Kelj fel, ürítsd ki a bírói széket.
(Ez a cikk azoknak szól, akik hasonló helyzetben vannak a gyülekezetben.)
Ítélkezni annyi, mint elkeseríteni. (Kiközösíteni). Lehet kiközösíteni írja a Kor. 16:22; Gal 1:8:9. Ha elolvassuk ezeket a részeket, világosan láthatjuk, hogy miért kellett az első keresztények gyülekezetéből kiközösíteni egy olyan személyt, aki egyértelműen ellentmond a Szent Szellemnek. Ezen túlmenően, amikor nyíltan vétkezünk, a paráznaság bűne, amely nem volt vérfertőzés, mégis bűnnek számít. "Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, amilyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye". (1 Korinthus 5:1). Vannak erkölcsi elvek, amelyeket Isten undorítónak tart, ha megszegjük őket. Az Ószövetségben van egy vers, amit most itt ki szeretnék emelni, amely nem tartozik az alaptörvények közé, de minden idők számára nélkülözhetetlen. 5Móz 14:21 "......Ne főzd a gödölyét az ő anyja tejében."
Az anyatej elvileg nem különbözik összetételében a közönséges tejtől, de az erkölcsi elv itt egyértelműen megadatott. Isten nem hagyja jóvá fogadott lányt feleségül venni, vagy mostohaanya feleséget, unokatestvért stb. Ehhez ki kell közösíteni a gyülekezetből, de mély bűnbánat és helyreigazítás után meg kell találni és ilyennek kell elfogadni. (2 Kor 2:6,7,8) "Elég az ilyennek az a korholás, mely a többség részéről érte, úgyhogy inkább nektek kell neki megkegyelmeznetek s őt megbátorítanotok, hogy a túláradó szomorúság el ne nyelje az ilyent. Ezért kérlellek titeket, hogy fokozzátok a szeretetet iránta.".
Ami a test bűnét illeti, a gyülekezettől való elszakadás számít, de nem számít véglegesnek. Ha hívő, akkor helyreáll, mert Jézus őt preventív nevelésben részesíti, nem hagyja el őt. Nem így van azokkal, akik nem szeretik az Urat. Van köztük különbség. Ha megbánja, az más kérdés, de az ilyen embereket nem fogadják be a gyülekezetbe, ha csak megbánta. Változásnak kell történnie az elméjükben hogy ne beszéljenek és ne cselekedjenek ferdén. Az első esetben minden egyszerű, mert megbánta, megváltoztatta az utját, Isten a Sátánra hagyta, hogy megtanulja vagy felismerje bűnét és szenvedett emiatt.
Máté evangéliumában a 18. fejezetben meg van írva, hogy ezek a dolgok a gyülekezetekre vonatkoznak. (Máté 18:18 ): " Bizony azt mondom nektek, hogy amit a földön megköttök, a mennyben is kötve lesz, és amit csak megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz"
Kollektív felelősséggel ezt kellene tennünk. Jaj! ez ma nem működhet, mert messze eltávolodtunk a korai keresztények valódi állapotától. Ha Korintusban ezt nem értették, akkor az élő Pál apostol vezette őket az igaz útra. Pál meghalt, és ma, ami ránk maradt, az ő levelei által, útmutatásul szolgál számunkra. Nem bottal jön hozzánk, és nem győz meg jelenlétével. Ha eljött volna, nem ismerte volna fel a keresztényeket, nem a második, hanem az első ok miatt. Az egyház nem törvényszék, hanem az egyháznak az Isten igazságában kell működnie Krisztus Szelleme és a kegyelem által. Ehhez az egyháznak azon az alapon kell állnia, azon a sziklán, amely Krisztus. Minden, ami nem felel meg Krisztusnak, mind a gondolatok, mind a tettek, ítélet alá esik. De a jelen idő ítélete nem végzetes, és nem az örökkévalóságra vonatkozik. Minden valódi cselekedet Krisztus ítélőszékén fog megjelenni. Ne ítéljük magunkat, se főleg másokat, mindent az Úr Jézusra kell bízni.
Ha a hívők gyülekezete az igaz alapon áll, akkor valóban bármit megkötöznek itt a földön, amit a menny elfogad, az kétségtelenül kedves lesz Krisztusnak, mert az Ő Szelleme szerint történik. Az Ő akarata szerint. De ha nem, akkor Krisztus sokak számára a gyülekezetben nem tekintély. Ekkor a Krisztushoz hű kisebbség a sok hitetlentől szenved, akik átvették és hatalmaskodnak a Krisztus örökségén.
Ami nem a kollektív, hanem a személyes felelősséget illeti, nem szabad ítélkezni. Leírom, amit tanultam és amihez eljutottam gyakorlatilag. Lehet, hogy nem értesz velem egyet, de ez nem kitaláció, ez megeshet bárkivel.
Sokak között nagyon gyakoriak a kritikus kijelentések és ítéletek a másként gondolkodók iránt, dogmatikai kérdésekben való hozzáállásáról. A szolgálat természete sokszor nem felel meg Krisztus lelkületének. A szolgálat stílusának sokszor van tanítási jellege, nem a gyülekezet építésére és még csak nem is korrekcióra, hanem a sajátja érvényesítésére. Különbség van, hogy gondolataink építenek-e, buzdítanak-e, megmentenek-e, vagy éppen a helyi lelki világukat bizonyítják. Ebbe a hibába bárki bele eshet, de hangsúlyozom, lehet ez ideiglenes hiba, de lehet lelkiállapot is. De mi nem a hiba? Ha az ember szellemileg nincs beállítva abba a pillanatban, majd rájön a hibájára, felépül és megbánja. De ha állandóan képviseled a gondolataidat, ugyanazt állítva, hogy ha nem értesz egyet valakivel, akkor eretnek vagy az ő szemében. Ilyen a bíró lelkülete, magából indul ki. Szellemi ítéletünk lehet de csak a Szent Szellem által. Anélkül, hogy erőltessem még ha igaz is, befolyásolva mások véleményét, ha nem álmok, vágyérzések, mert ha az ember nem ért egyet velem, akkor ennek megvan az oka. Az ok vagy benne van, vagy bennem. Nem szabad rohanni az ítéletek meghozatalával, hanem először magunkat kell megítélnünk, Uram, eltévedtem? De ez nem jelenti azt, hogy a belső ember nem vonhatja le a konzekvenciákat az ige szellemisége alapján. Hiszen egy igazság létezik, és ha Isten mérlegén megmérettetünk, akkor helyes gondolatokra irányít minket az Úr.
Amikor az Úr a következő szavakat mondta a tanítványoknak, (Mt 26,-21,22): "Mialatt ettek, így szólt: "Bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni. Igen elszomorodtak, s egyenként kérdezgették tőle: "Csak nem én Uram?"
Észrevetted kedves keresztény, hogy mindegyikük milyen szellemben élt? Nem nézegettek jobbra-balra, elsősorban a saját felelősségükre gondoltak. Ha az Úr jelenlétében vagyunk, mert lélekben közöttünk van, akkor hisszük, hogy az Úr mindent tud, aki nem szereti Őt, és aki naponta megcsalja Őt. Észrevetted, hogy a tanítványok szelleme nem mások felé irányult? Nem érezték a leleplezés diadalát, sem előtte, sem utána. Szívüket szomorúság töltötte el. Nem ítélkeztek, szomorúak voltak. Egyikük ugyanis áruló volt. Iskarióti Júdás, aki kezdettől fogva az Úr követője volt, az egyik apostol.
A szomorúságról bővebben Dávid zsoltáraiból olvashatunk, amely megelőzi a tanítványok szomorú érzéseit. (Zsolt. 55,-13,14,15) "Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben".
Nagyon sokszor különösebb szomorúság nélkül ítélünk meg egy embert. Pál azt tanácsolja Timóteusnak, mint szolgálónak, hogy az első és a második felszólítás után forduljon el az eretnekektől. De ma nem fordulunk el, ha már minden hiábavaló, hanem úgy ítélkezünk, megbélyegzünk mindenkit, aki egy kicsit is nem ért egyet velünk. Természetesen ma már nagyobb számban vannak eretnekek, de aki eretnek, azt nem tudásunk, hanem Krisztus Szelleme általi igazság ismeret alapján kell látnunk. Pál Timóteust meggyőzte arról, hogy beleásta magát a Szentírásba, és helyes lelkülete van, mert megvan a tanítói ajándéka. Ma már kevesen értjük meg olyan konkrétan a dolgok állását, hogy a megítélés a helyes útmutatás. Persze hogy vannak ilyen tanítók is, de ezek a tanítók többnyire elfogultak egy- más vallási felekezetek iránt.
Ha valaki, aki ítélkezik, vagy a lelkiismerete nem tiszta, akkor irgalmatlan, kegyetlen másokkal szemben, de ez szabály ilyenkor, hogy önmagával szemben irgalmas.
Ha konfliktus van két testvér között, Krisztus tanítása így hangzik. (Mt 18,-15, 16,17)."Ha testvéred vétkeznék, eredj, győzd meg őt négyszemközt egyedül. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha pedig nem hallgat rád, vigyél magaddal egyet, vagy kettőt, hogy két vagy három tanú szája erősítsen meg minden szót. Ha rájuk sem hallgatna, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgatna, olyan legyen neked, mintha pogány vagy vámszedő volna".
Figyeld meg az utolsó szavakat: „legyen neked.” Ez a konfliktus nem az egész gyülekezetre kell, hogy hasson. Természetesen szomorú, de az Úr nem akarja, hogy minden személyes sérelmeket vonjanak a gyülekezetbe.
Ez a probléma, ha az egész gyülekezetre kiterjed, akkor a kovász rontja meg az egész tésztát. Mindenkit megfertőz a hiúság, ami ma oly gyakran előfordul a gyülekezetekben.
Mindenki a háta mögött, nem szemtől szembe fog beszélni egymásról. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Urat elhagyták és saját gőgös útjaikon járnak.
Olyan helyzetbe kerülünk, hogy mindenki, akit ez a probléma vonz, ahelyett, hogy bezárnánk a szobánk ajtaját az imádságra, sietünk a bíró helyét elfoglalni. A végén minden összeomolhat. Csak az nem omlik össze amit addig sem Krisztus irányított. Mindenki, aki megfertőződött ezzel a szellemmel, keres valakit, akit hibáztathat, de nem önmagát teszi felelőssé.
De az Úr hűséges és mindent tud, de ember ne foglalja el az Úr helyét a gyülekezetben, és ne foglalja el a bírói széket. De ezek a dolgok, csak akkor érvényesek, ha a gyülekezet annó jó úton haladt. Az Úr nem foglalkozik a halott vallásokkal és annak megigazításával. Személyesen vezeti a hű lelket ilyen esetekben.
Ezt tapasztaltam, és boldogan mondhatom, hogy Ő úgy oldotta meg a problémát, ahogy akarta, nem úgy, ahogy én vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése