Az elesett hitehagyottak.

Az elesett hitehagyottak.

 

Egy olyan Igét veszek most figyelembe, amely véleményem szerint, többféle képen is értelmezik, most én is beállok azok közé, mert úgy vettem észre, hogy nincs pontosan és egyértelműen értelmezve, semmiképpen sem áll összhangban Isten tanításaival és Szellemével sok igemagyarázó írásai. 

„Mert lehetetlen – ha egyszer megvilágosodott, és megízlelte a menny ajándékát, és részese lett a Szentléleknek, és megízlelte Isten jó szavát és a jövő korának hatalmait, és elesett, újuljanak meg újra megtéréssel, amikor ismét keresztre feszítik magukban Isten Fiát és esküsznek rá. Az a föld, amely issza a rá ismétlődő esőt, és hasznos gabonát termeszt azok számára, akiknek megművelik, Isten áldását kapja; De aki tövist és bogáncsot terem, az értéktelen, és közel van a kárhozathoz, akinek ég a vége. (Zsidók. 6,-4 ... 8.) Csia Lajos fordítása.

Ahhoz, hogy tisztán lássuk, mire gondol a héberekhez írt levél szerzője, nyitottnak kell lennünk a levél gondolatainak és természetének elfogadására.

 Először is, meg kell találnunk, mit jelentenek azok a szavak, "akik megízlelték a menny ajándékát, és részeseivé lettek a Szentléleknek". Nagyon fontos tudni, hogy ez a levél a zsidóknak íródott. Ebből a nézőpontból kell kezdenünk a gondolkodásunkat.

A 4-6 versben, az író arra törekszik, hogy megmutassa, hogyan lehet elkerülni az alacsony szellemi állapotból adódó nehézségeket, és figyelmezteti ezeket a hívőket a súlyos veszélyre, amelynek ki voltak téve. Az a tény, hogy ragaszkodtak a judaizmus formáihoz és rituáléihoz, arra utalhat, hogy azok közül, akik megvilágosodtak a Szent Szellem  igazságában és tanúi voltak a jövő, eljövendő korának  hatalmával, megízlelték annak előnyeit (mik az előnyei? - a "csodák és a betegek gyógyítása" a jövő korának ereje ) visszatértek a judaizmushoz. Az ilyenek számára nem lehet gyógyulás. Ez az „elesés”, amelyről a levél írója beszél, nem az igaz hívő hitétől való elszakadás, hanem az egyszerű hitvallás hitehagyása.

A szövegrész a megvilágosodásról beszél, de nem az újjászületésről vagy az örök életről. Az igeszakasz bemutatja az eklézsia külső kiváltságait, a Szent Szellem jelenlétét, Isten Igéjének erejét (akkor a Szellem erejével hírdetve, minden megerősítéssel, jellel és igaz bizonyítékkal a mennyeknek országa evangéliumot) és az erő külső megnyilvánulásait. A gyülekezet között a Szent Szellem ereje által. Mindezt látták és tudták azok is, akik ott a gyülekezet között találták magukat, akikben nem volt szellemi élet.(Ez már akkor is így volt) Az ilyen emberek élvezték a gyülekezet  élet előnyeit, de ennek ellenére felhagytak hitvallásukkal és visszatértek a judaizmushoz. Mélyen lelkileg kötődttek népük tradícióihoz. Ezzel visszatértek ahhoz a tanrendszerhez, amely a Messiás keresztre feszítésével ért véget. Valójában újra keresztre feszítik magukban Isten Fiát. Ugyancsak nyílt szemrehányásnak teszik ki Jézus nevét.. Mivel gyakorlatilag beismerték tetteikkel, hogy kipróbálták Krisztust és az eklézsiát és jobbnak találták a judaizmust. Ezeket nem lehet bűnbánattal megújítani. Az ilyen emberekben mélyen beleágyazódott a tradicionális, szertartásos foglalatosság. 

A szövegrész akkor válik teljesen érthetővé, ha jól látjuk, hogy a levél írója nem feltételezi, hogy isteni élet vagy isteni munka van a lélekben, hanem egyszerűen részesedik a gyülekezeti külső kiváltságaiból.

7,8 vers – A szerző által használt illusztráció világossá teszi álláspontját. A hasznos növények és a tövisek egyaránt osztoznak az égből hulló eső áldásában, de a hasznos növények termést hoznak, és a tövis ami ugyancsak kihajt de haszontalan sőt káros, a vége tűz és elégetik.

Különféle növényekről olvashatunk, amelyekben a család (fajok) eltérőek, mondhatjuk az új természetből fakadnak, amely Istentől született (gabona) és a régi természetből (tövis), nem született újjá. A tövis a kecskék eledele, nem a juhoké, és Jézus megszégyenítésére szolgál, a római katonák tüske koszorúval koronázták meg Őt. Ennyire képes az ember, mert a bűnös természete nem hoz Istennek hasznos gyümölcsöt. Akármilyen jónak tűnő cselekmény, az csak rőzse és tüskebokor. 

Ma is megfigyelhetjük a test a bukott ádámi megnyilvánulásait a keresztények körében. De nem lehet megváltoztatnunk Isten gondolatait a vallásunk miatt. Az ige nem a mi  testünkre szabott, hanem Isten kinyilvánulása Krisztusban. Az Istent nem lehet magunkhoz igazítani. Meggyőződésem, hogy sokan az emberek elért eredményeit nézik, nem pedig az isteni igazságokat, amelyek semmilyen körülmények között nem változtathatók meg.

Nem külső jelekből kell megértenünk Isten Igéjét, és a Szentírásban ne keressük a saját, esetleg hamis hitünk megerősítését, és  következtetéseket ne vonjunk le, hanem meg kell értenünk, mit mond a Szent Szellem rólunk. Ne mi mondjuk meg Istennek milyenek vagyunk, hanem azt kutassuk, Ő hogyan lát minket. 

 

KRISZTUS ÍTÉLETE.

 

A hívő ember a Krisztus vére által megtisztult, nem fog megjelenni a fehér trón előtt (Jel 20-11,12), mert már Krisztussal együtt el van ítélve, és tettei a feltámadt Krisztus Jézusban vannak. Isten megbocsátott, megmosta és megváltotta a hívőt a Bárány vére által, de mivel a hívő még mindig Ádám régi sátrában él, előfordulhat, hogy nincs összhangban ezzel az isteni akarattal, és rosszat is tehet, vétkezhet. "Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor húsom indít, a vétek törvényének." (Róma 7,-25)

Az Úr Jézus ezt mondta: „Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy annak, aki hallja az én szómat és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, ítéletre nem megy, ellenkezõleg a halálból már átment az életre.” (János 5-24).

A Róma 8:1 megerősíti ezt: "Most tehát nincs semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak."

(2. Kor.5-10): "Mert mindannyiunknak láthatókká kell lennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki aszerint kapja meg jutalmát, amit a testén át művelt, a jót is, a hitványat is.." A Róma levél 14-10 és 12 pedig ezt írja: "Hiszen mindnyájunknak oda kell állanunk Isten ítélőszéke elé... Következőleg közülünk mindenki maga fog számot adni magáról Istennek."  Ez persze nem jelenti azt, hogy mi magunk fogunk beszámolni tetteinkről. Inkább úgy hogy átleszünk világítva. Ezek a részek nem ítéletről beszélnek, hanem azt mondják, hogy „megjelenni” ( Csia fordításban, láthatókká lenni) – ezért a „jó vagy rossz” napvilágra kerül. Feltételezhetjük, hogy Isten az Atya gyermekeit, nem emlékezteti a rosszra, ugyanis a Krisztus ítélete az övéin, már itt a földön végbement.

 A tetteit itt hagyja a földön, ha széna szalma akkor elég, nem viszi magával, mert a mennybe semmi tisztátalan nem mehet be, se ember se tettei. Se leperget film formájában sem. Mert az csak szégyent és szomorúságot hozna, az már ott nem lehet, hanem csak az ami az Isteni életből fakad, Isten arcának kisugárzása és az élet koronája fogja dicsőíteni Krisztust. Nem azért, hogy elítélje Isten gyermekeit, hanem azért, hogy kiossza ajándékait, azokat az ajándékokat, aminek a földön soha nem volt tudatába az Isten gyermekeinek, "Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek"( 1 Kor.2,-9) – hála Krisztus vérének, aki Isten irgalmával eltörölt minden vétket és bűnt. És ha valami jó napvilágra kerül, és a végén koronát ad, akkor ez az isteni fény nyilvánvalóvá teszi, „Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.” (1Kor. 3-13..15). Bizony itt a munkát érinti az ítélet nem az embert.

Aki hűségesen végzi munkáját „ Ne kényszerből, hanem önként legeltessétek Istennek köztetek lévő nyáját. Ne a gyalázatos nyereségért, hanem buzgóságból,  ne letiporva a nyájat, mely sorsrészül jutott nektek, hanem a nyáj példaképévé válva. Ha majd a Főpásztor láthatóvá lesz, ti is el fogjátok vinni a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.( 1Péter 5-2..4). Itt Péter a szolgáknak szól, akikre Isten a nyáját bízta.

Azok, akik hűségesek voltak a küzdelemben és az úton, megkapják a „romolhatatlan” koszorút. (1Kor 9-25). „Mindazoknak, akik szerették megjelenését”, vagyis akik nem tagadják azt a napot, amikor az igaz Bíró mindent a világosságra visz az Úr elé, „az igazság koronáját” kapja (2 Tim. 4-8).

Azok, akik „kísértésben kitart..minekutána megpróbáltatott”, akik „hűségesek voltak mindhalálig”, megkapják „az élet koronáját” (Jakab 1-12).

 

Addig amíg ez megtörténik, az ajándékosztás, 1Péter 4-17-ben ezt olvassuk: „Mert eljött az idő, hogy az ítélet elkezdődjön Isten házával; Ha először velünk kezdődik, mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek Isten evangéliumának?"

A Zsidókhoz írt levélben ez a gondolat így folytatódik: „Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad....Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.” (Zsid 12-6 ... 11)

Amikor az Úr megjelenik a felhőkben az övéi elragadtatás céljából, az Arkangyal hangjával, nincs idő az ítéletre: „Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk." (1Korinthus 15-51,52)  „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz 4-16,17). Egy új testben, a mennyben nincs bánat, nincs könny és szomorúság, nincs szégyen, mindez a földön marad.

 Tehát, ha valaki az olvasók közül talál egy olyan rést az időben, ami alkalmassá teszi Krisztus itéletét az üdvözülteken, akkor szóljon. 

 

 Krisztus ítélete a földön élőkön amikor eljön mint Király megtisztítja a földet és elkezdi ezeréves királyságát. Tehát az nem ide tartozik, mert ott a juhokat a kecskéktől fogja elválasztani. De ez már más téma. Van egy írásom erről "Juhok és kecskék". https://mindenbenkrisztus.blog.hu