„Ne adjátok oda azt, ami szent a kutyáknak, és ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé, mert talán a lábukkal tapossák majd szét, s aztán visszafordulnak, és belétek hasítanak!”
Ezt teszem tehát. És persze teszem a dolgom is, amely – hitem és meggyőződésem szerint – a Tőle való információk, tartalmak hű lejegyzése és rögzítése, közzététele. Tehát a szeretet mindennél fontosabb függetlenül attól, hogy kivel állsz szemben.Akiben nincs szeretet, akiben a gyűlölet, a düh feszül, az az ember komoly bajban van.Tudom, nehéz azt szeretni, aki téged gyűlöl főként, ha ártott is neked. Mit nehéz, szinte elképzelhetetlen. De hidd el, mégsem az! Ha meglátod ezeknek az embereknek a lelki nyomorát, ha megérted a viselkedésük okát, akkor képes leszel szánalomra ébredni irányukban. E szánalmat pedig az empátia, az együttérzés szüli, amely a szeretetből fakad. Képzeld csak el, mekkora teher ezeknek az embereknek a gyűlölködés! A kisszerű, pitiáner kis hatalmi harcaik. Az áskálódás, az állandó gyanakvás, a félelem, hogy valami nem úgy sül el, mint szeretnék. Gondolj arra, hogy micsoda pokoli kínokat, lelki gyötrelmet képes okozni például a bizalmatlanság, a féltékenység, az irigység! Azt pusztítja a leginkább, aki ezt érzi, ezektől szenved. Hát nem együtt érezni kellene inkább ezekkel az emberekkel, mintsem gyűlölni őket? Szánni valók ők mind! De van egy komoly gyakorlati haszna is annak, ha képes vagy szeretettel viszonyulni ahhoz, aki gyűlöl téged. Mégpedig az, hogy ebben a helyzetben a gyűlölet, az ártó szándék egyszerűen le fog pattanni rólad! Bizony. Mert nem talál fogást rajtad.Ha nem veszed fel a kesztyűt, akkor nem fogsz bokszmeccsbe bonyolódni.Ha nem bonyolódsz bokszmeccsbe, nem fogsz pofont kapni. Észre sem veszed, hogy körülötted folyik a küzdelem, dúl a harc. Érinthetetlen leszel. Ez nagyon komolyan így van! De csak akkor, ha valóban nem veszed fel azt a kesztyűt.Ha észre sem veszed, hogy van ott egy kesztyű, ha érted mire gondolok. Nem a te dolgod rendet rakni! Úgysem fog sikerülni. „Mert mindaz aki kardot ragad, kard által vész el.” (Mt.2:2) Mindig lesz egy nálad erősebb. Egyedül Isten az, akinél nincs senki erősebb. A rendrakás tehát Isten dolga, kizárólagos kompetenciája és hidd el, Ő teszi is a dolgát. Aki harcol, aki ilyen pusztító nyavalyákkal küzd, szenvedi el élete mindennapjait, annak van baja elég, nem szabad konfliktusba bonyolódni az ilyennel! Ha Isten nem segít neki, akkor pusztulni fog magától is.Isten pedig igazságos, hiszen Ő maga az igazság, így nyilván okkal ilyen, aki ilyen és okkal vész el, aki elvész. De térjünk vissza a fenti, keresztény testvérünk által kiragadott igerészünk igazságához! A teljes (1Kor.8:1) vers tehát valójában így szól:
„A bálványáldozatok felől tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít.”
Ugye-ugye? A„bálványáldozatok” felőli ismeretről van itt szó, nem pedig az igazság, az Isten ismeretéről! A bálványáldozatok felőli ismeret tesz felfuvalkodottá, nem az Isten ismerete. De vigyázz! A bálványáldozat kifejezés máig érvényes, mint az Ige úgy általában. Ha a pénzt és a hatalmat imádod és szolgálod, birtoklod, az is bálványáldozat.Napjaink egyik legjellemzőbb bálványának áldoznak életük minden percében az ezeket szerető és hajszoló emberek. Ha pedig ezeket bőséggel birtoklod akkor vajon szerény és alázatos leszel? Mit mond az Ige? Azt, hogy a bálványáldozatok felől való ismeret felfuvalkodottá tesz.Az Ige mindig érvényes, még ha egyes esetekben koronként mást és mást is értettek alatta az emberek. Bizony. Ám ha valóban ismered az Istent és Őt imádod a bálványok helyett, akkor pontosan tisztában leszel azzal, hogy te önmagadban mennyit érsz.(Préd.3:18 Károli: „Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók.” Zsidók (IMIT) szerint: Mondtam én szívemben: az ember fiai kedvéért van az., hogy megvizsgálja őket az Isten, és hogy lássák, hogy ők magukban olyanok mint a barom) Úgy ám! Ez az ismeret pedig jóval inkább alázatra és szerénységre fog sarkallni, mintsem felfuvalkodottságra. Témánkhoz ismét visszatérve, folytathattuk volna ezt az igepárbajt az említett keresztény testvérrel például a következő, 1Kor.2:10 igével itt Csia szerint: „Nekünk tudniillik a Szellem által jelentette ki az Isten. A Szellem ugyanis mindent nyomoz, az Isten mélységeit is.„ Tehát folytathattuk volna, de nem tettük. Mert értelmetlen. Erre mondtam, hogy ember embert nem győzhet meg Isten szándéka és támogatása nélkül. Ezért nem is próbálkozom ezzel. Ám ha ez valóban így van, úgy jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor miért küldtem el mégis ezeknek az embereknek az írást? Mert fontosnak tartom a kritikát! Az építő kritikát. Hiszen én miért ne tévedhetnék egyes dolgokat illetően? Ez egy igen fontos meglátás, alább a Biblia kapcsán még lesz szó erről. Tehát meg kívántam és kívánom méretni az ismereteim, a gondolataim olyan elvileg „szakértő”, a témát ismerő emberekkel, akiknek például a történelmi és teológiai ismeretei e megmérettetést lehetővé teszik. Beszéltem már erről is. Ha szerintük tévelygek, hát igazítsanak ki, mentsenek meg! De nem teszik. Mint mondtam: lelkük rajta! E keresztény ismerősöm tehát, és gyanítom a többiek hasonlóképpen – hiszen ők válaszra sem méltattak – végül a kukába iktatta az írást. Ide kapcsolódó nagyon érdekes megfigyelésem az, hogy a leginkább befogadó olvasóim semmiféle vallásnak, egyháznak nem az áldozatai. Nem ateisták, de nem is fogadtak el semmiféle földi szervezett egyházat, vallást. Ahogyan én sem. A keresztények már óhatatlanul átestek egyfajta agymosáson, ahogyan a többi vallás hívei is, így képtelenek az agyukba vésett, beprogramozott dogmák bekormolt lencséjű szemüvege nélkül szemügyre venni bármilyen új információt. Ami nem illik a programjukba, az taszítja őket. Ha nem azt hallom amit akarok, akkor nem érdekel! Bezzeg ha ezek a keresztény testvérek ugyanazt kapták volna tőlem, ami kompatibilis az ő programjukkal,szívből és lelkesen tapsoltak volna a produkcióhoz. Hiszen ki sikeres itt luciferzumban? Világunkban? Aki luciferzumnak tetsző módon viselkedik, gondolkodik és beszél. Gondold csak el! Van itt papíron két és fél milliárd keresztény, akik abban hisznek amiben. Erre megjelenik egy tartalom amely azt tárja elébük, hogy nagyjából mindaz amiben hisznek hazugság. Nem meglepő a reakciójuk. Ne érts félre, szó sincs arról, hogy magam a meglátásaim, nézeteim elismertetését vagy esetleg a sikert hajszolnám, távol legyen! Az Isten igazsága és e világ igazsága nagyon távol állnak egymástól, logikus tehát, hogy előbbi itt nem lehet népszerű. De nem is akar az lenni.Ahogyan Oscar Wilde is megfogalmazta ezt már jóval előttem: „amikor sokan egyetértenek velem azonnal felébred bennem a gyanú, hogy bizonyosan tévedek.” Ezt magam is pontosan így látom. A tömegek hite nyilvánvalóan tévhit, hiszen a keskeny (igaz) úton kevesen járnak. Ezt a Biblia is konkrétan kijelenti, mint mindjárt láthatod. Én tehát kifejezetten örülök annak, ha csupán kevesen értenek egyet velem. Ez egy nagyon jó szellemi szűrő és egyben nagyon erős viszszaigazolása is mindannak, amiben hiszek és amit állítok. Így működik ez. Tehát e világ hívei, például a keresztények – hiszen komoly naivság lenne azt gondolni, hogy az említett gigászi keresztény tábor nem e világ szerves része – egyszerűen a homokba dugják a fejüket és ahelyett, hogy gondolkodva vizsgálódnának, boldogan elfogadják a répát, amit eléjük lógat a hatalom. A tekintélyes és nagy tudású „bölcsek”. De, vajon ez a szellemi ember magatartása? Erről beszélt Pál az első korinthusiakhoz írt levelében? Nem gondolnám. Én a magam részéről mindenesetre gondosan tanulmányoztam például a különféle keresztény szekták, így a szentháromsághívők álláspontját és nézeteit is mielőtt állást foglaltam azzal, azokkal szemben. Kevesen értenek tehát egyet velem. Hangsúlyozom: nem fáj ez nekem, illetve nem ez fáj, hiszen tudom, a keskeny úton csak kevesen járnak,semmiképpen sem százmilliók vagy a még több keresztény, de a dolog tanulsága nagyon komoly és messzire mutató! Ami fáj az, hogy milyen kevesen vagyunk, ahogyan ezt Urunk is kijelentette (Mt.7:14)
“Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.”
Ugye senki sem gondolja komolyan azt, hogy a nagyjából két és félmilliárd keresztény – vagy legyen csak a fele, ha túlzónak tartod a számot – „kevés” lenne? Hogy ők lennének azok a „kevesek, akik megtalálják azt”? A valaha élt és ma élő keresztények jelentős részét képezik az elmúlt majd két évezred emberiségének, így ha a keresztényekre nem állna a fenti ige, akkor nem lehetne kijelenteni azt.Úgy értem tehát, hogy ezen ige alapján a kevesek, akik megtalálják a szoros kaput és a keskeny utat kizárt, hogy a keresztények lennének. Hiszen ők sokan vannak és voltak. A kereszténység egy gigászi tömeg és bizony a széles út egyik leginkább reprezentatív sávja! A legszélesebb! Sokan jártak és járnak azon, igen sokan. „Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” Persze elismerem, ez is relatív. Mert mihez képest sok a sok vagy kevés a kevés ugyebár? Az egyes keresztény szekták, gyülekezetek nyilván úgy gondolják, hogy ők a kevesek a sok mindenféle egyéb nézethez képest. Ez igaz is bizonyos szempontból, de mint leírtam egy előző munkámban, a keresztény az keresztény, hiszen legyen ilyen vagy olyan, mind egységesen kereszténynek vallja magát. A kereszténység pedig mint világnézet és a legnagyobb tömegbázissal bíró világvallás ma a föld lakott részének kétharmadán jelen van, mi több, dominánsan van jelen!
Így már kicsit más a dolog vetülete meglátásom szerint. Könnyen el tudom képzelni,sőt szívből hiszem, hogy a Mt.24:24 és a Mk.13:22-ben említett elhitetett (becsapott, megvezetett) választottak leginkább éppen a keresztény tömegekből kerülnek ki. Hiszen sátán (és nem pedig az Úristen, Krisztus) éppen ezért, ennek okán hívta életre a kereszténységet. Hogy azok, akik meglátják Krisztust, végül azok is eltévedjenek, elveszszenek a hamis keresztény tanok szövevényes dzsungelében. Egy muszlimra, hindura vagy buddhistára igaz a „becsapott” jelző, ám a meghívott már nem, hiszen ezek alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak Krisztussal. A keresztények azonban annál inkább meghívottak, hiszen ők valamilyen – bár mindenképpen hamis – módon, viszont általánosan véleményt formálnak az Úrról. Ennek okán rájuk feltétlenül érvényes a „meghívott” jelző is. Ők a balgák, akiknek nincs a lámpásában olaj.
Visszatérve tehát a tapasztalataimhoz, az ember itt, e világon nem a maga ura ez biztos! Ha a szellemi vezetése,- amelyet pedig egyértelműen Isten, az Úr ad/rendel mellé – egy adott tartalmat nemkívánatosnak ítél meg (szellemi cenzúra), akkor emberünket taszítani fogja az adott tartalom. A démon pedig nem akar lebukni és nem is fog az Úr segítsége nélkül.
Már csak az a kérdés, hogy kit segít az Úr és kit nem? Illetve az, hogy kit mihez segít hozzá, vagyis milyen sorsra szánja az adott embert, hogy tökéletesen egyértelmű legyek. Ha tehát valaki szellemi csőlátással bír, az jó eséllyel bajban van. Erről itt és most ennyit.
Tekintsünk hát ismét előre és térjünk rá jelenlegi mondanivalónkra!
Azt írtam feljebb, hogy minden egyes következő írásom jelentőségében felülmúlja az előzőt. De van-e, létezhet-e olyan téma egyáltalán, amely Urunk Krisztusunk, Megváltó Istenünk személyénél fontosabb lehet? Természetesen nincs ilyen téma. Ám ha létezik olyan, ami talán legalább ennyire fontos akkor az csupán egy lehet: az Ő beszéde és tanításai. Az
üzenet, amelyet ránk hagyott. Az örömhír, az Ő új szövetsége. Nos, erről lesz szó a következőkben. Jómagam számtalan esetben hangsúlyoztam már a valaha leírásra került legfontosabb könyv, könyvek, a Biblia jelentőségét. Ám azt is számtalan esetben leírtam és ugyancsak a Biblia tartalmából vett idézetekkel számos ponton bizonyítottam is, hogy amit
ma Bibliaként ismerhet meg az olvasó, az már nagyon nem az a tartalom, ami tisztán és maradéktalanul képviseli Urunk igazságát! Elmondtam, hogy aki megkapja Istentől a megfelelő szenzorokat, szemet a látáshoz, fület a halláshoz, az csalhatatlan érzékkel lesz képes kihámozni a tiszta igazságot a jelenleg elérhető tartalmakból is, lásd például a Gondolatok című munkámban leírt Dávid és Góliát esetét! Ez gyökeresen ellentmond mindannak, amit eddig hallhattál az említett esetről, mégis szinte minden szó, amely érvként alátámasztja az én verzióm a Bibliából, illetve annak különféle változataiból származik. Sola scriptura? Hát tessék! Apropó: sola scriptura! Milyen érdekes dolog az, hogy van egy éppen ilyen elnevezésű teológiai főiskola, amely természetesen keresztény szellemiséggel bír. A „sola scriptura” egy latin nyelvű protestáns jelmondat, jelentése „Csak (egyedül) a Szentírás”. Nos, e főiskola rektora egy hölgy, aki hosszú évtizedek óta tanítja Isten ismeretét hallgatóinak. E hölgy éppen abban az évben szerezte meg a teológusi képesítését, amelyben én e világra jöttem. Ennek ellenére ő vagy nem olvasta az 1Tim.2:12
igeverset vagy itt éppen nem ért egyet a scripturával, illetve Pállal. Ismétlem, ő a főtanító a „Csak a Szentírás” (hittudományi) főiskolán.Íme a vonatkozó ige a Károli fordításból, hiszen ő és az intézmény amelyet vezet, ezt a verziót preferálja:
„A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin
uralkodjék, hanem legyen csendességben.”
1Korintus 14:34 Csia szerint:
„az asszonyok hallgassanak az eklézsiákban; mert nincs nekik
a szólás megengedve, hanem legyenek alávetettségben, amint
azt a törvény is mondja!”
Nos ezek állnak a kanonizált, a protestánsok által is elfogadott Bibliában. Vagy Pál tudott tehát valamit rosszul, vagy rektorunk nem igazodik ahhoz, amit tanít és számon is kér, nem mellékesen némi anyagi juttatásért cserébe. Maguk ajánlják magukat pénzért hirdetve a „tudást”. Gyere hozzánk tanulni, majd mi elmondjuk neked potom ötvenezer forint/félév díjazásért az igazságot! Szatócskodnak (kufárkodnak, nyerészkednek, üzérkednek) Isten Igéjével (2Kor.2:17, bár itt a Neovulgáta és a Károli „meghamisítást” hoz),ráadásul még rosszul is. Persze aki pénzért tanít, nem taníthatja az igazságot. Ez a keresztény „tanítóhölgy” volt az egyébként, aki úgy fél évszázadnyi igeolvasás és gondolkodás után végül arra jutott, hogy Isten nem ura a történelemnek. Puff neki! Részleteiben feldolgozta Krisztus apokalipszisét, amely gyakorlatilag azzal kezdődik, hogy (Jel.1:8 Csia) „Én vagyok az Alfa és az Omega – így szól az Úr, az Isten, aki van, volt és eljövendő, a mindeneken uralkodó (a Mindenható).” Ismeri jól a teljes ószövetségi kánont is így a Zsolt.24:1-et is,
amely ezt hozza: „Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.” , Zsolt.0:7,12: Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. Zsolt.8:, 12 „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.” és szerinte Isten nem ura az emberi történelemnek. Ez tényleg döbbenetes! (Részleteiben elolvashatod ezt az esetet a Fétis c. írás 13. oldalától. (Amennyiben nem áll rendelkezésedre bármely ajánlott könyv, úgy ezeket a luciferzum.hu oldalon megtalálod) Teljesen elképeszt tehát ez a szellemi vakság egy ilyen képzett és hatalmas igeismerettel bíró valaki részéről, hiszen bár lehet, hogy naiv vagyok, de nem feltételezek szándékosságot e jóasszony részéről.Nos akárhogyan is van, – ahogyan Pál is mondta – valóban nem kellene tanítania, különösen pedig nem pénzért. Ennyit a sola scripturáról és a rektorasszonyról. Egyébként általános keresztény probléma az, hogy nem értik az Isten szó, illetve fogalom valódi tartalmát. Nem értik, hogy Isten az Isten. Isten „a mindeneken uralkodó”, aki mindent tud, mindent irányít, mindenre hat. Isten a Mindenható. Aki tehát mindeneken uralkodik és mindenre hat minden pillanatban. Aki a kezében tart mindent minden pillanatban. Ezt miképpen lehetne pontosabban megfogalmazni? Csordultig van a Biblia (még az aszott protestáns kánon anyaga is) azzal, hogy Isten, az Úr,Krisztus MINDENHATÓ és EGYETLEN. A szomorú helyzet mégis az, hogy keresztény tömegek egyszerűen nem értik, képtelenek felfogni ezt. Erőltetik a szentháromságot, a szabad akaratot, szabad választást,Krisztust mint közbenjárót az Ő apukájánál, aki az isten, és a hasonló keresztény badarságokat.Így soha
nem fognak tudni eljutni az igazsághoz.A magam részéről egyébként úgy vélem, hogy éppen ez az intézményesített kereszténység legfőbb célja és törekvése. Pontosan az, hogy ezeket a tömegeket a sötétségben tartsa. Ott tartottunk tehát, hogy a ma megismerhető Biblia verziók minden torzultsága ellenére is általában kihámozható ezekből az eredeti mondanivaló Isten segítségével. Ám az effajta igeolvasás eleinte meglehetősen fárasztó. Egyfajta folyamatos szellemi küzdelem, hogy az olvasó a valódi tartalmat olvassa-kapja, és ne azt, amit az írásokat manipuláló különféle érdekcsoportok akartak, akarnak az ember elméjébe pumpálni.Olyan ez, mint ha a tiszta mézet koszos rongyokon kellene átpréselned, hogy hozzájuthass a csodás élményhez, amely a méz maga. Ízesítik neked, felcímkézik, hogy tőlük tudd meg milyen ízt kell érezz, feldarabolják állítólag azért, hogy jobban érezd az ízét, adalékokat, mesterséges színezéket tesznek bele, hogy „még jobb” és eladhatóbb legyen, és még sorolhatnám mindazt a megrontó tevékenységet, amely Isten határozott intelme ellenére az elmúlt évezredek során érte a Szentírást. Sorolhatnám, bizonyíthatnám még, de nem teszem. Már nem. Tettem ezt eleget. Most inkább valami mást teszek. Olyat, aminek én is nagyon örülnék, ha velem tenné, illetve nekem tenné meg valaki.Olyat, ami engem is és mindazokat segíti, akik az igazságra vágynak, amikor a kezükbe veszik az Igét, Isten beszédét. De miről beszélek? Talán nekiveselkednék egy újabb fordításnak? Amely tevékenységről több ízben elmondtam, hogy sosem tenném?Távol legyen! Szó sincs erről! Arról azonban annál inkább szó van, hogy rögzíteni kívánom azt, én hogyan látom a Szentírást, avagy rögzíteni kívánom azt az állapotot, ahogyan az Ige bennem él! Ez következik az alábbiakban tehát kedves olvasóm. Ám mivel mint mondtam, sem szakértelmem, sem indíttatásom nincs egy újabb fordítást létrehozni, ezért
munkamódszerünk ismét csak a „Bibliáról a Bibliából” stratégián alapul,
eszerint készül majd el jelen munka is. Ez azt jelenti, hogy írásunk alapja
a már napvilágot látott, első sorban magyar nyelvű újszövetségi írások
egyfajta szűrése, illetve e szűrés eredménye lesz, kiegészítve ezeket a saját meglátásaimmal. A terv tehát az, hogy Csia Lajos eredeties fordítását használva alapműként, további tizenöt verzió (így a Görög újszövetségi írások, Káldi-Vulgáta, Neovulgáta, Károli, revideált Károli, Magyar Biblia Társulat – RUF (Református Új Fordítás),Vida Sándor,Békés-Dalos, Szent István Társulat, Simon Tamás László, Budai Gergely,Kecskeméthy István, Czeglédy Sándor, revideált Csia, King James verzióinak) figyelembevételével és folyamatos vizsgálatával egybekötve haladunk előre folyamatosan rögzített formában az újszövetségi írásban. Folyamatosan rögzített formában tehát, hiszen (Jn.10:3) az „írás fel nem bontható!” Nincs tehát kanonizálás (ez belefér – az nem), nincs versekre tördelés – számozás (csak a jobb átláthatóság, visszakereshetőség kedvéért). Ezek már kivétel nélkül utólagos emberi manipulációk! Szeretném tehát ismételten és nagyon nyomatékosan hangsúlyossá tenni azt a tényt, hogy az alább következő munka nem egy újabb Biblia fordítás!
Ez a munka kizárólag azt mutatja be, hogy én miképpen értelmezem, olvasnám és olvasom szívesen a Szentírást, valamint azt, hogy egyes részeiről miként vélekedek. Ezt oly módon jelenítem meg (úgy vélem így lesz a legjobb), hogy az eredeti Csia -féle verzió általam kérdésesnek vagy kiemelten fontosnak tartott részeit dőlt vagy vastagon szedett betűvel
mutatom be, e szakaszok után hivatkozási számot teszek zárójelben a szövegbe, majd e számok alapján listázom a saját meglátásaim Csia fordítása után egy külön fejezetben. Bár azt írtam, azt reméltem, e munka bemutatni lesz képes mindazt, hogy én miképpen, milyen tartalommal olvasnám legszívesebben a Szentírást, de erre – jobban megfontolva e
kissé talán túl könnyelmű kijelentést – bizonyosan nem leszek itt képes. Hiszen – belátom – ez esetben valóban alaposan át kellene fogalmaznom még a Csia Lajos által lejegyzett anyagot is, ezt pedig nem teszem. Hogy mégis miért érezném szükségét az átfogalmazásnak? Mert meggyőződésem, hogy a ma megismerhető tartalom már olyannyira manipulált, amely következményeként önmagukban a megjegyzések elégtelenek lesznek ahhoz, hogy minden eredeti közlendőt és tartalmat pontosan megérthessünk. Minél többet olvasom, minél inkább élővé válik bennem Isten beszéde, adott helyeken annál inkább érzem a problémát a ma olvasható szövegekkel. Például általánosan elmondható probléma bármely verzió, így az eredeti Csia-féle fordítás esetében is, hogy nagyon durván sulykolja a minimum két isten (Atya-Fiú) különvalóságát. Hiába mondta Urunk oly egyértelműen, hogy Ő és az Atya EGY, tehát nem kettő (nem egylényegű) hanem egy és ugyanaz, a ma olvasható Szentírások nem ezt fogják tudatosítani az olvasóban. Ennek pedig az az
egyszerű és nyilvánvaló oka, hogy az összes Biblia-fordító keresztény gyökerű szellemiséggel bírt vagy bír, amely mint oly sokszor elmondtam már, súlyosan fertőzött. Bizony. Aki a kereszténység bármely parázna leányának emlőin cseperedett fel, az sosem lesz képes tisztán látni ebben az ügyben.Amennyiben nekem van igazam, úgy az eredeti újszövetségi iratokat nem keresztény szellemiségű emberek jegyezték le, amit azonban ma kapunk, az már teljes egészében – bár többféle és fajta, de egyaránt – egy-egy keresztény szűrön (mocskos rongyon) átpréselt (méz) tartalom. Legyen az Csia, Károli, Káldi vagy bármely egyéb verzió, mind valamiféle keresztény hitvallású fordítótól származik, ezek pedig képtelenek másként, mint a saját felekezetük szerinti keresztényként gondolkodni. Tehát a ma olvasható összes verzió kijelenti, hogy bár egy az Isten, (mert az), mégis mindegyik azt sugallja, hogy van az Atya (isten) és van a Fiú (isten). Két különböző személyként bemutatva őket. És ez bizony nagyban pontos megfogalmazás kérdése is. A ma is elérhető görög szöveg alapján sokkal pontosabban is lehetett volna fordítani, ám ehhez
elengedhetetlenül szükséges lenne az írások szellemi tartalmának pontos ismerete. Elengedhetetlenül szükséges lenne egy másfajta szemlélet, egy dogmáktól mentes szűz tudat, hiszen amennyiben a fordító eleve a kereszténység ízlésének megfelelő tartalmat keresi, ezt véli helyesnek (mert ő is így tanulta, ez vésődött be neki), akkor nem fog pontosabbat keresni, eszébe sem jut arra törekedni, hogy pontosabb legyen. Hiszen
minek pontosabbnak lenni, ha ez a legpontosabb, ha ez az igazság -kérdezi, és ő ezt valóban így is véli. Csia Lajos esetében ez szinte bizonyosan igaz. Ám például ugyanezt a katolikus Vulgata – Neovulgáta, vagy a Károli – revideált Károli verziók esetében már kifejezetten vitatnám, hiszen ezek egyértelműen durván és szándékkal manipuláltak. De mindezektől függetlenül nagyon fontosnak tartom nem elégszer ismételt tényként leszögezni azt is, hogy az igazság, a mag most is feltartóztathatatlanul áradó, élő vízként van jelen az írásokban! Különösen az eredeti Csia -féle verzióban. Csak egy szót még arról, hogy miért írok,beszélek „eredeti” Csia-féle verzióról. Azért mert már ezt is meghamisították. Bizony! Ami például ma a rendkívül népszerű Biblia-Felfedező (Bible-Discovery) szoftverben olvasható úgy mint Csia Lajos fordítása, az egy súlyosan meghamisított tartalom! Helyenként köszönőviszonyban sincs az eredeti munkával. Nem arra gondolok, hogy például a Csia Lajos által rendszeresen használt „Krisztus” szót szisztematikusan „Felkent”-ként hozza ez a „mű” (hiszen ezzel még nem is lenne oly nagy baj
annak ellenére, hogy Csia nem ezt a szót használta), hanem ennél sokkal súlyosabb torzításokra utalok. Ez a kiadás megvágta és átírta Csia Lajos 13-es munkáját, éspedig leginkább éppen azokon a helyeken, ahol ezt a legkevésbé kellett volna tennie. Nyilván nem véletlenül. Erről alább bővebben is olvashatsz.
Visszatérve az Ige olvasásához és megismeréséhez, semmilyen módon nem igazolható tehát az a rest hozzáállás, hogy „áh, minek olvasni, amikor ez már úgysem az eredeti”, vagy „minek olvasni, ha úgyis annyi manipuláció van benne”? Éppen ezért kell sokat és mindet olvasni, hogy az igazság a felszínre bukkanhasson. Hiszen ha csupán egy változatot ismerünk, azt is csak felületesen és lustán, alig-alig forgatva, belenyugodva abba, hogy ez ilyen és kész, akkor sosem fogunk rájönni semmire. Tehát a fenti igaz állítások ellenére, a lényeg mint mondtam ma is elérhető az írott Ige által! Ha Isten vezet, akkor rá fogsz
lelni bizonyosan. (Dávid és Góliát – Gondolatok c. könyv) És itt következzen az a meglátás, amelyre feljebb utaltam! Ez okozza a második problémát az írásokban. Ez pedig az emberi tévedhetőség, a tévedésre való hajlam. Hiszen csak a római pápa „tévedhetetlen” teológiai dolgok vonatkozásában, legalábbis az általa vezetett intézmény, az „anyaszentegyháza” állítása szerint. Ennek okán e szervezet szemrebbenés nélkül, gazdagon bele is javított Isten beszédébe az idők során. Tehát amint írtam erről korábban, minden egyes ember egy-egy őrá jellemző,speciális szűrővel bír. Ez egy szellemi szűrő, amely az emberi ego jelenléte és tevékenysége folytán képtelenné teszi az embert arra, hogy tisztán és tökéletes pontossággal adjon vissza olyan tartalmakat, amelyeket akár Isten sugall neki. Ez alól kizárólag a prófétai beszédek kivételek, hiszen ezek jobbára szóról-szóra
adták vissza Isten üzeneteit.(Ha és amikor Isten megjelenik és hatást gyakorol, az ego gyakorlatilag abban a pillanatban elnémul.) Ám ne tévedjünk! Az apostolok nem próféták voltak! Volt, hogy ők is prófétáltak, konkrétan, amikor Isten szelleme valóban rájuk szállt, de ez messze nem volt általános állapot esetükben sem! Nem véletlenül emeli ki az Ige
ezeket az eseteket tételesen. Ilyenkor valóban az Isten beszélt belőlük és
általuk, ám máskor, bár Isten felé fordultak, Őt igyekeztek állandóan követni, mégis számos esetben tanújelét adták értetlenségüknek, és esetenként még egymással is összekülönböztek lásd például Péter-Kéfás és Pál esetét a Gal.2:11-től olvashatóan. Hogyan lenne vagy lett volna ez lehetséges, ha ők mindig és mindenkor tökéletesek lettek volna? Nyilván sehogy. Hisz aki tökéletes, az nem hibázik. Maga Péter apostol is vitába
szállt az Úrral, amint az olvasható az Ap.Csel. 11:8-ban tőle magától. Vagy Pál is elmondja magával kapcsolatban ugyanezt a római levélben, amikor arról beszél, hogy esetenként azt cselekszi, amiről pontosan tudja, hogy nem helyes mi több, amit gyűlöl (Róm.7:14-2). Én a magam részéről egyetlen tökéletes embert ismerek ez pedig Krisztus, az Úr! Illetve
Ő volt az, amikor emberként itt járt ezen a földön.Tehát még a próféták is és az apostolok is tévedhettek és nyilván tévedtek is számos alkalommal.
http://www.luciferzum.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése