A lelki szegények nyeresége.

 "De va­ló­ban nagy nye­re­ség az is­ten­fé­le­lem meg­elé­ge­dés­sel,

mert sem­mit sem hoz­tunk a vi­lág­ra, ki sem vi­he­tünk sem­mit.

De ha van élel­münk és ru­há­za­tunk, elé­ged­jünk meg vele. Akik pe­dig meg akar­nak gaz­da­god­ni, kí­sér­tés­be meg csap­dá­ba és sok esz­te­len és ká­ros kí­ván­ság­ba es­nek, ame­lyek csak pusz­tu­lás­ba és rom­lás­ba dön­tik az em­be­re­ket. Mert min­den rossz­nak gyö­ke­re a pénz sze­re­te­te, amely után só­vá­rog­va né­me­lyek el­té­ve­lyed­tek a hit­től, és sok gyöt­rel­met sze­rez­nek ma­guk­nak." (1Tim 6, 6-9)

 Az anyagiak hatalma az emberre a legősibb jelenség, már az édenkertben kezdődött. Éva megkívánta a tiltott gyümölcsöt, a kíváncsiság hajtotta, de hallgatva a ravasz kígyót, felkeltette benne a birtoklási vágyat, Isten parancsa ellenében cselekedet. Ez a vágy az emberiség velejárója, ettől a birtoklási vágytól Isten tud megszabadítani csak. Amikor az ember a pénzt csak eszköznek tartja, úgy kezeli az értékeket aminek nincs lelke és nem vonzódik iránta, akkor biztos, hogy nem a vágya vezérli, hanem a rábízott sáfárság, okos intézője. Isten nem mondta, hogy minden ember legyen szegény, de azt mondta, hogy a meggazdagodási vágy, a cél maga és annak küzdelmei romlásba vezet és Istentől elszakadáshoz vezeti a hit emberét, gyötrelembe esik. Azért mert Isten akarata ellen fordítja vágyait, és afelé teszi meg az első lépéseit ahol nagy a kísértés. A test sokat kíván magának, úgymond szükségét érzi a szabadság a kényelem a biztonságérzet az anyagi függetlenség állapotát kívánja, de ez is egy csapda, mert ha látszólag el is éri ezt a védetséget, a lelke akkor is üres maradhat. Az elégtelenség mindig jelen van, mert a természete nem változik, úgy ahogy az álatoknál is tapasztalható, a vadállatokat szelídítő emberek tudják, hogy lehet kordába tartani a ragadozót, de természetét senki sem tudja megváltoztatni. Az állat aki ketrecben él annak gyötrelmes élete van. A gazdagság vágy is már maga egy izzó vágyat generálhat, ami elégeti mindazt amit Isten a lelkében bele oltott, egy ketrecbe kényszeríti. A pénz rabjává válik, a gazdagságra vágyás ikertestvére az elégtelenség.

Az elégedettség áldása nem jelenti azt, hogy az ember elégedett magával, hanem elégedett Isten ajándékaival amivel felruházta őt. Ami a testi alapszükségleteket illeti, a szerető Atya megadja fenntartás nélkül mindazoknak akik áldásait elfogadják és elégedettek mindennel amit kaptak tőle. A szellemi életben pedig soha sem lehet betelt az ember, mert Isten határtalan gazdagsága olyan ajtókat nyít meg az őt kutatói előtt, hogy állandóan szükségét érzik az Istentől való függést. Ezek a lelki szegények, akik mindig szükségét érzik, Isten kegyelmi bölcsessége iránt. A szellemi szegénység nem hiányosság vagy fogyatékosság, hanem Istenismeret. Aki ha egyszer is találkozott Isten bölcs kijelentésével, Jézus Krisztus személyével aki Isten emberben való megjelenítése, aki az Isten az Atya, kegyesség ábrázata,- " Mert nyilvánvalóan nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, megigazult lélekben, látták az angyalok, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben." (1Tim 3, 16),- az már nem lehet érdektelen és higgadt Isten iránt, vagy ragaszkodni fog, vagy elveti, mert mindenki a földön egyszer találkozik vele, ez a minimum.  

 A lelki szegények gazdagsága fenn a mennyben ül az Atya jobbján. Krisztus a mi gazdagságunk őrá vágyunk, az Ő szavai gazdagítanak és tesznek elégedetté, mert mindent elhiszünk amit mondott személyesen és a Szent Szellem által. Tehát nagy nyereség számunkra az ha nem az anyagiakba kapaszkodunk, hanem Krisztus a megváltó és gondoskodó Istent ragadjuk meg, hogy az Ő gazdagságában mi is gazdagok lehessünk. Isten megismerése egy örök folyamat aminek nem lesz soha vége, de itt kezdődik a földön és az átmenet a halálból az életbe sem akadályozza meg, mert a halál is nyereség aki Krisztusban van.