Rendszeres olvasók

2022. november 27., vasárnap

Van e értelme az igehirdetésnek?

 

Van e értelme az igehírdetésnek?

2022. november 27. 19:03 gabipeti • Szerkesztés...

Van e értelme az igehirdetésnek?

Jogos a kérdés, ugyanis Jézus Krisztus is ezt tette, még ha reménytelenül sokan megbotránkoztak emiatt, végérvényesen meg is ölték felfeszítve az átkozott fára. Ez is egy indikátor ami mai napig megosztja a világban élőket. Isten Fia azért jött a világba, hogy megmentse a menthetőt, ennek érdekében vállalta a kínhalált. " Ami­kor azon­ban el­jött az idő tel­jes­sé­ge, el­küld­te Is­ten az ő Fiát, aki asszony­tól szü­le­tett a tör­vény­nek alá­vet­ve, hogy a tör­vény alatt le­vő­ket meg­vált­sa, hogy el­nyer­jük a fi­ú­sá­got". (Gal 4, 5).

"Őben­ne ti­te­ket is – mi­u­tán hal­lot­tá­tok az igaz­ság be­szé­dét, üd­vös­sé­ge­tek evan­gé­li­u­mát, amely­ben hit­te­tek is – meg­pe­csé­telt a meg­ígért Szent­lé­lek­kel, aki örök­sé­günk zá­lo­ga, hogy meg­vált­sa tu­laj­do­nát di­cső­sé­gé­nek ma­gasz­ta­lá­sá­ra." (Ef 1, 14).

 "Mi pe­dig min­den­kor há­la­adás­sal tar­to­zunk Is­ten­nek ér­te­tek, test­vé­re­im, aki­ket sze­ret az Úr, mert kez­det­től fog­va ki­vá­lasz­tott ti­te­ket Is­ten az üd­vös­ség­re a Lé­lek meg­szen­te­lé­sé­ben és az igaz­ság hi­té­ben, ami­re el­hí­vott ti­te­ket a mi evan­gé­li­u­munk ál­tal, hogy ré­sze­sül­je­tek a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus di­cső­sé­gé­ben. (2Thessz 2, 13).

 Vannak igehírdetők akik izzadságig munkálkodnak azon, hogy bizonyítsák és sugalják azt a tévtanítást, hogy Isten mindenkit megment és üdvösségre választott. Azt állítják, hogy csakis az ember akaratától függ, hogy mit választ. De a Szentírás az első laptól kezdve egész más igéreteket hirdet. Ábeltől a Bemerítő Jánosíg az ószövetségben akik törvény alatt voltak ( nem a Mózes törvényét értem ez alatt, a halál törvényét), és az apostoloktól kezdve az újszövetségben mind a mai napig, Istennek vannak választotjai. Az Úr így mondja: " Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek". (Jn 15, 16). 

 Az igehirdetés azoknak szól akik meghallják, meg azoknak is akik hallgatják de elutasítják, vagy befogadják de érdemi gyümölcsöt nem hoznak Istennek. Ezt a Máté 13. fejezetében olvashatjuk a magvetőről. Semmi jobban nem prezentálja ezt az igazságot, hogy Krisztus meghalt a világ bűneiért, magára vette a sokak bűnét, de a feltámadása magával ragadja az üdvösségre választott népét. Ezt nyomon követhetjük úgy az ószövetségben, úgy az újszövetségben.  

 Az emberiség annyira eltávolodott Istentől, hogy teljes sötétségben ül vagy ha lépni kell csak botorkál vakon. Az Isten dicsőségét elvesztette a bűn miatt, nem látja Isten a magunkra vonatkozó akaratát. Azért is csak tapogatózunk a sötétben. Ebben a sötétségben van egy vakvezetője az embernek, aki tudatosan vezeti a verembe azokat akiknek a kezét fogja. 

"Ak­kor oda­men­tek hoz­zá a ta­nít­vá­nyai, és ezt mond­ták neki: Tu­dod, hogy ez a be­széd meg­bot­rán­koz­tat­ta a fa­ri­ze­u­so­kat? Ő pe­dig így vá­la­szolt: Min­den pa­lán­tát ki­szag­gat­nak, ame­lyet nem az én mennyei Atyám ül­te­tett. Hagy­já­tok őket, vak lé­tük­re vi­lág­ta­la­no­kat ve­zet­nek. Ha pe­dig vak ve­ze­ti a vi­lág­ta­lant, mind a ket­ten a ve­rem­be es­nek". (Mt 15, 12-13).

 Isten akaratából el vannak engedve " Hagy­já­tok őket,". A megváltó Messiás mondta ezeket a szavakat. Az a szerető Isten Fia aki odaadta magát a bűnösökért. Igen a bűnösökért, nem az igazakért. Akiben az ige hallatára lelkiismeret furdalása támad, aki őszintén felismeri bűnösségét az Isten szentsége előtt, az nagy kegyelemben részesül, hiszen már a kezdeti útján nem magát igazolja hanem Istent. Az ilyen lélekkel tud foglalkozni a továbbiakban az Úr. Már attól a pillanattól amikor beismeri bűnös természetét, nem az a kéz fogta meg amelyik a verembe vezeti, hanem aki a mennyeknek országába Isten színe elé az örök életre, a mindenható Urunk sebhelyes keze vezeti ebben az életben aminek nincs soha vége.  Vizsgáljuk meg magunkat hitben vagyunk e, vagy az önigazolás, vagy felismerjük, hogy  egy más identitás akaratja vezet minket. Ezt a felismerést a gyakorlatban észlelhetjük, az utunk során, mert minden követésnek megvannak a rossz és jó gyümölcsei. A fát gyümölcséről ismerhetjük fel. 

 Cinikus megfogalmazás de igaz az a tény, hogy egy ember sem tud azt csinálni amit akar. Nincs akarata az embernek még ha azt is hiszi, hogy van. Vakok a szellemi világban, hogyan tudnak dönteni, hiszen vakvezetőre vannak utalva.  

 De akit az Úr Isten megszabadított bűneitől az Krisztusban menedéket nyert. "Nincs te­hát már sem­mi kár­hoz­ta­tá­suk azok­nak, akik a Krisz­tus Jé­zus­ban van­nak, mert az élet lel­ké­nek tör­vé­nye Jé­zus Krisz­tus­ban meg­sza­ba­dí­tott té­ged a bűn és a ha­lál tör­vé­nyé­től". (Róm 8, 1)

 Az ige amit Isten jóvoltából hirdetünk egyeseknek üdvösségére szolgál, másoknak meg kárhoztatásúl, ami aztán tanubizonyságnak szolgál az utolsó ítélet során.

"Mert ke­gye­lem­ből nyer­te­tek üd­vös­sé­get, hit ál­tal, és ez nem tő­le­tek van, Is­ten aján­dé­ka ez, nem cse­le­ke­de­tek­ből, hogy sen­ki se di­cse­ked­jék. Mert az ő al­ko­tá­sa va­gyunk Krisz­tus Jé­zus­ban jó cse­le­ke­de­tek­re te­rem­tet­ve, ame­lye­ket elő­re el­ké­szí­tett az Is­ten, hogy azok­ban jár­junk". (Ef 2, 8-9).

A bejegyzés trackback címe:

https://mindenbenkrisztus.blog.hu/api/trackback/id/17988662

 

Nincsenek megjegyzések:

Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán.

 Vitatott téma a kiábrázoló ritus kapcsán. Kérdés és felelet. Én kérdezem. Van egy kérdésem. Aki nem merítkezik be( keresztelkedik meg) anna...