Szeretném ha szeretnének.

Szeretném ha szeretnének. 

 Egy különleges helyzetbe kerül az az ember, akiben már megfogant az isteni szeretet ( görögül "agapé"). Nem csak tudomásul veszi, hogy Isten szereti, hanem benne is kicsírázott az Isteni szeretet magva. Ez érzékibbé teszi a szívét, és tudja sugározni mások iránt. De arra lesz figyelmes, hogy ha már tud szeretni az Istentől kapott szeretettel, ez a szeretet nagyon magányossá teszi, mert nincs viszonozva. Ha örül is a Szent Szellem örömében ☀️, a szíve ❤️fáj, mert nap mint nap, szembesül a hideg és a langyos testi állapotok miatt, akik az útja során szembe jönnek. De a legfájdalmasabb az ha a bensőséges kapcsolatban hidegülnek meg a viszonyok. "Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velök Júdás is, aki elárulta őt." (János 18,-5). Az apostola árulta el. "Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!(Zsoltárok 78,-40).Dávid is erről a fájdalomról ír: "Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben."(Zsoltárok 55,-13,14,15). Nem a világ borzalmai, Istentelensége okoz fájdalmat a szívbe, hanem akitől elvárható lenne a bizalom és a szeretet. Az isteni szeretet fáj, mert a hitetlenség veszi körül, nem a világi, hanem a Krisztus nevét valló keresztények hitetlensége. Inkább lennének hidegek vagy hévek, ezekkel Isten még tud kezdeni, mert ők nem képmutatók, ellenben a langyosságot már csak kiköpni lehet, felhevíteni nem. Hihetetlennek tűnik ez a megállapítás, de igaz. Isten leírt történelmét nem lehet megváltoztatni, azért jelenti ki Jézus,akinek van füle az hallja. A sok szép Isteni szó és ígéret semmit nem ér a langyosak szájából, mert Isten kiköpte őket, hogy ne mondják azt az Ő nevében, amit mondanak és cselekednek, ha látszólag azok, de erejük nincsen.. A Jelenések könyvében már nem az irgalmas és megbocsátó Jézus jelenik meg János előtt, hanem mint mindenható Isten készül az ítéletre. Már nem egy együttérző akinek fájt a szíve az emberek iránt, hanem az akinek éles és sugárzó szemei mindent átlátnak. A fájdalom ami Őt érte a saját népétől, a Bárány sebei fogják emlékeztetni örökké minden üdvözült előtt az Ő mennyei birodalmába. Ez nem elég, hogy mi is szeressük Jézus krisztust, azt aki itt a földön a gecsemáné kertben szörnyű halálos lelki fájdalmában, magányosan elfogadta azt a kelyhet amit az Atya nyújtott felé, és kiitta fenékig, miért?- mert azok akikért eljött elárulták, megkínozták, akiket szeretet mindhalálig , " Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek." És mi tudjuk mit cselekszünk? De az Úr hosszútűrő a végtelen szeretetében, megvárja amíg megtelik a létszám, hogy a választottak közül senki se vesszen el, ahogy énrám is várt türelmesen.