"Ó, én nyomorult ember!"
"Bizakodunk azért, és inkább szeretnénk elköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz. De akár itthon, akár a távolban vagyunk, az a célunk, hogy elnyerjük tetszését. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki aszerint, amit e testben cselekedett, megkapja akár a jót, akár a gonoszt".(2 Kor.5,-8,9,10).
"Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?"( Róma 7,-24)
"Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk, aki átváltoztatja nyomorúságos testünket az ő dicsőséges testének hasonlóságára azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindent." ( Filippi 3,-20,21).
Ki ismerheti fel ezt a nyomorult állapotot, hiszen hány szép ember létezik, többé kevésbé jó módban él. Ez a kijelentés csak azoknak szól, akik fogyatékosok, esetleg már úgy is születtek? Nem, a szellemi belső ember vélekedik így. Így vélekedik, mert megismerte a tökéletességet, és gyakorlatilag is tapasztalja, hogy a hús a teste csak egy teher számára, attól függetlenül, hogy látja a tükörben azt a testet, arcot aki szembenéz vele. Mert akit látunk a tükörben az nem a belső szellemi emberünk. A belső emberűnket csak az ige tükrében láthatjuk meg. Arra a következtetésre juthat az ilyen ember: "Nincs egy igaz sem, nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent. Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek. Nincs, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem. (Róma 3,-10,11,12).
Ez a kiindulópont, ha úgy tetszik az elsődleges felismerés. Az ilyen ember jó irányt választott, hiszen felmerül az a kérdés is benne mit tegyek, hogy jobb legyek. De a Biblia, maga tartalmával nem elég ahhoz, hogy felismerjük az igazi állapotunkat. Mert abban önigazolást is megtalálhatunk, mert a gyakorlatban sok jót ismerünk fel magunkban. Példának felhoznám a gazdag főember véleményét magáról: " És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.( Lukács 18,-18..22).
Jézus tökéletesen látta a főember egyetlen egy, de a legfontosabb gátját annak, hogy kövesse Őt. Rá is mutat erre. Semmit nem ér a főember érvelése.
Tehát az Isten nem a külsőre figyel, hanem a belső embert akarja megnyerni. Azt akarja, hogy a külső embert vezérelje a belső szellemi ember, nem fordítva. Ezekkel többször is találkozunk a Bibliában.
Ezért is halt meg a feszületen Krisztus, elitélve azt a bűnnel terhelt hús, testi embert, azt a nyomorult semmire sem alkalmas testet, ami csak rosszat tehet, ha a belső embert az Isten nem ejti rabul. Ez a belső ember az új Krisztusban feltámadt ember, aki ebben a gyarló és nyomorúságos testben él és Isten vezérlése alatt tehet jót. Mert a jó csak Istentől származik.
Azért kell beismernünk, hogy azt a jót amit magunkban véltünk felismerni, azt is a Krisztus halálával el kell temetnünk, hogy a Krisztus feltámadásával új és Istennek jóságával gazdagodjunk, és minden jó ajándék az Atyától származik. Ezt csak akkor érhetjük el, vagyis Isten akkor ajándékoz meg ezzel, ha minden önigazolást félre dobunk és követjük Jézus Krisztust.
A belső szellemi ember felismeri, hogy amit tesz a hús testén keresztül, az a belső ember indításából cselekszik. Igaz az is, hogy ebben a harcban nem mindig győz a belső ember, de annak is megvan az oka. Az állhatatosság fejlesztése érdekében sok kudarcot is átélhet az ember. A véleményem szerint ez egy oktatási folyamat Isten részéről, hogy ha nem is vesszük észre néha, a nyomorult testbe bízunk, nem csak a sajátunkban, hanem a másokéban is. De Isten, gyermekeit, rávezeti arra az útra, amelyen ha rövid szenvedésen keresztül is, de állhatatossabbá neveli őket.
Néha ez nem kellemes a kűlső ember számára, de a belső ember jóságosságának gyümölcsét teremti meg. Ez erősen hat kifelé, azért is el lehet ismerni, hogy ha külső ember haszontalan is, de a belső ember erejével, a Szent Szellem által hat rá. És ez nem tőlünk ered, minden Istentől származik. Ugyanis ilyen értelemben a külső húsvér testünk is hasznossá válik, mert abban van a belső ember is.
Tehát ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Istennek birtokában vagyunk teljes mértékben, és majd kérdőre von bennünket, vagyis igazságosan fog ítélni, hogyan voltunk engedelmesek "kiki aszerint, amit e testben cselekedett".
Ha erre a tudatra ébreszt az Isten, akkor nem lesz nehéz azt elismerni, hogy már nem a mi akaratunk érvényesűl az életünkben, hanem “ legyen meg a Te akaratod”. Arra fogunk rájönni, hogy amit mi akaratnak nevezünk, az nincs is, van egy vízválasztó állapot, ami harcban dől el, hogy melyik ember dominálhat az életünkben. De ezt nyomatékosan kijelentem, ez a harc csakis abban az emberben folyik, akiben már a Szent Szellem munkálkodik. Ez legyen a mi tanúbizonyságunk, hogy Krisztus szelleme már bennünk van és munkálkodik. A végső célja, hogy megbékéljünk Istennel. Ennek a harcnak a gyümölcseit élvezhetjük már ma is. De mégis jobb részünk az elkövetkezendő mennyei otthonunkban lesz, amikor ez a halandó test átváltozik halhatatlanná."Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk, aki átváltoztatja nyomorúságos testünket az ő dicsőséges testének hasonlóságára azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindent." ( Filippi 3,-20,21).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése