Örüljetek, hogy nevetek be van írva a mennyben.

 "Íme, ha­tal­mat adok nek­tek, hogy kí­gyó­kon és skor­pi­ó­kon ta­pod­ja­tok és az el­len­ség min­den ere­jén, és sem­mi sem árt­hat nek­tek. De ne an­nak örül­je­tek, hogy a lel­kek en­ged­nek nek­tek, ha­nem in­kább an­nak örül­je­tek, hogy ne­ve­tek fel van írva a menny­ben. Ab­ban az órá­ban Jé­zus így uj­jon­gott a Szent­lé­lek ál­tal: Ma­gasz­tal­lak, Atyám, menny és föld Ura, hogy el­rej­tet­ted eze­ket a böl­csek és ér­tel­me­sek elől, és ki­je­len­tet­ted a gyer­me­kek­nek. Igen, Atyám, mert így volt ked­ves előt­ted. Min­dent ne­kem adott át az én Atyám, és sen­ki sem tud­ja, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és aki­nek a Fiú ki akar­ja je­len­te­ni." (Lk 10, 19-21)

 Jézus hatalmat adott a hetvenkét tanítványának, hogy biztonságban vigyék véghez küldetésüket. Ez azért volt szükséges, mert látta a Sátánt aki mint egy villám tört le az égből. " Lát­tam a Sá­tánt vil­lám­ként le­es­ni az ég­ből. (Lk 10, 21) ". Felbőszülve annak láttán, hogy az örömhír a mennyeknek országáról terjedni kezd a világ négy sarkára, a Sátán személyesen esett le az égből, mert a tanítványok űzték az ördögöket az emberekből a Sátán légiói veszélyben voltak, elhagyták lakhelyüket. Megkezdődött a csata, a háború az Isten Fia ellen, nem tudván, hogy a háborút már elvesztette, de megadatott neki csatázni a kiválasztottak ellen. Ez mai napig tart, de taktikáját gyakran változtatja. De akkor a fő célja az volt, hogy megölesse Isten Fiát a legnagyobb ellenségét. Azt sem tudván, hogy Isten akaratát teljesítve ezzel a próféciák szerint. De ez a feladata nem az ő hasznára vált. Azért egy egész más oldalból világítja meg Jézus a tanítványainak ezt a csatát. Nem teszi előtérbe annak a sikereknek jelentőségét, vagyis nem az a fontos a tanítványok számára, hogy milyen sikereket érnek el a küldetésben, mert azt az erőt és hatalmat Ő adta nekik, hanem a lényeg, hogy ezzel is bizonyítékot szerezzenek, hogy nevük be van írva a mennyben. Ami a legfontosabb a mai napig, hiszen ha ebben nem hiszünk, akkor a kapott szolgálat örömtelen kötelességgé válhat. 

 De ez egyáltalán nem az értelemtől a tudástól az emberi bölcsességtől függ, hanem az Úr kinyilatkoztatásától, akinek akarja, azoknak megnyitja akik olyanok mint a gyermekek, nyitott edények az ige hallatára befogadják habozás nélkül, ezzel kiküszöböl minden emberi okoskodást és elért eredmények magasztalását. A tanítványoknak szól, hogy semmit sem tehetnek nélküle. Mindent amit kaptak az Úrtól azt nem rejthetik a föld alá, de ez lehetetlen, mert aki a szőlőtőkére volt oltva, az csakis az Úrból él: " Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek". (Jn 15, 5)

 Megintcsak arról vehetünk tudomást, hogy mindent amit az életben tapasztalunk csakis arra irányul, hogy a sorsunk Isten az Atya kezében van, de a választottak élete, minden az Úr Jézus hatalma alatt történik, mert az Atya rábízott minket a jó Pásztorra aki az életét adta a juhaiért. Úgy igaz a talentumokról szóló példázatban is meg minden olyan erőről és hatalomról, amit az Úr kiosztotta a Szent Szellem ajándékait, mértéktelenűl kiöntötte a Gyülekezetre, megtanítja mindazokat az Úr mindenféle új felismerésre, alázatra tanít, elküldi a világba hirdetni az örömhírt és a gyülekezetet építeni, így cselekszik az ember nem saját érdemei szerint, hanem az Úr küldetése szerint. De azt nem is kívánja az Úr, hogy minden lépésünk tudatosuljon bennünk, csak az általános hit szerint kövessük Krisztust, Ő majd igazgatja lépteinket. Nem lenne örömteljes életünk, ha állandóan a magunk és főleg a mások útját górcső alá vesszük. Ez a Sátán munkája, ha mások hibáit felnagyítja szemünkben, de a magunkét figyelmen kívül hagyjuk. Gyötrelmes lehet az életünk, ha naponta vétkezünk és ugyanakkor bocsánatért esedezünk. Persze, hogy ha nem is cselekedetekben hanem szóban vagy gondolatban vétkezünk, ezt az Úr nagyon is jól tudja, de ez nem tehet minket boldogtalanná, ezt egyszerűen el kell fogadnunk, hogy mi emberek a testben maradtunk a test pedig sokat vétkezik. De aki szellem szerint él annak a test nem tesz kárt az útján, tultesz minden vád és kifogáson, és örömmel folytatja útját, ezzel legyőzte a Sátán támadásait. A szentek annak örülhetnek, hogy nevük be van írva a Bárány könyvébe, és onnan senkinek nincs hatalma kihúzni. Azt az Úr sem teszi meg, csakis az Ő nevéért, nem a mi érdemeink szerint. Az élet könyve nem ugyanaz azzal a könyvvel amiről említést tettem. De ezt a témát nem érintem itt.

 Az alázatos engedelmesség abban nyilvánul meg, hogy tudatunk előtt az Úr kijelentette a tanítványság kiváltságát. Ez nem mindenkinek adatik meg, de ha az Úr erre kiválaszt, akkor biztos, hogy nem tévedett.

"Nem ti vá­lasz­tot­ta­tok en­gem, ha­nem én vá­lasz­tot­ta­lak ti­te­ket, és arra ren­del­te­lek ti­te­ket, hogy el­men­je­tek, és gyü­möl­csöt te­rem­je­tek, és a ti gyü­möl­csö­tök meg­ma­rad­jon, hogy akár­mit kér­tek az Atyá­tól az én ne­vem­ben, meg­ad­ja nek­tek. Eze­ket pa­ran­cso­lom nek­tek, hogy egy­mást sze­res­sé­tek". (Jn 15, 16).