A tudás felszabadít.

 

A tudás felszabadít.

"Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet."(1János 5,-19,20).

 A hit Istentől származik, méghozzá Ábrahám magjából, ugyanis ez az Isten akarata. "Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről: És a te magodnak, aki a Krisztus". ( Gál 3,-16). 

 Krisztus emberi származását végig követhetjük Máté és Lukács evangéliumban. 

A mag amiről beszél János az Ábrahám egyetlen magja, akitől "Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök."(29.v). 

 Az izraeli farizeusok azt állították, hogy ők Ábrahám fiai, mégsem ismerték fel Krisztust mint magot, Ábrahám magját, aki egy, és ha bennük lett volna Ábrahám hite, akkor felismerték volna a Messiást aki Ábrahám magjából született, de az Atya Istentől jött. 

 Atyánk a mi Istenünk benne hintette el a sokaságok magját, ami azt jelenti, hogy Krisztusban az Isten Fiában sokasodnak meg a magok. 

A Krisztusban való hit mindennek az alapja, nem Ábrahámban, és ez a hit nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka, még a világ teremtése előtt el volt döntve, hogy Isten egy új embert teremtsen Krisztusban. Ádámtól még tökéletesebbet, nem földit hanem mennyeit, amit csakis Jézus Krisztusban valósított meg.

 Ez már arra is következtet, hogy a hit az nem vak, a hitbeli tudás ami felszabadít a gyakorlatban. Ami a mennyei lakásunkat illeti arról vajmi keveset tudunk azt hit által birtokoljuk Az Atyában Jézus Krisztus által. Ez az egyetlen "kézelfogható", kapaszkodónk, hogy megismerjük Istent és az Ő akaratát. Ez már a tudás kategóriába tartozik. Mert a hit önmagába kitárja a szellemi látás képességét, de hogy láthatunk valamit ha nem ismerjük. Hogy tudunk valakit vagy valamit követni ha nem tudjuk ki is mit akar. Hogy látjuk meg amit nem ismerünk, ezt az Úr szellemi vakságnak mondja.

 Ezért János apostol az első levelében az ötödik fejezetben a hittel kezdi és a tudással fejezi be. Figyelemre méltó, hogy a tudás a hitből fakad: " Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében."(13v). Nem furcsa, hogy itt is a tudás fontosságára hívja fel a figyelmet. Először azt mondja, hogy hiszitek, aztán erre épülve tudjátok meg, aztán újból a hitre téríti a szót. Itt hangsúlyozza a hitből a hitre térést, de tudatosságra buzdít. De miért kell ezt tudni? Valójában a mi békénk érdekében, mert Krisztus ismerete bizalmat békét és igaz útmutatást ad a szívünkbe. Ez a célja a tudásnak, de ahogy a kezdő versben olvashatjuk az értelmet is Isten adja. Kérjük Istent, hogy adjon értelmet, de ha adott is kövessük Krisztust nem csak hittel hanem értelemmel. " az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat". Tehát akiben megvan mindez, az nem csak biztonságban van Jézus Krisztusban, hanem felismeri a tudás által a világ kelepcéit. Aki nem az nem, ha Isten gyermeke akkor Isten értelmet ad minden hívőnek mi a rossz és mi a jó. Bizony ez egy folyamat, amit szívvel lélekkel kellene követni, ha Isten ad rá áldást.

 A tökéletességet nem érhetjük el, de aki Krisztusban van az tökéletes, mert Ő kiegészíti a bennünk lévő fogyatékosságot Isten előtt. De ez nem adhat okot arra, hogy ellustuljunk. Az Atya Isten csak a Fiúban ismer minket, tehát tökéletesen lát minket a Krisztus vére által, és a vele való feltámadása által az örök életre.

 

"Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!" (21.v) Hogy mik azok a bálványok?- ez nem a hit kérdése hanem a tudásé, hogy ne menjünk mint a tudatlan öszvérek szolgálni a demonoknak Jézus Krisztus nevében. "Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, amelyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád. Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!" (Zsoltár 32,-8..11)