Jövőkép homályosan.

 "Hat nap múl­va Jé­zus ma­gá­hoz vet­te Pé­tert, Ja­ka­bot és an­nak test­vé­rét, Já­nost, és fel­vit­te őket ma­guk­ban egy ma­gas hegy­re.

És el­vál­to­zott előt­tük: arca ra­gyo­gott, mint a nap, ru­há­ja pe­dig fe­hér lett, mint a fé­nyes­ség.

És íme, meg­je­lent ne­kik Mó­zes és Il­lés, és be­szél­get­tek vele.

Pé­ter pe­dig meg­szó­lalt, és azt mond­ta Jé­zus­nak: Uram, jó ne­künk itt len­nünk. Ha aka­rod, épí­tek itt há­rom sát­rat, ne­ked egyet, Mó­zes­nek is egyet, Il­lés­nek is egyet.

Még be­szélt, ami­kor fé­nyes fel­hő bo­rí­tot­ta be őket, és szó­zat hal­lat­szott a fel­hő­ből: Ez az én sze­re­tett Fiam, aki­ben gyö­nyör­kö­döm, őt hall­gas­sá­tok.

Amint a ta­nít­vá­nyok ezt hal­lot­ták, arc­ra bo­rul­tak, és igen meg­ijed­tek.

De Jé­zus hoz­zá­juk lé­pett, meg­érin­tet­te őket, és így szólt: Kel­je­tek fel, és ne fél­je­tek!

Ak­kor sze­mü­ket föl­emel­ték, és sen­kit sem lát­tak, csak egye­dül Jé­zust". (Mt 17, 1-7)

 Jézus magához vette három tanítványát egy magas hegyre, és ők ott szemtanúi lettek Jézus találkozásának Illéssel aki nem látott halált és Mózessel, aki már réges rég elhunyt. De ahhozz magának Jézusnak testében meg kellett változnia, hiszen nem földi szférában van létezésük, hanem a dicsőség fényében a mennyei paradicsomban terminálva a tökéletes feltámadt testre várakozva. Akkor Jézus sem volt megöletve, és nem támadt fel új emberi testében. Ez a dicsőséges állapot amit a tanítványok láttak, arra utal, hogy Jézus Krisztusnak nem tesz nagy erőfeszítést az átváltozás a ki és bemenet a földi és a mennyei szférába. De nagy jelentősége van a képletesen kijelentve " fel­vit­te őket ma­guk­ban egy ma­gas hegy­re.". A Szent Szellem tudatosan nem nevezi meg a magas hegy nevét. Pedig tudjuk, hogy az emberek minden magaslatnak nevet adnak, úgy a földrajzi mint szellemi magaslatoknak. Ezt a kereszténység kategórizálva, átváltozás hegyének nevezi. Pedig ez nem egy fizikailag fontos magaslatt hanem szellemi fontosságát jelenti ki. Ha Jézus először magához vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután meg felvitte őket, ez már többet jelent mint elkísérni a hegy csúcsára. El ne felejtsük azt a tényt, hogy Jézus még nem támadt fel, azért a tanítványai csak olyannak látták, amilyen az örök dicsőségben volt. Amikor feltámadt emberi testében, Tamás tapogatta sebeit, ez az a test ami ugyan átmehet minden anyagon, de mégis ez az új test amit a feltámadásban Krisztusban meghaltak kapnak meg, Isten felöltözteti mindazokat, akik halandó életükben Krisztus az Atya szeretet Fia hangját hallgatták és parancsolatait követve megőrizték azt, magukban hordozva Isten romolhatatlan magját a Szent Szellem pecsétjét viselve Isten szeme előtt, Isten felismeri mindazokat akik Krisztus vérével voltak meghintve, akiket az Úr angyalai is csak úgy ismerik fel, hogy látják a Krisztus vérét szívük ajtófélfáján. Ezek azok akiket az angyalok megkímélnek a nagy ítélet vagyis a földi nagy megpróbáltatások idején. 

 Azon a magaslaton a tanítványok felismerték Illést és Mózest is, hiszen soha őket nem láthatták. Ez is egy jövőképet jelenített meg, hogy minden Isten gyermeke akik kiválasztás útján Isten országában élni fognak már a feltámadt új testben, ami olyan mint Krisztus feltámadt teste, hiszen már most a Gyülekezet Krisztus teste tagok összességében, de a feltámadás után minden tudás amit itt a földön kapott a Gyülekezet, az egy testben mindenki birtokolni fogja, és még azokat is fel fogja ismerni akiket soha nem látott és nem is láthatott időben, hiszen Krisztus a testnek a feje és mind azok akik tagjai voltak és vannak, egy organizmust alkotnak. Ha itt a földön ezt nem érzékeljük, mert különböző szellemiségben és időben élünk, de Krisztus testét alkotó tagok egyenes kapcsolatban vannak itt és most. Akik már eltávoztak azok már abban a várakozásban vannak, a nagy találkozásban, hogy új feltámadt testükkel dicsőítsék együtt Istent azt az Istent aki ezt lehetővé tette, hogy egy bűnös halandó megláthassa Isten, ez csakis úgy lehetséges, ha Krisztus megdicsőült testével állhatnak, vagyis leborúlnak lába elé a trónja előtt. Ezt látjuk a Jelenések könyvében a negyedik fejezetben. 

 A huszonnégy vén jelképezi úgy az ószövetség szentjeit akik Krisztusban haltak meg és részesei az első feltámadásnak, úgy az újszövetség üdvözletjei, beleértve a gyülekezetet is. A tizenkét Izráel nemzetsége és a tizenkét apostolok jelképét látjuk, ezek mind zsidó izraeliták voltak a földön. Ez a tény egy szellemi Izraelt jelent, aminek semmi köze a származásuknak, hiszen az igazi Zsidó ha Dávid fiaként volt ismeretes, vagyis abból a nemzedékből való, de mint Isten nincs származása. Tehát ebben az értelemben Ábrahám magjából származás nem jelent semmit, csakis szellemi fogantatást a hit által. 

Pál apostol kapott egy kis ízelítőt a harmadik mennyei világ meglátásából. De nem jegyezte meg látott ott valakit, vagy magát Jézust. Ő láthatta magát azt a harmadik mennyeknek országát, amit a választott szenteknek előkészített Krisztus a mi Atyánk. A tanítvànyok pedig a magas hegyen látták Jézust, Illést és Mózest, ennek az a magyarázata, hogy ha a tanítványok még az innenső oldalról szemlélték Jézus dicső átváltozását, nem léphették át azt a küszöböt, hogy velük lehessenek, éppen úgy fordítva sem lehet, mert még Jézus nem halt meg és nem támadt fel. Ezt csakis az Úr tehette meg. Az angyalokkal más a helyzet, ugyanis ők nem neveztetnek Isten gyermekeinek, ők szolgálati lelkek, ahogy Isten akarja olyan formában és létben jelenteti meg őket ahogyan szükséges az adott időben.

 Persze, hogy tanítványok úgy akartak élni ezekkel a szentekkel, egy sátort építve nekik, de ahogy nekik és minden kiválasztott léleknek le kell futnia a pályát ezen a földön, hogy közösségben legyenek minden szentel a mennyeknek országában. Ez egy rész jutalom futás, a futó szalad, hogy első legyen, a jutalmát átvegye, és ezekben a sorokban csak nagyon halványan látjuk mindazt amit Isten elkészített mindazoknak akik elérik céljukat. Ezt is úgy kell megérteni, hogy minden futó egy pályán fut ami számára ki van jelölve. Nehogy azt gondoljuk, hogy mi választjuk meg melyik pálya a legvonzóbb és azon szeretnénk futni. A gátfutást biztos kevesen választanák, de bizony sok gát van utunk során, ha Isten vezetésével aki a taccsbíró is egyben, áthágjuk a nehézségeket, mert a szeretet az is hatalom és Isten szeretete mindenek felett győzelemre viszi gyermekét. Isten szava igazság és hatalom, senki sem állhat meg előtte és senki se látja meg Isten országát, ha nem jár Isten igazságában ha gyengeségben is, de Isten tudja hogy mi szolgálja javunkat, és többször is felviszi mindazokat a magas hegyre, hogy tisztán lássák, még ha mintegy homályos matt üvegen keresztül is, Isten dicsőségét Krisztusban.