"Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi köze van az igazságnak a hamissághoz? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? És milyen egység lehet Krisztus és Beliál között? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Vagy hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint Isten mondta: Bennük lakozom, és közöttük járok, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr." (2Kor 6, 14-17)
Itt ebben a részben az egységről van szó. Ez egy gyakorlati útbaigazítás mindazoknak, akik nem fogták fel, nem értették meg, Isten fiainak elhívását a világból, az eklézsia a gyülekezet egységét igazi küldetését és helyét. A felemás iga arra utal gyakorlatilag, hogy egy szekér rúdjához kötve vagy befogva van a két ellentétes természet. Képzeljünk el egy olyan gyűlést, ahol az ellenzéki pártok és a kormánypártok ötven- ötven százalékos arányban kell hogy egy problémát megoldjanak. Mit tapasztalunk a világban, hogy egy teljes káosz alakul ki az ilyen esetekben. De ez is egy gyenge hasonlat.
Isten az üdvözítő, megmenti a választottakat a bűneikből, és egy olyan utat mutat meg nekik, amin eddig még nem jártak. Megmutatja, de az ember olyan megbízhatatlan még ha Isten kegyeibe is fogadja, mégis a könnyebbik utat választja, a széles utat, mert ott több lehetőség kínálkozik a vágy és a nyereség is több mert nem válogat az eszközökben, oktalanúl a szeme tetszése szerint él és cselekszik válogatás nélkül, meggondolatlanul a világi dolgokban forgolódik azokkal egyetemben akik más természetűek. Addig a pontig ameddig eljön a kritikus összeomlás, és magába nem néz, hogy megtérjen hamis útjairól. Ha az újjászületés megtörtént a szívben, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Isten mint törvényes gyermekei lettünk, és olyan viszonyba kerülünk Istennel, az Atyával, ahogy egy normális emberi családban van. "Így hát a törvény nevelőnkké (gyermekvezetőnkké) lett a Krisztushoz, hogy azután hit alapján legyünk igazságosakká.
Miután azonban a hit eljött, többé nem vagyunk a nevelő alatt. A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül ugyanis mindnyájan Isten fiai vagytok.
Ahányan csak a Krisztusba bemerítkeztetek, a Krisztust öltöttétek fel."( Gal. 3,- 24..27).
"Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki ezt kiáltja: Abbá, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.
Akkor, amikor még nem ismertétek Istent, azoknak szolgáltatok, amik természetük szerint nem istenek. Most azonban, hogy megismertétek Istent, sőt hogy Isten megismert titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, hogy újból azoknak szolgáljatok?" (Gal 4, 6-8)
Az Úr nem hagyja el gyermekeit, de neveli, sőt megfenyíti, hogy elnyerje az ember eredményeképpen igazságosságát, mindezt az Ő nevéért teszi. Tehát ha nem önként engedelmeskedve, akkor gyeplővel, kantárral a kezében a körülményekkel és a lelkiismeretre hatva irányít. Tapasztaltad kedves olvasó azt amiről itt szó van? A zsoltáros így ír mindezekről: "Bölccsé teszlek és megtanítalak téged, hogy melyik úton járj; szememmel tanácsollak téged.
Ne legyetek oktalanok, mint a ló és az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell szorítani az állát, másképpen nem enged neked". (Zsolt 32, 9).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése