Nincs olyan teremtmény, mely előtte láthatatlan volna.
„Mert az Isten igéje él és hatékony, élesebb bármely kétélű kardnál, és elhat a léleknek és szellemnek, az ízeknek és velőknek széjjeloszlásáig, megítélni képes a szív szenvedélyeit és gondolatait. Nincs olyan teremtmény, mely előtte láthatatlan volna, minden meztelen és leleplezett annak szeme előtt, aki felé a mi beszédünk fordul.” (Zsid 4,12,13).
Ez egy alapvető tényfeltáró igerész. Ebben lehet hinni vagy nem hinni. De annyira tárgyilagos, hogy ezt akárki megértheti, mégha nem is hiszi el. Nem is várhatjuk el azoktól akik nem is foglalkoznak ezzel. Aki elhiszi az tudatára ébred, hogy az ember egy nyitott könyv Isten előtt. Semmit nem tud az ember eltitkolni Isten előtt. Hangsúlyozom, hogy semmit, az ember egy titokzatos lény mások szemében, ugyanis olyan mély titkokat rejteget lelkében, amit maga sem tud magáról. De amint idéztem fentebb, az ige arra utal, hogy ezeket a titkokat az ige, vagyis Isten szava kideríti, és elénk tárja, ha a szívünk ajtaját nem tartjuk zárva. Amúgyis nyitott könyv vagyunk, de Isten gyermekeit arra neveli, hogy ezt mi is meglássuk, hogy semmi jó nem lakozik az ember szívében. Minden ami jó Istentől származik, nem tőlünk ered. Ezt ha elfogadjuk hittel, akkor semmi akadálya, hogy beismerjük bűnös természetünket. Ebben nem lehet alkudozni Istennel, mert csakis magunknak árthatunk ha azt gondoljuk, hogy azért van bennünk is valami jó. Addig Isten nem ad felhőtlen örömet a szívnek, ha megtartunk magunknak a régi természetünkből. Miért? Persze jelen van a régi ádámi énünk, de nem fog uralkodni rajtunk. Azért mert ez a régi ember, mindig fog kísérteni. De ha hagyjuk az igét munkálkodni, az eredményes lesz, elválasztja a gonosz, velejéig romlott emberi természetet a szellemünktől, ezt nevezi a Szentírás szellemi vezetésnek. De Isten sem fogja velünk megosztani a titkait, hiába fogunk erőlködni, hogy megértsük az igét. Akkor hiába mondjuk, hogy Jézus a barátunk, ha azt ő nem mondja rólunk, akkor minden hiába. Mert a jóbarátok között nincsenek titkok, ez kölcsönös. Az Úr feltárta előttünk minden titkát, és most csak rajtunk múlik, hogy bizalommal mi is feltárjuk előtte. Ez az igazi baráti viszony, és ettől nem csak az Úr örvendezik, hanem mi is megkapjuk az Ő örömét.
Aki ilyen magasságot elért szellemileg, az teljesen ki tudja tárni a szívét előtte. Azokat a gondokat is amiket még a legközelebbi embernek, feleségnek, férjének, gyermekeinek szégyelne elmondani. De egy józan ítélőképességgel rendelkező ember, azért tudja, hogy mit lehet és mit nem lehet kiteregetni az embereknek. Ezt az Úr sem kívánja tőlünk. Mert azt mondja, hogy zárkózzatok be ha imádkoztok, ez nem egy szobát jelent, mert sokaknak nincs erre alkalma, hanem titokban tárjátok ki szíveteket az Úr előtt. "Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván." ( Máté 6,-6).
Sokatmondó igét idéztem, ebben benne van minden amire a mai gondolatokat alapoztam.
Ha már itt tartunk a témában, akkor nézzük meg, hogy a hit, hogy alkalmazza ezt a mély felismerést: " aki felé a mi beszédünk fordul.". Tehát a mi beszédünk, az amit mi imának mondunk, mert az is, ugyanis ha mi hozzá fordulunk, akkor Ő hallgatja imáinkat, beszédünket ha mi csendben vagyunk akkor Ő beszél hozzánk. A tiszta, Isten akaratából való imát vagy imádatot, meghallja, és teljesíti, sőt már teljesítette is. Azért mert ismeri gondolatainkat már előre tudja mit akarunk kérni, vagy megbeszélni. Ha van igazi barátunk ezen a földön, akkor azok tudják mit jelent az őszinte beszélgetés. Még ha az ember nem tökéletes, akkor is megkönnyebbül ha megosztja gondjait a barátjával. Mennyivel nagyobb az Istennel való bizalom, mert ha abban a hitben vagyunk, hogy bármit elmondhatunk az Úrnak, aki barátunknak nevez többek között, akkor mély megkönnyebbülést kapunk. Mégha az ami bánt is minket nem távolítja el testünkből, lelkünkből, akkor is tökéletes megkönnyebbülést kapunk az Úrtól. A Pál apostol példájából is láthatjuk, hogy az Úr akarata szerint nem szabadulunk meg a minket gyötrő testi fájdalmaktól. Ez Pál esetében így történt.:
"És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam." (2 Kor. 12,-7). Ha Pálnak mint az Úr szolgájának egy konkrét tövis adatott, akkor szerintem mi több tövist hordozunk testünkben, mert mi még nagyobb valószínűséggel, hajlamosabbak vagyunk az elbizakodásra, és ahogy megtudtuk, az a testi gyengesége. Addig amíg erősnek tudjuk magunkat, addig gyengék vagyunk az Úr szolgálatában.
"Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.".
Kedves olvasó, nem az a fontos az ember számára, hogy kik vagyunk, hanem, hogy kik lehetünk ha teljes odaadással fordulunk az Úr felé, hogy mint egy nyitott könyvben az Úr velünk együtt olvassa ki mind azt amit még titkolunk előtte.
Ha ezt megengedjük, akkor tényleg mi is mondhatjuk, hogy van egy igaz örök barátunk, aki az életét feláldozta értünk. De Ő Isten a Mindenható, tiszteletteljes imádattal kell hozzá viszonyulni, de ez egy másik vetülete az Istenhez való viszonyunknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése