Ha hív Isten menj a világosságra.

 "Látta Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől." (1Móz 1, 4).

"Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem!" (Ézs 45, 7)

"Én al­kot­tam a föl­det, én te­rem­tet­tem raj­ta az em­bert, én ter­jesz­tet­tem ki ke­zem­mel az ege­ket, és min­den se­re­gük az Úrén pa­ran­csom­ra állt elő". (Ézs 45, 12-13). 

 Van-e értelme hirdetni az igét azzal a céllal, hogy megváltoztassa az ember bűnös természetét? Van-e valami haszna abban az embernek az örökkévalóság szempontjából, aki hallgatja az igét, aggodalmaskodik de nem engedelmeskedik? "Tudja-e az ember legalább egy arasznyira is megnövelni termetét? "Ki az kö­zü­le­tek, aki ag­go­dal­mas­ko­dá­sá­val meg­nö­vel­he­ti ter­me­tét egy arasszal? Ha azért a leg­cse­ké­lyeb­bet sem te­he­ti­tek meg, mit ag­go­dal­mas­kod­tok a töb­bi fe­lől?"(Lk 12, 25). "Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen és foltjait a párduc? Így tudtok ti is jót cselekedni, akik megszoktátok a gonoszt". (Jer 13, 23).

 Tehát az igehirdetés célja, kihívni a sötétségből a világosságra a sötétben ülő Isten gyermekeit. A világ sötétje elborította azt amit Isten egyszer szétválasztott. Az örömhír az, hogy Isten elküldte az elsőszülött Fiát erre a földre, hogy mindazokat akiket üdvösségre szánt, Krisztushoz vezesse. Krisztusban látják meg a világ világosságát, mindazok akiknek erre szemük és hallásuk van. "Kez­det­ben volt az Ige, és az Ige Is­ten­nél volt, és Is­ten volt az Ige. Ő kez­det­ben Is­ten­nél volt. Min­den ál­ta­la lett, és nél­kü­le sem­mi sem lett, ami lét­re­jött. Ben­ne volt az élet, és az élet volt az em­be­rek vi­lá­gos­sá­ga. A vi­lá­gos­ság a sö­tét­ség­ben fény­lik, de a sö­tét­ség nem fo­gad­ta be." (Jn 1, 1-4)

 A sötétség nem fogadja be ma sem Isten Fiát, hiszen tart tőle, nem azért mert hisz vagy nem hisz benne, hanem attól fél, hogy a világosságra kerülve nyilvánvalókká lesznek bűnei. Amikor hallja Isten szavát megkeményíti szívét amúgy is kemény, kőkemény szívét, hogy ne sértse meg önérzetét. De a leghatékonyabb védelem a világosság ellen az érdektelenség. Egyszerűen kamu minden számára amit az evangélium hirdet. A vallások pedig elfedik a világban fénylő világosságot, legyen az akármilyen lelket kecsegtető, az minden csak cukormáz nem Krisztus fényessége.

" Mert min­den­ki, aki go­no­szul cse­lek­szik, gyű­lö­li a vi­lá­gos­sá­got, és nem megy a vi­lá­gos­ság­ra, hogy le ne lep­le­ződ­je­nek cse­le­ke­de­tei." (Jn 3). Ez a visszatartó erő minden bűnös ember számára aki fél kiteregetni Isten előtt a bűneit, magát a bűnös természetét óvja a feszülettől, mert az szenvedést okoz ha rászegezi az egóját, megsérti gondosan dédelgetett bűneit. Ki mondta azt, hogy Isten minden gonosz tettet megbocsát? Megteheti de nem teszi, még ha Krisztus a feszületen megváltotta a világ bűnét, de az ember bűneit nem bocsátja meg soha, ha az ellenszegűl igazságosságának a Szent Szellemének. Megbocsátás feltétele az engedelmesség az Isten Fiának. Az emberiség elleni bűn sem bocsáttatik meg, mert az felülmúlja minden gonoszságát az embernek, ahogyan a sátán örök kárhozatra van ítélve már most, úgy azok is akik engednek neki és teszi fajsúlyos gonoszságát. Emberek százezreit öletik meg a harcmezőn a nyakkendős bűnözők. Erre már nem hat a kegyelem, mert az elkövetett bűn oly súlyos, hogy igazságtalan lenne Isten részéről párosítani a szentek tisztaságával a mennyeknek országában, mert azok számára már nem maradt véráldozat akik gonoszságot követtek el az emberiség ellen. Isten tudja, hogy miért. 

"Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek." (Jn 3, 21)

" Ez pedig most lett nyilvánvalóvá a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki eltörölte a halált, és világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot az evangélium által." (2Tim 1, 10).