Úttörő Krisztus.

 

Úttörő Krisztus.

 

„Mindenestől egybegyűjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a bocrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé; hemzsegnek majd az ember-sokaság miatt. Előttök megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttök megy a királyuk, és élükön az Úr!.” (Mikeás 2-12,13).

 

Ellentétben a 10. verssel, ahol az Úr szégyenteljesen elűzi jelenlétéből a tisztátalan népet, most "egész Jákobhoz" szól, azaz, Izrael maradékához, amely a jövőben Jehova új népét alkotja. Isten erre a népre utal, amikor azt mondja (Róma 11-26), hogy „az egész Izrael üdvözül”. Ez is becses gondolat azoknak a híveknek, akik ma a kereszténység romjai között vannak! Isten egy elrejtett maradványra gondol magában a Krisztus nevére hivatkozó  hitvallásban. Ez a maradvány, mint Izrael maradványa egykor, alig ismert, de még mindig létezik. Egyesek, talán ketten-hárman összegyűlnek az Úr körül, de hány eltévedt bárány nem ismeri ezt a gyülekezési helyet, és mélyen sóhajt magányában! Amikor az Úr eljön, egy szempillantás alatt összegyűjti őket. Hatalmas mennyországi nyájat alkotnak, és hangosak a sokaságtól, hasonlóképpen, amikor Izrael maradékát összegyűjti ezer éves földi Királyságába. A helyreállított Izrael földi dicsősége láttán örvend majd a menny! De mit is mondhatnánk, ha látjuk a megváltott bárányok mennyei dicsőségét, amint a nagy Pásztor köré gyűlnek, hirdetik az Ő dicsőségét, megismételve, aminek visszhangjait mindenhová és vég nélkül hordozzák a mennyei város Jeruzsálem egész terében. És ki az aki minden jövőbeli áldás Forrása? A próféta azt mondja nekünk, hogy ő egyedül Krisztus: „Előttök megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és előttök megy a királyuk, és élükön az Úr!” (13. v.). Ma úgy tűnik, hogy az ősi nép összegyűjtése éppoly lehetetlen lesz, mint az egyház összegyűjtése. Várjuk, hogy az Úr, Izrael királya előjöjjön. Aki a falat ledöntötte utat törve, az minden akadályt is ledönt. Ugyanígy ma, bár vágyunk arra, hogy lássuk Isten szétszórt mennyei népének összegyűjtését, nem tudjuk felszámolni az akadályokat, mintha reménytelen lenne. De Ő összegyűjti népét, és elő fog jönni.

Izrael esetében falat törve, hogy kivezesse őket a tisztátalanok köréből. Krisztus dicsőségben fog állni, és vezetni fogja ezt az elnyomott népet, az Ő bárányait, előttük jár, ledönti a Sátán minden akadályát, minden igyekezetét, Elpusztítja azokat az embereket, akik megakadályozzák, hogy találkozzon Izrael maradékával. Kivezeti őket, és elválasztja őket a lázadó néptől. Ezután követik Őt, bemennek a kapun és kimennek azon.

Ez az igeszakasz világossá válik, ha észrevesszük, hogy a 12. versben a ”mint a bocrai juhokat, mint a nyájat az ő karámja közé;" leírt maradékra vonatkozik, a Szent Szellem megmutatja nekünk, hogyan és milyen csodálatos üdvösség által éri el népe és fogja élvezni ezt az áldást.. – Bemennek a kapun.

 A (János 15,-1...15) fejezetének teljes szakasza, úgy tűnik, Mikeás próféta e versének kommentárja: „Izrael nyáját (a maradékot) összegyűjtik; Az Úr eléjük fog törni. Ő a kapu, az ajtó. Krisztus, a pásztoruk és a királyuk. A maradék felismeri Őt, mint Főpásztorukat és Királyukat, és az Egyetlen Ajtót, akik kilépnek a hanyatló nép közül, és felismerik Őt, mint az egyetlen ajtót és hozzáférést az ezer éves birodalom áldásához. Minden akadályt lerombol, amit a Sátán felhalmozott ellenük. Meg fogja adni nekik a szükséges erőt, bátorságot és erényt a győzelem kivívásához. Ellenben a mennyei nyájjal szemben, nekik lesz megadva harccal megítélni Jehova ellenségeit. Akkor ki lehet majd mondani, hogy a Király "utat tört".

Ebben a szakaszban van egy másik figyelemre méltó kifejezés is: az úttörő, az „előttök megy ”. Az Egyház számára ez már megtörtént. Sátán minden hatalmát elpusztította Krisztus feltámadása, aki feldöntötte a korlátot és utat tört. Ugyanezen az alapon, vagyis a feltámadáson, semmi sem akadályozhatja majd Izrael népét a jövőben, hogy átmenjen a kapun. Előttük való feltámadása alapján teljesen felszabadulnak, mert a Pásztor irányítása alatt nem azért jönnek ki, hogy rejtőzködjenek - mindenféle veszélytől félve -, hanem terelgessék az Úr számtalan, zajos nyáját, mint egy méhkaptár zúgása– és legelteti Izrael hegyei jó legelőjén. Királyuk előttük megy. Ő az, aki belépett az ajtón (János 10-2), Isten minden akaratát teljesítve, akinek tehát egyedül van joga a mi Megváltónk lenni, ahogyan Ő lesz Izrael Megváltója. Ez a Király, ez a Megváltó, ez a Pásztor, ez a Jehova: " Jehova áll az élükön.".

Mennyi áldott gondolat van ebben a versben! Olyan csodálatos hozzáállása van a szabaduláshoz és Isten jövendő népének összegyűjtéséhez. De még inkább a mindennapi szabadulásunk miatt is. Mert előttünk megy a szabadító Krisztus itt a földi létünkben, az aki kihozott és vezet bennünket: teljes szabadsággal bevitt minket az Atya házába, hogy élvezzük az Atyával a Fiúval való közösséget, és onnan megyünk ki, hogy szolgáljuk Őt. Sokkal többet adott nekünk, mint azt az életet, amelyet zsidó bárányainak adott és adni fog, mert ez a „teljes élet” (János 10-10); ez az örök élet, amely örökséget és dicső mennyei életet ad nekünk az Atyával Jézus Krisztussal. Mindezek a mai áldásunkhoz tartoznak; Izrael áldása, bármilyen csodálatos is legyen, a következő ezer évben nem éri el ezt a helyzetet. És még ennél is alacsonyabb lesz, mint az az áldás, amely abban nyilvánul meg, hogy az üdvözült nyájat, a jó Pásztor egyházát saját mennyei  dicsőségébe hozta. Izrael, Jehova ígérete szerint elfoglalja helyét a földön ahogy az meg van ígérve az Ószövetségi próféták által.