem teheti meg, ha nem születik újjá a Szellemtől!

Ma a nemzeti kereszténység  folyamatát figyelve, ráadásul a nyugati, úgynevezett keresztény országokból kiindulva, amelyek felett kétségkívül  a gonosz áll, egy folyamatot tapasztalhatunk meg, amely egy nagyarányú romlás, a paráznaság fejlődésében megállíthatatlan. Sátán igyekszik, hogy lerombolja az erkölcsi értékeket, a keresztény alapokat, és ez a kovász a politikán keresztül fejlődött ki. Megpróbálja összemosni az erkölcs és a romlottság határait, sikeresen. Meg vannak az eszközei és erre kiszemelt emberei. Ezek a világ tekintélyei, úgy a politikában, művészetben, kultúrában, és vallásokban. INRI, " A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA."  ez a tábla a megfeszített Krisztus fájára volt szegezve, ami az akkori idők három nyelvén volt kiírva, héberül, görögül és latinul. A héber vallás képviselője, a görög kultúra, a latin politika, ez a három a mai napig megfeszítik Krisztust.

Isten megengedi ezt, mert így kell teljesednie Isten szent szavának.

Ha ma Isten nem önti ki haragját, mert a kegyelem idejét éljük, akkor eszköze a nemzetek, amelyek egymásra támadnak, és Isten felbuzdítja a királyok szellemét. 

 Jeremiás prófétai szavában 50 f.-3 v. beszél az északi népről, akik Babilont vadonná teszik.

Babilon szellemi értelemben, a választott nép hite hagyására vonatkozó büszkeségről beszél, vagyis jellemzi. Az északi nép Izrael északi részén található országok. Szellemileg értelmezve (asszíria)  ma az iszlám népek, és Isten kiszárítja a Jordán folyót, ami a két ellentétes vallás határát jelenti, Jordán folyó a határ két ellentétes vallás között.

„Mert ímé, én nagy nemzetek gyülekezetét támasztom és hozom fel Babilonra északnak földéről,”(9. vers).

Ma a keresztények még romlottabbakká váltak, mert a legjobbat utasították el a kegyelmet, és a kicsapongás útját követik. A keresztény kifejezés alatt nem Krisztus követőit értem, hanem a névleges vallást és annak követőit. Aki megrontja a kegyelmet, azt jobban megverik.

Babilon szellemileg parázna, öntelt keresztény világ.( Jelenések 17 f.)

Isten felajánlja Péter szavai által, hogy váljunk el ettől a romlott rendszertől, akkor a judaizmus, ma a parázna kereszténységtől, és kössünk frigyet a mennyei vőlegénnyel, hogy örökké tartson kötelékünk a Szent Szellem által . Nemcsak lelki értelemben, hanem testileg is. ".Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,.." (2Korinthus 6-16,17).

Nekem úgy tűnik, hogy a liberális demokratikus rendszernek vagy a nyugati rendszernek köszönhetően már kiszáradt a folyó, a határ a két ellentétes vallás között. Ez a judaizált kereszténység és az iszlám. Nyilvánvaló, hogy ma az iszlám szélsőségesei nem olvadnak össze az iszlámmal, tudomásom szerint. Így volt ez a múltban a keresztes hadjáratok során is. Se annak, se a másiknak semmi köze a hithez.

De a folyamat elkezdődött, és be fog teljesedni. A keresztények ugyanis szekulárissá és átpolitizálódtak, az iszlamisták pedig megsértődtek, a keresztények elleni haragjuknak valós gyökerei vannak, és ezért radikális embercsoportok szélsőségét használják fel. De ez nem ilyen egyszerű.

Ettől elkülönülhetnek az újjászületett Krisztus követői.

A világ pusztulása felé rohan, de hogy ne ezzel a világgal együtt ítéltessenek el bennünket, elszakadva ettől a romlott néptől, és hogy Isten elfogadjon téged és engem, akkor: "Lakozom bennök és közöttük járok", megmenekülünk a nagy ítélettől.

A muszlimoknak nincs felhatalmazásom írni, mert Isten ismeri minden ember szívét, és egyedül Ő tud megmenteni és gondolatot behelyezni az emberbe. De a Krisztus követői nem buzdítják erőszakra a zsidókat a muszlimokat és keresztényeket, mert a Béke Istene a béke megőrzésére hívott el minket, és boldogságot ad a béketeremtőknek. "Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják" Most nem a Krisztusban való üdvösségről kell beszélni, mert közeleg a háború, ezt még kívánni se kell ( egy háború sem szolgálja az evangéliumot) hanem arra, hogy hirdessük a megbékélés Istenét a világba és felszólításunk a romlástól való elszakadásra amíg lehet, mert Isten féltékeny és Szent. Eközben Krisztus építi az egyházát, élő kövekből, amig tart a kegyelem ideje.

"Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom..." (1Korinthus 15-33, 34).

Az elkülönülés nem egy csoport, mindenki személyesen megtapasztalhatja a Szentlélek által a romlást, és elszakadhat tőle, nem számítva másokra. Ha elválik a hazugságtól, akkor mihez ragaszkodj és kihez, csak egy válaszom van; az Úr Jézus Krisztushoz, aki mindig hűséges, és nem hagy el, hanem befogad téged és engem. Isten elfogadja az ilyeneket, és megteremti a hajlékot: ". "Uram – szólt hozzá Júdás, nem a karióti –, mi történt, hogy nekünk készülsz láthatóan megjelenni és nem a világnak?" Jézus ezt felelte neki: "Ha valaki szeret engem, és igémet megőrzi, Atyám is szeretni fogja azt, azután majd elmegyünk hozzá, és lakást készítünk nála..” (János 14-22, 23). 

 

Az Atya szeret minket, - mi szeretjük Őt?