Amikor nincs béke.
A hit embere mindig harcban áll, nem teszi le fegyverzetét.
“Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, amelylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde:( Efézus 6,- 14..17)
Valószínűleg mindenki érti a béke szó jelentését, úgy a szív békéjét mint a világ békéjét. Ha nincs béke, vagyis háború dúl, minden építkezés, fejlődés leáll. A háborúban nagy valószínűséggel barikádokat építenek, árkokat ásnak és hadianyag gyárak. Mint az emberben, ha nincs béke a szívben, akkor védekezéssel van elfoglalva. Nincs építkezés, mert tele van aggodalommal és szorongással. Így van ez a békétlen szívvel.
Most egy kicsit átgondoljuk a békét, életünk körülményei között. Példaként láthatjuk a Babilon által fogságba esett izraeliták szívének állapotát.
Zsoltárok 137.
„Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen aki megfizet néked gonoszságodért, amelylyel te fizettél nékünk!
Áldott legyen, aki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!”
Valószínűleg nem kell kommentálni ezeket a szavakat. Izrael Babilonban van fogságban, és ezek a szavak lelkiállapotáról árulkodnak. Ezek az emberek, akik látták Sion és Jeruzsálem dicsőségét. Átvitt értelemben ránk is utal, akik az Apostolok Cselekedeteit olvasva látjuk az első Egyház dicsőségét, szívünkben elszomorodunk és megbánhatjuk, hogy ez már a múlté. Mi lett a mai keresztény egyházak sorsa? Kifogásolható?- vannak tanítók, lelkészek, pásztorok, kórusvezetők, van énekkar, énekelnek, vannak összejövetelek, prédikációk, hangversenyek, nyelvek és betegek gyógyítása, evangelizáció stb.
De lássuk, mit mond erről a Seregek Ura Izraelnek.
"Mert ezt mondjátok: Támasztott nékünk az Úr prófétákat Babilonban is." (Jer. 29). Támasztott? - nem támasztott.
Babilon a keresztény világ szellemi prototípusa. Aki ezt nem ismeri fel, az ne is olvassa tovább ezt az írást.
A mindenható káldeus király, Nabukodonozor fogságba ejtette Izraelt. Ez volt a Seregek Urának akarata, mert Izrael elpártolt tőle. Amikor a Szentírásban Isten neve szerepel, akkor ezzel a Szent Szellem Istennek a népéhez való viszonyáról akar szólni. Seregek Ura (Erők Ura). Ez a név nem jelenik meg azonnal a Szentírás lapjain (1Sámuel 1-3) a prófétai bizonyítékokkal együtt, és a hit ebben az esetben pontosan akkor támaszkodik Jehova dicsőségére, amikor Izrael romlott, gyenge és hanyatló állapotban van. Ezen a néven Isten pontosan Izraellel való kapcsolatában nyilatkoztatja ki magát. Sámuel első könyvétől kezdve ezek a nevek folyamatosan előfordulnak egészen az Ószövetség végéig. Ugyanez a név található az Újszövetségben – Róm. 9-29 (ez egy idézet Ézsaiás 1-9-ből) és Jak 5-4.
Mit mondanak nekünk ezek a tanúságtételek? Ugyanazt, mint Izraelnek. Isten ugyanaz, és szavai, jelleme és lényege nem változik még a kegyelem idején sem. Nem azért, mert még mindig a törvény alatt vagyunk, hanem mert Ő ugyanaz a kegyelem alatt is. A kegyelem nem azért dolgozik, hogy megváltoztassa akaratát és igazságát. Sokszor nem vagyunk tudatában annak, amit Isten mond mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben az erkölcsi elvekről és az engedetlenségről. Ennek semmi köze a törvényhez vagy a kegyelemhez. Engedetlenség, egyenlő Istennel való háborúskodás. Akkor már nem érvényes az érzelgősség ha elér az Isten preventív cselekedete. Már késő siránkozni a „Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk". Az első gyülekezeti állapot már nem lesz soha olyan, csak rosszabbodik a helyzet. Ha valakinek megvan az a szellemi látása, akkor az láthatja, hogy most más időket élünk. A Szentírás a gyülekezetekhez írt üzenetben (Jelenések 2,3), nem kollektív megtérésre hív, hanem személyhez szól. Tehát nem a fogságban lévő kereszténységhez szól, hanem abba a fogságba rekedt lélekhez, aki még keresi Isten hívását. "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." (Jel 3,-20). Itt azért észre lehet venni, hogy az Úr kívűl van. Csak akkor megy be ahhoz aki kinyitja neki a szívét, nem a gyülekezet ajtaját, azt semmiképp nem nyíthatja ki senki, nincs mentség. Ha már ajtórol van szó, akkor nézzük más oldalról is a helyzetet." (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet." (Jel 3,-8). Az Isten gyermeke előtt áll ez a kétoldalú lehetőség. Most erről ennyit.
Amikor az Úr, a Seregek Istenének e neve megjelenik a Szentírás lapjain, akkor nincs béke. Ahogy az a világban is történik, az elnök, mint az adott ország alkotmányának garanciája, amikor nincs háború, háborús időben a hadsereg főparancsnoka. Egyszóval nincs béke, még ha sokan azt hirdetik is. Milyen érdekes, hogy 1 Sámuel idejétől kezdve a Seregek Urának nevezték, és ezt később is látjuk.
Jézus Krisztus kegyelemmel érkezett erre a földre, de a templomban tett tevékenysége, amikor felborította az asztalokat a templomban, kiderül, hogy féltékeny Isten házának szent helyeire. Ott a heródesi templomban a Seregek Uraként viselkedett, megmutatta nekünk, hogy kegyelem ide vagy oda, Isten szentségét szívén viseli, és a bűnnel szembeni változhatatlansága. Ha ma még nem tapasztaljuk, hogy Isten már kész elítélni a parázna asszonyt, a hamis sátáni uralkodó keresztény egyházat, a leányaival együtt, csakis azért, mert még van tennivalója, mert lehet, hogy éppen téged vár hogy kinyisd szíved ajtaját, ha meghallod a kopogást.
Ezt olvassuk: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.” (2Korinthus 5-17..21). Ez a kegyelem amit a világ nem érdemelte meg, se mi se más, de “ reánk bízta a békéltetésnek ígéjét”. De kire is bízta? Nézzünk utána.
Ne foglalkozzunk ezekkel a gondolatokkal? De bizony kell ezzel foglalkozni, nem dughatjuk a fejünket a homokba. Továbbra is azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kereszténységben hitehagyás és engedetlenség uralkodik szavaival szemben, az Ő igazságának és igéjének lábbal taposása, a bűn behurcolása az Úristen szent helyeire, oda ahol minden joga megvolna, hogy Ő legyen az Úr, a bűnnel való szent nevének beszennyezése. Ez nem egy földrajzi hely vagy cím. Ott ahol az Atya Istent kellene dicsőíteni, ott az embert és cselekedeteit dicsőítik. Az Isten Fiának feláldozása révén közösséget teremtett, az ember és Isten között, kommunikációt az apostolok tanításai által, akiklefektették a fundamentumot tanításaikkal, helyreállították az oltárt Isten szent szolgálatára, Jézus Krisztus nevében. De idővel, ott az utálatosság bálványát helyezték előtérbe. Azt az oltárt ahol visszatért a hamisság és farizeusi képmutatás. Az a papság, amit Isten nem szándékozik megszentelni.
Azok, akik a világból elhívottak, szolgálják Istent, esznek arról az oltárról, amelyről az Ószövetség papjai nem ehettek: „Van egy oltárunk, amelyről a sátorban szolgálóknak nincs joguk enni. .” (Zsid 13-10). De milyen eledelről van itt szó? Bizony a mennyei kenyérről, Krisztus véréről és testéről. De Isten nem azért emelte ezt az oltárt, hogy engedetlenséggel megszegjük parancsolatait, önkényesen szolgáljuk Őt, ahogyan jólesik és tetszik nekünk. Enni annyi, mint élni, és valóban Krisztussal élni. Inni a vérét, annyi mint szenvedni ugyancsak Krisztussal.
Figyeld meg, mit mond a Szellem, amikor megismétli a „megbékélés szavát adta nekünk” idézetet. Ő adta nekünk a megbékélés szavát, ahogyan Krisztus megbékélési szolgálatát is nekünk Önmagával. Nem tudom, érted-e a különbséget a „megbékélési szolgálat” és a „megbékélés szavát adta nekünk” között. Ő adott, mi nem adtunk Neki semmit és nem is adhatunk. Tehát aki szolgál Istentől kapott szolgálatott. Más nem is lehet, csak amit Tőle kaptak. De van ennek az éremnek egy másik oldala. Az aki szolgál szóban vagy tettben, a békét hirdeti a megbékélés szolgálatával. De hogy néz ez ki, hát Isten minden fegyverével. Vannak más erők is itt a földön, akik megtévesztik az embereket, hirdetik a békét, de béke nincsen. Pál apostol így ír Timóteusnak: “Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.” ( 2 Tim 4,-2). Itt szó sincs arról, hogy békét hirdessen, inkább a béketürésre szólítja fel. Bizony, aki hirdeti az igét, abban meg kell hogy legyen a béketűrés is.
De Istennek, mint akkor Izraelhez, ma is megvolt az akarata, hogy fogságba vigye Izraelt, ma pedig a kereszténység a törvénytelenség világának uralma és hatalma alá került. Ezt nehéz elfogadni, mert szinte mindannyian azt gondoljuk, hogy béke és biztonság honol. Észre sem véve, hogy hadiállapotba kerültünk. De Isten azt mondja azoknak, akik fogságban vannak Babilonba. "Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. Mert ők hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr." ( Jer 29,-8,9). Tehát ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a rabságban élő prófétákat, tanítókat nem az Úr küldte. Ebben egyetértek teljesen, mert a babiloni rabságban nincsen Isten szavát hírdetők, hanem hozzájuk szól az Isten, nem tőlük Szól. És Isten közvetetten irányít, ezt meglátjuk később. Az Izraeli próféták abban az időben nem voltak Babilonban, akik prófétáltak jeruzsálemben maradtak. Csak azokat küldi Isten szolgálni, akik a táboron kívül vannak, nincsenek fogságban. Mert a magvető kimegy és szórja a magot mindenhol szabadon, lábait nem korlátozza béklyó, ami az igehirdetést illeti. De milyen butaságot írok most, hát nem halljuk Isten szavát mindenhol és mindenfelől? Hát igen, de az Isten szava cselekvő, behatol a szív mélységébe, csak abban az esetben mondhatjuk, hogy Isten szólt hozzám, ha cselekvésre késztet. Tehát ha szolgán keresztül szól az Isten, és jó talajba esik, akkor gyümölcsöt hozz Istennek. De ez nem a szolgák felelőssége, hogy hova esik az ige, a szolgák felelőssége, hogy Isten szavát hírdesse alkalmas vagy alkalmatlan időben.
Isten Igéje ma is szüntelenül szól, de süket fülekre talál többnyire. Ha nem így lenne, akkor nem lennének rabok nem kerülnének kelepcébe. Igaz az is aki a börtönbe születik az nem tud szabadságban élni. Mert Isten arra szólít, hogy rázzuk le magunkról a rabság béklyóit. Engedelmességre szólít, és mondja a szavát a Szent Szellem által. De ha minden változatlan marad, akkor Isten azt mondja, hogy ítélet lesz. Igen! Ma nem ítélkezik, de ha nem válaszolnak hívására, vagyis a Szent Szellem hívására, megsérti Őt, és ez nem bocsáttatik meg, sem ebben sem a következő időben. A Szent Szellem hívására a válasz Isten akaratának teljesítése. Ugyanakkor tudjuk, hogy Isten szava nem csak hívó jellegű, hanem tanúbizonyságot tesz arról, hogy a világ a sátán a hamis próféta és az őket követőknek esélyük sincs az üdvösségre.
De milyen kellemetlen, amikor azt halljuk, hogy az emberek a kereszténység, aki a felfeszített Krisztus nevét vallja, ebben a világban fogságban van, és kivétel nélkül ennek a világnak az uralma alatt áll. Tudsz ellenkezni de a bizonyítékok egyértelműen arról tanúskodnak. A Róma 13-1 ezt mondja az apostol: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek..” Íme a kemény bizonyíték. Hogyan derülhet ki rólunk, hogy engedetlenek vagyunk az Ő akaratával szemben? A szabadság és az igazság szolgáinak tekintve magunkat, ki szeretnénk bújni a világ hatalma alól. Nem fizetni adót, választásokra járni, és hátha jobb lesz nekem. De ez jellemző a vallásos körökben is. Pál apostol ezt mondja: „Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk." (1Kor 4-8). Folytatva: "Mert bár ezrei vannak tanítóid Krisztusban, de nem sok atyák." és "de hamarosan eljövök hozzátok, ha az Úr úgy akarja, és nem a felfuvalkodottak beszédeit fogom próbára tenni, hanem hatalmat, mert Isten országa nem szóban van, hanem hatalomban."
Isten ma azt mondja nekünk, hogy ha fogságba vagyunk, vagy alávetjük magunkat e világ tekintélyeinek, nem vagyunk arra hivatva, hogy kilépjünk ebből az alávetettségből. Úgy értem, az Úr el van utasítva ebben a világban, és vele együtt a gyermekei is elutasítottak. Nem vagyunk arra hivatottak, hogy befolyásoljuk a világi hatalmasait, vagy uralkodjunk ezen a földön, és e világ szellemi erőforrásait és lehetőségeit Isten szolgálatára használni. Az apostolok ezt nem tették. De mit figyelhetünk meg ebben az aspektusban, hogy a vallási tekintélyek uralomra törekednek. Nem úgy mint a világ politikusai, sokkal ravaszabban.
Isten, Nabukodonozort rendkívüli hatalommal ruházta fel, eddig soha nem látott hatalommal és tekintéllyel, akinek mindenható hatalma volt az egész világ felett. Nekünk, Krisztus követőinek természetesen feltétel nélkül alá kell vetnünk magunkat a hatalomnak, ha nem vezetnek minket Isten elleni vétekre. Így történt ez Babilonban is, Dániel és társai, Sidrák, Misák és Abednégo, akik ellenezték a káldeus királyok döntését, akik arra kényszerítették őket, hogy imádják a bálványt. Ebben az esetben Isten oldalán maradunk az ilyen megpróbáltatásokban. De ahogy Nabukodonozoron keresztül Izraelt fogságba vitték, de Círus perzsa királyon keresztül engedélyt kapott az idegen föld elhagyására is. „ felindítá az Úr Círus persa király lelkét, .” (Ezsdrás 1-1). Isten próféciájának beteljesülése nem forradalom vagy a hatalommal való szembefordulás révén megy végbe, hanem Isten szava által, miszerint Izrael 70 évig fogságban lesz, azt senkinek a hatalmába nem volt, hogy megváltoztassa. Ezért sem mi, vagy bárki más nem tudjuk megváltoztatni Isten akaratát polgári engedetlenség vagy forradalom által, ha ezt az Úr nem akarja. Kutatva a próféciákat, nem találkoztam azzal a ténnyel,hogy Krisztus követői lázadtak vagy lázadni fognak a hatalmak ellen. Az Isten egyházát sem lehet reformálni, sem más irányt mutatni. Az emberek által vezetett egyházakat lehet, mert az nem tartozik az Isten tervei közé. Ezek az egyházak kivárják a maguk végső ítéletét.
Ma, amikor nincs béke, mert a béke nem jelenik meg, amíg az Isten népe, ami Izraelre is vonatkozik, idegen területen van, ahol a dicsőítő énekeket tompítják, hárfákat a szegre akasztják, és szomorúság van a szívben, bár megtévesztően próbáljuk bebizonyítani, hogy minden rendben van. Isten Izraelnek meghagyott egy kőfalat Salamon templomából, a siratófalat. Irónikusnak tűnik, de nem az.
De Isten nem hagyja ebben a helyzetben az emberiséget, e bánat ellenére minden embert személyesen hív meg, hogy „béküljön meg Istennel”. Öröm és tartós béke a szívekben, a dolgok állásától függetlenül. Még ha minden össze is dől, és minden gyülekezet hazugságot hirdet, „jólétet ígér a földön”, ez a belső béke a szívben megingathatatlan, mert ez szilárd alapokon, Isten szaván nyugszik.
Amikor az Úr eljön és megjelenik azok számára, akik várják és szeretik megjelenését, akkor felszabadultan felkiáltanak: ”És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé! (Jel. 7-10). Akkor jön el az igazi szabadság és béke a földre. De a Krisztus egyháza még meg is előzi ezt a történést, mert el lesz ragadtatva a mennybe az első feltámadás során, ami a nagy megpróbáltatások elől lesznek kiragadva. “Mert megőrizted állhatatosságom igéjét. Én is meg foglak őrizni téged, s kimentelek a megkísértés órájából, melynek el kell jönnie az egész lakott földre, hogy megkísértse a földön lakókat”.( Jel 3,-10).Csia Lajos fordítás. Addig őrizzük meg szívünk békességét, mindig az Úrhoz fordulva az ige és ima által. Mert ki és mi tudja megtartani a békét a szívünkben? Csakis az Úrban való hit és bizalom, az élő Isten szava által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése