Csakis két ember létezik.

 "Azért aho­gyan egy em­ber ál­tal jött be a bűn a vi­lág­ba, és a bűn ál­tal a ha­lál, úgy a ha­lál min­den em­ber­re el­ha­tott, mi­vel­hogy min­den­ki vét­ke­zett. Mert a tör­vény előtt is volt bűn a vi­lá­gon, a bűnt azon­ban nem le­het fel­ró­ni, ha nincs tör­vény. A ha­lál még­is úrrá lett Ádám­tól Mó­ze­sig azo­kon is, akik nem Ádám ese­té­hez ha­son­ló­an vét­kez­tek, aki az el­jö­ven­dő­nek elő­ké­pe. De a ke­gyel­mi aján­dék nem úgy van, mint a bűn­eset, mert ha an­nak az egy­nek ese­te mi­att so­kan hal­tak meg, az Is­ten ke­gyel­mi aján­dé­ka az egy em­ber Jé­zus Krisz­tus ke­gyel­mé­ből még bő­sé­ge­seb­ben ki­árad so­kak­ra."(Róm 5, 12-14)

 Ádám az eljövendő Krisztus előképe volt. Idézem: "Így is írták meg: "Lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé." De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi. Az első ember földből formált por-ember, a második ember mennyből eredő. Amilyen a porember, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei ember, olyanok a mennyeiek is. Amint viseltük a porember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is. Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot". ( 1 Kor 15,- 45..50).

Pál apostol félrehúzta a fátylat ama titok leleplezése érdekében, hogy Isten tervét szemléltesse a teremtésben. Ádámtól Krisztusig az érzéki vagyis a lelkes ember volt az előképe Krisztusnak. A halál uralkodott az emberekben, mert Ádám bűne hozta be a világba a bűnt és a bűn zsoldja a halál, mindenkire vagyis ádámi természetben született utódok mind viselik a halál bélyegét születésüktől fogva. De nem így van Isten tervében, mert Isten az élők Istene, ahogy azt ki is mondja Jézus: " „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene". (Mt 22, 32)

 Ezek az emberek valamikor éltek és meghaltak és mégis élnek, Isten kegyelmi bölcsessége által kiválasztott emberek úgy az ószövetségi de még a szövetségek előtti világban élőket is kegyelemben részesítette az örök életre teremtette Istennel. Mi több, Jézus Krisztus által vagyis ő benne van az örök élet a második de Isten elsőszülött Fia az új teremtésben, akiben nem volt bűn nem viselte a halál jegyeit, és mégis meghalt a feszületen mindazokért akik a halál rabjai voltak, hogy a testén viselje el az ádámi bűneinket ami a hús vér embert megfertőzte. Így vitte a sírba minden bűnét az emberiségnek, a te és az én bűneim el voltak rejtve Isten szemei elől, mert Isten nem a halál a sírokban lakik, hanem az élőkben a feltámadt Krisztusban aki hátrahagyta a sírban az emberiség ádámi bűneit. Ez a megváltás mindenkire vonatkozik, de sokak nem fogadják el, ezért ilyen a világ ma is, hogy az ítélet Isten haragja mégis megmarad mindazokon akik engedetlenek Isten Fiának, ez tükrözi mindazt ami emészti a halál tégelyében az embereket. A háborúk a kizsákmányolások az éhínségek a sok nyomorúság ami jelen van ebben a világban, csakis azt bizonyítják, hogy az ember gyarlóságának a hatalma uralja a földet nem a kegyelem éltető illatának a szele hanem a halál bűze telíti be ma is a földi élet szféráját. De ahogy az meg van írva, senki sem tudja megváltoztatni a próféciákat amit Isten prófétái előre megírtak, ezért ha van egy kis hit és ragaszkodás Istenhez, ragadjuk meg az alkalmat ha az idő kedvez, hogy ha meghalljuk Isten szavát kegyelemben, mert Isten irgalmassága határtalan, akkor ne tétovázzunk hanem ragadjuk meg az alkalmat, mert ha a világ a vesztébe is rohan, Krisztus az örök élet, hozzá ragaszkodjunk. " Mert Is­ten be­szé­de élő és ható, és éle­sebb min­den két­élű kard­nál, és el­hat a szív­nek és lé­lek­nek, az ízü­le­tek­nek és a ve­lők­nek meg­osz­lá­sá­ig, és meg­íté­li a szív gon­do­la­ta­it és szán­dé­ka­it. És nincs olyan te­remt­mény, amely rejt­ve vol­na előt­te, sőt min­de­nek mez­te­le­nek és lep­le­zet­le­nek an­nak sze­me előtt, aki­nek szá­mot kell ad­nunk. Mi­vel te­hát nagy fő­pa­punk van, aki át­ha­tolt az ege­ken, Jé­zus, az Is­ten Fia, ra­gasz­kod­junk hit­val­lá­sunk­hoz.

Mert nem olyan fő­pa­punk van, aki ne tud­na meg­in­dul­ni gyen­ge­sé­ge­in­ken, ha­nem aki hoz­zánk ha­son­ló­an meg­kí­sér­te­tett min­den­ben, ki­vé­ve a bűnt. Já­rul­junk azért bi­za­lom­mal a ke­gye­lem trón­já­hoz, hogy ir­gal­mat nyer­jünk, és ke­gyel­met ta­lál­junk ide­jé­ben jövő se­gít­sé­gül". (Zsid 4, 12-13)