Aki Krisztusban van az új teremtés.

 "Já­nos ta­nít­vá­nyai és a fa­ri­ze­u­sok tar­tot­ták a böj­töt. Oda­men­tek azért, és így szól­tak hoz­zá: Mi­ért van az, hogy Já­nos és a fa­ri­ze­u­sok ta­nít­vá­nyai böj­töl­nek, a te ta­nít­vá­nya­id pe­dig nem böj­töl­nek? Jé­zus pe­dig így fe­lelt: Böj­töl­het-e a vő­le­gény nász­né­pe, amíg ve­lük van a vő­le­gény? Amed­dig a vő­le­gény ve­lük van, nem böj­töl­het­nek. De jön­nek majd na­pok, ami­kor el­vé­te­tik tő­lük a vő­le­gény, és ak­kor böj­töl­ni fog­nak. Sen­ki sem varr új posz­tó­ból fol­tot régi ru­há­ra, hi­szen ami azt ki­tol­da­ná, még ki­sza­kít be­lő­le, és még na­gyobb lesz a sza­ka­dás. És sen­ki sem tölt új­bort régi töm­lők­be, mert az új­bor a töm­lő­ket szét­sza­kít­ja, a bor is ki­öm­lik, és a töm­lők is tönk­re­men­nek; ha­nem az új­bort új töm­lők­be kell töl­te­ni." (Mk 2, 18-21).

 Ezt az ige részt többnyire szétválasszák az igemagyarázók, pedig itt Jézus itt arra utal, hogy a böjt az a régi tömlő amiben régi bort töltenek. A böjt amit a farizeusok és Bemerítő János tanítványai tartottak, az mind az a régi posztót és tömlőt jelent. Ahogy az Úr ezt ki is fejezi, hogy a testi vallásosság az az óember ékessége, az nem újbor és nem is új posztó se nem új tömlő. Ez a régi ronggyá vált rendszer amit Isten kezdeti jó akaratának elferdítésével végződött. A körülmetéletlen szívű farizeusok szokásos rendszerbe foglalták az Isten által kijelentett igazságokat. Az Úr a tanítványaival megsértette ezt az ember által felállított merev rendszert. A böjt jelentésének és értelmének elvesztése miatt az emberek a saját elképzeléseit követik. Ez így van a kereszténységben is. A böjt az valami és valaki hiányát jelenti. Vagyis a lélek mély kívánsága valami ok miatt, de elsődleges eredménye az, hogy nem magára gondol hanem azért az ügyért vagy állapotért ami mélységesen érinti lelkét.

 De hogy böjtölhet az aki az Úr megterített asztalánál van? Sehogy, mert a vőlegény már ott van közöttük. Amikor a halál elvitte a tanítványoktól a vőlegényt, három napig nem volt közöttük, azért mondta Jézus azt, hogy akkor fognak majd böjtölni, hiszen már nem volt közöttük.

 De aztán mikor feltámadt ott volt közöttük és semmi okuk nem volt a böjtre.

 Ha a hívő Krisztusban van és Krisztus ő benne, van e oka a böjtölésre? Van e hiányérzete és szüksége " megszaggatni ruháját és hamut szórni a fejére? ".