"Akkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai pedig odamentek hozzá, és ezt mondták: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát! Ő pedig így felelt: Aki a jó magot veti, az az Emberfia, a szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.
Az ellenség, aki a konkolyt veti, az ördög, az aratás a világvége, az aratók pedig az angyalok". (Mt 13, 36-38)
A Máté 13. fejezetében olvashatjuk Jézus példázatait a mennyeknek országáról. A magvető aki kiment vetni a magot, a mag Isten igéje, de Jézus két oldaláról világítja meg a vetőmag és a magot a búzát. A magvető példázatában nincs megnevezve a mag fajtája, ez tehát az ige amit szétszór az emberekben akik hallják az igét, de részletesen elmondja, hogy mi az oka annak, hogy az igét nem tartja meg. Az ember különböző talajra volt vetve ami a világot jelenti. A világban nem csak jó termő humusz van. A himalája hegységben a tibeti láma nem hallgatja az igét ez rá nem vonatkozik, a Brazil őserdei törzsek sem hallgatják az igét az igehirdetőket megölik sok esetben. Az igét hallgatják akiknek el volt hintve a szívükben az ige, de nem hallják, mert az nem adatott meg nekik, hiába járnak templomba, gyülekezetbe, olvassák a Bibliát egy életen át, ha nincs meg bennük a Szent Szellem. " Odamentek a tanítványok, és azt kérdezték: Miért szólsz hozzájuk példázatokban? Így felelt: Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, de nekik nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővölködni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. (Mt 13, 10-12)
De a kezdeti vers azt fejezi ki, hogy az egész föld a szántóföldje Istennek. Ez konkrétan ki is jelentette. Itt nem az igéről van szó hanem az emberekről. " a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.". A többi példázatban a magvetőt nem nevezi meg, de itt konkrétan az Emberfiáról beszél. Tehát, magáról beszél, mint Ember akinek hatalmába volt elvetni az embereket mint a búzát a földjébe. Ez az isteni oldalát mutatja meg. A magvető az igehirdető a mennyeknek országában, de látjuk, hogy Isten már eleve elvetette a jó magot a világban, méghozzá búzamagot. Hogy viszonyuljunk ehhez a felismeréshez? Elsősorban a tények azt bizonyítják, hogy a világ kétféle emberből áll össze, egy mező amibe el vetette Isten a jó magot és a sátán a konkolyt. De az ítélet, a személyválogatást nem bízta az emberre, hogy ítélkezzen a világ felett. Az ember nem kompetens az ítélkezésre, nem mondhatja azt sem, hogy ki kinek a fia. Ez mind Isten hatalmába van. Senki nem mondhatja a szívében, hogy ki hova kerül fel a mennybe, vagy le az emésztő tűzbe, amedig nem látja a Szent Szellem gyümölcseit megérni. Az ember vak ebből a szempontból, még ha felismeri a felebarátjában a Szent Szellem vitathatatlan ajándékát, akkor sem mondhatja, hogy hová megy, nem azért mert bizonytalan, hanem amint a búza egy mag amit a földbe vetnek nem hal meg nem szökik szárba és nem hoz termést, addig semmiképpen nem ismerjük fel Krisztust felebarátunkban, akiben meghalt és feltámadt lelkében Krisztus maga. A remény az meg van, mert Isten reménysége táplálja a szíveket. De minden ember magában felismerheti , hogy kihez és hova tartozik, mert Jézus bizonyságtétele van benne, az örök élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése