Az Úrban való öröm.
"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek!
A ti szelídlelkűségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!
Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.
És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban". (Fil 4, 4-6).
Ki tud örülni, ha annyi minden gátolja ebben a kísértéssel telített világban a felhőtlen örömünket? Pál apostol a filippiekhez írt levelében nem csak felhívja őket " örüljetek", vagyis örüljenek mindig, hanem egy egyszerű kiutat is tár előttük, ami gátolhatja az Úrban való örömüket. Ez az aggódás a jövő miatt és a mindennapi aggodalmaskodás. Ha ezeket a gondolatokat amit tolmácsolok nem ideillőnek tekinti az olvasó, akkor meg kell hogy nyugtassam a lelketeket, hogy az aggodalmaskodás bizalomvesztés az Úrban. Ha Jézus Krisztust Urunknak valljuk, akkor benne kell is bíznunk teljes mértékben. Mert csak Ő tudja mi a szándéka velünk kapcsolatban. A szócséplés fáradalmas munkájától és következményeitől mentsen meg minden hívő lelket, mert kimondani könnyű, de ha a kimondott szó nem fogan meg és nem vet gyökeret a szívben, az csak teher lesz számára. Vagy a könnyelműség káros szenvedélyé válik.
Az ima a könyörgések a hálaadások, gondolatok az minden ember számára megadatik, mégha nem is vallási keretek közé szorítjuk. A világ minden ember szívének gondolata egy nyitott könyv Isten előtt. Ez le lehet tagadni, de a lényegen nem változtat. Az a különbség, hogy melyik forrásból fakad. Én nem osztom fel a világot hívőkre és nem hívőkre, ez az Úr dolga a teremtésben, de az aki az Úrban új teremtés annak szól a fenti ige, ugyanis a örömöt az igazi örömöt csakis a Szent Szellemben élvezheti az ember. Ez a szelid és csendes öröm, ami kihat a kűlső ember járására. Amikor az ember szíve a csendben is értelmet talál. Mert itt ebben az igében nem arról ír Pál apostol, hogy minden kérésünket azzonnal teljesíti az Úr, hanem megőrzi vágyainkat és gondolatainkat. Ezek a jó gondolatok ha nem is teljesülnek ezen a földön, de jó helyen vannak a megőrzésre az Úrnál, hiszen a földi életünkkel nem ér véget a létezés. Így vagy úgy minden ember gondolatai és abból kifakadó cselekedetei az Úr előtt vannak. De aki az Úrré annak a jó gondolatai és cselekedetei kísérik őt az örökkévalóságba. Minden elejtet könnyet Isten kelyhébe gyűjti, mindinkább a hálát amiért hálát adunk neki. De azok akik nem fogadták be az Isten által felkínált kegyelmet Krisztus véráldozata által, azok még ha jó gondolataikkal vagy abból kifolyólag cselekedetekkel dicsekednek, Isten nem számítja be jó cselekedetnek, mert minden gondolat és cselekedet amit Isten fel tud ismerni, Krisztus vérrével van meghintve. Hiába dicsekvés a megelégedettség az aggodalmaskodás a jó cselekedetek iránt, ha az a Krisztus szenvedése és kiontott vérével nincs meghintve, a Szent Szellem pecsétjét nem kapja meg.
Tehát minden lélek Krisztusban békességet nyer az által, ha tudja nem csak hiszi, hogy az ember utja ki van jelölve Istentől, és azt az utat mindenképpen lefutja, de nem mindegy hogyan. Még a hű lélek Krisztusban is lehet boldogtalan és riadt, mert hatalmába került az aggodalmaskodás, nem engedi el könnyedén a saját terveit és nem teszi le Isten oltára elé. Egy egyszerü emberi kifejezéssel, lesz ami lesz, de én az Úrban bízok.
"De hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindenkor diadalra vezet minket, és ismeretének illatát minden helyen megjelenti általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És erre ki alkalmas? Mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem tisztán, mintegy Istenből szólunk Isten előtt, Krisztusban". (2Kor 2, 15-17).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése