A Szent Szellemben avagy általa.

 

 A Szent Szellemben avagy általa.

"Megmondták nektek, hogy az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben. Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, érzékiek, a Szellem nélkül. Ti ellenben, szeretteim, épüljetek rá legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szent Szellemben. ( Júdás 18,19,20), görögből fordítva.

 Legjobban megfigyelhető a tévtanítások követőinél, amikor a keresztényi ünnepeket tartják. Ez az utolsó idők állapotát jellemzi. Nem célom az ünneprontás, de aki tényleg komolyan veszi az igét, az nem áll be a gúnyolódók sorai közé. Sokan azt gondolják, hogy a gúnyolódás és káromkodás nem keresztényi viselkedés. Csakhogy a Szentírás a gúnyolódás alatt nem csak ezt érti. Gúnyt űzni az igazságból, ezt nagyon is lehet és teszik is "..akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben.". Ez nem a világiakhoz szól, Júdás apostol ellenkezőleg azokhoz szól akikkel közösségben voltak, " Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken". Egy fontos megállapítás is szerepel ebben az igében, " Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, érzékiek, a Szellem nélkül". A görög szövegekben a "lélek" szó nem a Szellem definíciója. A lélek az emberi érzékenység, a szellem pedig Istentől való. 

A legbanálisabbnak az tűnik, amikor az "áhítatos" igemagyarázók azt jelentik ki, hogy imádkozzunk vagy forduljunk a Szent Szellemhez. Isten meghallja e ezt az imát? A figyelmes Bibliaolvasó észreveheti, hogy mint az ószövetségben úgy az újszövetségben Istentől kiválasztott emberek, próféták a Szent Szellem által, nem felé fordultak kijelentésekkel. Amikor a próféták, igehírdetők kijelentést tesznek, azt a Szent Szellem által teszik, de amikor Istenhez fordulnak imáikkal, kérésükkel a Szellemben teszik. Ugyanis mi nem tudjuk hogyan és mit imádkozunk, a Szent Szellem imádkozik velünk. Azért van megírva, hogy Isten Szelleme ismeri a gondolatunkat, és még ki se nyítottuk az ajkunkat Ő már tudja mit akarunk. "Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.

Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez; És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte.(1 János 3,- 20,21,22). Ez az állapot akkor áll be, amikor a szellemünk megtisztult a bűntől, és Isten nem vádol minket, és nincs már akadálya, hogy kövessük parancsolatait. Ebben a Krisztus Szelleme segít teljes mértékben, mert Ő nem mértékkel adja Szellemét. De hogy mi milyen mértékben tudjuk ezt a gyakorlatban teljesíteni az a befogadási képességünktől függ.

Tényleg az ember azt hiszi, hogy kérheti a Szent Szellemet, hogy töltse meg a szívét szellemmel, és ennek érdekében semmit nem tesz? Van ennek feltétele, éspedig, a hit Isten Fiában. Hogy pontosabb legyek, a Fiúban. A Szent Szellem nem a mi kérésünk által talál bennünk helyet, hanem a megtérés által. 

"Térjetek más felismerésre! – mondta nekik erre Péter –, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát..( ApCsel 2,-38).  Az ellenpéldáját is látjuk: " Péter megszólította: "– Anániás, miért töltötte meg a sátán szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet..," ( ApCsel 5,- 3). Még egy ellenpélda: "Mikor Simon látta, hogy hogyan adják a Szellemet az apostolok kezük rátevésével, pénzt vitt nekik és kérte: "Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire kezemet rávetem, Szent Szellemet kapjon." ( ApCsel 8,- 18,19). De Péter megmondta, mit kell tennie Simonnak: "Térj hát más felismerésre,  fordulj el ettől a gonoszságtól és könyörögj az Úrhoz".  A Szent Szellem irányítja Péter által, mit kell tennie Simonnak, azt, hogy az Úrhoz könyörögjön. Van e különbség a kettő között? Igen van, mert ahhoz, hogy a Szent Szellem ajándékát kapja az ember, előbb el kell fogadnia Krisztust mint Urát. A János evangéliuma 4. részében, világosan látjuk, kitől függ a Szent Szellem ajándéka, a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetésben Jézus azt mondta:  "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet". Tehát, hogy ne szaporítsuk a szót, mi nem kérhetjük a Szent Szellemet, hogy szálljon belénk, mi kérhetjük az Istent, hogy adjon kegyelmében új felismerést, megtérést az Úrhoz. Péter a zsidókkal való vitatkozások után ezt mondta: "Férfiak, testvéreim, tudjátok, hogy a kezdeti napok óta Isten engem kiválasztott arra, hogy a nemzetek az én szájamon át meghallják az örömüzenetet, hogy hihessenek. A szíveket ismerő Isten tanúságot is tett mellettük azzal, hogy a Szent Szellemet éppen úgy adta nekik, mint nekünk is, miután hittel megtisztította szívüket, nem tett közöttünk és közöttük semmi különbséget".( ApCsel 15,-7,8,9). A Szent Szellem az ajándék, amit csak azután kapja meg az ember, ha hisz a Krisztus megváltási művében. Megmossa ruháját Krisztus vérében, ez a megtisztulás a bűntől, ami megszenteléshez vezet. Ez a különválasztást jelenti a bűntől és a bűnös világ kötelékeitől. Ez gyakorlatban egy folyamat Isten kegyelmétől függ, milyen mértékben tudjuk követni vagy elfogadni. És csak azután mondhatja Krisztust, Urának a Szent Szellem által. "Ezért hozom tudtotokra, hogy senki, aki Isten Szellemével szól, nem mondja: Jézus átkozott! De azt sem mondhatja senki: Jézus Úr! Csak Szent Szellem által" (1Kor. 12,-3).

Akkor mégis mi különbözik az Úr és az Úr nevében kifejezés. Talán nem a különbséget, hanem magát azt a tényt, hogy aki a Szent Szellemet birtokolja, az nem csak mondja, hanem az ige a parancsolatok megtartója is, és a Szent Szellem vezetésében részesül. Mert az aki Krisztust Úrnak fogadja be, és parancsolatait megőrzi, az csak a Szent Szellemben teheti. Aki a Krisztus nevében cselekszik az nem mindig van a Krisztus szellemében.  "Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők" ( Máté 7,-22). Valójában kik ezek az emberek? Kocsmai verekedők, káromkodók, alkoholisták, drogosok, gyönyörűségnek élő emberek? Nem, ezek azok akik a társadalomban jó keresztény arcukat mutatják, és nem Isten Szellemével, hanem a gonosz, démoni szellemek  irányításával cselekednek. 

 Azért hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk, ahhoz csakis a Szellemében építhetjük hitünket: "Ti ellenben, szeretteim, épüljetek rá legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szent Szellemben". A Szent Szellemet nem lehet becsapni következmények nélkül, az halált jelent, nemcsak testi hanem örök halált. Tehát az aki szereti Istent és az életet, ne hazudjon önmagának, inkább ismerje be, hogy gyenge a hitben, keresse az Istennek tetszetsző utat,  mert akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben, örökre elvesznek.

 "Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik." (Kolossé 2:8). 

"Mi egyezése a Krisztusnak Beliállal? Vagy mi része hívőnek hitetlennel? Hogy egyezhetnék meg Isten temploma bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amiképp Isten megmondotta: "Bennük fogok lakni, s majd közöttük járok: Istenükké leszek, s ők népemmé lesznek. Azért jöjjetek ki közülük és váljatok el tőlük, szól az Úr. Tisztátalanhoz ne nyúljatok, és én magamhoz fogadlak titeket. Atyátokká leszek majd és ti fiaimmá, s leányaimmá lesztek. Ezt mondja az Úr, a mindeneken uralkodó." (2 Kor. 6,-15..18).

 Aki eljut Krisztust követve erre a felismerésre, az a körülményeknek megfelelően el fog különülni mindattól ami a Szent Szellemet sérti. Ebben is csakis az Úrra hagyatkozhatunk, felismerés és meggyőződés nélkül nem lesz jó foganatja, helyes döntés az, ha mindent a mindeneken uralkodó Istenre bízzunk. Ha nem vagyunk a fényben nem láthatjuk mitől kell elkülönűlnünk és követnünk, de az Úr a körülményekkel igazítja gyermekei útját. Ez jelenti azt, amit oly gyakran idézünk, hogy Ő soha nem hagy magunkra, de a célja az, hogy örüljünk a közelségének: "Légy buzgó azért, és térj új felismerésre. Lásd az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem.(Jel. 3,- 19,20).

 

Ne essünk olyan tévedésbe, hogy az Úr jelen lenne egy olyan közösségben, ahol  "Ezek szégyenfoltokként ülnek ott szeretetvendégségeiteken, és félelem nélkül együtt lakmároznak veletek, miközben magukat legeltetik. Szelektől ide-odaűzött víztelen fellegek ők, késő őszben gyümölcstelenül álló, kétszer meghalt, gyökerestől kitépett fák"( Júdás 12). Ugyanakkor a szívünkben sem lesz elégedettség és béke, ha az Úr helyét más minden foglalja el.