Hagyományőrző vallásosság.

 

Hagyományőrző vallásosság.

"Igen helyesen prófétált felőletek, képmutatók felől Ézsaiás, amint az írva áll: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hirdetnek. Ti elhagyjátok az Isten parancsolatát, s emberek hagyományaihoz ragaszkodtok." Majd ezt mondta nekik: "Ti ugyan szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a saját hagyományotokat őrizgessétek! (Márk 7,-6,7,8,9)

 

"Ahogy előzőleg megmondtuk, és most újra mondom, ha valaki amellett, amit már elfogadtatok, még valami más örömüzenetet hirdetne nektek, átok legyen. Vajon most embereket igyekszem megnyerni vagy az Istent? Vajon embereknek igyekszem tetszeni? Ha még embereknek tetszelegnék, a Krisztus rabszolgája nem volnék….Hiszen hallottatok arról, hogy én egykor hogyan viselkedtem a zsidóságban, hogy mértéken felül üldöztem és pusztítottam az Isten eklézsiáját. Nemzetségemből sok kortársamat felülmúltam a zsidóskodásban, amennyiben az atyai hagyományoknak náluk sokkal buzgóbb követője voltam. Mikor azonban az, aki engem anyám méhétől különválasztott és kegyelmével elhívott; helyesnek látta, hogy Fiát leleplezze bennem, hogy azután örömüzenetül hirdessem őt a nemzetek között, azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam,..” (Gál.1,-9..16).

 Az első idézet Jézus a farizeusoknak és írástudóknak szólt, mert azok megdorgálják Őt, hogy: "Tanítványaid miért nem viselkednek a vének hagyományainak megfelelően? Ellenkezőleg tesznek: megszenteletlen kézzel ebédelnek."(5.v.) (Csia Lajos fordítás). Csia nagyon pontosan fordította le ezt a részt, ugyanis itt nem az egyszerű kézmosásról van szó. Az egy rituális cselekedet volt, mert feljebb láthatjuk, idézem: "kezüket tenyérnyi vízzel meg nem mossák, mivel a vének hagyományához ragaszkodnak." Tehát itt nem a higiéniáról van szó és nem a Mózes törvénye alapján. Azért Jézus így válaszolt, ahogy a fentiekben idéztem.

 Változott e valami azóta? Semmi nem változott, az ember maradt olyan amilyen, ugyanúgy félre teszi az Úr parancsolatait felcserélve hagyományokkal. Csak még rosszabb lett, mert azok a Mózes törvényeit pótolták hagyományaikkal, a keresztények meg a kegyelmet az üdvösség útját ferdítették el. 

Jézus nem hagyott hátra az Őt követőinek, keresztény hagyományokat, egyet sem, ugyanis az Úrvacsora a bemerítés az nem hagyomány, de nem is parancsolat, hanem a bemerítés az egy aktus, tanúbizonyság az angyalok és a világ előtt, hogy az a lélek ha ezt cselekszi, meghalt a bűnökért és feltámadt Krisztussal. De ez sem kötelező az üdvösség elnyeréséhez. Sokan voltak azok akik nem voltak bemerítkezve és mégis elnyerték az örökéletet. De az a normális, ha erre rászánja magát az aki már elfogadta Krisztus véráldozatát, így válalva nyilvánosan Krisztushoz való tartozását. Csakhogy ebből is hagyományt csináltak, a gyerek keresztelésről nem is beszélve. Ez hit kérdése nem hagyomány. Igaz, hogy a magyar nyelvben a szó arra utal, hogy valamit örökségbe hagy. Aki hittel teszi az jól teszi.

Az Úrvacsora, pedig az Ő halála és feltámadása emlékezetére volt meghagyva, ami nem ünnep, esetleg fennkölt érzést vált ki a lelkekben. Ebben az értelemben Jézus hagyománya. Ez nem egy vallási liturgia. 

 A kereszténység átvette a zsidó és a pogány hibrid hagyományait. Csak gondoljunk a húsvétra, amit a Mózes törvénye pészah néven szerepel. De nézzünk utána mit ír a Wikipédia. 

 A húsvétnak megfeleltethető az időben korábban kialakult zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah), amely az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe, ezért nevezik a szabadság ünnepének (hág háhérut) is. A húsvét a pészahhal ritkán esik egybe, mivel a Hold járása szerinti naptár és a két változó ünnep számításától függ.[4][5] A húsvét egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelyek eleme a feltámadás, az újjászületés. Az ünnep napjainkban sokak számára a tavasz beköszöntének ünnepe, amely vallástalan tartalommal, a szabadban töltött szórakozást jelenti, a húsvéti nyúl és a húsvéti tojás szimbólumaival.[6] A Wikipédia itt megemlíti, "vallástalan tartalom". Ezt én hibának tartom ezt a kifejezést, mert az is vallás, mert megvall valamit, az ateizmus is vallás és "véletlenül' a keresztény húsvét szoros előzménye, amit a keresztények is tisztelnek. Sorolhatnám a karácsonyt, farsang, pünkösd, vízkereszt, mindenszentek, halottak napját és sok más ünnepeket, amit Krisztus nem hagyott ránk. Ezek mind lelki érzelmű nem szellemi ünnepek. Ezek mind a lelki örömöket elégítik ki, semmi köze a Szent Szellem munkájához. 

 Ez nem lenne olyan nagy bűn, ha nem fűznének a Jézus nevéhez. Ez hasonlatos az aranyborjú ünnepéhez, amit az Izrael népe megtartott a pusztában Egyiptomi szabadulásuk után, egyiptomi szokás szerint.

 Mózes sokáig marad fenn a hegyen, és közben az emberek ezt mondják:

– Nem tudjuk, mi történt Mózessel. Készítsünk hát istent magunknak, hogy kivezessen erről a földről.

– Rendben van – mondja Mózes testvére, Áron. – Vegyétek le arany fülbevalóitokat, és hozzátok ide nekem.

Áron beolvasztja az ékszereket, és aranyborjút önt. A nép ezt mondja:

– Ez a mi Istenünk, aki kivezetett minket Egyiptomból!

De mi köze a kereszténységnek ehhez? Nagyon sok, ha nem minden. 

Először is Jézus mennybemenetele után a nép elfáradt a várakozásba, ahogy az Izraeliták Mózest nem volt türelmük megvárni, és kitaláltak maguknak egy istent, a saját aranyékszerűket nem sajnálva beolvasztották, és Áron a pap is a tőlük való félelemtől, beleegyezik. Ezt a történetet csak példaszerűen említettem. 

 Kereszténység Krisztus nélkül.

 “Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.”

Azt tudni illik, hogy a keresztény üldöztetések például Afganisztánban, nem Jézus Krisztus ellen irányulnak az iszlamisták tisztelik Jézust, elfogadták mint prófétát. Itt másról van szó. Ez a keresztény életforma a liberalizmus a keresztény diktatúra, az ő szemükben, akik kemény és szigoru törvényeket hoztak létre a test kordába tartása céljából. Ami teljesen ellenkezője a keresztény mindent megengedő szabadságnak. Egymásnak feszül ez a két vallási rendszer, nem ok nélkül. Ez a keresztényi magaviselet annyira árt Isten munkájának, hogy ha Krisztus követőit elküldi az Úr közéjük, ugyanúgy üldözésben lesz része, nem a Jézus Krisztus nevéért, hanem már előtte kialakult rossz véleményük a keresztényekről. Mert ők a kereszténységet a Nato, az ugynevezet békefentartó erőkön és fegyverein keresztűl ismerik meg. Ha netán győzne a kereszténység a muzulmán államokban, mi lenne az első dolguk az ásványi kincsek kiaknázásán túl, templomok építése. Jézus elküldte a tanítványait, hogy hirdessék az Isten királyságának evangéliumát, minden népnek, de azt is mondta, hogy ne vigyetek magatokkal semmit, főleg fegyvert, se építő anyagot, se váltóruhát, se batyut. Ezek az idők már elmúltak, a mai evangélisták többsége nem Krisztus igazságát hirdetik, hanem a keresztényi hitvallást. 

Így szól Jeremiás próféta: “Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.” (Jeremiás 23,-21). 

 Azért nem kell panaszkodni a kialakult helyzetért, mert azzá lett amivé tettük, a kereszténység világi lett a világot meg kereszténységre kényszerítik. Ez a nagy Babilon a parázna asszony aki sok vízen ül.  Most jött el az az idő, igaz, hogy csak a nagy nyomorúság előjeleként, hogy Isten eltörli a gátat, a két szembenálló vallás között. A zsidó keresztény és az iszlám között. Jeremiás próféta ezt előre megírta 50. fejezetében:”Az a szó, amelyet szóla az Úr Babilon felől és a Káldeusok földje felől, Jeremiás próféta által.

Hirdessétek a nemzetek között és hallassátok, emeljétek fel a zászlót: hallassátok és el ne titkoljátok; ezt mondjátok: Bevétetett Babilon, megszégyenült Bél, letöretett Merodák, megszégyenültek az ő faragott képei, letörettek az ő bálványai. Mert északról nép jön fel ellene, pusztává teszi ez az ő földét, és nem lesz, aki lakozzék benne; embertől fogva a baromig elfutnak, elmennek.”. Ez Izraelre vonatkozik, de a mai korszakra is aktuális, mert az Isten hozzáállása nem változik soha a hűtlenséghez. Az északi nép az Asszíria, ami északra van Izraeltől, az képviseli azt az erőt, habár az a nép Isten ellensége, de Isten felhasználja őket Babilon megszégyenítésére. Be lesz tiltva a keresztényi vallás minden kellékével, festet és faragot bálványaival és ünnepeivel. Ez egyenlőre csak a csírájában látható, de a folyamat elkezdődött. De ez nem a végső pusztulás, az még vár magára, de addig is, meneküljetek az elkövetkezendő pusztulástól, Krisztus a mi menedékünk:” Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy akik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek”.( Róma 1,- 32).

 Tehát a zsidó kereszténység teljes leigázása már a küszöbön van. Az a kereszténység aki Jézus nevét vallja de a gonosszal cimborál. Az Isten féltékeny az Ő nevére és azt mondja Pál apostol által: “Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.”

 Jézus imája az Atyához János evangélium 17. fejezetében is kifejezi: “Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”

 Isten gyermekei megtartják, őrzik parancsolatait, mert a gyülekezet, Krisztus teste tagjai és a Fejhez tartják magukat. Ők nem csak szavakkal tisztelik hanem tiszta szívből dicsőitik az igaz Istent. A kereszténység romjai között is feltartják Krisztus zászlaját, hirdetve Isten győzelmét a sátán felett. Monda azért nékik ( Jézus): “Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” ( Lukács 10,-2). Monda pedig nékik egy példázatot: “Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:“Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.”.( Lukács 21,- 29,30,31).