A szentségnek vannak e fokozatai?
Pál apostol a rómaiakhoz írt levél üdvözlő részéből idézek.
".... a mi Urunk Jézus Krisztusról, aki a szentség Lelke szerint hatalmasan Isten Fiának bizonyult a halálból való feltámadás által. Általa kegyelmet és apostolságot kaptunk, hogy az ő nevében való hit engedelmességére juttassunk el minden népet,
akik között ti is Jézus Krisztus elhívottai vagytok. Isten minden szerettének és elhívott szentjeinek, akik Rómában vannak. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól." (Róm 1, 4-6).
Az elhivatottság és szentség nem egy elvont fogalom. Ezt nem lehet megszolgálni avagy fejleszteni. Az elhívottak akiket Isten az Atya elhívott Isten Fiának birodalmába, hogy részesei legyenek Isten szentségében, mert senki sem látja meg Istent a szentség nélkül. " Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt." (Jn 1, 18).
" Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent". (Mt 5, 8). Meg tudom e tisztítani szívemet, kiseperni a lelkemből a rosszat? Van e rá hatalmam, hogy ezt megtegyem? Isten adja meg ezt a hatalmat, de egész más úton mint ahogy a természetünk megkívánja. "Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti, bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti, kétszívűek!" (Jak 4, 8). Van e ebben valami ellentmondás, hogy rajta, kezdjetek szenté válni? Nincs, Jakab ezt a kérdést másik oldalról világítja meg. Mert amikor a mi felelőségünkről beszél az írás, akkor arról beszél, hogy az életünk nem felel meg az elhivatottságunknak és szentségünknek. Tehát ne legyünk a megtévesztés áldozatai, mert a képmutatás az a kétszívűség jele. Péter apostol még világosabban tisztítja meg a slaktól ezt a gondolatot. " Az igazság iránti engedelmességben tisztítsátok meg életeteket képmutatás nélküli testvéri szeretetre a Lélek által, és egymást tiszta szívből, kitartóan szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Istennek élő és maradandó igéje által". (1Pt 1, 22). Az újjászületés romolhatatlan magjából nem a régi természetünk újjáteremtése hanem egy egész új ember születése jelenti a szentséget. Az új ember Krisztusban egy új, nem a régi restaurált embert szentel meg, és nem a hús vér látja meg Istent, hanem az új ember Krisztusban, abban a Krisztusban aki még a világ teremtése előtt volt kiválasztva, hogy egy új embert teremtsen magának, Ádám volt a kezdete ennek a tervnek, aki érti értse meg, hogy Isten a maga képére és ábrázatára teremtette Ádámot, de Ádám a föld porából volt teremtve nem a szellemi test ábrázatát viselte. " Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám megelevenítő Lélekké.
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És ahogyan viseltük a földinek a képmását, úgy viselni fogjuk a mennyeinek a képmását is". (1Kor 15, 45-48).
"Ő ugyan a világ teremtése előtt ki lett választva, de az idők végén jelent meg értetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen". (1Pt 1, 20). Itt mindenek előtt a Szent Szellem lerántja a leplet ama titok előtt, ami titok volt mindaddig ameddig ezt Isten magába zárta, Isten Fia kinyilatkoztatta magát az emberek előtt az utolsó időben, Isten az Atya terveit megismertette, amit még a teremtett látható anyagi világ előtt eltervezett. Isten örök terveit Fiában Jézus Krisztusban rejtette el. De szeretete és kegyelme által kijelentette mindazok számára akik hisznek Isten Fiába és engedelmesek igéjének.
Ezért a bibliai tanítások nem az ádámi embert buzdítják a régi természete javítására, hanem az új ember Krisztusban megszentelt igazolása érdekében, hogy az ige által ami már a léte egy új embernek, hitről hitre térve, a bűnbánás és a bűne felismerése révén, megtisztuljon a fölösleges pelyvától, Krisztus vére által. Az apostolok tanításai folytatása a Krisztusban már megvalósult, de az elkezdett gyakorlati megszentelődésének folyamata van. Ennek csak a vetületét láthatjuk életünkben, nem magát a szentséget. A szentség eredménye az, hogy mindenki aki Krisztusban elhívott és megszentelt a vére által meglátja Istent. A részletkérdések pedig szemünk előtt vannak, mindazok a cselekedeteink mutatják meg, hogy mennyire is vagyunk közel Istenhez. Mennyire felelünk meg az elhivatottság szentségének a gyakorlati életben. Ez a folyamat ha Isten vezet, eljuttat egy olyan állapothoz, hogy kijelenthető, hogy most már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Ahogyan ezt Pál kijelentette magáról. Ez nem az apostolság kiváltsága, ez Isten mindenkire vonatkozó célja. Itt van a buktató, ha nem ezt a célt követjük, akkor minden amit teszünk vagy nem teszünk, az széna, szalma amit az ítélet tüze megemészt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése