Értsük meg az Úr akaratát.
"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata".(Efézus 5:15-17).
Ha az olvasó nem ismeri a Biblia teljes mondanivalóját, elsősorban az újszövetség hozzánk intézet információit, akkor ezt a fent említett igét úgy értheti vagy arra következtethet, hogy az ember akaratától és bölcsességétől függ az ő járása és viselkedése. De ez nem egészen így van. Egy fontos üzenet számunkra mégis az, hogy Isten feltétel nélküli mennyei ajándékát el kell fogadni, vagyis ahogy én értem, minden ilyen megnyilvánulás az egyben parancs is, ha az nem is tűnik kényszernek, de mégis mint egy útbaigazítás. Sokszor említik az igehírdetők, hogy tartsák meg a hívők Isten parancsolatait. Hát ez is azok közé tartozik, ugyanis ha ezt nem gyakoroljuk, akkor nem is értjük meg Isten akaratát. Szerintem ez egy folyamat egy hívő életében, megismerni új felismerésekre jutni a Szentírás olvasásával. A Szent Szellem segít megérteni Isten akaratát ha azt az ember tiszta szívből keresi, odaadással áll hozzá, imával várva Isten kinyilatkoztatását, hogy személyesen megtapasztalja, hogy Isten kegyelme nem a mi akaratunktól függ, hanem a mennyei Atyánk hozzánk való szeretetétől. De ehhez tényleg nyitottnak kell lennünk. Az élet vize fog áramlani belőlünk mások felé is, ha ennek nincsenek akadályai. Ez nem tanulás, bemagolás kérdése csupán, hanem hasonlatossága Isten természetének.
Jézus Krisztus a mi megváltónk, kereste az alkalmat, hogy a világtól távol közösségben legyen az Atyával. Nem mintha neki arra szüksége lett volna, mert Ő és az Atya egy Isten, de ezt mi nem foghatjuk fel ésszel, miért is kellet Jézusnak félrevonulni a tömegtől, hogy egyedül legyen az Atyával. Az én megítélésem szerint, arra mindenképpen szüksége volt Jézusnak, hogy erőt kapjon a mindennapi szolgálatához, hiszen tudta, hogy egy gonosz világba jött. Ezt kell tenni minden Istent szerető hívőnek, mert mindennek megvan a maga ideje a nap alatt. Ideje van a feltöltődésre, ideje van a szolgálatra. Az Istennel való titkos közösség adja az erőt ebben a gonosz világban élve, Krisztus lábainál töltve, figyelmesen hallgatva akaratát és kívánni a megértését. Mert ettől függ a továbbiakban a másokhoz való viszonyunk. Pál apostol az efézusi levélben az ötödik fejezetében olyat ír amit első hallásra képtelenségnek, lehetetlennek tűnnek, idézem: "Legyetek szeretett gyermekként Isten utánzói, járjatok szeretetben, mint a Krisztus is szeretett minket s odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek". (Ef.5,-1,2).( Csia ford.). A Károli fordításban nem utánzói hanem Isten követői szerepel. De a lényegen nem változtat.
Hogyan lehet utánozni azt akit nem látunk? Bizony itt teljes mértékben Krisztusra utal a Szentírás. Csakis olyan mértékben lehet követni, utánozni Istent, amilyen mértékben megismerjük Krisztust. Se többet se kevesebbet nem tehetünk, hogy járhassunk a kedvében. Az efézusi levél 5. rész. 8,9,10. versében olvassuk többek között: " Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Világosság gyermekeiként járjatok – a világosság gyümölcse ugyanis mindenféle rátermettségben, igazságosságban és igazságban mutatkozik, – egyúttal próbálgassátok, hogy mi kedves az Úrnak". Tehát mi már akik Isten gyermekei lettünk az Istentől kapott hitünk által, mi a világosság gyermekei vagyunk, tehát ennek megfelelően kell járnunk, de ez sem tőlünk van, hanem Isten kegyelmétől. Az ember attól függetlenül, hogy Isten a hitünk által megszabadított ettől a sötét és gonosz világtól, akkor is egy entitás marad, akit próbára kell tenni. Nem azért mert Isten örömét leli benne, hogy a gyermekei szenvedjenek, pont fordítva, annak örül ha a megpróbáltatások eredményeként, megtisztul a fölösleges nem Istent dicsőítő szeméttől, ahogy a búzát is elválasztja a pelyvától. Tehát az ember rövidlátása folytán próbálkozik, mert nem látja be az egész teret, így teljesen Istenre bízza magát. Ez a helyes út és hozzáállás. Ezek után mikor felismerjük azt, hogy igényünk támadt a szívünkben kedvébe járni az Úrnak, akkor biztos lehet a hívő, hogy az Úr vezeti őt az életben, ha netán elfáradna mert Isten tudja, hogy mi porból vagyunk, akkor az Úr az egyetlen igaz szerető Pásztor vállára vesz és úgy visz be az Atya színe elé.
A felelősség érzete legyen mindig bennünk, mert drága vérrel vagyunk megmosva a bűnök mocskos voltától, ez Krisztus életébe került a szentek szentje kiben nem volt bűn, életét adta, hogy mi Isten gyermekei örökké éljünk az Atya házában. De ugyanakkor fel is támadt a halálból üdvösségére sokaknak.
Olyan érzések támadjanak bennünk amilyenek Krisztusban vannak, hogy benne mi is jó illatú legyünk Istennek aki áldozatot hozott felmérhetetlen szeretetéből. Hozzunk örömöt Istennek a hitben való járásunk által, legyünk mi is áldozat mint kiöntött víz a száraz szikkadt talajra, hogy az a rejtett elvetett búza mag kicsírázzon és növekedjen Isten dicsőségére, nem csak itt a földön, hanem fent az Atya házában örökkön örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése