A Jób könyvének üzenete.

 

A Jób könyvének üzenete.

„Vala Úz földén egy ember, akinek Jób vala a neve.” (Jób 1:1)

Jób története rendkívül jelentős, és minden keresztény számára tele van tanításokkal . Különös jelentőséggel bír, mert olyan kulisszák mögötti folyamatokat nyit meg, amelyek az egyszerű halandók számára láthatatlanok, de valóban megtörténnek. Ha ez a történet nem nyitotta volna fel a fátylat, s rejtve maradt volna, akkor nem hallhattuk volna,  Isten és az ördög közötti párbeszédet, amelyet a könyv első két fejezete ír le, az a szenvedés ami ezt az istenfélő embert érte, érthetetlen és rendkívül igazságtalan lenne, az a következtetésünk, véleményünk a mindent irányító Istenről, hogy Ő könyörtelen. 

Istennek azonban megvan a maga csodálatos terve Jóbbal – és ez megmutatja nekünk ebben a történetben. Amit Isten elért benne az Ő által megengedett, talán a legnagyobb az ember történetében, gyötrelmes leckét, az számunkra is a tanítás áldása! Jó lesz, ha alázatos szívvel Jóbbal végigmegyünk az ő iskoláján, és minden isteni leckét magunknak tanulunk meg! Akkor talán nem kell a saját életünkben keresztül mennünk rajtuk – legyünk olyan bölcsek, hogy tanuljunk mások hibáiból!

Jób története tehát nem mese, ahogyan ma tanítják egyesek! Isten Igéje egyszerűen és egyben nagyon hitelesen mondja: " Uz földjén volt egy ember, Jóbnak hívták"! Ráadásul ennek az embernek irigylésre méltó hírneve volt -  kivételes volt: „Bizony nincs hozzá hasonló a földön:” (1,8; 2,3)! Pedig ennek az embernek ugyanaz a bűnös természete volt, amely nem tud állni a Szent Isten előtt – újjászületésre volt szüksége! És ehhez látnia kellett magát abban a fényben, amelyben a szent Isten látta őt, és látnia kellett Istent (42,5 .6). Jób újjászületésének és elfogadásának egész folyamata leírja ezt a nagyon érdekfeszítő történetet. Az Úr segítsen, hogy hasznos leckét hozzunk ki innen magunknak!

 

„Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.” (Jób 1:1)

Amikor egy ilyen személyleírást olvasunk, természetes kérdés merülhet fel: mire van még szükség? És mit jelent ebben az esetben (Jóbbal kapcsolatban) az isteni (nevelés) fegyelem? Nem elég ártatlannak, igaznak lenni, félni Istent és menekülni a gonosztól, hogy Istennek tetsszen?

Istennek megvannak a tervei az emberrel, és minden bizonnyal eléri, amit eltervezett! Ha a lélek szent (gonosztól elválasztott) és istenfélő életmódot valósít meg, akkor ez csak az új élet erejével - az újjászületéssel - lehetséges. Ha egy ilyen újjászületés (az isteni kegyelem segítségével) nem történt meg, milyen hatalom (ha nem a Szentlélek ereje!) segítségével lehet ilyen az ember?

Ha lenne legalább egy ember a földön, aki saját erejéből és személyes jámborságából képes közelebb kerülni Istenhez, akkor Krisztus hiába szenvedett ennyit! „Mikor pedig eljött az időnek teljessége,” (Gal. 4:4). Amikor egy személy TELJES megpróbáltatása feltárta végső romlottságát, és megmutatta, hogy „hogy nincsen csak egy igaz is;” (Róm 3:10), Isten Fia jött, aki igazán igaz és bűntelen ! És az Ő igazságossága ELÉG ahhoz, hogy minden bűnöst megváltson a földön (Róm 5:18.19; 1Kor. 1.30.31; 2Kor 5:21;Ezékiel 14:12-20)!

Ennek az istenfélő embernek a sorsára esett próba története nem nonszensz (hasztalan) vagy valamiféle kísérlet a legmagasabb szinten!

Ennek a megpróbáltatások történetének meg kell mutatnia a föld minden emberének (még mielőtt Isten megadta nekik a törvényt!), hogy szükségük van egy KÖZVETÍTŐRE, aki elnyerheti nekik Isten irgalmát: „Kiengesztelést találtam” (Jób 33:24)!

 

„Jób... korán reggel felkelve égőáldozatot mutatott be mindannyiuk száma szerint” (Jób 1:5)

Ezt a gyermekeiért tette, "mert Jób azt mondta: Lehet, hogy a fiaim vétkeztek, és szívükben szidalmazták Istent." Feltűnő ennek a jámbor embernek a gyermekeiért végzett papi pártfogó szolgálata. Megpróbált közvetítő lenni köztük és a szent Isten között. De igaza van?! És nem tesz ma olyan sok keresztény szülő, aki ekkora felelősséget vállal gyermekeiért?! Ezt nem szabad összetéveszteni a gyermekekért való imádsággal: ha Jób szolgálatára tekintünk mintaként a gyermekekért való imádkozásra, akkor ez így van!

Az Úristennek hozzá kellett engednie, ehhez az ártatlan istenfélő emberhez a sátánt, aki „Körülkerültem és át meg át jártam a földet.” (7. v.). A sátán nagyon is tisztában van mindennel, ami a földön történik, és mindig megvan a maga alattomos célja Istennel és alattvalóival kapcsolatban, mert ő maga elhanyagolta Isten iránti hűségét, és fellázadt ellene. Most megpróbálja megtalálni a legkisebb igazságtalanságot, lehetőséget és elfogultságot Isten részéről teremtményével (népével) kapcsolatban, és azonnal szemrehányást tesz neki: " Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?" (9. cikk). Ezekkel a szavakkal arra utal, hogy Isten támogatót "vett" magának!( megáldotta minden anyagi jóval)

Ha azt akarjuk, hogy Isten a Védelmezőnk legyen közös ellenségünkkel (az ördöggel) szemben, akkor SZEMÉLYESEN ISMERJÜK MEG ŐT – nem csak „azáltal, hogy engedelmeskedünk a fülnek, hogy halljunk róla (Jób 42,5)! Amikor felismerjük Őt, azt is megtanuljuk, hogy NEM LEHET közvetíteni Közte és gyermekeink között, mert nekünk magunknak kell valaki, aki „mindkettőnkre tenné a kezét” (Jób 9:33)! Még akkor is, ha az emberek közül ma valaki meghosszabbítja ezt a listát az ő igazságával: „És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.… nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg." (Ezékiel.14:14.18), – nem lenne szabad alábecsülni Isten közvetítő szerepét! Mindig emlékeznünk kell arra, hogy Istennek megvannak a maga szabályai az emberekre, amelyek alapján az egész világot ítéli meg,- az Ő igazsága!

 

"És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot?(Jób 1,8)

Amikor Jób könyvének ezt a részét olvassuk, és Isten ilyen szavaival találkozunk, önkéntelenül is az a benyomásunk támad, hogy Istennek nagyon tetszik, hogy ilyen jámbor embert ajánl engedetlen ellenfelének (Sátánnak) Jób Isten rabszolgája volt, nem a sátáné. ( Róma 6:16.19; Titusz 3.3; 2Péter 2.19)!

Milyen fontos, hogy Isten felhívja sátán figyelmét emberére! Isten nem ismer tervet vagy hasznot – Soha nem keres hasznot senkitől ( Zsolt.50, 10-13; Iz.44.24; 45.12)! Azzal, hogy ezt sátán előtt mondta, talán emlékeztetni akarta, hogy elgondolkodjon és gondolja át a viselkedését. „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!” (Ézsaiás 14,12). Milyen hatalmas igazság tárul elénk itt – a büszkeség okozta a világosság angyalának, Lucifernek (sátánnak) az esését! Ezért lett a SÖTÉTSÉG fejedelme, aki a mai napig a világosság angyalaként mutatja be magát (2Kor 11:14).

A mindent tudó és mindenható Istennek azonban, aki a sátán figyelmét Jóbra irányítja, áldásos célja van az emberrel. Nevelés, Ő minden ember közelében dolgozik! Előre tudott mindent, amit a sátán megtagad majd tőle! És a cinikus "Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?" (Jób 1,9) Isten nemcsak magát Jóbot használja fel a javára, hanem családját, barátait és mindannyiunkat is, hogy tanuljunk ebből a könyvből. Áldott legyen az Ő dicső neve!

Kedves olvasók! Ha bármilyen problémát tapasztalsz az életedben, Isten talán ugyanazt akarja TANÍTANI neked, ahogy Jóbbal tette! Talán csak „Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, ” (Jób 42,5)! És az Úr meg akarja nyitni magát személyesen neked! Különleges közösséget szeretne veled, amelyre minden szentet elhív (1Kor 1:9)!

 

– Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?(Job 1,9)

Könnyű és lehetséges-e félni Istent ok nélkül? Tudjuk, hogy már a korai gyülekezetben is voltak emberek, akik úgy gondolták, hogy az istenfélelem a NYERESÉG eszköze” (1 Tim. 6.5). És nem csak így gondolták, hanem tanítottak is másokat: „Ha valaki másképpen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt,” (3. v.). Ma nagyon sokan vannak azok közül, akik „másképpen” tanítanak a kereszténységben! Sok gyülekezet a gyakorlatban erre a "másik" tanításra épül! Pál apostol így tanította Timóteust: „Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál". (1 Tim.6.5)!

Amikor Jób példájára emlékezünk, legyen mindig bátorításunk és vigasztalásunk, hogy nem a sátán volt a kezdeményezője Jób családjának minden problémájának, hanem az Úr! Ő az, aki felhívja sátán figyelmét szolgájára! Ő dicséri Jóbot a sátán szemében! HAGYJA sátánnak megérinteni Jóbot! Ha ezt megértjük és emlékszünk rá, akkor könnyebben érzékeljük életünk nehézségeit, nehézségek végén Istent látjuk, aki MINDIG MINDEN mögött áll! -“de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni,”(1Kor 10,13)!

Isten tudja, hogy eredendően egocentrikusak vagyunk; A sátán is tudja ezt. Ezért a hívő érzékeny helyeit arra használja fel, hogy ne csak Istennek hivalkodjon, hanem a testvéreket is rágalmazza (Jel 12:10). Néha, mint Jób esetében, nem téved: " Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?(Jób 2.5)! Tudjuk, hogy Jób áldás helyett megátkozta a napját, és végül bevallotta, hogy ő: "Ki az mondod aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? " (42,3)!

Így lehet ez velünk is, ha nem látjuk életünk minden eseményében az „Úr, Isten… bölcs jobbját, aki megtanít minket arról, hogy mit TESZ [értünk] melyik úton KELL járjunk” Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell".(Ézsaiás 48,17)! Mindannyiunkat nagyon szeret, de soha nem vesz magának rabszolgákat és imádókat, a húsvér, a test egójából fakadókat.

 

– Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van?(Jób 1,10)

Milyen nagy irgalmasság és gondoskodás Istentől! A sátán, aki a mai szavak birtokában van, nagyon jól tudta, Kitől származik ez a gondoskodás! Isten keze által védve lenni mindenben nagyon sokat jelent! Milyen gyakran nem értékeljük ma az Úr gondoskodását és védelmét! Vagy mi, keresztények, mindig megértjük e, nem a képességeinkből, nem ügyességünkből, hanem az Ő kegyelméből és védelméből élünk és mozgunk (ApCsel. 17.28)?

A nagyon nagy élettapasztalattal rendelkező sátán, jól ismeri az ember minden befogadási képességét. Nyilván nem véletlenül fogalmaz meg ilyen követelést: "De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!" (11. cikk). „Áldom az Urat mindenkor” (Zsolt. 34:1). A hívő kiváltsága,engedelmes függősége is egyben! Mindig függünk az Úrtól, nem csak akkor, amikor minden rendben van; akkor is és nem csak akkor, ha sürgős szükségünk van Rá! Milyen jó, amikor a szívünk „minden alkalommal” áldja Őt, vagyis MINDENT hálával veszünk a kezéből!

 

Figyeljünk arra, amit a sátán mond Istennek: "Nyújtsd csak ki a kezed és érintsd meg." És akkor azt olvassuk, hogy Isten így válaszol neki: „Íme,mindazt, amije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet.  " (12.v). Isten soha nem bánt senkit (Jakab 1:13)! Bölcs nevelésében azonban időnként megengedheti a sátánnak, hogy megérintse a hívőt! Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy "Sőt, tudjuk, hogy MINDEN a javukra válik azoknak, akik szeretik Istent, és akiket az Ő akarata hív el." Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róm 8,28)! Az isteni fegyelem jót tesz a hívőnek, mert előbb-utóbb elvezeti Isten és útjainak megértéséhez és újjászületéséhez: „Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!” (Jób 42,5,6)!