De egy a szükséges dolog.

 

De egy a szükséges dolog.

Lukács 10,-38. "Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.

39

És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.

40

Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.

41

Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:

42

De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle."

 Itt láttunk két asszonyt, akik testvérek voltak. Az egyik közülük Mártha, ő aki befogadta Jézust a házába. Úgy gondolom, hogy ő volt az idősebbik és háztulajdonos. 

Jézus a házban.

Itt az írás azt mondja, hogy "befogadta" Jézust, nem meghívta, Jézus ott nem vendégként volt jelen. A Szentírás szavainak van konkrét jelentősége, azért ajánlatos több fordításban olvasni, mert a fordítók néha nem pontosan fordítottak le egyes szavakat. De itt látjuk, hogy befogadta,ez több mint meghívta. Az egész evangéliumban látjuk, hogy voltak akik meghívták őt, ez volt egy farizeus, ( Lukács 7,-39). 

Mártha szerette Jézust, és sokat forgolódott, hogy Jézus otthon érezze magát. Tett-vett, szorgoskodott Jézus jelenlétében. Jézus meg is dicsérte ezért, de mégis azt mondta, hogy:" Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle." Mindenhol ahol jelen van Jézus, és ez ma az Isten háza, és a gyülekezet feje, és ebben a házban vannak akik mindent szorgosan megtesznek, hogy melegség és jó körülmények uralkodjanak nem csak szellemi szempontból, hanem hogy, a jövevények kik Krisztushoz jönnek ne szenvedjenek hiányt. Mártha zsidó asszony létére igyekezet a törvény szerint eljárni, ugyanis a vándor aki egy házba betér, meg kell adni neki minden tisztességet.

  Milyen irgalmas hozzánk Jézus hatékony kedvessége, aki végső soron az egyetlen, aki teljesíti a törvényt! Mennyire fontos megérteni, hogy az irgalom valóban ebben teljesíti be Isten akaratát, „hogy beteljesedjék bennünk, akik nem test szerint élünk, hanem Lélek szerint a törvény megigazulására”. A törvényeskedő ember test szerint él, az irgalom idegen tőle, és ezért nincs benne igazság. Ahol az irgalom van, ott minden a helyére kerül, és ez két formában nyilvánul meg. Az első Jézus szavának megbecsülésében nyilvánul meg. A kegyelmet mindenek fölé helyezi. Még ha két embert nézünk is, akik egyformán tekinthetők Krisztus szeretetének tárgya, mennyire más az, akinek szívét leginkább az irgalmasság tölti el örömmel! És ott ahol ránk esik a boldogság, hogy halljuk Isten szavát Jézustól vagy magának Jézusnak a szavát, ott megtaláljuk az igazi kincset Jézus lábainál. Ez minden irgalmasságot ismerő ember igazi erkölcsi állapota. Jelen esetben Máriáról van szó, akit Jézus lábánál ülve látunk, és minden szavára hallgat. Helyesen döntött, ahogy a hit mindig dönt (nem azt mondom,- hívő, hanem a hit). Martha nyüzsgött. Csak arra gondolt, mit főzzön Jézusnak, mintha test szerint élne, és nem zárta ki gondolatait arról, hogy mi jár neki ezért. Kétségtelenül jelentős volt, és valamilyen módon megtisztelte, de zsidó módon nyújtott tisztesség volt, testi, világi jellegű volt. Itt jutalmazta Mártha Jézus testi jelenlétét, jutalmazta zsidó férfiként és Messiásként, de egy kis árnyalattal az „én” és családja  felmagasztalásával. Ez természetesen tükröződik Lukácsnál, aki leírja az erkölcsi rend részleteit. Ami Mária viselkedését illeti, Martha számára nem tűnik másnak, mint a sok hiábavaló készülődés iránti közömbösségének megnyilvánulása. Ettől csalódottan az Úrhoz fordul Mária elleni panasszal. Azt szeretné, ha az Úr támogassa őt ebben, és helyreállítsa az igazságosságot.  Ez egy konfliktus helyzetet szült, de Jézus jelen van és helybe igazitja Márthát. Az Úr megigazítja azt, aki hallgatott szavára: "És csak egy dologra van szükség." Nem Mártha, hanem Mária választotta a helyes magatartást, amit nem lehet elvenni tőle. Ne feledjük, hogy a Békesség Fejedelme volt jelen. Ez ma is aktuális Isten gyermekeire. Amikor az irgalom munkálkodik ebben a világban, nem azt kell választanod, ami megfelel a pillanatnyi szükségleteknek, hanem azt kell választanod, ami az örök boldogságot garantálja. Ezért Jézus szavát Isten kegyelmének részecskéjeként fogjuk fel, amely feltárja és közli velünk azt, ami örök, és amitől nem lehet eltérni.

Ezeket a sorokat karácsony napján írom, amikor a nagy keresztény ház ünnepli Jézus születését. Tudatosan nem mondtam, hogy a születésnapját. Tudvalevő, hogy nem Decemberben született. De ha már így is van elfogadva, akkor mégis azt kell mondanom, hogy tiszteljük mind azokat az embereket, akik ilyen módon tisztelik az Urat. Most én csak azokról beszélek akik Isten házában élnek. Hívő keresztények, akik nem a kívüli tömegekkel vannak az Isten háza falain túl. A tömegek akik szokásból kifolyólag tartanak ünnepeket, akik még esetleg a ház kapui alatt tömörülnek várva az Isten irgalmát, pedig megvannak hívva az Isten rég elkészített mennyei lakomára, de a szűk kapun nem férnek át. Sok a teher rajtuk a fölösleges kellékek a bálványaik nem férnek át a kapun. Semmi nem mehet át azon a kapun, mindent a fal alatt kell elégetni, mint a kiszáradt karácsonyfát.

 De ma is megfigyelhető ez a sürgés forgás Isten házában,"De egy a szükséges dolog", Mária választotta a helyes magatartást, amit nem lehet elvenni tőle. Amikor az irgalom munkálkodik ebben a világban, nem azt kell választanod, ami megfelel a pillanatnyi szükségleteknek, hanem azt kell választanod, ami az örök boldogságot garantálja.