„A Szellem gyümölcse: ... JÓSÁG *”

 

(Szívélyes üdvözlettel a Dubliniaknak.) 

„A Szellem gyümölcse: ... JÓSÁG *” 

(Gal.5.22) * (görögül,-agathosýni  ἀγαθωσύνη - 1. jóság, tisztesség, őszinteség; 2. kedvesség, isteni jóság)

Az utolsó napok – a Szellem apostol általi próféciája szerint – megvannak a kezdeti jellegzetességeik az emberiség történetének minden más korszakának hátterében: "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld". (2Tim. 3:1-5). 

Abban az időszakban, az utolsó élőknek is meglesz az igazi jellegzetes portréja. És itt sok negatívumot látunk: rágalmazást és barátságtalanságot, kegyetlenséget és jóra való hajlandóságot is egyaránt. Milyen messze van ez a kép a Szellem által előállított és a JÓSÁG által képviselt eredménytől! Egyáltalán nem mennék bele az ilyen emberek portréjának elemzésébe, ha nem a Szentírásban a Szent Szellem mutatta volna be, és ha nem ábrázolnák a hitvallók is, ezt az állapotot, akkor hihetetlennek tűnne, hogy az emberek semmit sem változnak: „Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” (2Tim. 3:5). Ebben az esetben a hitvalló - még a krisztuséit erősen utánzó - mégsem fog komolyan különbözni a világ emberétől.

De a Szentírás emlékezteti a megtért hívőt, hogy „Ilyenek voltatok pedig némelyek, DE megmosattattatok, DE megszenteltettetek, DE megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Kor 6,11)! – Csodálatos változás történt Krisztus nevében a Szent Szellem erejével! Az óembernek a réginek most nem szabad újra megjelennie! Most a Krisztus követőinek gyökeresen különböznie kell a világ népétől! Ezt a különbséget pedig a Szent Szellem reprodukálja életében, ha (természetesen!) újjászületik. Ismételten (és erősen) hangsúlyozzuk az újjászületés gondolatát, mert először is, enélkül senki sem „NEM láthatja Isten országát” (János 3:3). Másodsorban pedig az utóbbi időben az újjászületés kérdését (enyhén szólva) sem közelítik meg teljes hűséggel, ezért sok olyan lélek lépett be a gyülekezetbe, akiknek semmi közük Istenhez. Természetesen lehetetlen elvárni az ilyen emberektől, hogy megértsék a Szellem gyümölcsét és gyakorolni képesek lennének azt.

 

"Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot,....” (Kol. 3:12)

 

  Lehet-e mindegy, hogy a szentek hogyan cselekszenek (őszintén vagy becstelenül)?! Normális, ha egy „szent” szíve nem kedvességgel, hanem rosszindulattal van tele?! Lehetnek-e becstelen emberek a SZENTEK között? Nemrég megkérdezték Isten egyik szolgájától: „Miért vagy ilyen ősz hajú? – nem vagy te olyan öreg.” Habozás nélkül válaszolt: „Mert sokat kell dolgoznom a szentekkel!” Ennek a gondolatnak az a célja, hogy minket (keresztényeket) elgondolkoztasson! Hány JÓ (kedvesség, őszinteség, tisztesség) van közöttünk ennyi megosztottsággal és széthúzással?!

Megszoktuk, hogy csak pozitív dolgokat beszélünk és hallunk magunkról a gyülekezetünkről és elégedettek vagyunk, ha sok jót hallunk magunkról. Ez egy emberi tulajdonság. Mindazonáltal egy elfogulatlan Nagy Bíró előtt állunk, aki nem hízeleg, hanem nagyon pontos súlyokat tesz a „mérlegre”! Van egy nagyon jó módszer ma minden keresztény számára, ha nem akarjuk hallani: "megmérettél a MÉRLEGEN, és könnyűnek TALÁLTATTÁL" (Dán 5:27)!

 

 Ez az út az alázat és a megtérés, amelyre az Úr elhívott minket (Jel 2,5)! A Szellem gyümölcse az, amit látni kell az életünkben, ha valóban megvan, amire az Úr hív minket az Ő Igéjében, parancsot adva: „ÖLTSD FEL”! Ez nem a mi szabadakaratunk kérdése, hanem parancsolat. A Szellem gyümölcse az igaz kereszténység próbaköve! Ha bármelyikünk személyes problémát érez ezzel kapcsolatban, ma még van időnk mindent rendbe tenni – meghajolni az élő mindenható Isten előtt, és hagyni, hogy Ő végezze ébresztő munkáját életünkben. Az eredmény nem várat magára, ha teljesen az Úrra bízzuk magunkat. Ez nem egy kötelesség, még ha parancsolat is, hanem ajtó nyitás az Úrnak aki kopogtat a szívben. Ha teljes hittel fordulunk Hozzá, nem űz el magától senkit. (János 6:37)! …