Szégyen e a Krisztus nevét vallani?
"Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy? Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.". (Márk 8:34-38).
Az idézet hosszú, de tartalmas. Ma még az úgynevezett keresztény országokban nem is olyan szégyen Krisztus nevét vallani, vagy egyáltalán kiejteni, sőt közhelyes. A nyugati világ most észrevehetően változik, abba az irányba, amikor az érzékenységi törvények által diszkriminált lesz mindenféle bibliai szöveg nyilvános publikálása, ugyanis sérti a másságot a kisebbségi jogokat. Krisztus neve és beszédei oly annyira durvának fognak tünni, hogy az érzékenységi társadalom már nem fogja elviselni. Ez a tendencia, akármilyen banális a keresztény körökből indul ki. Aki nem hiszi nézzen utána. Most nem a Krisztus nevével van a gond, hanem a beszédeivel és az apostolok tanításaival. Attól függetlenül hogyan változik ez a romlott világ, az Isten beszéde nem változik. Elvégre a világ sohasem volt jó, soha nem volt Krisztus barátja, csakis ellensége. Az ellenségeskedés nem mindig nyílt támadás, hanem ravasz, gúnyos megjegyzések és kiközösítések. Most már odáig fajult a dolog, hogy megbüntetik azokat akik olyan verseket publikálnak ami a homoszexualitás vagy a zsidó farizeusokról szólnak. Számos eset ez bizonyítja itt Európában. De újból idézem az Urunk szavait: “ Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”. Ez egy kihívás azok számára akik akarják követni Krisztust, és az Úr nem garantálja a fizikai épségét annak aki nyíltan leleplezi, megfeddi, Isten a Szent Szellem által hirdetett igéjével. Gorombaságnak nincs helye, de amit az Úr akar Szelleme által kimondani, azt feltétel nélkül meg kell tenni. “Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes”. ( 2Tim 2,- 24). Hízelegni a világnak azt jelenti, hogy kompromisszumban vagy vele. Ha az Isten igazságának a szeretete van a szívünkben, akkor feltétlenül utálatot fogsz tapasztalni a világ bűnével szemben, személyválogatás nélkül. Persze ezt előbb magunkban a saját bűneinket utáljuk meg, és a gerendát távolítsuk el a szemünkből.
Az Úr az ilyeneket akik lágymelegek, kiköpi szájából, tehát nem bízza meg semmire. De nagy ígéretei vannak azok iránt akik felveszik ezt a szenvedés keresztjét és követik őt. “ Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét”. A Szentírás ismeri ezt a közbenső állapotot, se nem hideg se nem hév, hanem lágymeleg. “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból”.( Jel. 3-, 15,16).
Ezek a keresztények akik kedveskednek a bűn iránt, vagy közömbösek Krisztus szavai iránt, vasárnapi keresztények, névleges keresztények. Ez komoly, élet és halál kérdése. Az ige alapján ez életet jelent az örökkévalóságban Krisztussal. Aki félszeg az ne is kövesse ezt a parancsolatot, mert vesztes lesz a világ legyőzi. "Közel hozzád a szó, szádban és szívedben," tudniillik a hitnek szava, melyet hirdetünk. Mert ha szájaddal vallod, hogy Jézus Úr, és szíveddel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni. Mert szívvel hiszünk, és annak alapján igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást, és azzal megmenekülünk. Az írás ugyanis ezt mondja: "Senki meg nem szégyenül, aki benne hisz." ( Róma 10,- 8…11). Tehát aki félti az egzisztenciáját és mi több az életét, vagy presztízsét az nem lehet Krisztus követője. “És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára”. ( Lukács 9,- 62). De ha vállalja, akkor szembesül azzal, hogy elfordulnak tőle az addig jóbarátok esetleg a családja is, munkahelyét is elvesztheti, de még a gyülekezetből is kizárhatják. De nagy a tét, mert ettől függ az Úr szerint a jövő: ” Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy?”.
Eléggé radikálisan hangzik, mert az Urat ismerjük aki kegyelmet adott szeretetében, feltétel nélkül. Ezt is számba kell vetni, ugyanis azért vannak titkon követői is, de ezek a hívők előbb utóbb színre lépnek, ahogy ezt Nikodémus tette.
“ Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért?”. Ez az egyetlen áldozat az életünkben, hogy teljesen Krisztusnak szenteljük életünket, mindenki a rá osztott kegyelemben. Ezt személyesen tudhatja meg a hívő mi a szerepe, vagy szolgálata. Azért olyan gazdag az Úr ajándéka, mert mindenkinek a maga tehetsége és Istentől kapott ajándéka szerint cselekedhet. Azért hangsúlyozom, hogy semmit sem tehetünk ha felülről nem kaptuk meg. “Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka”.( Jakab 1,-17)
“ Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” ( 1 Kor. 4,-7).
Voltak idők az életemben, amikor szégyelltem még Krisztus nevét is kiejteni, akkor voltam a mélyponton, de addig tartott amíg rám nem ébresztett arra mi az elhívásom. Amikor ez tudatomban felismertem, minden megváltozott bennem. Biztos tudom, hogy nem magamtól származott ez az erő. De ez sok időbe került, azért legyünk türelmesek, mert Isten tudja mit kell tenni velünk és mikor. Ezt erőltetni nem lehet, de ez is csak a rám vonatkozó tapasztalat, mert mindenki más.
“ Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal”.
Bizony akkor már késő lesz, már semmit nem lehet lesz megváltoztatni. Inkább már most szégyelljük magunkat azért a közömbösség miatt, ha úgy érezzük, hogy megtudtuk tenni de nem tettük. Krisztus nevét és beszédeit szégyelljük, akkor kutassuk ki mi ennek az akadálya, és ha az Úr úgy akarja, mert akarja, kegyelemben megszabadít a félelemtől. De mindennek megvan a maga ideje. Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja. (Jób 34,-21). “Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” ( Jeremiás 10,-23). Ennek fényében és hitében, szabadságban élvezheti a hívő magát, nem lustaságot, hanem tettre készséget, de a pillanatot az Úr szabja meg. Ha ez nem igaz, akkor semmi sem igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése