Az Úr imája.
(János evangéliuma 17. rész)
"Ezeket mondta Jézus, majd föltekintett az égre, és így szólt: Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged, amint hatalmat adtál neki minden emberen, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál.
Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."
Jézus Krisztus imája az Atyához a legszebb és talán a legfontosabb számunkra, mert benne foglaltatik minden amit Krisztusban megismerhetünk. Soha senki azelőtt nem mondhatta Istent atyjának.
Közelget Krisztus halála a golgotán a kálvária hegyén ahol az Atya megdicsőiti a Fiút, ezzel megdicsőült Isten, Krisztus a megváltó Messiás meghalt bűneinkért, ezzel is kifejezte Isten szeretetét minden ember iránt. Ott nyilvánult meg teljes mértékben az önfeláldozás tökéletes műve. A legtökéletesebb szeretet nyilvánult meg halála által. Lehet e ettől többet adni? Isten aki elküldte a Fiút erre a bűntől átitatott földre, hogy megmentse a menthetőt, nevet adott neki, hogy minden ami csak a teremtett világban van, az Ő tulajdona legyen. Krisztus neve alá gyűjtötte a dicsőség fiait, hogy általuk is megdicsőüljön az Atya. Ez a név dicsőíti az Atyát azok által akiknek megnyitotta ismeretét, elsősorban a tanítványainak, és mindazoknak akik általuk megismerték az Atyát.
"Én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzek. Atyám, most te dicsőíts meg engem, te magadnál azzal a dicsőséggel, amely már a világ létele előtt az enyém volt tenálad".
A Fiú a teremtés előtt mindig is létezet, mert az Ige Istennél volt, és az Ige az Isten.
" Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött". (Jn 1, 1-2).
Jézus ( Joshua) eljövetele ebbe az általa teremtett világba, talán a legrejtélyesebb dolog mindenki számára. Ezen sokat filozofálnak az emberek, ki-ki milyen színvonalon, de egyet azért be kell ismernünk, hogy Isten Szellem és soha senki őt nem látta, nem is láthatja ma sem. Isten Szellem, de a mély bölcsessége által amit ember nem tud átfogni mert megfoghatatlan, megjelenik Ember formájában, hogy megdicsőüljön a teremtményei előtt, úgy az emberek és az angyalok előtt. "Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt". (Jn 1, 18).
A kijelentés célja, hogy az alacsonyrendű teremtés is lássa Isten határtalan szeretetét és bölcsességét Isten Fia által, oly annyira, hogy kézzel fogható lett, tapintható azok számára akiket kiválasztott még a világ teremtése előtt. " Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünkkel érintettünk az életnek igéjéről – az élet megjelent, láttuk, tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk –, amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen". (1Jn 1, 1-3)
Az apostolok erre voltak kiválasztva, és csak azok lehettek apostolok akik testben látták és tapinthatták kezükkel, akikre rábízta az Úr az egyház építését. Pál apostol nem volt közöttük, és nem volt az egyike a tizenkettőnek. Pál apostol megkapta ezt az apostoli elhivatást a már feltámadt Krisztustól, akivel találkozott a damaszkuszi úton, a megdicsőült és feltámadt Úr Jézus megjelent neki mint dicsőséges Isten, akinek látásától meg is vakult egy időre.
"Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották.
Most megismerték, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van, mert a beszédeket, amelyeket nekem adtál, nekik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem".
Ezek a szavak a tanítványokról szólnak, hiszen ez a közbenjáró ima, szükséges volt, hiszen közelget az idő mikor magukra maradnak egy ideig a tanítványok, mert oda nem mehettek ahová Jézus ment, ugyanis eljött a megváltás órája, amit csak Ő tehetett meg. Az elveszett juhait jött megkeresni és összegyűjteni egy karámba, úgy zsidót és görögöt, vagyis pogányokat, mert az Atya aki vonzza mindazokat akik a világban tőle tanultak, mind Krisztushoz mennek.
"Én értük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. Az enyéim mind a tieid, és a tieid az enyéim, és megdicsőíttetem őbennük".
Istent a Fiú dicsőítette meg és dicsőíti a mai napig és mindörökké az Atyát, ez a mérhetetlen kegyelem és felfoghatatlan csoda, amit az Atya Úr Isten még a teremtés előtt időtlen időkben elhatározott. Belehelyezte önmagát a bűnös test képében az időbe amit maga teremtett. Az Ige testté vált, és egy olyan dimenzióban jelent meg ami tervei szerint arra szolgált, hogy halálával legyőzze a halált és feltámadjon a halálból Istent megdicsőitve, ezzel legyőzte a sátánt a bűnt eltörölte és kiválosztatjait akiket dicsősége fiainak nevez, kiemelje ebből a bűntől fertőzött világból a mennyeknek országába és már most felültette oda ahol Ő van. De nem csak őket, hanem azokat is akik hisznek a Szent Szellem által írott evangélium szavainak.
"Én már nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!"
A világ egy veszélyekkel teli közeg. A világ oly annyira veszedelmes, hogy még a kiválasztottak az örök élet örökösei sincsenek biztonságban. A sátán mint ordító oroszlán akarja szétmarcangolni azt az egységet amit Krisztus a neve alatt hozott létre. Persze, hogy ravaszsága felülmúlja minden ember ismeretét és józan eszét. Ne bízzuk el magunkat, hogy mi már meg tudjuk védeni önmagunkat. Már ez is nagy tévedés és a sátán ravasz sugallata, hogy az ember képes megállni a sátán elleni kísértésnek. Ha ez így lenne, az Úr nem kérte volna az Atyát arra, hogy őrizze meg őket ebben a világban.
"Amíg velük voltam, megőriztem őket a te nevedben, amelyet nekem adtál; megtartottam őket, és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelem fia, hogy az Írás beteljesüljön.
Most pedig hozzád megyek, de ezeket elmondom még a világban, hogy teljes legyen bennük az örömöm.
A te igédet nekik adtam, és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból való vagyok.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból való vagyok."
Az Isten Fiában hívők akiket az Atya Krisztusához az Ő Fiához vezet, azok nem e világból valók. Ez egy kijelentés, hiszen Isten még a fizikai világ teremtése előtt létezet örökké, nem volt se kezdete se végzete sincs. A Fiúban vagyis ahogy többször Lukács evangéliumában olvassuk Ember fia az aki a kezdet és a végzet, Alfa és Omega a mindenható Isten egy korlátolt időben nyilvánult meg azért, hogy a világba jött atyafiait egy egységbe tömörítse Krisztus testébe, hogy egy elkülönült egységet alkosson ebben az ellenséges világban. Ez Istenven zárt titok volt a teremtés kezdete óta, erről az egységről a zsidó próféták nem beszéltek, de visszamenőleg a Szent Szellem az Isten gyülekezetében megnyitott ami erre halványan utalt. Ezt az egységet senki nem tudja megrontani, csakis fizikai értelemben, rátörhet az életükre a sátán ahogy azt Krisztussal tette, de szellemét nem olthatja ki senki, az örök Isten tulajdona és őrizve van a mennyekben a Krisztusban aki ott elfoglalta az Atya jobbját. Ez az egység most már nagyon gyengén látható, de érezhető, mert Isten Szent Szelleme a Gyülekezetben van és általa van kijelentve az Isten dicső neve, akikben megdicsőült Krisztus az Isten Fia, az örök Isten, a Gyülekezet, Isten egyháza az aki ebben a kegyelmi időszakban Isten jobb keze itt a földön, mert ez a Krisztus teste, aki a fővel van kapcsolatban, neki engedelmes.
"Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.
Úgy, amint te elküldtél engem a világba, én is elküldtem őket a világba. Én odaszentelem magamat értük, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban."
Jézus fohászkodik az Atyának, nem azért mert nem Ő lett volna a megtestesült Isten, hanem ezzel is kifejezze a világ előtt, hogy egy az Isten úgy a mennyben ahogy a földön is. De ezt a bölcsességet nem mindenki birtokolhatja, ugyanis a választottak, akiket a Úr kiválasztott, az megéli a bűnbánatot a megtérést a bűnbocsánatot és a megszentelt igaz hite által, ami csaki Isten igazságán alapul és az ujjászületést tapasztalja, amivel nem dicsekszik, nem bizonygatja mások előtt, mert önmagában megvan a bizonyítéka, hogy most már kihez tartozik. Nem az újjászületésünket hirdetjük, hanem magát a Krisztust, a többi Isten dolga.
"De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik majd az ő beszédükre hisznek bennem,
hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, mint te énbennem, és én tebenned, ők pedig mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem".
A világ nem hiszi el, hogy Krisztus Istentől jött. Ez a kijelentés nem arról szól, hogy a világ elhiszi, hanem tanúbizonyságot tesz amit mi megváltott és megszentelt Krisztus vére által és igazságának hordozói hirdetünk a világ felé. A Jelenések könyvében leírt Krisztus bizonyságtétele ezt fejezi ki, hogy a világ hitetlen, ítélet alatt van. De ez nem jelenti azt, hogy Krisztus és az Atya gyermekei tétlenkedjenek, mert minden emberhez el kell, hogy jusson ez a tanúbizonyság, hogy Krisztus Istentől küldött Messiás. A világnak meg kell ismerni ha nem is hisz Krisztus áldozati művében, mert a kereszt egyeseknek üdvösség másoknak kárhozat mert nem hisz Isten Fiában és ne legyen egy teremtmény se aki nem hallott volna róla.
"Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és úgy szeretted őket, amint engem szerettél.
Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is velem legyenek ott, ahol én vagyok, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már e világ teremtése előtt.
Igazságos Atyám! A világ nem ismert téged, de én ismertelek téged, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem.
És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet legyen bennük, amellyel engem szerettél, és én is bennük legyek. (Jn 17, 1-10)
Senki sem mondhatja Krisztust urának, csak a Szent Szellem által, akik hiába veszik Isten nevét ajkukra azok nem kedvesek Isten előtt, se atyának se nevezzetek senkit mert Atya csak egy van a megváltó Krisztus.
"És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél mindenkit cselekedetei szerint, félelemmel éljétek jövevénységetek idejét, tudva, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen báránynak a drága vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt ki lett választva, de az idők végén jelent meg értetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.
Az igazság iránti engedelmességben tisztítsátok meg életeteket képmutatás nélküli testvéri szeretetre a Lélek által, és egymást tiszta szívből, kitartóan szeressétek", (1Pt 1, 17-21)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése